Vonatozzunk egy kicsit, a 1284-es Szili egy vegyes tehervonat továbbítását kapta feladatul ebben a videóban:
MÁV jelzések a terepasztalon
Beüzemeltem a DigiTools DigiSignal M4-es jelződekódereket, és beállítottam őket TrainControllerben, így már helyesen meg tudom jeleníteni a terepasztalon a MÁV szabványos jelzésképeket. Készítettem egy rövidke videót is:
D270 Meridian express: Berlin Ostbf. – Budapest Keleti
anno 1986 – a Meridián Expressz áthalad Fenyvesvárad állomáson a V43 1284-es mozdony vontatásával.
Szerelvényösszeállítás:
MÁV V43 1284 – Fuggerth
MÁV Am – Roco
MÁV Bm – Roco
MÁV Bmo – Heris
MÁV Bc – Roco
DR ABme – Roco
Modellbemutató: Fuggerth V43 1284
Ismét jöjjön egy videós bemutató, mégpedig a Fuggerth V43-as mozdonyáról. Ezt a mozdonyt itt a blogon még nem mutattam be soha, így most pótolom ezt:
A Fuggerth V43-as története valamikor a 90-es évek közepén kezdődött, és 2001 decemberében érkeztek meg az első sorozatgyártott mozdonyok a modellboltokba. A modell majdnem 7 éves fejlesztési ideje jól jelzi, hogy mennyire összetett és buktatókkal teli egy formaújdonság elkészítése, legfőképpen egy kis hazai manufaktúra számára, még úgy is, hogy a hajtás fő egységei az M41-es már meglévő alapjaira épültek.
A megjelenés utáni években a 1346-os és 1341-es pályaszámú MÁV mozdonyokat szépen sorban követték a különböző festési és pályaszám variánsok. A történetben Fuggerth Jenő halála lett az első fordulópont, innentől egy ideig bizonytalanná vált a gyártás, de 2010 környékére apróbb a hajtást érintő fejlesztésekkel visszatérni látszott a gyártó, és újabb pályaszámokkal jelent meg a mozdony. Az öröm nem tartott sokáig, a 10-es évek közepén valami ismét történhetett a háttérben, és azóta csak kisebb mennyiségek kerülnek a piacra, elég kiszámíthatatlanul, és az alacsony darabszám miatt szépen lassan emelkedő árakon.
Most térjünk rá a videó tárgyára, mégpedig a 1284-es pályaszámú mozdonyra. A forma a régi, azonban szerintem úgy, ahogy megállta a helyét 2001-ben, úgy megállja 2020-ban is. A kasztni méretarányos, jók a lekerekítések, arányok, szerintem hűen hozza az igazi gép alakját. Ahol viszont egyértelműen kicsit látszik az eltelt 19 év, azok a kiegészítők. A kapaszkodók, és korlátok anyagukban színezett műanyagok, és nagyon kell figyelni a felszerelésüknél, mert hajlamosak törni, illetve bizonyos esetben nem pontosak, a méretek, nehezen illenek az apró furatokba. Jól jellemzi a helyzetet, hogy nekem másfél órába telt míg minden apró kiegészítőt fel tudtam szerelni. A tetőkertnél is hasonló a helyzet a vezetékek és a szigetelők anyagukban színezett műanyagok.
A mozdony festésére és feliratozására nem lehet panasz, a maszkolások szépek, a feliratok élesek, és pontosak. Összességében kívülről én eddig sem találtam komolyabb kifogásolnivalót ezeken az apróságokon kívül a mozdonyon, azonban bent már más a helyzet.
A V43-ast már a kezdetektől kísérte az M41-esektől kapott öröksége, mégpedig a gyenge minőségű hajtás. “Fuggerthes”, szokták mondani rá. Már a 2001-es fórumbejegyzések is arról tanúskodnak, hogy bizony az első gépeknél is hangos, daráló hangot adott a forgóváz, és előfordult fogaskerékugrás a kerekek nagy játéka miatt. A későbbi mozdonyoknál valamelyest javult a helyzet, az én 2008-ban vásárolt 1341-esem már egy jobb szériából származott, de csodát várni nem nagyon lehet. Sokat tud javítani a hajtáson, ha a fogaskerekeket kihézagolják, és így megszüntetik a lötyögésüket, azonban nagyon gépfüggő, hogy mit lehet kihozni belőle, sajnos a hajtás gyártási szórása elég nagy lehet. Ebben az árkategóriában sajnos ez egy nagy feketepont, jóval olcsóbb gépek is sokkal jobb hajtással készülnek. A mozdony a gyári hajtással sajnos nem tud egyenletes lassúmenetet produkálni, apró hosszirányú belengések pedig a sebesség növelésével sem tűnnek el teljesen. A dekóder teljesítmény-szabályzójának állítgatásával lehet segíteni a problémán, de végleges megoldást ez nem nyújt.
