A Trakciós vontatóállományom fejlesztése gyanánt beszerzésre került egy 1125-ös Fuggerth Szili.
A modell festése az utóbbi időben elég korrekt módon rendbe lett téve, a színek tökéletesen visszaadják az eredeti gépét, és nagyon jól passzolnak a Tillig, Roco, és ACME kocsikhoz (a 1341-es színvilága inkább a Fugi vagonokhoz illik).
Belül a jól megszokott belsővel találkoztam, dekóder be, és már kész is. A műanyag kiegészítők felszerelése után jött a bejáratás, majd a dekóder konfig. A végére egész szépen belőttem a gyorsulás lassulás értékeket, hogy élethűen mozogjon a jármű.
Barkács
Az utóbbi pár héten sajnos alig jutott időm a modellekre, de azért egy-két dologra azért mégis futotta.
Még a Púpos digit paneljével együtt vettem a Csíkos műhelyből egy Fugi előkészítőpanelt, aminek a beépítését egészen eddig halogattam. Most azonban a helyére került, mégpedig a 2139-es Csörgőbe. A szerelés nagyon egyszerű volt, a régi ki, az új be, kétoldalú ragasztóval rögzítettem a súlyon, némi forrasztgatás és kész.
A világítást úgy oldottam meg, hogy a két fordított T alakú panelt a súlyhoz, rögzítettem kétoldalú ragasztóval, a fényvezető prizmákat pedig kiszedtem, és csak a lámpatestben maradó részt hagytam meg. A dolog lényege, hogy a kasztnit így könnyedég le lehet emelni, nem kell semmit sem szétforrasztani, és a vezetékekkel bajlóndi.
Az eredmény magáért beszél, sokkal szebb lett a gép világítása, mint a gyári LED-el, és a zárfény is sokat dob rajta. Az üzembiztonság sem elhanyagolható, ugyanis így végre 8 tűs aljzat került a mozdonyba, az eddigi kényszerből ráforrasztott dekóder helyett.
A másik miniprojekt a BDt rendbetétele volt. Első körben a vezetőállást próbáltam imitálni. Egy ZZemoki féle lezáróelemet tettem a poggyásztér leválasztására, és egy kis fülkét csináltam keménypapírból, ami a WC(?)-t hivatott jelképezni.
A világítást itt is a Csörgő mintájára oldottam meg, kétoldalú ragasztó, és a prizmák eltávolítása segítségével.
A modell így sokat javult, főleg tolt üzemben néz ki jobban, hogy van vezetőállás. Még a kapaszkodók átalakítása van napirenden a már korábban ismertetett módszerrel. De ahhoz még egy kis lelki erőt kell gyűjtenem…
Futópróba
Megoldásra kerültek a dolgok, a púposom körül. Elkészítettem a vonószerkezetet, és elrendeztem a jármű belsejét, valamint korrektül beállítottam a dekódert, és meghajtottam egy kicsit a gépet, kideríteni, hogy miként bírja a strapát.
A vonószerkezet: rézből készült, egy piko teknő kupplungjának felhasználásával, és a főkeret aljára lett felragasztva. Megfelelően erősre sikerült, nem esik le még hoszabb szerelvény vontatása esetén sem.
Menettulajdonságok: 4 CAF kocsi (mindegyik világítós) vontatása sem okozott különösebb problémát, még a szűk ívekben sem perdült meg a kerék, a hajtás is jól bírta. Tolatós tehervonatokra tökéletes lesz a gép.
Dekóder: a beállítással kellett egy kicsit játszani, hogy szépen fusson, és ne rántson induláskor. A három pólusú motor miatt van egy kis hangja, de azért szépen megy.
És ami még hátravan: világítás…
Púpos: a folytatás
A múlt héten sikeresen továbbhaladtam a mozdony építésével.
A motor megoldódott, végül a kis, hárompólusú bühler került bele. Ugyan nagyon kicsi a motor, a tengelyekből azonban még így is le kellett vágon 2mm-t, és kardánperselyből is a rövidebbet kellett rátenni, hogy elférjen. Illetve kellett volna, ha lehetne kapni, de mivel nem, a hosszúból csináltam rövidet. A lényeg, hogy működik. Első körben analóg módban próbáltam, majd miután negyed órát körözött a padlón épült próbapályán, sikeresnek nyilvánítottam a műveletet.
