Az utóbbi időben rengeteget gondolkoztam azon, hogy milyen legyen a következő terepasztalom. Rengeteg tervet készítettem WinTrack-ban, és sokmindent kipróbáltam. Fontos szempont volt a kompakt méret, és az, hogy legalább 2 olyan vágány legyen a leendő állomáson, ahol egy V63 és 4 darab Z1-es kocsi elfér. Mindenképpen olyan asztalt szeretnék ami többszintes, és az alsóbb szint(eken) megoldható a szerelvények tárolása/fordítása. A hagyományos téglalapforma sajnos csak bő 3,25 méter feletti hossz, és 1,1 m szélesség mellett tudta volna kiszolgálni az igényeimet, ezért inkább az L alak felé fordultam, így az állomás átlósan helyezkedhet el, amivel rengeteg helyet lehet nyerni.
Miután az L alak mellett tettem le a voksomat, egy jó témát is találni kellett. Egy általam kedvelt modellező mottója lebegett a szemem előtt, ez a mottó pedig az, hogy „legyen egy sztorid„. Miért fontos ez? Ha van egy sztorid, akkor rögtön perspektívába tudod helyezni az egész létesítményt, és ha még fiktív is lesz a téma, valamilyen keretet ad a terepasztalnak.
Némi gondolkodás után kitaláltam: „Lementem a Balatonra” – nekem ez lesz a sztorim. Hogy miért? Gyerekkoromban rengeteget nyaraltam a Magyar „tengernél”, és mivel szinte kivétel nélkül vonattal utaztunk, álmomból felkeltve ismerem a déli parti vasútállomásokat. Jött aztán a kérdés, ha balaton, és déli part, akkor melyik állomás legyen? Az asztal formája adta is a választ: Balatonaliga.
Számomra azért kedves hely ez, mert van itt egy nyaralónk, és anno nyaranta rengeteget lézengtem az aligai állomáson, és figyeltem a nyaranta itt előforduló számtalan érdekes vonatot. Az állomás formája is tökéletes egy L alakú asztalhoz, hiszen Aliga egy ívben fekszik, három vágányos, és a domborzati viszonyok is nagyon látványosak, mivel mind a kezdőpont, mind a végpont bevágásban van, így könnyen elrejthető a nyíltvonal az állomás két végén a kulisszába. Az is ezen állomás mellet szólt, hogy mivel ez a legelső balatoni megálló, rengeteg féle vonat előfordult erre (például: Siófok expressz, Goldoni, Sirava, Saxonia, Venezia, Maestral, valamint különböző egyéb gyors és személyvonatok, változatos összeállításokban). Az állomást a 2000-es évekbeli állapotában terveztem modellezni, így passzolni fog a gyűjteményemhez is.
A terep kialakítása is nagyon sok lehetőséget tartogat. A bal oldalon a nyaralóövezet egy darabja fog megjelenni, benne a nyaralónkkal, középen az állomás lesz a domináns, jobb oldalon pedig az M7-es egy darabkáját terveztem megidézni egy benzinkúttal, és pihenővel.
Az állomás vágányhálózatánál inkább a jelleget tartottam szemelőtt, ezért a váltókörzetek nem pontosan az eredetihez hasonlóan lettek megtervezve, illetve az állomás hossza is erősen torzított, azonban még így is elfér egy mozdony + 5 z1-es kocsi alkotta vonat még a legrövidebb vágányon is (a peron 1 mozdony + 4 kocsis vonatokra méreteztem). A kezdő és végponti váltókörzetek után a nyílt vonal egy rövid szakaszon lesz csak jelen. A kezdőponti váltókörzet után a vonal egy lejtős jobb ívvel előbb elhalad az M7-es hídja alatt, majd utána szépen eltűnik a kulisszában. A végponton szintén egy bal ívben halad a vonal egy lejtős bevágásban, majd itt is eltűnik a kulisszában.
A nem látható rész -1 szintjén a két vágány találkozik, majd egy kis spirálon keresztül tovább süllyed a -2 szin felé. A -1-es szinten található egy 3 csonkavágányból álló kis tároló. A -2-es szinten találhatóak a fő tároló és visszafordító vágányok. Mindegyik átmenő vágány 180 cm-es minimális hasznos hosszal rendelkezik, és ezen a szinten is vannak csonkavágányok a motor, és ingavonatok tárolására.
Miután nagyjából véglegesítettem a terveket és a koncepciót, jöhet a követkető lépés: a vágányanyag beszerzése. A tervet Peco code 100-as geometriával terveztem meg. Úgy kalkuláltam, hogy nagyjából egy év alatt apránként be tudok szerezni mindent ami szükséges. Mivel az elektronikai eszközök (dekóderek, foglaltságérzékelők, stb.) nagy része a jelenlegi asztalomról fog átkerülni, csak a hiányzó dolgokat kell majd beszerezni.
Mit gyűjtsek? – I. rész
Jó kérdés. Én is sokszor elgondolkoztam már rajta, mert amilyen egyszerűnek tűnik (pl.: magyar vonatkozású modellek), valójában olyan nehéz. Amikor az ember belekezd a vasútmodellezés nevű hobbiba, általában már van valamilyen elképzelése a célokkal kapcsolatban (terepasztal, gördülőállomány, stb.). Ezek a preferenciák az idővel módosulhatnak, de azért a legtöbb modellező igyekszik hű maradni a kezdetekben lefektetett alapokhoz, hiszen képtelenség lenne mindent összegyűjteni.
Milyen támpontok vannak, hogy és mit érdemes gyűjteni, mit modellezzünk a terepasztalon? Szép nagy kérdéskör ez, járjuk hát egy kicsit körbe a saját példámon keresztül.