Több kisebb cég is kínál alternatívát, a hajtás javítására, van olyan készlet ami csak fogaskerekeket tartalmaz, és olyan is ami teljes hajtásház-cserével jár, egy megfelelő pontossággal gyártott darabra. Reményeim szerint hamarosan ki fogok tudni próbálni egy ilyen feljavítókészletet én is, és be tudok majd számolni az eredményről.
Tudom, hogy a V43-as mozdony egy megosztó modell, lehet nagyon szeretni és utálni, de én nem szeretnék egyik táborba sem beállni. Szerintem a helyén kell kezelni ezt a mozdonyt, és elfogadni, hogy ha a legnagyobb számban a síneken lévő MÁV vontatójárműből szeretnénk egyet a terepasztalunkon vagy gyűjteményünkben tudni egyet, akkor egyszerűen nincs más opció, és együtt kell élni a kompromisszumokkal.
Végezetül, többen kérdezték, hogy miként tudtam venni egy ilyen mozdonyt újonan, a hivatalos forgalmazótól. El kell, mondjam, semmilyen protekcióm, sőt még törzsvásárló kártyám sincs. A forgalmazó webshopjában van egy olyan opció, hogy fel lehet iratkozni az egyes termékekre, hogy ha készletre kerül, akkor email-ben értesítést kapjon az ember. Én így tettem, és amikor jött a mail, meg is tudtam rendelni a webshopon keresztül a mozdonyt.
Egyedi Bhv építése
Bausatz, tehát nyers építőkészletes alapanyagból készítettem Bhv kocsit. Megéri? Manapság amikor 18 ezer forintért adnak egy mezei Fuggerth kocsit újonnan, belső nélkül, és a harminc éve is problémásnak számító Schicht másolat forgóvázakkal, elgondolkodtam, hogy érdemesebb magamnak készíteni párat, ha már úgyis vasútmodellezek.
A nyers építőkészletet 3500 forintért vettem még két éve.
A tetőt kimaszkoltam és szürkére festettem, majd végezetül felkerültek a feliratok is a gépre.
Íme a majdnem végleges kocsi. 10 ezer forint alatt kijöttem vele. Természetesen nem versenyezhet még egy gyári Fuggerethel sem, de nekem megteszi.
Terepasztal bemutató – Fenyvesvárad 3. rész
Elkészültem a terepasztal bemutató harmadik részével, ami a vágányfektetésről szól. Jó videózást:
Modellbemutató: MÁV M61 "NOHAB" NMJ vs. Roco
Ebben a rövid kis videóban szeretném bemutatni az NMJ és Roco NOHAB közti különbségeket.
Régóta szerettem volna egy összehasonlító tesztet csinálni az NMJ és Roco NoHAB-okról. Nemrégiben sikerült szert tennem egy NMJ mozdonyra, a 006-os pályaszámú klasszikus narancs festésűre, így most elérkezettnek látom az időt, hogy a teljesség igénye nélkül megpróbáljam összehasonlítani a két gyártó termékét a saját szemszögemből. Itt előre is bocsátanám, hogy nem vagyok kifejezetten szegecsszámláló, így előfordulhat, hogy mások számára fontos apróságok nem lesznek megemlítve a videóban. Számomra elsősorban mindig az összkép az ami fontos.
Sokan nagy várakozásokkal voltak az NMJ mozdonya iránt a megjelenés előtt, azonban ha jól emlékszem elég vegyes fogadtatása volt a modellnek, és ez volt az oka annak, hogy két Roco M61-es tulajaként én sem rohantam a boltba rögtön az első szállítmány érkezésekor.
