Beüzemeltem a DigiTools DigiSignal M4-es jelződekódereket, és beállítottam őket TrainControllerben, így már helyesen meg tudom jeleníteni a terepasztalon a MÁV szabványos jelzésképeket. Készítettem egy rövidke videót is:
Csörgő tuning
Az ember akarva akaratlanul törekszik arra, hogy a meglévő járműveiből a legtöbbet hozza ki. Főként igaz ez, az olyan egyszerűbb modellekre, mint a Fuggerth mozdonyai. A Csörgő egy viszonylag egyszerű jármű, a digit előkészített verzió tudása is kimerül a menetirány szerinti menetfényben (zárfény nincs). Ha többet szeretnénk, és nem akarunk házibarkács megoldásokhoz folyamodni, akkor szükségünk lesz egy hangdekóderre, és egy tuning szettre, ami a Posch Modell/DigiTools páros jóvoltából elérhető a legtöbb modellboltban. A tunning szett tartalmaz egy MTC21-es foglalattal rendelkező nyákpanelt, két vezetőállás imitációval egybeépített világításpanelt, két csavart a nyák rögzítéséhez, és egy használati útmutatót a beépítéshez.
A beépítéshez szükség van némi tapasztalatra a modellek szerelése terén, valamit olyan szerszámra (flex/köszörű), amivel a mozdony súlya megmunkálható. Első körben szét kell szedni a mozdonyt és a súly két végéről levágni annyit, hogy az 3,5mm vastagságú maradjon. Én nem ezt az utat választottam, hanem a teljes végdarabot levágtam flex-el.
Miután ezzel megvoltam, összeraktam a mozdonyt, behelyeztem a vezetőfülke imitációkat, és a vezetékeket a helyükre forrasztottam.
A nyákot a mellékelt két csavarral rögzítettem. A vezetékeket gondosan elrendeztem, ügyelve, hogy ne érjenek a hajtás forgó alkatrészeihez. A két vezezőfülkét pillanatragasztóval rögzítettem, majd az innen érkező vezetékeket is beforrasztottam a nyák megfelelő forrasztási pontjaira.
A kis kockahangszórót pillanatragasztóval rögzítettem a mozdonysúlyba, és vezetékeit a megfelelő pontokhoz forrasztottam. Itt nagyon ügyelni kell a forrasztás minőségére, mert a hangdekóder kimenetét egy esetleges rövidzár azonnal elintézi. Ezután már csak a hangdekódert kell a csatlakozóba beillesztenünk. Én mindenképpen javaslom a megfelelő DigiTools Digisound dekóder használatát, mert pl. az ESU MTC21-es dekóderével nem lehet minden világításfunkciót megfelelően beállítani (fülkevilágítás, tolatófények).
Miután lepróbáltam minden funkciót, és ellenőriztem, hogy megfelelően működik-e a mozdony, a kasztni visszahelyezése előtt még kiszedtem a gyári prizmákat, és levágtam róluk a lámpafuratokba illeszkedő részeket, amiket pillanatragasztóval rögzítettem a helyükre. A kasztnit ezután a helyére pattintottam, és indulhatott is a vonatozás.
Mindent összegezve, a szett nagyon sokat dob a mozdonyon. A világítás funkciók, és a gondosan megtervezett vezetőállás mellett a gazdag hanganyaggal feltöltött dekóder is remekül beleillik a klasszik Csörgős feelingbe. A tuning beépítése körülbelül 2-3 órába került nekem, mint átlagos modellezőnek, a profibbak szerintem hamarabb is megvannak vele. A szett ára 10 ezer forint körül van, a hangdekóder pedig 23 ezer.
A lenti videót készítettem a mozdonyról, a főbb funkciók jól láthatóak, és hallhatóak benne:
Feszültség
Ez nem egy egyszerű kérdés manapság, a digitális korban. Amig régen az analóg időkben az FZ1 gombjának eltekerésével adtunk áramot a pályára, most a DCC rendszereknél sokkal komplikáltabb a helyzet.