Amikor még réges-rég elkezdtem a vasútmodellezést, a magyar vonatkozású modellek gyűjtése mellett tettem le a voksomat (ezen belül is a MÁV/GySEV vonalon). Ez így nem tűnt nagy falatnak, de az évek folyamán azért beláttam, hogy bizony egyre inkább kezd az lenni. Először valahol 2006-07 körül kezdett kibontakozni a gond, amikor a MÁV-ot szétválasztották, létrejött a START, a TRACKIÓ, és elkezdődött a járművek feliratainak cseréje is. Ez bizony korszakváltás. Addig Ep.V volt, ekkor viszont beköszöntött az Ep.VI. Az átmenet évekig tartott, és még 2008-ban is lehetett látni régi feliratozású járművet (mivel az akkori arculatot jellemzően fővizsgák alkalmával kapták meg a járművek), de végérvényesen két részre szakadt valami.
Emlékszem, ekkoriban a modellezők között voltak akik rögtön már csak a START-os járműveket keresték, és a régi motorosok, akik a sima MÁV-ost gyűjtötték. Tovább bonyolította a helyzetet a MÁV-TRAKCIÓ beolvadása a START-ba, illetve az újabban főjavított (és „esztétikai” feljavításon átesett) járművek megjelenése, a korábbitól teljesen eltérő festéssel (lásd CAF főjavítás, stb…). Az eddig szép egységes H0-s MÁV-os járműállományba beszivárogtak a START-os, és TRAKCIÓS elemek. Az átmeneti időszak megjelent a terepasztalomon is: MÁV mozdony, START szerelvénnyel, és fordítva.
Volt egy pont amig nem zavart a dolog, a határt azonban meg kell húzni, mert könnyen belátható, hogy lehetetlen minden MÁV vagy START járművet összegyűjteni, és ha az ember szerelvényekben gondolkodik, akkor bizony könnyen bajba tud kerülni (nem túl szerencsés a korszakok túlzott mixelése, főleg egy szerelvényen belül). Hogy úrrá legyek a káoszon, csináltam egy excel táblázatot, amiben elkezdtem összeirogatni az aktuális járművekből kirakható különböző lehetséges szerelvány-összeállításokat. Húztam egy vonalat, és ami nem illett bele a terveimbe, az ment a börzére. Szerencsére nem voltam soha olyan modellező aki ész nélkül vásárolt, ezért csak minimális mozgás volt nálam.
Mindig igyekszem úgy kiválasztani a megvásárlandó járműveket, hogy azok passzoljanak valamelyik szerelvényembe, és figyelek arra is, hogy ne legyen két egyforma pályaszámú járművem. Ez néha önmegtartóztatásal jár, cserébe viszont a lehetőségekhez képest valóshoz közeli állapotok jeleníthetőek meg a terepasztalon. Ha egy intervallumot kellene belőnöm, amit meg próbálok idézni, akkor az a 2004-2008 közötti időszak lenne. Itt még bőven voltak sima MÁV-os járművek, de mellettük már elkezdtek az időszak vége felé megjelenni a START-os kocsik, és Trakciós mozdonyok is, azonban ebben az időszakban még bőven előfordultak kevert összeállítások.
Végezetül pár kép a sajátjaim közül, amik a kérdéses időszakban készültek:
Gödöllő – 2017
Ismét bebizonyosodott, hogy Magyarországon bizony van igény minőségi vasútmodell-kiállításra, és vannak modellezők, akik komolyan veszik a terepasztal- és modellépítést. Gödöllő a tökéletes példa erre. Itt nincsenek száz méter hosszú toldozott-foltozott, modulasztalok, amiken mint a mérgezett egér szaladgálnak a különféle lehetetlen összeállítású szerelvények, nincsenek különféle házibarkács megoldások, gányolt modellek, drót nélkül közlekedő villanymozdonyok. Itt az van, amit vasútmodellezésnek lehet nevezni. Meg merem kockáztatni hogy európai szinten is bőven az élvonalban van ez a kiállítás.
A felhozatal idén is nagyon nívós volt: Martrain új asztala, Lezlinilzen pazar TT-s világa, Soós András moduljai (köztük az anno Paksinuti által készített Ó-Paks), és asztalai, Kisfaludy két varázslatos terepasztala, és Szűcs Miklós moduljai, és egy hatalmas Lego világ. Ugyan nagy volt a nyüzsgés, de mindenhova oda lehetett férni, és a jó fényviszonyoknak köszönhetően nagyon jó képek készülhettek.
A terepasztalokon kívül a vitrinekben számos pazarul kidolgozott jármű is megtekinthető volt. A Viessmann jóvoltából volt „Bütykölde” a gyerekeknek, lehetett vásárolni a Modell&Hobby, valamint a Posch Modell standján, továbbá meg lehetett tekinteni váltógyártót, és Battkát is munka közben, referenciáikkal.
A képek nagy részét a Facebook oldalamra töltöttem fel, mivel itt már fogytán van a hely: https://www.facebook.com/stmodell/
Csörgő tuning
Az ember akarva akaratlanul törekszik arra, hogy a meglévő járműveiből a legtöbbet hozza ki. Főként igaz ez, az olyan egyszerűbb modellekre, mint a Fuggerth mozdonyai. A Csörgő egy viszonylag egyszerű jármű, a digit előkészített verzió tudása is kimerül a menetirány szerinti menetfényben (zárfény nincs). Ha többet szeretnénk, és nem akarunk házibarkács megoldásokhoz folyamodni, akkor szükségünk lesz egy hangdekóderre, és egy tuning szettre, ami a Posch Modell/DigiTools páros jóvoltából elérhető a legtöbb modellboltban. A tunning szett tartalmaz egy MTC21-es foglalattal rendelkező nyákpanelt, két vezetőállás imitációval egybeépített világításpanelt, két csavart a nyák rögzítéséhez, és egy használati útmutatót a beépítéshez.