Összhatásban az NMJ mozdonya szerintem nagyon jól eltalált formával rendelkezik. A gyártó precizitás iránti igyekezete visszaköszön a modellen, amennyire lehetett megpróbálták kifejezetten a MÁV mozdonyt lemodellezni, annak minden sajátosságával együtt. Ami nekem a leginkább szembetűnő, az az orr rész, főleg a lámpák környéke, egymás mellé téve a két gyártó gépét látszik az, hogy a Roco-nál nem sikerült eltalálni sem a formát sem a pozíciót. Az NMJ gépen az orrész formája is finomabb, az eredetiről készült képeket elnézve nekem ez a rész jobban hasonlít az igazira, mint a Roco-nál. Az NMJ-nél kialakításra kerültek oldalt a bemart feljárólépcsők, és az ablakok feletti kapaszkodók is. A pályakotró környéke is szépen kidolgozott, azonban a hozzám került NMJ mozdonynál valamiért nem sikerült pontosan hézag nélkül illeszteni ezt az elemet, továbbá hiányzik egy légvezeték is.
A mozdony oldalfalán is vannak különbségek. A Roco-n található néhány értelmezhetetlen dudor illetve elem, ezek az NMJ mozdonyon helyesen nem szerepelnek. A tetőn az NMJ esetében a magyar mozdonynak megfelelő elrendezésben vannak a különböző elemek, kipufogók, és kidolgozásra is finomabb, részletesebb az egész.
Az NMJ alja szerintem jobban visszaadja a MÁV mozdonyét, leginkább a gázolajtartály és környéke, illetve az akkumulátorláda az ami a Roco gépén ordítóan nem stimmel. A forgóvázaknál is egyértelműen a Norvég gyártó nyert nálam, a fékrudazat, fékhengerek, és homokolóberendezések mind-mind ki vannak dolgozva, és számomra modellhelyesnek tűnnek.
Belülről is látszódik a majd’ 15 év különbség. Az NMJ esetében MTC21-es elektronikai panel található a kasztni alatt, rengeteg funkcióval. Külön kapcsolható a harmadik fényszóró, és a két oldalt a fülkevilágítás. Még az analóg verzió is tartalmaz két hangszórót, így ha hozzám hasonlóan hangdekódert szerelünk a mozdonyba, akkor nincs szükség extra forrasztásra, nyugodtan használhatjuk a beépített hangkeltőket.
Hajtás terén az NMJ csak négy tengelyen hajtott, és egy-egy tengely van asszimetrikusan tapadógyűrűvel ellátva, ellentétben a Roco hat tengelyen hajtott rendszerével ahol két tengely mindkét oldalon tapadógyűrűs. Hosszabb vonatoknál az NMJ érezhetően küszködik, főleg ívekben, emelkedőn, mert kevesebb tapadóerővel rendelkezik mint a Roco mozdonya. A megoldásnak egyetlen előnye van, mégpedig áramszedés terén mivel a középső tengely képes horizontális irányban is némi holtjátékra, ezért jobban le tudja követni a pálya egyenletneségeit, így biztosabb kontaktust ad, mint a Roco mozdony.
Összességben szerintem ugyan nagyon jól eltalált modell az NMJ, azonban pályára helyezve távolabbról néha még nekem is nehéz megmondani elsőre hogy melyik-melyik. Kétség ne essék, ez a mozdony is rendelkezik kompromisszumokkal, azonban talán kevesebbel, mint a Roco, ezért szerintem mindenképpen érdemes számításba venni, amennyiben NoHAB vásárlása előtt van ez ember.
Terepasztalos videó
Készítettem egy kis összeállítást az elmúlt pár hét vonatozásaiból, jó nézelődést! 🙂
Terepasztal bemutató – Fenyvesvárad 2. rész
Elkészült a második rész is, jó nézelődést:
2020-as H0 MÁV / GySEV újdonságok
A nemrég kiadott újdonságkatalógusokból összeállítottam egy rövid kis videót a 2020-ban várható számomra leginkább releváns MÁV / GySEV témájú H0-s vasútmodellekről.
Terepasztal bemutató – Fenyvesvárad 1. rész
Rég jelentkeztem itt a blogon tartalommal, aminek az oka a költözés körüli elfoglaltságok, illetve az új terepasztal építése volt. Most végre kezd egyre több időm lenni, hogy utolérjem magam, így a következő videós bejegyzéssel szeretném elkezdeni bemutatni azt, hogy mi is történt tavaly nyár óta vasútmodell fronton.