Hogy üzemelni tudjon az asztalomon, szükséges volt még a dekóder foglalat beépítése. A Csíkos-féle miniDCC előkészítőpanelt használtam (ez is épp’ hogy befért), amit a vezetőfülkénél helyeztem el az alvázon, egy L alakú rézlapon. A dekóder a túloldalon kapott helyet. A LokProgrammer segítségével beállítgattam a paramétereket, majd jött a digit próba, és siker, előre, hátra, lassúmenet, minden megvolt. Egyedüli hátulütője a hárompólusú motornak, az a hangja, ami a 30kHz-s PWM szabályzás ellenére is hangosabb, mint a többi gépé, de ez engem csöppet sem zavar.
Utolsó mozzanatként felkerült a pályaszám, és a MÁV felirat is a gépre. M40 201 lett a becses azonosítója az új járgánynak. Mondhatnánk, itt vége is a történetnek, de még hátravan a világítás, és a megfelelő vonókészülék kialakítása, hogy teljes tagja legyen a vontatójármű flottámnak…
Púpos
Még karácsony után érkezett meg hozzám egy lacus117-féle púpos. Sokáig a polcon pihent, aztán két hete megérkezett hozzá a fotomaratott korlátot, és kiegészítőket tartalmazó rézlap, valamint az ablakok, így nekiláttam a jármű össze-szereléséhez.
Első körben gondosan kivágtam a korlátokat, és az egyéb, rézből készült kiegészítőket, majd a géptérajtókat felragasztottam. A korlátokat óvatosan mehgajlítottam, és rápróbáltam a kasztnira. A rögzítésüket a legvégére hagytam.
A hajtáson sokat gondolkodtam, végülis Fuggerth lesz, de nem Bühler motorral, mert az nem fér be a keskeny géptérbe, hanem valami más megoldással. Az alvázhoz vettem 7,5×2,5mm-es réz idomokat, ezekből készítettem el a súly nagy részét, és alakítottam ki a leendő motornak a helyet. Hogy biztosítsam a forgóvázak szükséges elmozdulását, H alakban rendeztem el a réz elemeket, majd rugalmas erős-ragasztóval rögzítettem a fröccsöntött alvázkerethez.
Ideiglenesen, az ütközők beállítása, valamint a súly megfelelő kialakításának tesztelésére aláraktam az egyik M41-esem forgóvázait (a sajátjai még készülnek). Az ütközők egyébként ZZemoki féle fém esztergált darabok, amik pontosan a kialakított furatokba illeszkednek.
Miután szerkezetileg kész lett a gép, elkezdtem a festést. Először a piros színt fújtam rá, majd két nap száradás után kimaszkoltam a sárgát, és a legvégén a szürkét vittem fel az alvázra, és a forgóvázmaszkokra. A korlátokat a szürke száradása után festettem ecsettel sárgára, illetve javítottam egy-két maszkolási hibát is.
Száradás után jött a korlátok végleges rögzítése is, ami után a mozdony elnyerte végső kinézetét. Még az ablakokat kell majd behelyezni, és már csak a forgóvázakra, és a motorra kell majd várnom, hogy azt mondhassam, kész vagyok.
Modellbemutató: Roco WLAB
A modellboltban hosszas nézegetés, és gondolkodás után döntöttem a Roco kocsija mellett. Ugyan a Tillig is hasonlóan szépen kidolgozott, de valahogy engem mégis a Roco fogott meg, valahogy a karektere jobban visszaadja az igazit. Persze szó nincs róla, hogy hibátlan lenne a modell, de a két kompromisszum közül én inkább ezt választom, mint a Tillig lekerekített végét. Nem is értem, hogy miért tervezték a Sebnitz-iek lekerekített végűre a kocsit, amikor még a saját honlapjukon szereplő képen is tisztán látszik, hogy nem olyan a vége. Na, mindegy, a Roco meg a tetőelemek csavarozását felejtette le az övéről…
Első blikkre a Roco kocsi egész jól néz ki. A szín okés, a feliratok rendben (illetve a vízfűtés helyett fízfűtés van tamponozva, de ezt én is csak fényképező segítségével vettem észre, szabad szemmel már alig olvasható), az ablakok is szépen kidolgozottak, a belső is igényesen van kivitelezve. Aztán a tetőnél jön egy kis értetlenkedés. Nem tudom miből állt volna a tetőelemek rögzítőcsavarjainak imitációját is megcsinálni (gondolom a kedves CAD-os tervező lustult egy kicsit). Illetve még a generátor fura nekem egy kicsit, elvileg ezeken a járműveken nem kardános megoldás volt, de lehet, hogy létezik ilyen forgóvázú is (max. cserél a másodosztályú kollegával). Ezt leszámítva jól néz ki a modell, mondhatjuk rá azt, hogy „autentikus”. A kocsi 2001-es REV dátummal büszkélkedik, tehát V-ik korszakos.