A beépítéshez szükség van némi tapasztalatra a modellek szerelése terén, valamit olyan szerszámra (flex/köszörű), amivel a mozdony súlya megmunkálható. Első körben szét kell szedni a mozdonyt és a súly két végéről levágni annyit, hogy az 3,5mm vastagságú maradjon. Én nem ezt az utat választottam, hanem a teljes végdarabot levágtam flex-el.
Miután ezzel megvoltam, összeraktam a mozdonyt, behelyeztem a vezetőfülke imitációkat, és a vezetékeket a helyükre forrasztottam.
A nyákot a mellékelt két csavarral rögzítettem. A vezetékeket gondosan elrendeztem, ügyelve, hogy ne érjenek a hajtás forgó alkatrészeihez. A két vezezőfülkét pillanatragasztóval rögzítettem, majd az innen érkező vezetékeket is beforrasztottam a nyák megfelelő forrasztási pontjaira.
A kis kockahangszórót pillanatragasztóval rögzítettem a mozdonysúlyba, és vezetékeit a megfelelő pontokhoz forrasztottam. Itt nagyon ügyelni kell a forrasztás minőségére, mert a hangdekóder kimenetét egy esetleges rövidzár azonnal elintézi. Ezután már csak a hangdekódert kell a csatlakozóba beillesztenünk. Én mindenképpen javaslom a megfelelő DigiTools Digisound dekóder használatát, mert pl. az ESU MTC21-es dekóderével nem lehet minden világításfunkciót megfelelően beállítani (fülkevilágítás, tolatófények).
Miután lepróbáltam minden funkciót, és ellenőriztem, hogy megfelelően működik-e a mozdony, a kasztni visszahelyezése előtt még kiszedtem a gyári prizmákat, és levágtam róluk a lámpafuratokba illeszkedő részeket, amiket pillanatragasztóval rögzítettem a helyükre. A kasztnit ezután a helyére pattintottam, és indulhatott is a vonatozás.
Mindent összegezve, a szett nagyon sokat dob a mozdonyon. A világítás funkciók, és a gondosan megtervezett vezetőállás mellett a gazdag hanganyaggal feltöltött dekóder is remekül beleillik a klasszik Csörgős feelingbe. A tuning beépítése körülbelül 2-3 órába került nekem, mint átlagos modellezőnek, a profibbak szerintem hamarabb is megvannak vele. A szett ára 10 ezer forint körül van, a hangdekóder pedig 23 ezer.
A lenti videót készítettem a mozdonyról, a főbb funkciók jól láthatóak, és hallhatóak benne:
RoLa mustra
Sajnos egyre inkább eltűnőben van ez a kombinált áruszállítási forma (hazánkban egy ideje már nem is járnak ilyen vonatok), de a terepasztalunkon könnyen megidézhetőek a 90-es évek közepétől, egészen 2012 végéig hazánkban megfordult szerelvények. A RoLa azért különleges, mert a kamionok egy direkt erre a célra késztett alacsony padlómagasságú nyolc tengelyes speciális kocsin utaznak, és a sofőröket a vonat elején található szintén egyedi személykocsiban szállásolják el az út időtartama alatt.
RoLa kamionszálltó kocsikat a Fleischmann (most már Roco név alatt) gyárt, ÖBB, és DB, és SBB felségjellel. A kocsik könnyen beszerezhetőek a modellboltokból. MÁV-os kocsit csak a kisszériás gyártók készítenek, jelenleg az Albert-féle kocsi kapható, többféle pályaszámmal. A kísérőkocsiból az ÖBB-s a Roco, és a Lilliput gondozásában került kiadásra, a MÁV jellegzetes szürke színű, Y kocsiból átalakított járművét azonban szintén csak kisszériás gyártók készítették el eddig. Egy kedves ismerősöm jóvoltából kerütek hozzám a bejegyzésben szereplő járművek, a cikk megírása erejéig, nézzük is meg őket, első körben a kísérőkocsikat veszem górcső alá.
Roco
Ez a kocsi 1:100-as hossztorzítású, ráadásul sok részletében eltér az eredeti kocsitól, mivel csak egy átfestés (a feltűnő pontatlanságok: ajtók, kocsivégek, alváz). Festése feliratozása amúgy rendben van, belseje kidolgozott, azonban csak egyszínű.
Lilliput
A Lilliput ÖBB-s kocsija nagyon szép kidolgozású. Festése jól eltalált, feliratozása pontos. A kocsi alja és a forgóvázak is szépen ki vannak dolgozva, még a tárcsafékek is helyet kaptak a tengelyeken. Sajnos elég ritka járműről van szó, beszerezni már csak használtan tudjuk.
————
A magyar kísérőkocsik alapjául egytől-egyig a Tillig Y kocsija szolgált. Itt meg kell jegyeznem, hogy az alapmodell két apró eltérése megmaradt minden járműnél. Az ablakok magassága nem egyezik, illetve a forgóváz is maradt Görlitz V, a Rába helyett.
Albert modell Bsc – 51 55 85-10 005-3
Albert kocsija véleményem szerint az etalon. Minden részletében kidolgozott, profin kivitelezett átalakítás. A kocsi összes jellegzetes stílusjegye a helyén van (lefalazott homlokátjárók, az egyik végen egy oldalt lefalazott feljáróajtó). A kocsivégek csak a magyar kocsikra jellemző sarkai is az eredetinek megfelelően el vannak készítve, mint ahogy a belső berendezés is hű az igzihoz. A festése nagyon szép (vékony selyemfényű festék), pontosak a maszkolások, pazar feliratozás (az alvázon is), nagyon jól visszaadja az eredetit.