Ha nem lehet kapni, készítsünk egyet – MÁV 19-37 Ao
A Heris jóvoltából sok modellező gyűjteményébe került már IV és VI korszakos 20-37-es Bo kocsi, és aki lecsapott anno a Quabla általá gyártott pár darabra, annak még V korszakos Bko kocsija is lett (én ezen szerencsések közé tartozom), azonban egy valami még így is sokaknak hiányzik, ez pedig az első osztályú kocsi, a 19-37-es Ao. A Heris kínálatában a mai napig csak tervezettként szerepel a kocsi (mág a lengyel verzió is), így csak reménykedhet benne az ember, hogy valamikor a távoli jövőben megjelenik egyszer (látva a decemberi újdonságlapokat, szvsz. elég nagy rá az esély, hogy a Piko itt be fog előzni).
A Robo lengyel modellcégnél azonban kapható a kilenc ablakos poznani kocsiból többféle kivitel különböző lengyel festési sémákban. Valamiért ez a gyártó eddig nem látta meg a piaci rést, és nem készített MÁV variánst a kocsiból, azonban a Quabla modell kapott az alkalmon, és készített belőle egy erősen limitált szériát, két pályaszámmal, pár éve. Sajnos erről lemaradtam, úgyhogy más lehetőség után kellett nézem, mert nagyon hiányzott az állományomból ez a kocsi.
Sokáig vaciláltam, mert a Robo kocsinak elég magas az ára, de a végén két kocsi megvásárlása és saját kezű átalakítása mellett döntöttem (így gazdaságosabb volt a szállítás).
Miután megérkezett a két kocsi, alaposan átvizsgáltam őket, és végül úgy döntöttem, hogy csak az egyiket festem át, a másikat meghagyom eredeti mivoltában, merthogy nagyon illusztris járműről van szó.
Az átalakítás alapos felkészülést igényelt. Először is számtalan képet begyűjtöttem az eredeti kocsiról, majd beszereztem minden szükséges kelléket, és festéket. A festéshez először teljesen szétszereltem a kocsit, kiszedtem az ablakokat, szétszereltem az alvázat, forgóvázakat. Sajnos a feljáróajtók, és a kocsivégátjárók ablakai olyan erősen be voltak ragasztva, hogy csak komoly roncsolással tudtam volna őket eltávolítani, így a maszkolásuk mellett döntöttem.
A gyári festéket és feliratokat a már jól bejáratott módon acetonmentes körömlakklemosóval szedtem le. A tetőt kimaszkoltam, mert annak a színe a kiválasztott korszakhoz megfelelő volt számomra.
A festés eltávolítása után alkohollal megtisztítottam és zsírtalanítottam a felületet, majd kimaszkoltam a szükséges részeket, és M&H color RAL színhelyes kékkel egy menetben lefújtam. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a légecsetes festéskor a megfelelő higítás, és az, hogy lehetőleg fényes vagy selyemfényű festéket használjunk, amennyiben a modell feliratozását vizesmatricával kívánjuk megoldani, ugyanis csak ilyen felületre lehet szépen, légbuborék mentesen felhelyezni a matricát.
A kék színt három napig hagytam száradni, majd eltávolítottam a maszkolószalagokat, és kimaszkoltam a szürke oldalsávot. Az oldalsáv vastagságánál külön figyeltem, hogy az tized mm-re megegyezzen a Bo és Bko kocsikéval (méretarányosan az oldalsáv pont 6mm kell hogy legyen), és teljesen egyenes legyen. A festéshez itt is M&H color-t használtam, természetesen szórópisztollyal.
Ismét három nap száradás jött, majd következtek az ajtók. Ennél a résznél chrome silver festéket használtam, és tekintettel a kis felületre ecsettel vittem fel a színt. A sárga csíkot is maszkolással készítettem, ezt szintén ecsettel festettem meg. Most biztos azt gondolják sokan, hogy őrültség ecsettel festeni, azonban a makettezésnél bevet gyakorlat az ecset használata apró kis felületeknél, valamint az első osztály csíkjához hasonló vékony vonalak festésénél, lévén ilyen kis felületet nagyon nehéz szépen fújni, és ha ügyes az ember senki nem mondja meg, milyen technikával készült az adott részlet.