Vonatba sorozva már fel sem tűnnek a hibái, tökéletesen illeszkedik 2. osztályú társa mellé. Igazándiból azt kell, hogy mondjam, az Y-kocsik versenyében, háló fronton a Roco, első- és másodosztályú kocsik terén pedig a Tillig a legjobb választás.
Egyébként kíváncsi vagyok, hogy melyik gyártó fog kijönni először a Dunakeszi IC kocsikkal. Ugyebár négy vasúttársaságnál is szolgálnak (GySEV, MÁV, CD, ZSR), és az első-, és másodosztály teljesen megegyező kivitelű, csak festésben tér el egymástól (tehát jó sok bőrt le lehet húzni egy szerszámról). Ahogy nyitnak a gyártók a közép-európai piac felé, remélem hamarosan eljön ez az idő is.
Rozsda
Az asztal jelenlegi állapotában nekem egy kicsit túl sterilnek tűnt, ezért eszközöltem némi változtatást rajta. Elővettem a jól bevált rozsdabarna színű festéket, és előcsalogattam segítségével az idő vasfogát.
A koncepcióm az, hogy a harmadik-negyedik vágányt hagyom jelenlegi formájában, friss ágyazattal, és „tiszta” keresztaljakkal, a többi vágányt pedig szépen bebarnítom. Több nagyvasúti állomáson látni egyébként, hogy az átmenő vágányok közül egy-kettő jobban karbantartott, a többi pedig elhanyagoltabb, ezt szándékozom én is elérni.
A tárolóvágányoknál is amortizáltam egy kicsit. A vágányok között létrehoztam egy kavicsos/részben füves csíkot, és a legbelső vágány végét némileg elfüvesítettem.
A terepigazgatáson kívül az utóbbi hetekben még bekötöttem a maradék váltót is, így a fő kitérőket immár digitálisan, a MultiMaus-ról tudom irányítani.
A TRAXX első éles bevetése
Eljött ez a nap is. A Trakció új mozdonya a próbák azon fázisába érkezett, ahol majd’ 40 ezer kilómétert kell teljesítenie egy hónap alatt, meghibásodás, és egyéb problémák nélkül, élesben, ablakos vonatok élén. A teszt a mai napon kezdődött, a reggeli fél nyolcas kör IC-vel indult a Keletiből, és nem sokkal fél kettő után meg is érkezett a Nyugatiba.
A TRAXX mellett volt még egy kellemes meglepetés is, mégpedig a vonat, amit húzott, modellező szemmel a legjobb összeállítás volt: 2db Gosa 2.osztály + DWA 2.osztály + Bautzeni étkező + CAF 1.osztály. Ez a szerelvény a DWA kocsi kivételével viszonylag egyszerűen összerakható a terepasztalon is. Plussz érdekességképpen az egyik Gosa kocsi pont a 006-os volt, ami megtalálható a gyűjteményemben (igaz még MÁV-os kiadásban, és a kísérleti osztott ablakokkal). A CAF Amz, pedig az A.C.M.E. által kiadott 101-es volt. Ritkán adódik ilyen alkalom, hogy két , modellben is kiadott pályaszámú kocsi egyszerre fordul elő egy vonatban. Gyorsan készítettem a kocsikról egy egy képet, majd hazaérve a modelleket is lefotóztam, ugyanabból a szögből, íme az eredmény:
GySEV invázió
Az utóbbi időkben csak a nagy modellgyárak termékeivel foglalkozott mindenki. Ez ugyebár nem is meglepő, hiszen sorra jöttek ki az újabbnál újabb magyar vonatkozású járművek (elég itt a Roco Y-ra, vagy az ACME, és az NMJ CAF kocsijaira gondolni).
Kis hazánk legkitartóbb nagy-szériás modellgyártója a Fuggerth sem tétlenkedett azonban. Még a nyáron jelent meg a Raaberbahn-os V43-as, majd valamikor ősszel a H-START-os vezérlőkocsi. Örömmel konstatáltam, hogy lesz mit rakni majd a Gysev-es Szili mögé, mivel elkészült a Bh, és az Ap kocsik Raaberbahn-os verziója is.
A járműveken a jó öreg formák köszönnek vissza, új festésben. Mindenképpen kiemelendő, hogy milyen jó ár-érték arányú járművekről van szó.