Quabla Express Bsc – 50 55 89-10 003-8
Ez a modell egy második festési korszakú járművet mintáz, ahol a piros csík hiányzik az ablakok között, és a zöld harántcsík a társalgó felöli részen van. A jármű festése inkább matt hatású, és kicsit vastagnak érzem a festékréteget néhol, de még így is nagyon minőségi munka. A feliratozás is rendben van, bár egy kicsit vastagabbak néhol a betűk, mint az Albert féle verzión. A kocsi belseje itt is kidolgozott, az eredetinek megfelelő berendezés található benne. Az allváz is hiánytalan, az eredetinek megfelelő dobozok lettek kialakítva, azonban itt hiányoznak a dobozokról a feliratok, és piktogramok.
Quabla Express Bc – 50 55 59-41 023-5
Az egyetlen olyan kísérőkocsi modellje, amin nem lett lefalazva az átjáróajtó, és amelyiken más a felirazotás. Festése neki is hasonló, mint a másik Quabla kocsinak. Az egyetlen komolyabb eltérés az, hogy mivel az eredetije 59-41-es kocsiból lett kialakítva, a kocsivégek és a homlokfal lekerekítése nem passzol.
Modell Kit Bsc – 50 55 89-10 008-7
A kocsi festése selyemfényű, szép vékony rétegben, maszkolások azonban néhol láthatóan sorjásak. Sajnos a kasztnin néhol láthatóak a lefalazott kapaszkodóbemélyedések, és ajtó nyomai. A feliratozás a cég hírnevéhez méltóan pontos és precíz. A kocsi belseje szépen kidolgozott.
————
————
A kísérőkocsik után jöjjön a kamionszállító kocsi.
Ez a kocsi amilyen egyszerűnek tűnik, olyan sok buktatót tartalmaz. Nagyon kicsi kerekek, alacsony építés, és bonyolult oldalfal jellemzi a járművet. A Fleischmann kocsi jól hozza az eredetit, részletesen kidolgozott kocsit kapunk, ami az apró kerekek ellenére meglepően jó futási tulajdonságokkal rendelkezik.
———–
A végére pedig pár szomorú kép. A magyar kísérőkocsik jelenleg Szegeden vannak leállítva. Sajnos elég leromlott az állapotuk, kívülről mindegyik össze van graffitizve, és bent sem túl rózsás a helyzet. Nem valószínű hogy valaha is újra forgalomba kerülnének ezek a kocsik, itt a parajosban várják, hogy döntés szülessen róluk.
Modellbemutató – Piko (VTG) Zacens
Üde színfolt a krómozott kivitelű jármű a tartálykocsik szürke sorában, de nem csak ez vonzza a tekintetet. A kocsi olyan részletesen van kidolgozva, hogy le a kalappal a Piko előtt.
Az ember nem gondolná, hogy mennyi minden apró részletet lehet kidolgozni egy viszonylag egyszerű tartálykocsin.
Maga a tartálytest is nagyon jól néz ki így krómozva, de a kocsi alvázszerelvényei viszik a pálmát. Minden csap, cső, csatlakozó ki van dolgozva, és még a legapróbb részleteket is az eredetinek megfelelően tamponozva van.
A filigrán berendezések elsőre törékenynek tűnnek, azonban rendkívül jó, rugalmas műanyagból készültek, így kevésbé hajlamosak a törésre.
A kocsi szinte minden modern nemzetközi tehervonatba beleillik, és üde színfoltja lehet a terepasztalunknak még akkor is ha az ember főleg magyar kocsikat gyűjt.
Posch modell KALÁKA III. forgóváz
Karácsony előtt egy igazi hiánypótló kiegészítővel jelentkezett a Posch modell. A KALÁKA III-as forgóvázzal jelentősen javítható a Fuggerth kocsik kinézete hiszen a forgóváz a kocsik meghatározó, jellegzetes eleme.
A forgóvázakat párosával lehet megvásárolni, és a csomagban található 4 darab fém kerékpár is. A beszerelés nagyon egyszerű, a régi forgóvázat ki kell pattintatni a helyéről, majd a kasztni leszedése után az alvázon lévő lyukba be kell helyezni a mellékelt menetes réz forgócsapot, a forgóvázat ezután egy csavarral a forgócsapba kell csavarni, és kész is vagyunk.
Ha áramszedésre is könnyen alkalmassá lehet tenni a forgóvázat, ilyenkor az áramszedő lemezen egy, a kapott csavaréval megegyező lyukat kell vágni, és a csavarral fixen rögzíteni is tudjuk. Külön előny, hogy ekkor a réz forgócsapot használhatjuk áramvezetőként, így nem kell a vezetékek elvezetésével bajlódni, az alvázon.
Nekem nagyon tetszik a forgóváz, szépen kivitelezett, üzembiztos darab, nagyon sima, finom futással. Egyenlőre két kocsira valót szereztem be, de várhatóan hamarosan gyarapodni fog az ezzel feljavított járműveim száma.
Terepasztal fejlesztések
Figyelem! Az itt leírtakat nem útmutató jelleggel tettem közzé. Aki nem jártas a villanyszerelésben, az semmiképpen ne vegye követendő példának az itt leírtakat, bízza a szerelést szakemberre, és soha ne bonsta meg a hálózati eszközök borítását, kábelét!
Nem telt el az idei év sem terepasztalos szerelgetések nélkül. Sok minden történt az asztallal, de főleg alatta voltak nagyobb munkálatok.
A helyzet az volt, hogy sajnos az elhúzódó építés jellegéből adódóan elég sok toldás és utólagos hozzáépítés történt az eredeti elektromos hálózathoz, és ez sajnos nagyban befolyásolta a működést. Első körben a tápellátást gondoltam újra. A központot ellátó 19V-os 3A-es stabilizált laptop táp maradt, mint ahogy a kiegészítőket ellátó 16V-os váltóáramú Lenz egység is, azonban beépítésre került egy 16V-os stabilizált táp külön, a mágneses dekóderek táplálására. A tápokat az asztal aljára csavaroztam, és készítettem egy elosztó panelt, amiből egyetlen egy 230V-os vezeték megy a konnektorba. Ezzel jelentős mennyiségű kábeldzsungelt tüntettem el az asztal alól.
