Ismét eljött az október, és ismét megrendezték a Temofeszt vasútmodell kiállítást a Vasúttörténeti Parkban. Egy rossz szót nem lehet szólni, hiszen a rendezvénynek sikerült felülmúlnia a tavalyi méreteit is, és a színvonalra sem lehetett panasz.
Remek idő volt az egész hétvégén, úgyhogy a benti terepasztalnézegetés mellett a park kinti programjait is maradéktalanul lehetett élvezni. Volt Trumann, lóvasút, hajtányozás, és a Csajka is üzemelt, hogy csak párat emeljek ki. Sajnos a hátsó traktusban rohadó kocsikkal nem sok minden történt, de jó volt látni, hogy az MDa milyen jó egészségnek örvend.
Jöjjenek a képek, mert többet mondanak 1000 szónál is:
És akkor néhány kép kintről is:
V43 gumirugó/kígyózásgátló
A szombati börzén került beszerzésre egy garnitúra gumirugó/kígyózásgátló is Alberttől. Nagyon szépen kidolgozott filigrán darabok, és ami plusz pont, színre vannak fújva, így nem kell főkeretet festeni, hogy passzoljon a mozdonyhoz.
Kétféle verzióban kaphatóak, világos, és sötét főkerethez, én a sötétet vettem, a 1125-ös gépemhez. Felszerelés előtt el kell távolítani a kasztniról a ráöntött forgóváz-szekrény kapcsolat imitációkat, hogy fel tudjuk szerelni a kiegészítőt. Az eltávolításhoz én a Dremel marófejet hazsnáltam, de bátrabbak/biztos kézzel rendelkezők szikével is próbálkozhatnak. Nagyon óvatosan kell végezni a műveletet, nehogy megsértsük a mozdony többi részét.
a régi forgóváz-szekrény kapcsolatok eltávolítva
Nekem 15 perces munka volt a 4 bütyők eltávolítása, utána pedig pillanatragasztóval rögzítettem az gumirugókat. Száradás után óvatosan kell visszahelyezni a kasztnit (nehogy lepotyogjon a nemrég felrakott cucc), és már kész is vagyunk.
gumirugó felhelyezés folyamatban
a végeredmény nagyon tetszetős lett
PFT szerelvény
Régóta gondolkozom egy jópofa kis PFT-s szerelvény összeállításán, és mivel a kisszériás gyártóknál fel-fel bukkannak zöld vagonok, most bele is vágtam a gyűjtésükbe. Ugye volt egy zöld tartálykocsim a Piko jóvoltából, és most érkezett mellé egy műhelykocsi is Albert repertoárjából. Besoroztam egy Ks pőrét is a szerelvénybe, amit a 019-es NoHAB után akasztottam.
Még egy kicsit rövid, de hamarosan bővülni fog még a pályások vonata.
Nagyon el lett találva a kis zöld műhelykocsi
Új fénysorompók
Valahogy nem voltak az igaziak a Fuggerth-féle fénysorompók, ezért úgy döntöttem, hogy jobb megoldás után nézek. Némi kutatás után találtam Jakó Attilára, aki valami hihetetlenül szép jelzőket készít, és a kínálatában szerepel fénysorompó is, így tőle szereztem be új fénysorompóimat.
a fenti kép jól érzékelteti a különbségeket
Amikor átvettem őket, láttam, hogy nagyon ígéretesek, de igazán akkor döbbentem le, amikor otthon közelebbről is szemügyre vettem az apró kis szerkezeteket. Hihetetlen precizitással vannak megszerkesztve, és teljesen egyeznek az eredetivel, minden részük méretarányos.
nagyon jól mutat az asztalon
Gyorsan ki is cseréltem a régieket, így már az újakban gyönyörködöm napok óta.
Terepasztal REV1.1
Már 4 éve, hogy elkezdtem építeni jelenlegi asztalomat, és hát eljött az ideje egy komolyabb átfogó revíziónak.
Első körben beszereztem a hiányzó eszközdekódert (természetesen DigiTools-t), amivel végre kiválthatom a rejtett tároló jelenlegi nyomógombos vezérlését, valamint működésre lettek bírva a bejárati jelzők is (ideiglenesen V/Z üzemmódban). A dekóder beszerelése már rutinból ment, az egész művelettel fél óra alatt megvoltam.
Egy négyáramkörös Viessmann relé végre megoldotta a fénysorompó vezérlését. Érdekesség, hogy a relét is eszközdekóderről kapcsolom. Sokat gondolkodtam, hogy miként lehet megoldani a fénysorompó automata vezérlését, de sajnos a sínérintkezős dolog nem megoldható digit üzemben mivel a pályán nem történik polaritásváltás, a reed relé meg nem jött be nekem.