Sokszor hallom innen-onnan, hogy mennyire felmentek a Fugi modellek árai, és milyen drágák lettek, a minőségükhöz képest. Ez persze igaz, édesanyám az első By-t még 800 forintért vette nekem, 1992-ben, ez mai szemmel nagyon olcsó, de ha belegondolunk, hogy akkor 20 ezer forintot keresett, mindjárt másként látjuk a dolgot. Összességében azt mondom, hogy a jelenlegi 5300-ft körüli ár abszolút reális. Az ember vesz hozzá négy fémkereket, 1600-ért, belső berendezést 800-ért, és még mindig csak 7700 körül vagyunk. Ezért a pénzért egy teljesen magyar járművet kapunk (nem egy, a magyarhoz hasonló német, vagy osztrák kocsi átfestését, kétszer ennyiért), amit ráadásul hazai gyártó készített (jó, nem ACME minőség, de ha nem 1cm-ről nézegetjük, és fotózzuk, akkor a terepasztalon megállja a helyét, még az újabb kocsik mellett is).
A színek rendben vannak, a feliratok a szokásosak az összhatás igazi Repcevasutas lett. A szemfüleseknek talán az tűnhet fel, hogy az Ap 19-05-ös középszámcsoportú, mégis 10 ablakos. A valóságban ugyebár csak a MÁV-nak voltak 10 ablakos Ap kocsijai, a GySEV-nek nem, de ez a baki elnézhető (a 9 ablakoshoz teljesen új szerszámot kellene gyártani, ami nem két fillér, így ez a kompromisszum a legjobb választás). Az ablakok már víztiszták, így a behelyezett belső berendezés belső világítás nélkül is látszik.
A kerekeket kicseréltem fémre (a 2.1-es síneken nem ajánlatos műanyaggal járatni a kocsikat), és a belső berendezést is elhelyeztem a kocsikba. Az Ap, egy műgyanta belsőt kapott (ez volt kéznél), míg a Bh, ZZemoki-féle fröccsöntöttet. Kuplungcsere után felpakoltam őket az asztalra, egy pár kép erejéig.
Jelzők és váltók
A héten sikerült megjavíttatnom a két Digitools váltóállító dekóderemet, így végre hozzá tudtam kezdeni az állítóművek bekötéséhez.
Úgy terveztem a dolgot, hogy a nyolc kimenetet vezérelni képes dekódereket a két vezérelni kívánt váltókörzet alá telepítem, így toldás nélkül beköthetőek az elektromágnesek, és a jelzőkhöz sem kell túl sok „tyúkbelet” húzni. Első körben a kezdőpont felőli váltókörzetbe telepítettem a technikát, itt ugyanis már két állítómű is található. Az asztal aljára kis csavarokkal rögzítettem a dekódert, majd szépen sorjában bekötöttem először a két váltót, az egyik címtartományba, majd a négy jelzőt a másikba. A vezérlőjelet a DCC síntápból kapja, továbbá a működéshez szükséges áramot is innen szerzi (az 54W-os trafó bőven bírja szuflával).
Azért fontos, hogy elkülönítsük a jelzőket, és a váltókat, mert előbbieknek folyamatos áramra van szükségük, míg utóbbiaknak csak a kapcsolóimpulzus kell. A Digitools szerkezet úgy működik, hogy a nyolc kimenete két címtartományra van osztva, címtartományonként négy eszköz köthető be. Egy címtartományon belül pedig be tudjuk állítani, hogy a kimenetek impulzust, vagy állandó feszültséget kapjanak (ez nekem pont kapóra jött).
A bekötés után jött a programozás, majd csodák csodájára minden flottul működött. A váltók szépen halkan kattantak egyik állásból a másikba, a jelzők pedig alaphelyzetben tilos jelzést mutattak, majd a MultiMaus állítógombjának átkapcsolása után szabadot (illetve szabad csökkentettet, a kitérők miatt).
A múlt héten történ még némi fejlesztés a felsővezeték-hálózaton, mégpedig megcsináltam a drót kifuttatását az állomáson, az angol-váltó után. Egy Viessmann feszítő került egy sima oszlopra, némi pillanatragasztó segítségével, és mindjárt élethűbben néz ki a drót.
Esti képek
Tehervonatozás
Mivel jórészt csak személyvonatos videóim vannak, csináltam egy tehervonatosat is, amiben az (Ex)Eurocom Traxx, és a MÁV-Cargo-s Taurus megmutathatja képességeit:
Konténer koszolás
Még decemberben, amikor volt némi szabadidőm, egy kicsit élethűbbé tettem két Piko konténert, és egy DB-s konténerszállító-kocsit.