Hogy megértsük a dolgot, nézzük meg, hogy miként működnek a különböző rendszerek. Kezdjük az analóg rendszerrel, mert ez viszonylag egyszerű felépítésű. Itt a jármű sebességét a pályában lévő feszültség emelésével és csökkentésével szabályozzuk, a haladási irányát pedig a polaritás váltásával. A transzformátor egyenáramot (FZ1 esetén hullámos egyenáramot, a modern szabályzók esetén pedig PWM jelet) állít elő, és a szabályzó segítségével ennek a feszültségét tudjuk állítani (PWM esetén a kitöltési tényezőt). Az egyenáramú transzformátorok a bemeneti feszültség függvényében terhelés alatt jellemzően 12 + – 2 V-ot tudnak maximálisan kiadni magukból (terheletlenül általában 2-4V-al magasabb feszültséget mérhetünk). Mivel a H0-s mozdonyok rendszerint 12V-ra vannak tervezve, az analóg rendszernél nem jellemző, hogy ebből probléma lenne, hiszen még teljes kivezérlés esetén sem jut több, mint 14V a motorra.
És akkor jöjjön a feketeleves, a digitális rendszer. Egyszerűnek tűnik, de mégsem az. A legtöbb gond a nem megfelelő sínfeszültségből adódik, illetve abból, hogy a sínfeszültség mérése is nehézkes, a pontos feszültséget csak oszcilloszkóppal illetve komolyabb (true RMS mérésére képes) multiméterrel lehet megmérni.
A digitális rendszerek a következőképpen néznek ki: van egy tápegységünk, egy DCC parancsközpontunk, és egy erősítőnk (ez utóbbi kettő jellemzően egybe van építve), majd ennek az erősítőnek a jele megy ki a pályába. Optimális esetben az erősítőben található egy stabilizátor, ami szabályozza a pályába kimenő DCC jelet, így mi állíthatjuk a központ menüjén keresztül a DCC jel feszültségét. Sajnos ez sok esetben hiányzik bizonyos gyártók belépő szintű központjaiból. A Roco is ilyen, neki mind a régi központjaiból (pl. 10764) mind az új fehér z21-ból is hiányzik ez az alkatrész, náluk a sínfeszültség a felhasznált tápegységtől függ. Korábban a Roco egy nagy fekete váltóáramú trafót adott a központjai mellé. Ez a létező legroszabb választás volt, mert a stabilizálatlan transzformátor miatt a DCC feszültség kis terhelésnél néha 25-30V közé is felkúszott, és előfordultak benne 50V-os tüskék is. Dekóder legyen a talpán, ami ezt komolyabb gond nélkül bírja. A probléma H0-ban még nem akkora, viszont N-ben már akár motor/dekóder leégést is okozhat az ilyen magas feszültség.
A fentebbi problémára a legjobb megoldás egy 16-19V-os stabilizált, kapcsolóüzemű, egyenáramú tápegység használata. Erre a célra a laptop tápegységek felelnek meg a leginkább, mert viszonylag nagy a választék az utángyártott tápokból, de akár a már kiselejtezett otthoni laptopunkét is hardendbe lehet állítani (legtöbbjüknek olyan csatlakozója van, amit direktben be lehet dugni a Roco központba). Mivel ezek a tápok kapcsoló üzeműek, a kimeneti feszültségük még kis terhelésnél is stabil, valamint jellemzően 3-3,5A-esek, ami bőven kiszolgál akár egy közepes méretű asztalt is. Amíg a 10764-es erősítőt használtam, egy 19V 3A-es Compaq tápról hajtottam meg az asztalt. A 10764-es erősítő bemeneti Graetz hídján 2V-ot esik a feszültség, a pályára végül 17V jut, a dekóderek Graetz hídján szintén 2V-al csökken a feszültség, így ők 15V-ot kapnak, amivel gond nélkül üzemelnek akár egész nap, komolyabb melegedés nélkül.
A fehér z21-nél most más a helyzet, mivel csak a fekete Z21-ben van lehetőség a sínfeszültség állítására (mint említettem feljebb, a fehér z21-ből hiányzik ez az áramkör). A központ felépítésének köszönhetően amennyiben 19V DC a bemeneti feszültség, úgy a pályában is kb. ennyi lesz. Ez ugyan kicsit magasnak tűnhet, de még elfogadható, én mégis azt javaslom, hogy aki fehér z21-et használ, annak érdemes vagy alacsonyabb, vagy változtatható kimeneti feszültségű tápot választani. Én nem akartam nagyon belepiszkálni a már korábban összerakott rendszerbe, és új tápot sem szerettem volna vásárolni, ezért az e-bay-ről beszereztem egy digitális kijelzővel felszerelt, állítható kimeneti feszültségű DC-DC konvertert, amivel tizedes pontossággal be lehet állítani a z21-be jutó feszültséget.