Az alvázat is festeni kellett, mert anyagában színezett szürke színű volt gyárilag. Itt igyekeztem ügyelni arra, hogy a kinematika a csapágyak és a forgóváz forgócsapja ki legyen maszkolva, hogy később ne szoruljon semmilyen mozgó alkatrész sem a plusz festékrétegtől.
Miután minden megszáradt, az egész festést óvatosan felpolíroztam egy nagyon finom polírozó radírral. Ez azért fontos, mert így nagyon könnyen el lehet tüntetni a kisebb egyenletlenségeket, amik a festés után maradtak, és a matricázáshoz simább felület áll majd rendelkezésre.
A vizesmatricákat Szabirolitól szereztem be, és gondos munkával elhelyeztem őket a megfelelő helyekre.
A matricázás után még egy ellenőrzést tartottam, majd vízbásisú akril selyemfényű lakkal fixáltam őket, és adtam meg a festés végső fényét. A lakk száradása után véglegesen összeraktam a modellt, és az ablaksorokat is a helyükre ragasztottam. Íme a végeredmény:
Összességében én otthoni eszközökkel, és szerény festési képességeimmel ennyit tudtam kihozni. Sajnos nem tökéletes a modell, hiszen például az alvázon található dobozok nem felelnek meg a MÁV kocsin találhatónak, és a folyosó felöli ablaksor is tartalmaz két teli ablakot, de úgy gondolom, hogy azért így is elfér akár a Quabla Bko, akár a gyári Heris Bo kocsik mellett.
Modellbemuató: ROCO M62 129
Sztenderd narancs MÁV Szergej, ennek rutingyakorlatnak kell lennie, és most sikerült komolyabb baki nélkül kiadni a ROCO-nak a modellt. Sürgető volt ez most nekik, hiszen a PIKO belengette hogy idén tőlük is várhatunk egy M62-est, ami teljesen új fejlesztésű lesz, és az eddig látottak alapján bizony lehet félnivalója a ROCO-nak.
A gyártó most biztosra ment, a gép Ep.V-ös klasszikus MÁV festésű, és a mozdony 1995-ös állapotát modellezi (ebben az évben kerek ütközőtányérok voltak rajta). A festése jól eltalált, a szín passzol (a fellelhető fotók alapján az igazi mozdony is ilyen árnyalatúra volt festve), egyedül az oldalsó feljáróajtók kapaszkodója nem stimmel, a modellen ezek az alkatrészek festetlenek, holott narancssárgának kellene lenniük. A feliratok helyesek, élesek, korhűek.
A forgóvázmaszk és az alváz anyagában színezett, ennek egy kicsit műanyag hatása van (szvsz. annyira nem zavaró), viszont plusz pont, hogy a csavarfejek pirosra vannak festve, és hogy a homokolócsövek is felkerültek, még ha nem is pontosan a magyar gépre jellemző kialakításban. A kis zacskóban találunk még teli pályakotrókat, teljes féktömlőket, csavarkapcsot, és maratott táblákat (ezeket oldalra kell felhelyezni ragasztóval). Az ablaktörlő sajnos még mindig nem különálló elem, és a visszapillantó is hiányzik, ezeket szerintem minimális költséggel orvosolhatta volna a gyártó, amennyiben fotomaratott elemekből készíti el ezeket a kiegészítőket.
A gép belül átesett némi ráncfelvarráson, új elektronikai panelt kapott, PLUX22-es csatlakozóval, és a korábbi izzók LED-es világításra lettek cserélve. Ez utóbbi szép melegfehér fényű, átszűrődésnek nyoma sincs, a zárfények külön kapcsolhatóak (már a PLUX12-es dekóderrel is).
A hajtás rendben van, hangtalanul suhan a mozdony, nyoma sincs a korábbi kiadásoknál tapasztalt zörgő, és kerepelő zajnak. Az összeszerelési minőségnél sem találkoztam komolyabb kivetnivalóval, minden a helyén van, és a dobozban végre ott figyelt a meós cetlije (ilyet legutóbb még a Made in Austria modellek dobozában láttam).