A konténerek először kaptak egy kis átmosást, rozsdabarna, majd szürke színnel, majd jött némi szárazecsetelés, az élek kiemelése céljából. A Hapag-Lloyd-osnak ki lett maszkolva a száma, így olyan hatást próbáltam vele elérni, mintha az újra lett volna festve (ezt még gyakorolnom kell). A kocsi korábban már meg lett fújva egy kis rozsdabarnával, most ő is kapott némi átmosás/szárazecsetelést, hogy passzoljon a konténerekhez.
Fuggerth kapaszkodók házilag
A minap gondolkoztam el azon, hogy mit tudnék csinálni a felsővezeték-építésből megmaradt dróttal, majd rájöttem, hogy remekül fel lehet használni a Fuggerth kocsik kapaszkodóinak feljavítására. A gyári műanyag kapaszkodó kicsit bumfordi, és némileg ront a modell összképén. Még tavaly láttam a börzén egy AlbertModell Ap-t, amin valami saját gyártású kapaszkodó volt, és baromi jól nézett ki, úgyhogy megpróbálkoztam én is a dologgal.
Első körben pontos méretet vettem a furatok távolságáról, és mélységéről, majd ennek megfelelően méretre vágtam a maradék drótokat. Egy kombinált fogó segítségével behajlítottam a két végét, majd próba, hogy illeszkedik-e. A nyolc első kapaszkodóból nyolc sikerült, úgyhogy sárga festékkel lefestettem őket, és a két végére került mindegyiknek egy kis fekete, majd száradás után felraktam a régi helyére őket.
Az eredmény alant látható, sokkal jobban visszaadja az eredetit, mint a műanyag cucc. Nem muszáj felsővezeték-maradékot használni, ha van otthon rossz gitárhúr, vagy egyéb, a gyári furatba beleillő drót, érdemes azzal megpróbálni.
Most már csak a többi hatvannégy legyártása van hátra, és kész is vagyok.
Újév
Először is: Boldog, és modellekben gazdag újévet kívánok minden kedves modellezőtársamnak.
Most, hogy kipihentem az ünnepekkel járó fáradalmakat, és az ünnepek előtti hajtást, végre van időm egy kicsit foglalkozni a bloggal is. Rengeteg dolog nem lett felrakva, megírva, stb, ezeket most megpróbálom pótolni.
Első körben jöjjön egy videó a Gróf Úrról, ezt még karácsony előtt készítettem, de már nem volt erőm belinkelni ide:
Aztán, a két ünnep között megérkezett kis hazánk modellboltjaiba is a Roco Y típusú személykocsija (a sógorék szerencsésebbek voltak, ott már dec. 23-án lehetett kapni). Sok találgatás övezte az idei katalógusban megjelent modellt, nem lehetett tudni, hogy magas, vagy lapos tetős lesz. Végül a magas tetős lett, és a forma a Görlitz-ben gyártott vagonokét mintázza, ennek megfelelően a kocsivégek nem lekerekítettek, mint a Győri kocsiknál.
Ezt a különbséget leszámítva nagyon jól eltalált modellt sikerült készítenie a Roco-nak. A forgóvázak hozzák a Tillig szintjét, az ablakok kidolgozottsága pedig messze veri azt. Az alvázon külön jó pont a tamponozott féknemváltó (ez a konkurenciánál lemaradt), valamint mellékelnek a járműhöz három pár iránytáblát is, amit tetszés szerint felrakhatunk a kocsira a kapaszkodók külön darabok, óvatosan kell miattuk bánni a modellel. A lépcsőket nekünk kell felrakni, de vigyázni kell, csak Roco R3, és attól nagyobb sugarú íveknél használhatóak, ennél kisebb ívekben lelöki azt a kinematika (szerencsére nekem pont R3-as sugarúak az íveim). A belső berendezés véleményem szerint passzentosabb, mint a Tillig-é. A tamponozás, és a feliratok szépek, a kocsi egy 20-35-ös (tehát csak belföldi forgalmú) Győri kocsit mintáz, Debreceni honállomással, 2004-es REV dátummal, tehát még MÁV-os korszakban. A Tillig mellé téve, nagy eltérések nincsenek (a már korábban említett kocsivég sarkosságát kivéve), nyugodtan lehet egy szerelvényben járatni őket. Ezek után kíváncsian várom a Heris Lengyel kocsiját is, remélem hasonló minőségű lesz.
A terepasztalon sok változás nem történt, komolyabb munkát most, januárban tervezek rajta, megpróbálom befejezni a még hiányzó részeket az alagút mellett, valamint a felső-vezeték csinosítása fog következni (remélhetőleg), továbbá lassacskán elkezdem a váltók elektromos bekötését is.