Terepasztal fejlesztések
Figyelem! Az itt leírtakat nem útmutató jelleggel tettem közzé. Aki nem jártas a villanyszerelésben, az semmiképpen ne vegye követendő példának az itt leírtakat, bízza a szerelést szakemberre, és soha ne bonsta meg a hálózati eszközök borítását, kábelét!
Nem telt el az idei év sem terepasztalos szerelgetések nélkül. Sok minden történt az asztallal, de főleg alatta voltak nagyobb munkálatok.
A helyzet az volt, hogy sajnos az elhúzódó építés jellegéből adódóan elég sok toldás és utólagos hozzáépítés történt az eredeti elektromos hálózathoz, és ez sajnos nagyban befolyásolta a működést. Első körben a tápellátást gondoltam újra. A központot ellátó 19V-os 3A-es stabilizált laptop táp maradt, mint ahogy a kiegészítőket ellátó 16V-os váltóáramú Lenz egység is, azonban beépítésre került egy 16V-os stabilizált táp külön, a mágneses dekóderek táplálására. A tápokat az asztal aljára csavaroztam, és készítettem egy elosztó panelt, amiből egyetlen egy 230V-os vezeték megy a konnektorba. Ezzel jelentős mennyiségű kábeldzsungelt tüntettem el az asztal alól.
Nem hagytam érintetlenül a DCC vezetékezést sem. Új gerincvezetéket húztam ki, és készítettem egy kis elosztót egy nyák, és néhány sorkapocs felhasználásával. Ezzel megszűnt a csokirengeteg egy része, és a jobb kontaktusok és a vastagabb vezeték miatt stabilabb lett a DCC jel. Másik előnye ennek a megoldásnak, hogy a szabad sorkapcsokhoz tetszőleges eszközt lehet később kapcsolni nagyobb beavatkozás nélkül.
Az asztalrészek között lecseréltem a régi csatlakozásokat, és mindenhova sorkapcsos megoldást szereltem. Ez amellett hogy könnyen bontható, rendkívül jó elektromos kapcsolatot biztosít.
Készítettem egy modult a kiegészítő tápegységek csatlakoztatására is. Itt is nyákot és sorkapcsokat használtam.
Haladtam a szervók beépítésével is. Az állomás kezdőponti váltókörzetében már minden váltó szervós, és a végponton is csak egy mágneses állítású maradt.
A kialakult tapasztalatom szerint a biztos üzemhez elengedhetetlen a rendesen megépített áramellátás, és DCC jel. Nem szabad sajnálni a megfelelő vastagságú vezetéket (minimum 0.14-ös, illetve 0.5-0.75-ös a gerincvezetékhez), és a jó minőségű sorkapcsokat, és zsugorcsövet sem, mert a slendriánul összesodort, majd szigszalaggal szigetelt kábelek, amikre az ember sorban fűzi fel a különböző eszközöket egyáltalán nem üzembiztosak, és sok bosszúságot tudnak okozni. A legbiztosabb az, ha az áramellátást több körre bontjuk, és egy vastagabb központi gerincvezetékről leágaztatva tápláljuk meg a különböző fogyasztókat, ahelyett hogy egymás után kötögetnénk őket.
A DCC jel nagyon érzékeny, és itt is érdemes a gerincvezetékes elvet alkalmazni, a pálya betáplálására. Az eszközdekóderek jellel való ellátását érdemes egy külön párhuzamos gerincről táplálni. Kevesen tudják, de az eszközdekóderek képesek resettelni magukat (gyakorlatilag kiakadnak), ha a DCC jel egy meghatározott ideig nem szabványos mondjuk egy hirtelen létrejövő nagyobb terhelés miatt. Ilyenkor újra kell programozni a dekódert. Amennyiben külön párhuzamos gerincvezetéket húzunk ki, jelentősen csökkenthetőek ezek a kellemetlenségek.
z21
Már régóta gondolkodtam rajta, hogy le kellene cserélni a MultiMaus vezérlést valami komolyabbra. Túl sok gond nem volt vele, megbízható, és jól kitalált szerkezet ez, de azért vannak korlátai (pl.: nem tud CV-t olvasni, nem állítható a sínfeszültség, stb.). Nézegettem többféle központot de mindig ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottam, mégpedig hogy a z21 a legoptimálisabb megoldás, és hozzá lehet a legkedvezőbb áron hozzájutni egy startszett társaságában.