Ez az a mozdony, ami egy magyar témájú gyűjteményben kötelező darab. Legyen az teher vagy ablakos vonat, ez a mozdony minden szerelvény elején megállja a helyét szinte bármit vontathat. Ugyan nagy változtatások nem történtek vele, és az ára is lehetne egy 10-essel kevesebb, mégis jó vétel szerintem (főleg az utóbbi ínséges évek után).
GÜTZOLD vs. ROCO
Már régóta szerettem volna egy ilyen összehasonlítást amiben a két gyártó mozdonyát veszem górcső alá. Fontos megemlíteni, hogy Gützoldból nem gyári mozdonyom van, az itt bemutatott 265-ös gép egyedi átalakítás, ezért rengeteg plusz dolog is ki van dolgozva rajta ami a szériagépeken nincs. Ezektől most eltekintek az összehasonlításban.
Először kezdjük a külsővel. Mindkét mozdony jól idézi az eredetit, azonban a ROCO formailag jobban eltalált, ez főleg az íves felületeknél és az ablakoknál mutatkozik meg.
A Güztold a vezetőállása környékén szögletesebb, ez főleg felülről vehető észre jobban. A vezetőállás ablakok is a Roco mozdonyon állnak közelebb a valósághoz, a Gützoldnál a keret vastagabb a kelleténél. A pályaszámtábla sajnos a Gützold gépen rá van öntve a kasztnira, ezt eltávolítani körülményes, mindenképp újrafényezést igényel, és például az én mozdonyomon is látszik az eltávolítás nyoma. A felső fényszóró szintén a Roco-n lett megfelelően kialakítva, ott mind méretileg, mind formailag stimmel.
A pályakotró a Roco-n fixen rögzített, de cserélhető, míg a Gützoldon a kinematikával együtt mozog, ezért a rés jóval nagyobb, ennek okán ívben nem túl élethű az elforduló pályakotró, és ha csak egyoldalasan használjuk a mozdonyt akkor az üres kupplung foglalat is ront az élethűségen.
A Gützold forgóváza némileg elnagyolt, kevésbé részletes, a Roco-é sokkal finomabban kidolgozott, érezhetően nagyobb a mélysége, és a homokolóvezetékek is megtalálhatóak rajta külön elemként. Az alváz a Roco mozdonyán tartalmazza a különböző vezetékeket, ezek a Gützoldnál hiányoznak.
Minkét gép oldalfala kidolgozott, és részletes, a Gützold mozdonyon viszont az ablakok némileg nagyobbak, és eredetben a pályaszámtábla a mozdonyszekrényre van öntve (az itt bemutatott mozdonyról ezt utólag eltávolították az átalakítás alkalmával).
A tető kialakítása is alapvetően megfelel az eredetinek, azonban mindkét modellről hiányoznak a hazai mozdonyokra jellemző apróbb kiegészítők (a késantenna a Güztold gépre utólag került fel az átalakítás alkalmával).
Mindkét mozdony középmotoros, nagy lendkerekekkel. A hajtás levitelét a kerekekhez kardántengelyekkel oldották meg mindkét esetben. A Roco mind a hat tengelyén hajtott (2 tapadógyűrűs), míg a Gützold csak négy tengelyen, a középső két tengely csak áramszedésre szolgál, míg a belső két tengely tapadógyűrűvel van ellátva. A ROCO mozdonyon szabadon variálhatjuk a tapadógyűrűs tengelyeket, és ha megrendeljük akár tapadógyűrű nélkülire is cserélhetjük. A Gützold nehezebb, ugyanakkor a ROCO is bőven elégséges tapadósúllyal rendelkezik, hogy gond nélkül elbirkózzon a jellemzően terepasztalon előforduló szerelvényekkel. A régebbi Gützold mozdonyok 8 pólusú NEM csatlakozóval voltak ellátva, az újabbak már PLUX22-esek, ahogy a ROCO mozdonya is, íg ebben nincs különbség a két gép között.
Összegzésben szerintem a Roco mindenképpen jobban eltalált mind formára, mind részleteiben, azonban a Güztold mozdonynak sincs szégyelkeznivalója, távolabbról nehezen állapítható meg, hogy melyik gyártó gépéról van szó.