Nem hagytam érintetlenül a DCC vezetékezést sem. Új gerincvezetéket húztam ki, és készítettem egy kis elosztót egy nyák, és néhány sorkapocs felhasználásával. Ezzel megszűnt a csokirengeteg egy része, és a jobb kontaktusok és a vastagabb vezeték miatt stabilabb lett a DCC jel. Másik előnye ennek a megoldásnak, hogy a szabad sorkapcsokhoz tetszőleges eszközt lehet később kapcsolni nagyobb beavatkozás nélkül.
Az asztalrészek között lecseréltem a régi csatlakozásokat, és mindenhova sorkapcsos megoldást szereltem. Ez amellett hogy könnyen bontható, rendkívül jó elektromos kapcsolatot biztosít.
Készítettem egy modult a kiegészítő tápegységek csatlakoztatására is. Itt is nyákot és sorkapcsokat használtam.
Haladtam a szervók beépítésével is. Az állomás kezdőponti váltókörzetében már minden váltó szervós, és a végponton is csak egy mágneses állítású maradt.
A kialakult tapasztalatom szerint a biztos üzemhez elengedhetetlen a rendesen megépített áramellátás, és DCC jel. Nem szabad sajnálni a megfelelő vastagságú vezetéket (minimum 0.14-ös, illetve 0.5-0.75-ös a gerincvezetékhez), és a jó minőségű sorkapcsokat, és zsugorcsövet sem, mert a slendriánul összesodort, majd szigszalaggal szigetelt kábelek, amikre az ember sorban fűzi fel a különböző eszközöket egyáltalán nem üzembiztosak, és sok bosszúságot tudnak okozni. A legbiztosabb az, ha az áramellátást több körre bontjuk, és egy vastagabb központi gerincvezetékről leágaztatva tápláljuk meg a különböző fogyasztókat, ahelyett hogy egymás után kötögetnénk őket.
A DCC jel nagyon érzékeny, és itt is érdemes a gerincvezetékes elvet alkalmazni, a pálya betáplálására. Az eszközdekóderek jellel való ellátását érdemes egy külön párhuzamos gerincről táplálni. Kevesen tudják, de az eszközdekóderek képesek resettelni magukat (gyakorlatilag kiakadnak), ha a DCC jel egy meghatározott ideig nem szabványos mondjuk egy hirtelen létrejövő nagyobb terhelés miatt. Ilyenkor újra kell programozni a dekódert. Amennyiben külön párhuzamos gerincvezetéket húzunk ki, jelentősen csökkenthetőek ezek a kellemetlenségek.
Modellbemutató: DOM/Quabla – MÁV Bko
Pár hónapja egy Quabla hírlevélben láttam, hogy készült néhány Bko, és Ao kocsi egyedi megrendelésre. Fájt is a szívem, mert láttam, nem kereskedelmi fogralomba készültek, így már le is mondtam róla hogy lesz ilyen kocsim. Amikor azonban megláttam, a Naumann online kínálatában a járműveket, nagyon megörültem. Gyorsan regisztráltam, és rendeltem is egy Bko-t. Egy hét sem telt bele, már nálam is volt a jármű. Minden elismerésem Naumann úrnak, nagyon gördülékenyen ment a vásárlás és az átvétel.
Régi nagy kedvencem ez a kocsi. Rengeteget jártam az ilyenekből kiállított gyorsvonatokkal a balatonra. Szerettem őket, mert a famintás belső burkolat, a kényelmes 6-os kupék, és a plüss ülések igazi felüdülésnek számítottak a By-ok ragadós, keskeny zöld padjaihoz képest. Lényeg, a lényeg, hogy most végre van egy ilyen kocsim 1:87-ben is.
Lássuk a járművet. Az alapmodell a Heris 2. osztályú lengyel kocsija (ez szinte mindenben megegyezik a magyar kocsival), ebből készült összesen 5 pályaszám variáció. Az én kocsim kanizsai honállomású, 96-os fővizsgával. A jármű véleményem szerint hűen hozza az eredetit. A jellegzetes trapéztető, a szögletes ablakok, és az OPOLE 4ANC forgóváz nagyon el lett találva. A részletek a helyén vannak, az alvázberendezések precízen ki vannak dolgozva, és a szükségesek tamponozottak.
A jármű festése nem hagy kivánnivalót maga után. A szín telitalálat, a maszoklások szépek, a feliratok élesek, és pontosak, más gyártó MÁV-os vagonjai közé sorozva sem lóg ki közülük.
A belső berendezés kidolgozott, és festett. Az egyetlen negatívum talán az, hogy az ülések barna színűek (az eredeti piros helyett), de ez némi utólagos festéssel pótolható. A járművet könnyű szétszedni, így az utólagos világítás beépítése viszonylag könnyű lesz.
Vonatba sorozva nagyon jól mutat a jármű, hiszen szinte minden MÁV-os szerelvénybe besorozható, mivel az eredetije is közlekedett mind gyors, mind sebes, és esetenként még személyvonatban is. M61-essel vagy Csörgővel, egy Fuggerth Ap, és egy Roco B kocsival karöltve hűen megidézhető vele a Kaposvár-Celldömölk gyorsvonat téli verziója. Ha több helyünk van, akkor a mozdonyokat V43-ra cserélve, ACME 2G IC kocsikkal, és egy BDbhv-val (vagy BDh-val) megtoldva a klasszikus szegedi hibrid IC-t lehet vele leképezni.