Idei újdonság a Rocotól hogy teljesen száműzte a hagyományos központ + MultiMaus-os startszetteket, és helyette egy fehér z21 start-ot ad minden digitális készlethez, egy kézi vezérlő társaságában. Annyit kell tudni ezekről a z21-ekről, hogy náluk alapból le van tiltva a Wi-Fi opció, csak a MultiMaus-ról irányíthatóak, azonban egy 12 ezer forintos aktiváló készlet segítségével teljes értékű z21 lesz belőlük (a készlet tartalmaz egy aktiválókódot, és egy routert). Mivel a H0-s kezdőkészletek nem fogtak meg, ezért N-es méretben néztem szét, ahol meg is találtam a nekem legmegfelelőbb készletet, egy BR218-assal, 3 teherkocsival, és egy csonkavágánnyal kiegeszített oválpályával. Ez a készlet még jól fog jönni, mert tervezek a későbbiekben egy kis N-es asztalt építeni.
De térjünk vissza a z21-re. A Wi-Fi-s aktiválást pár perc alatt elvégeztem, majd először az N-es készlettel, majd a H0-s terepasztalon is kipróbáltam. Új helyet kellett keresni a vezérlőnek, mert mivel nagyobb, mint a korábbi fekete Roco központ, már nem fért el felül az asztal sarkában. Jó hír, hogy a sínjel csatlakozója egy szabványos zöld sorkapocs lett, a korábbi villásdugós megoldás helyett, így könnyebben tudjuk a pályánkat csatlakoztatni.
Már a z21 aktiválását végző z21 maintenance tool is rengeteg beállítási lehetőséget kínál (pl.: szoftverfrissítés, kimenetek beállításai, sínjel beállítások, MultiMaus szoftverfrissítés, zárlatérzékenység), de sok mindent be lehet állítani a tabletes alkalmazásban is. Itt a lényeg a sínfeszültség volt számomra, én ezt 17V-ra állítottam. Apropó alkalmazás. A letölthető tabletes és telefonos app nagyon könnyen kezelhető, és egészen új dimenzióba helyezi a terepasztal irányítását.
A tabletes applikáció képes egyszerre akár két külön mozdonyt vezérelni, és van mozdonyvezető funkció, amihez le tudunk tölteni vezetőállásokat (magyar vonatkozásúként csak a Taurus elérhető), és utána úgy tudjuk irányatani az adott mozdonyt, mintha a vezetőálláson ülnénk.
Nagyon hasznos, és jól átlátható a mozdonyokat tartalmazó könyvtár. Itt nem csak a képüket állíthatjuk be, hanem egyéb adatok is megadhatóak, úgy, mint a hossz, tömeg, vasúttársaság, funkciók, maximális sebesség. Én a TrainController-es kalibrációnál meghatározott maximális sebességeket állítottam be, hogy minél pontosabban tudjam szabályozni a járművek sebességét.
Összességében nagyon jó benyomásom van így, több mint egy hét távlatából a z21-ről. Könnyen kezelhető, sok hasznos funkcióval rendelkezik, és a tabletes alkalmazás nagyon jól használható.
Beüzemelés
A költözés még olyankor is egy macerásabb folyamat, ha az embernek nincs egy olyan hobbija mint a vasútmodellezés. Nem egyszerű, mert egyrészről mindent be kell pakolni, majd ugyanazt kipakolni. Hát az elmúlt másfél hónap ezzel telt nálam. Sok teendő akad ilyenkor a lakással is. Festés, utána takarítás, javítgatni ezt-azt, bútorokat, és egyéb a lakhatáshoz szükséges kiegészítőket vásárolni. Szerencsére mostanra ez a folyamat nagyjából lezárult, így jutott időm az asztal beüzemelésére is.