Modellbemutató: PIKO GySEV Vectron
Csak idő kérdése volt hogy mikor kap rá a PIKO a GySEV-es Vectron mozdonyokra, ugyanis a kezdetben bérelt gépekkel operáló vasúttársaság tavaly saját tulajdonú mozdonyokkal bővítette flottáját. A mozdonyvásárlás alkalmával a repcevasút több verzióra is szert tett, a most modellben megjelent jármű az MS (háromáramnemű) verzió kicsinyített mása. Logikus lépés volt ez a PIKO-tól, mert ez a kivitel rengeteg környékbeli országban megfordulhat, így a külhoni modellezők számára is érdekes lehet a jármű.
Kezdjük a modell körüljárását. A PIKO Expert mozdony csomagolása nagyon minőségi érzetet kelt. Egy bombabiztos, nagy masszív papírdoboz rejti az átlátszó műanyag belsőt amiben a modell védve van minden külső behatástól. A doboz aljában találunk még egy kis papírtasakot, amiben a magyar nyelvű ismertető, használati utasítás, és alkatrészlista található.
A járművet kézbe véve elsőre olyan érzésem volt, mintha egy Roco mozdonyt fognék. Finom részletek, szép festés, és minőségi összeszerelés (sajnos ez utóbbi nem megy a Roco-nak egy ideje). A jármű formailag rendben van, az arányok, az ívek mind nagyon jól el lettek találva. A kidolgozottságra sem lehet panasz, a korlátok (a vezetőállás feljárat mellettieket leszámítva) immáron nem a kasztnira öntött darabok, hanem különállóak, az alvázon és a forgóvázon is rengeteg az apró szerelvény, részlet. Az ablaktörlők ugyan nem különálló darabok, de csak nagyon közelről látszik a turpisság. Apró negatívum, hogy ugyan a pályakotró levehető, de teli kotrót nem mellékelnek, és mind a csatlás, mind a légvezetékek egybeöntöttek.
A PIKO nem fukarkodott a tetőszerelványekkel sem, szépen kidolgozva csücsülnek a porcelánok, vezetékek a tetőn, és ami ennél is fontosabb, az áramszedők. Ezek már nem azok a hobbi kategóriás műanyag hatású bumszli szedők, amik a régebbi PIKO gépeken voltak, hanem remekbeszabott, filigrán, egzakt darabok. A GySEV-mozdony tetején az igazi gépéhez hű elrendezésben találhatóak a csápok (a lenti képen jobbról balra haladva: AC 16/25kV-os keskenypalettás, DC 3kV keskenypalettás, DC 3kV szélespalettás, és AC 16/25kV szélespalettás).
A festés és a feliratok is remekül sikerültek, a mozdony oldalán a GySEV gépekre újonan jellemző, a régebbi festésnél bonyolultabb grafika is szépen, élesen van tamponálva, és az alvázon sem hiányoznak a feliratok, még a legkisebbek is tisztán olvashatóak.
Belül is jó munkát végzett a gyártó. Az erőt egy ötpólosú motor adja természetesen lendkerékkel támogatva a szebb futásért. A hajtás precízen összeszerelt, hangja szinte egyáltalán nincs. Az elektronikai panel Plux22-es foglalattal szerelt, alapból külön kapcsolható végzárfényekkel, és a rajta található kivezetések lehetővé teszik utólagos fülkevilágítás egyszerű beépítését is. Ha hangdekóderünk van, akkor könnyen elhelyezhetjük a hangszórót, ugyanis bőséges hely áll rendelkezésre a beszerelésre.
Menet közben a jármű szinte hangtalanul jár, nagyon szép a lassúmenete, még a legkisebb sebességen sem rángat. Futásjósága parádés, a kerekek alakjával sincs gond, nyoma sincs az esetleges tojásalakra utaló mozgásoknak, leginkább a JC mozdonyaiméhoz tudnám hasonlítani a mozdony viselkedését a pályán. Ennél a gépnél már tapadógyűrű is található a kerekeken, így a tapadásra nem lehet panasz. A kerekek oldalán már tamponált a féktárcsa imitációja, hanem kimart, festett, ez rengeteget dob a kinézeten.