Összességében egy nagyon jól sikerült kisszériás modellel van dolgunk, és ugyan a majd’ 80 eurós ára soknak tűnhet, jelenleg nincs más opció ha Bo/Bko kocsit szeretnénk. A Heris állítólag még idén decemberben kiadja a másodosztályú verziót, azonban a múlt eseményeit látva nekem ezzel a dátummal kapcsolatban vannak fenntartásaim.
z21
Már régóta gondolkodtam rajta, hogy le kellene cserélni a MultiMaus vezérlést valami komolyabbra. Túl sok gond nem volt vele, megbízható, és jól kitalált szerkezet ez, de azért vannak korlátai (pl.: nem tud CV-t olvasni, nem állítható a sínfeszültség, stb.). Nézegettem többféle központot de mindig ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottam, mégpedig hogy a z21 a legoptimálisabb megoldás, és hozzá lehet a legkedvezőbb áron hozzájutni egy startszett társaságában.
Idei újdonság a Rocotól hogy teljesen száműzte a hagyományos központ + MultiMaus-os startszetteket, és helyette egy fehér z21 start-ot ad minden digitális készlethez, egy kézi vezérlő társaságában. Annyit kell tudni ezekről a z21-ekről, hogy náluk alapból le van tiltva a Wi-Fi opció, csak a MultiMaus-ról irányíthatóak, azonban egy 12 ezer forintos aktiváló készlet segítségével teljes értékű z21 lesz belőlük (a készlet tartalmaz egy aktiválókódot, és egy routert). Mivel a H0-s kezdőkészletek nem fogtak meg, ezért N-es méretben néztem szét, ahol meg is találtam a nekem legmegfelelőbb készletet, egy BR218-assal, 3 teherkocsival, és egy csonkavágánnyal kiegeszített oválpályával. Ez a készlet még jól fog jönni, mert tervezek a későbbiekben egy kis N-es asztalt építeni.
De térjünk vissza a z21-re. A Wi-Fi-s aktiválást pár perc alatt elvégeztem, majd először az N-es készlettel, majd a H0-s terepasztalon is kipróbáltam. Új helyet kellett keresni a vezérlőnek, mert mivel nagyobb, mint a korábbi fekete Roco központ, már nem fért el felül az asztal sarkában. Jó hír, hogy a sínjel csatlakozója egy szabványos zöld sorkapocs lett, a korábbi villásdugós megoldás helyett, így könnyebben tudjuk a pályánkat csatlakoztatni.
Már a z21 aktiválását végző z21 maintenance tool is rengeteg beállítási lehetőséget kínál (pl.: szoftverfrissítés, kimenetek beállításai, sínjel beállítások, MultiMaus szoftverfrissítés, zárlatérzékenység), de sok mindent be lehet állítani a tabletes alkalmazásban is. Itt a lényeg a sínfeszültség volt számomra, én ezt 17V-ra állítottam. Apropó alkalmazás. A letölthető tabletes és telefonos app nagyon könnyen kezelhető, és egészen új dimenzióba helyezi a terepasztal irányítását.
A tabletes applikáció képes egyszerre akár két külön mozdonyt vezérelni, és van mozdonyvezető funkció, amihez le tudunk tölteni vezetőállásokat (magyar vonatkozásúként csak a Taurus elérhető), és utána úgy tudjuk irányatani az adott mozdonyt, mintha a vezetőálláson ülnénk.
Nagyon hasznos, és jól átlátható a mozdonyokat tartalmazó könyvtár. Itt nem csak a képüket állíthatjuk be, hanem egyéb adatok is megadhatóak, úgy, mint a hossz, tömeg, vasúttársaság, funkciók, maximális sebesség. Én a TrainController-es kalibrációnál meghatározott maximális sebességeket állítottam be, hogy minél pontosabban tudjam szabályozni a járművek sebességét.
Összességében nagyon jó benyomásom van így, több mint egy hét távlatából a z21-ről. Könnyen kezelhető, sok hasznos funkcióval rendelkezik, és a tabletes alkalmazás nagyon jól használható.
Digitális vezérlőkocsi világítás beépítés – DigiTools szereld magad panellel
A 106-os BDt-m is kapott végre egy digitális világításpanelt. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen művelet csak abból áll, hogy berakjuk a nyáklapot, és kész, azonban itt is minden az apró részletekben rejlik.
Mint eddig, most is a korábban már jól bevált DigiTools panelt választottam. Ennek az előnye az, hogy van benne direkt vezérlőkocsis üzemmód, külön kapcsolható vezetőfülke világítással, külön kapcsolható homlokfényszórókkal, beállítható világításmintával, és sebességfüggő világítással (a Bhv családba tartozó kocsik egyik jellegzetessége a világítás fényerejének megváltozása, amikor az egy bizonyos sebesség fölött akkumulátorrol a tengelyvéggenerátorra váltanak).
Első lépésben méretre kell szabni a panelt, ehhez én miniflexet használtam. Itt óvatosnak kell lenni, nehogy átvágjunk valamit, amit nem kellene.
Miután belepróbáltam a kasztniba, filctollal megjelöltem a kocsi szakaszait, a két termet, a poggyászteret, az előtereket és a vezetőfülkét. Erre azért van szükség, hogy a megfelelő helyre ültessem be a LED-eket. Ez egy szereld magad panel, így ezt a műveletet nekünk kell elvégezni, saját igényeink, és az adott kocsi paraméterei szerint. Miután megfelelően elhelyeztem a LED-eket, és beforrasztottam őket, beépítettem a kondenzátort is a poggyásztér nem látható részére (én a készlethez kapott 2 darab 470-es helyett egy 1000-es kondenzátort használtam).