Első körben a három asztalrész elektromos összeköttetéseit kapcsoltam össze, összekábeleztem az S88 visszajelentőbuszt (ez a legegyszerűbb része a dolognak), összekötöttem a központot és a PC illesztőt. Volt még egy lezárlatolt DidiSwitch 8-am, amit sikerült a gyártóval megjavíttatnom, így a tároló két váltóját ebbe kötöttem be közvetlenül, így 6 kábellel kevesebbet kell a két asztalrész között immáron áthúzni (célom hogy minden felesleges fél asztalon átívelő vezetéket megszüntessek). Beszereztem továbbá a hiányzó GeoLine állítóművet is, amivel a tároló utolsó váltóját is bekötöttem a rendszerbe.
Teszt gyanánt először egy GySEV-es teknőt zavartam körbe, majd néhány kábel megigazgatása, és pár váltó átcímzése után az ÖBB-s 1014-es is felkerült, valamint pár teherkocsit is felraktam. Összességében negyed óra vonatozás után arra jutottam, hogy minden megfelelően működik. Néhány ponton még majd át kell néznem a kábelezést, mert kusza, de alapvetően rendben van az asztal. A következő kör egy alapos takarítás lesz majd 🙂
Digitális vezérlés számítógéppel I.
Régóta tervben volt nálam, hogy a jelenlegi MultiMouse vezérlést valamilyen számítógépes kiegészítővel bővítem majd. Hát elérkezett az idő, és megtörtént ez a fejlesztés is.
Első körben gondolkodtam a rendszer lecserélésén is. Szóba jöttek az olyan vezérlők, mint a Dynamis, az ECoS, és a Z21, de végül egy jóval költséghatékonyabb, és nagyobb bővítési potenciállal rendelkező megoldást választottam, mégpedig a PC-s vezérlést. Két dolgot kellett beszereznem hozzá, egy illesztőt, amivel meg tudom oldani a PC-s csatlakozást, illetve egy PC-n futó vezérlőszoftvert.
A PC-s illesztő a DigiTools Digi PC-S88 lett. Elég kulturált áron szerezhető be, és részletes magyar nyelvű útmutató tölthető le hozzá a gyártó honlapjáról. A PC-s program gyanánt végül a TrainController 7-es Gold verzióját találtam a legalkalmasabbnak, főleg úgy, hogy sikerült az e-bay-ről 70€-ért beszereznem egy használt, de eredeti dobozos (valójában speciális USB kulcson található) terméket.
Számítógép gyanánt egy régi laptopomat üzemeltem be. A PII-es 366Mhz-s 13″-os Compaq Armada notim pont megfelel a célra, bár az XP kicsit szenved a 128Mb RAM-on, de ennek ellenére gond nélkül futtatja a TrainController 7-et.
A rendszer telepítése elég egyszerű, a PC illesztőt a Roco erősítő Slave portjára kell csatlakoztatni, majd a mellékelt USB kábellel a számítógéphez kötni, ahol az eszköz driverének telepítése után COM portként jelenik meg.
A TrainController-ben (a továbbiakban TC), a digitális rendszer beállításainál (Railroad -> Setup digital systems) a Lenz LI100F-et kell megadni, majd kiválasztani a használt COM portot, és innentől már él is a kommunikáció az illesztő, és a gép között.
Ezt követően TC-ben el kell készítenünk a terepasztalunk vágányhálózati rajzát, majd utána jöhet a különböző elemek részletes beállítása. Mivel az aszalom mérete nem indokolja, ezért csak a váltók, és jelzők kezelését bíztam a rendszerre, a vonatvezérlés maradt kézi.
Jelzők
A jelzők beállítása a következőek szerint működik, a Tools -> Signals menüpontból kiválasztjuk a használt jelző típusát (van 2, 3, és 4 fényű), majd a megfelelő helyre helyezzük a kapcsolótáblánkon. Ezután szerkesztő üzemmódban duplán rákattintva be tudjuk állítani a paramétereit.
A „general” általános fül. Itt elnevezhetjük a jelzőt, és megadhatunk neki gyorsbillentyűt is. Mindenképpen érdemes elnevezni a jelzőt valamilyen szisztéma szerint, mert a későbbiekben ezen név alapján tudunk rá hivatkozni. Én a nagyvasúton használatos jelöléseket használom, ezért a kijárati jelzőket K1-től K8-ig neveztem el, T1-el jelöltem a tolatásjelzőt, és A, és B-vel a bejárati jelzőket.