Ha szerelvényben gondolkozunk, akkor elég széles skálán választhatunk a mozdony mögé kocsikat. Ezek a mozdonyok jellemzően az 1-es vonalon továbbítanak IC-ket, és tehervonatokat. IC-ből a Raabercity-s, illetve START-os szerelvények illenek a mozdony mögé, DWA/GOSA/CAF kocsikkal (a Raabercity-s kocsikat a Roco idénre ígéri). Ha tehervonatban gondolkodunk, akkor a legtöbb VI-korszakos kocsiból kiállított tehervonat megfelel a mozdony mögé.
Végszó: ez a mozdony nagyon jól mutatja, hogy milyen nagy utat tett meg a gyártó a Hobby Taurus-tól idáig, és hogy igenis lehet minőségi mozdonyt készíteni elfogadható áron. Amit viszont szerintem fontos leszögezni, hogy ez a mozdony nem a vitrinbe, és nem a gyűjtöknek készült elsősorban, hanem azoknak, akik a terepasztalon használják majd.
—
Update: elkészült a videó is, amit lentebb tudtok megtekinteni.
Modellbemutató: ROCO – Meridian express
A Roco gondozásában megjelent vagonszett a keleti blokk egyik jellegzetes nemzetközi expresszét, a Meridiánt idézi meg. Két szett jelent meg, mindkettő három kocsit tartalmaz, az első szett két MÁV, és egy DR járművet, a második szett egy MÁV, egy DR, és egy CSD kocsit. Most az első szettet mutatném be, lévén ezt kaptam meg névnapom alkalmából.
A Meridián nemzetközi gyorsvonat klasszikus kelet európai expressz volt, összeállítása általában évenként változott, jellemzően MÁV, DR, CSD, és JZ járművek vegyesfelvágottja alkotta a szerelvényt. A Roco által kiadotthoz legközelebbi összeállítás szerint az 1982-es menetrendi évben közlekedett a Meridián (http://www.vagonweb.cz/razeni/vlak.php?zeme=JZ&cislo=271&rok=1982), azonban tetszőleges menetrendi év megidézhető a kocsik cserélgetésével (de akár egy másik korabeli nemzetközi vonat is összelegózható). Nekem pont kapóra jött a szett, mert a már meglévő B, Bc, és WLAB kocsikkal kiegészítve majdnem a teljes MÁV-os szekció összeállítható.
A MÁV-os kocsik
A kocsik a már jól ismert Y/B 70 jellegű járművek festési variánsai. A MÁV-os kocsik ugyan hasonlítanak a győri kocsikra, azonban pár részletben eltérnek tőlük. A kérdéses eltérések a következőek:
1.) ablakok: a modell a Német gyártású kocsikhoz hűen magasabb ablakokkal rendelkezik
2.) kocsivégek: az eredeti járműveken a kocsi oldal- és homlokfalának találkozása enyhén lekerekített, íves, míg a modellen éles, sarkos, valamint a kocsivégnél a Német kocsikhoz hasonlóan az ajtó aljánának vonalánál végetér a szekrény, nem nyúlik le úgy mint ahogy az a győri kocsikon
3.) forgóváz: Rába forgóváz helyett Görlitz V található a járművek alatt
4.) alváz: az alvázon lévő dobozok a német kocsinak megfelelően vannak elhelyezve
Mindezek ellenére én úgy gondolom, hogy a kocsik ugyan jól idézi meg a nagyvasúti járműveket, viszon szerintem 2018-ban a megidézés már nem elég, hiszen számos más gyártó van a piacon (pl. ACME, LS modell, Brawa) akik sokkal részletesebb és pontosabb kidolgozású modelleket tesznek le az asztalra.
A DR-es kocsi
Ennél a járműnél már beszélhetünk olyanról, mint modellhűség, hiszen az eredetiről készült képekkel összehasonlítva jól látszik, hogy a gyártó itt már viszonylag jó munkát végzett, és a kocsi formailag rendben van. Ami kicsit fájó pont az a forgóváz (jelen esetben Görlizt VI), ami szerintem egy kicsit elnagyolt valamint nagyon műanyag hatású (de legalább már tamponozott feliratokkal rendelkezik), illetve a belső berendezés, amiből szerintem többet is ki lehetett volna hozni.
A szett szerintem a felsorolt hibái ellenére is jó alapul szolgálhat, ha az ember magyar vonatkozású szerelvényekben gondolkodik, hiszen számtalan irányba bővíthető később, illetve több korszakba is beleillik.