A homlokvilágítást is kialakítottam, ehhez a készlethez kapott, eredetileg a végzárfényekhez készült panelt használtam, csak a vörös helyett sárga LED-et építettem bele, így a két alsó fényszóróval meg is voltam. A felső fényszóróhoz pont kapóra jött a világításpanel gyári forrpontja, ami éppen középen van, így az ide beültetett LED szépen a helyére kerül, amint berakjuk a panelt a helyére. Miután minden kész volt, beigazítottam, és két apró melegragasztó pöttyel rögzítettem a nyáklapot.
A forgóvázakba beépítettem az áramszedő lemezeket, és jöhetett a felprogramozás. Beállítottam a vezérlőkocsi üzemmódot, a fényerőt, a kocsi címét, és a szerelvénycímet. Kiaknáztam a szabadon állítható világításmintában levő lehetőséget is, így külön kapcsolható lett az előtérvilágítás, és a termek világítása is.
Modellbemutató – VMC/Fuggerth H-START By
Az utóbbi időben szép számmal jelentek meg új pályaszámú/festésű Fuggerth modellek, és lettek újra elérhetőek régebbiek is. A Vasútmodell-Centrum is készített korábban egyedileg festett kisebb szériákat Fuggerth alapon, így nem merészkedtek idegen területre most sem, amikor megjelent tőlük két-két külön pályaszámú By, Bhv, és egy BDbh, a legújabb, VI korszakos START-os gúnyában.
Mivel Bhv-ból (és Bdt-ből) nemrég szereztem be, ezért most a By-t választottam. Nagy meglepetésre nem kell számítani, a jól megszokott forma köszön vissza a kocsiról. Itt megjegyzem, hogy hiányosságai ellenére a Fuggerth személyvagonok közül véleményem szerint a By formája, és arányai lettek a legjobban eltalálva, ő hozza leginkább az eredetit.
A VMC gondozásában megjelent kocsik festése nagyon rendben van, színhelyesek, nincsenek maszkolási hibák (a tetőszellőzők is gyárilag fel vannak szerelve és a tetővel azonos színre festettek). A kocsi színe nem üt el más gyártók magyar modelleitől, így nyugodtan besorozható Tillig vagy Roco gyorsvonati kocsik közé, esetleg több By-ból, és egy TRAXX-ból kiállítható a klasszikus nyári Balatoni sebesvonatok egyike. A feliratozásra sem lehet panasz, szép filigrán, pontos feliratok kerültek a kocsira. A jármű pályaszáma 50 55 20-17 494-5. A mostanság elmaradhatatlan START-os logo is sokat dob a modellen. A kocsi fém kerekekkel van szerelve, ablakai víztiszták, így belső berendezés beépítése esetén (én Vulcan modell belsőt raktam bele) még belső világítás nélkül is beláthatunk az utastérbe.
A kocsi, és társai elérhetőek a VMC-ben: http://www.vasutmodell-centrum.hu/vasutmodellek/szemelykocsi-modellek-cs-72-6.html . Magyar téma iránt fogékonyaknak kötelező darabok.
Modellbemutató – ACME InterCity szett
Az olaszok ezt sem kapkodták el, mondjuk itt közbeszólt az egyik kínai bérgyártó, a Modell Gala csődje is a késlekedésbe. Lényeg, a lényeg, végre elkészült, és megvásárolható a MÁV 2. generációs InterCity kocsijaiból álló szett.
Vegyük egy kicsit szemügyre a modellt.
Külső
A kocsi kasztnija szépen kidolgozott, hűen visszaadja az eredeti Dunakeszis InterCity vagonét. A távolról egyszerűnek tűnő forma valójában sok buktatót rejt. Ablakok mérete, kocsivégek, tetőív rendben van, a lengőajtók tövében is pontos a kasztni lekerekítése, minden apró részlet pontosan ki van dolgozva.
A festés szép, a színek passzolnak. A tamponozás is megfelelő, élesek, pontosak a feliratok, minden apró piktogram a helyén van.
Az alváznál már vannak turpisságok, de ezek szerintem nem vonnak le semmit a modell értékéből. A teljes alváz a cseh kocsié, és ahogy észrevettem, hiányzik róla 1 doboz (klíma?), az interneten fellelhető képek alapján ez a doboz már 95-ben a kocsikon volt (rev. 13.12.95). A forgóvázak sem stimmelnek, a Cseh verzió felújított tárcsafékes Görlitz forgóvázát kapták a MÁV-os kocsik is. Plusz pont jár a gyárilag felszerelt áramszedő lemezekért, mínusz azért mert a tárcsafékek miatt nem lehet kereket cserélni (illetve lehet csak nagyon körülményes).
Belső
A beltér kidolgozott, azonban csak részlegesen színezett, gyakorlatilag teljesen szürke, csak a fejtámlák vannak fehérrel kihúzva, és az első osztály padlója bordóval festve. A kocsit a CAF-okhoz képest egyszerűbb szétszedni, ez a világítás beépítésnél nagy előny.
Terepasztalon
A jármű futása megfelelő, az áramszedő lemezek ellenére könnyen gurul. Problémát egyedül a kapcsolószerkezetnél véltem felfedezni, mégpedig amennyiben a Roco (vagy bármelyik másik gyártó) rövidkapcsolóját használjuk, túl közel kapcsolódik össze a két vagon, szorulnak, és ívekben ennek bizony siklás a vége. Ezt viszonylag könnyen orvosolhatjuk, a Roco magasságban állítható kapcsolójával. Ezt bőven elég az egyes kocsik egyik végére tenni, mert így már eltart annyit, hogy R421-es íveken is könnyedén fussanak a kocsik.