A „connection” kapcsolat fül. Itt lehet beállítani a jelző címét (address), illetve a kapcsolási paramétereit (output configuration). Alapesetben itt a címen kívül nem kell különösebben állítgatni. 3 és 4 fényű jelzőknél az „output configuration” segítségével tudjuk részletesen beállítani a különböző jelzésképeket.
„Trigger” fül. Itt tudjuk eseményekhez kötni a jelző állítását. Ilyen esemény lehet mondjuk váltóállítás, vonat elhaladása egy érzékelőpont felett, vagy vágányútállítás. Egyszerű ÉS, VAGY, és hasonló logikai kapukkal hozhatjuk létre a kívánt függéseket. A lenti példában szereplő jelző úgy van beállítva, hogy a Vágányút3 beállítása esetén váltson szabadra.
A „Condition” fül. Itt tudjuk a jelző állapotát bizonyos feltételekhez kötni. Ilyen lehet például az, hogy be van-e állítva egy vágányút, vagy megfelelő hogy állásban állnak-e a váltók. Az előzőekhez hasonlóan itt is logikai kapukkal építhetőek fel a különböző függések. A lenti ablakban a K3-as jelzőm függései láthatóak.
Az értelmezés a következő: a K3-as jelző szabadra állítható, HA Vágányút 3 be van állítva VAGY a V1-es váltó egyenes ÉS a V2-es váltó kitérő állásban van. Minden ellenkező esetben nem engedi a program szabadra állítani a jelzőt.
Váltók
A váltók beállítása nagymértékben egyezik a jelzőknél látottakkal. Miután felhelyeztük a kapcsolótáblánkra őket, dupla kattintással a beállítási felületükre jutunk.
„General” általános fül. Itt a jelzőkhöz hasonlóan meg tudjuk adni a váltó nevét, és egy gyorsbillentyűt. Én a váltóimat az állomáson V1-től V7-ig számoztam, illetve V30-tól V33-ig a tárolóállomáson.
„Connection” kapcsolat fül. A váltó címét tudjuk beállítani, illetve angolváltó esetén a részletes konfigurációt, az „output„-nál
„Condition” fülnél a jelzőkhöz hasonlóan különböző feltételekhez köthetjük a váltó állíthatóságát. Én ezt most nem használtam.
Vágányút
A program lehetőséget ad vágányutak kezelésére, és beállítására is, amikkel egy virtuális elektronikus biztosítóberendezés működését tudjuk szimulálni. A vágányutakkal egyszerre lehetséges a vágányúthoz tartozó váltók állítása, és beállítható, hogy a jelzők is automatikusan a megfelelő jelzésképet mutassák a vágányút állítása után. A vágányút automatikusan zár minden általa használt váltót, így ezek kezelése a vágányút feloldásáig nem lehetséges.
Vágányutat létrehozni a „Tools -> Accessory -> Routes” alatt lehet. Ezután a megfelelő helyre el tudjuk helyezni a kapcsolót. Dupla kattintás után megnyílik a beállítási ablak, ahol a következő lehetőségeink vannak:
„General” általános beállítások. Itt be tudjuk állítani a vágányút nevét, gyorsbillentyűjét, valamint egyéb apróságokat, mint a szín, szimbólum, és sebességjelzés (utóbbi esetemben egyenlőre nem játszik). Az én asztalomnál minden vágányút kapott gyorsbillentyűt, mert így lehet a legegyszerűbben és leggyorsabban állítani őket üzem közben.
„Route” útvonal fül. Itt a „Record” gombra nyomva be tudjuk rajzolni a kapcsolótáblán az útvonalat, valamint be tudjuk állítani a kapcsolások közti időt. Ez utóbbit én 500ms-re vettem, hogy ne terhelje a rendszert 4-5 váltó egyszerre történő állítása. Ilyenkor a váltók egymás után szép sorrendben állítódnak a megfelelő állásba.
„Operations” műveletek fül. Itt lehet megadni, hogy a vágányút beállításakor mi történjen. Ide én csak a váltóállításokat tettem be, ugyanis a jelzők azt figyelik, hogy a hozzájuk tartozó vágányút aktiválódott-e, és eszerint változtatják a jelzésképüket.
Első körben idáig jutottam a beállítással, a következő részben a további függések kialakítása, és az egyéb tartozékok vezérlése lesz bemutatva.