Vonatba sorozva jól mutatnak a kocsik, akár csak a két kocsiból álló szett elé teszünk egy vontatójárművet, akár besorozunk egy InterCity WRm-et, vagy hibrid IC-ként pár Tillig/Roco Y kocsi társaságában járatjuk őket. Mozdonynak bátran tehetünk eléjük M41-et, V43-at, V63-at, vagy 1047-est, ügyelve, hogy korszakban hozzájuk illő, még MÁV-os mozdony legyen, és ne MÁVTR vagy START (én szerelvényen belül ügyelni szoktam, hogy korszakban egymáshoz illő járművek legyenek csak).
Pro:
+ nagyon jól eltalált forma
+ gyári áramszedés
+ rendkívül részletes kidolgozás/tamponozás
Kontra:
– nem az eredetinek megfelelő alváz/forgóváz
– problémás kinematika
– szerelhetetlen forgóváz
Modellbemutató: NMJ CAF liege
Nem újdonság nálam az NMJ CAF kocsi, korábban már volt egy étkezőm, de aztán megváltam tőle, most azonban egy másodosztályú fekvőhelyes kocsira tettem szert, ami a Modell & Hobby-nál akciósan volt kapható.
Kinézetre a jármű hozza az eredetit, az ördög azonban itt is a részletekben rejlik. Az NMJ kocsi formára egy picit jobban el lett találva, mint az ACME, és itt a forgóvázak is stimmelnek, azonban az apró különbségek csak közelről láthatóak igazán.
Terepasztalon vonatba sorozva talán csak a belső berendezés hiánya, és a nyitott állapotban felszerelt alsó lépcsők szúrhatnak szemet az embernek.
A modell alja nincs kidolgozva, itt hiába keresnénk a fotomaratott klímarácsot, mert teljesen sík az alváz. Ez annyira nem zavaró, mert általában nem alulról nézegeti az ember a terepasztalon álló járműveket.
Amit nagyon jól eltalált a gyártó, az a tetőívek, és behúzások. Az ACME kocsi mellé helyezve egyből látsznanak az apró, de lényeges különbségek.
Sajnos az ACME-val ellentétben az NMJ-nél nagyobb a minőségbeli szórás, főleg a tamponozás terén, ezért érdemes még a boltban alaposan átnézni a járművet.
Összességében ár érték arányban egy nagyon jó kompromisszum az NMJ kocsi az ACME-val szemben, amennyiben a belső hiányával meg tudunk békülni.
Pro:
+ nagyon jól eltalált forma
+ az eredetinek megfelelő forgóváz
+ ár/érték arány
Kontra:
– belső berendezés hiánya
– nyitva felejtett lépcsők
– gyakori tamponozási hibák / nagyobb minőségbeli szórás
Modellbemutató: Piko – Metrans Hercules
Szintén karácsonyi ajándékként kaptam ezt a járművet is, most pedig megosztanám a tapasztalataimat.
A modell a Piko Hobby kategóriájába tartozik, azonban meglepően szépen kidolgozott, ellentétben a Hobby Taurusokkal. A mozdony a 761 007-es mozdonyt mintázza, a jellegzetes kék Metrans festésben. Tudni kell, hogy ez a pályaszámú mozdony jelenleg nem jár be is bejár magyarországra (csak a 002 és a 003-asnak van hazai futásengedélye), így szépen beleillik a magyar témájú gyűjteményembe.
Külső:
A mozdony egzakt hosszúságú (a Trix Hercules hossztorzított), maga a kasztni szép kidolgozottságú, a forgóvázak is jól visszaadják az eredetit. Egyedül a kasztnira öntött kapaszkodókba és a tamponozott kerekekbe lehetne beleközni, de 50-60 cm-ről fel sem tűnnek, sokkal szebben vannak kidolgozva, mint mondjuk a Hobby kategóriás Taurusokon. A festés szép, és pontos, a feliratok is tűélesek, ahogy ez ma már szinte alapelvárás. A vezetőfülke sajnos nincs kifestve, hanem sima szürke, az egyik oldalon egy mozdonyvezetőt találunk benne. Az alvázon lévő dobozok is a helyükön vannak, de itt fölösleges rézmaratott alkatrészeket keresni, egybe van öntve minden, és néhány vezeték, és egyéb alkatrész fel lett áldozva az egyszerűbb gyártás oltárán. Érdekes, hogy a tetőn lévő ventillátor rácsozata áttört, ami nem csak jól néz ki, de egy hangosításnál is nagyon jól jöhet, szebben fog szólni.
Belbecs:
Itt nem kell csodát várni, a Hobby kategóriában sztenderd belső van a mozdonyban. 8 pólusú dekóderfoglalat, lendítőkerék nélküli kínai motor, és egyszerű izzós világítás. A vezetékek elrendezése is kicsit kesze-kusza belül, de ennyi pénzért ne várjunk többet.
Futás:
Mind analógban, mind digitálisban szépen jár a mozdony, ahhoz képest, hogy milyen egyszerű a hajtása. A lassúmenet analógban sajnos nem a legszebb, viszont digitálisban némi állítgatás után nagyon kultúráltan jár a mozdony kis sebességgel is. Nagyobb tempónál sem zajos, egyenletes a futása. A súlya megfelelő, sík pályán 8 világítós Z1-es kocsit vígan elhúzott (ez a szerelvény félig közbeért az asztalomon), viszont tapadógyűrű nincs, így az extrémebb hegyi viszonyokkal és szűk ívekkel tűzdelt pályákon lehetnek gondjai a hoszabb vonatokkal.
Összegzés:
A modell jó kompromisszum, ha többre vágyik az ember mint a Trix, és ugyan a Roco minőségét természetesen nem éri el, de ugye az több mint kétszer ennyibe kerül. Magyar vonatkozású terepasztalon is megállja a helyét, amennyiben eltekintünk a pályaszámtól. Vontatmányként elsősorban irányvonatok, és konténeres szerelvények jöhetnek szóba, mai modern kocsikkal.