A javítási munkák nem kerülték el a vágányokat sem. Teljesen random módon ugyanis keletkezett némi szintbeni különbség, főként az asztal közepe táján található vágányoknál, a két asztalrész illesztése körül. Vágánybontással, és újraszintezéssel megoldottam a problémát, valamint az alagútban is újra lettek fektetve a sínek egy szakaszon.
Összekötöttem a kellemeset a hasznossal, és megerősítettem a két asztalrész csatlakozását is, így már bombabiztosan csatlakoznak egymáshoz. Két fölös asztallábat is kiszereltem, hogy stabilabban álljon a szerkezet.
Mindig problémát okoztak az ívesváltók állítóművei, mert a Gigant, és a Traxx pályakotrója néha súrolta őket, ezért a csere mellett döntöttem. Beszereztem két asztalalatti Peco állítóművet (nagyon baráti áron vesztegetik őket), és némi fúrás-farigcsálás után be is üzemeltem őket. A trükk az, hogy nem a váltó alatt fúrtam lyukat, hanem egy talpfaközbe előtte, ahonnan szépen ráhajlítottam a csúcssíneket összekötő elem lyukára a fémszálat. Ezzel a módszerrel gyakorlatilag minden váltót át lehet építeni utólag rejtett állítóművesre (már tervben van).
Modellbemutató – Albert Modell Ggs
A nyár elég unalmas szokott lenni modellezés szempontjából, de azért vannak üdítő kivételek is, mint például az Albert Modell frissen megjelent Ggs kocsija.
A modell Rivarossi gyártmányú, kissszériás megrendelésre készült Albertnek, ezt hirdeti a dobozon található „Albert Modell Exkluzív” felirat is. Panasz nem lehet, rögtön két különböző pályaszámmal került forgalomba a kocsi, nekem a 42 55 148 8777-6-os pályaszámú jutott.
A kidolgozottság nagyon meggyőző, minden kapaszkodó, alkatrész a helyén van, még az ütközők alatti kis kapaszkodók sem hiányoznak. A dobozba mellékeltek két kapcsolószerkezet imitációt is, amit akkor szerelhetünk fel, ha a modell kapcsolót kiszereljük, és végkocsiként, vagy vitrinmodellként használjuk. Megfogásnál érdemes ügyelni az apró alkatrészekre, mert némely nagyon érzékeny, de szerencsére olyan anyagból vannak, ami kellőképpen rugalmas.
A feliratozás szép, éles, mondhatnám, hogy Alberthez hűen tökéletes. A kocsi színe is nagyon el van találva, a Roco Gbs-hez hasonló, de van köztük pár árnyalatnyi eltérés.
Az embert egy narancs vöröscsillagos Szergej és néhány korabeli teherkocsi segítségével a 80-as évekbe repíti vissza ez a kis teherkocsi.
GySEV 470 502
Volt egy nagyon jó kis akció egy német modellboltnál, aminek keretében szállítással együtt 90 pénzért sikerült hozzájutnom egy hangos Roco GySEV Teknőhöz + 3 NMJ CAF kocsihoz. Mivel ez utóbbiakra nem tartottam igényt (megvoltak ACME-ból), gyorsan felkerültek a börzére, majd elkerültek tőlem, így gyakorlatilag a nem hangos verzió árában jutottam a mozdonyhoz.
Gondolkodtam, hogy nem kell nekem a hangdekóder sem, de amikor kipróbáltam, minden ilyen jellegű gondolatom tovaillant 😀
Annyit kell tudni, a gépről, hogy ebben már a Zimo hangdekódere van, és mint a videón hallható nagyon jól sikerült a hanganyag. Egy valami hiányzik belőle, az a lassításkor visszafele szolmizálás, bár ez csak abban az esetben hallható ha villanyfékkel áll meg a mozdony.
Külsőleg azt hiszem hozza a kötelezőt a mozdony, alapos átnézés után sem találtam kivetnivalót, az összhatás remek. Belsőleg ugyanaz, mint a Trackiós 003-as. Új panel, LED világítás, külön zárfények, távolsági fények, szép futás jellemzi a mozdonyt.
RO-LA
Nemrég meglátogatta asztalomat egy RO-LA vonat egy modellezőtársam jóvoltából. A kírérőkocsi Liliput, a szerelvény többi része pedig Fleiscmann alapon Albert modell. Sajnos a teljes szerelvény nem fért fel az asztalomra, de azért így is impozáns látványt nyújtottak a rendkívül szépen kidolgozott, és feliratozott RO-LA kocsik. A képeket egy kicsit megpiszkáltam, hogy eltűnjön az asztal széle 😉
Szilivel érkezett a szerelvény:
A kocsik közelebbről szemügyrevéve:
Gépcsere után a vonat továbbhaladt Wels irányába 🙂
Roco 1014 videó
Nézegettem a videóimat, és mivel a Roco 1014-esről még nem készítettem mozgóképet, csináltam egy videót a „királynőről”:
TRAXX teszt
Ugyan kicsit régi téma, de most egy kicsit előtérbe került például a fórumon történt Roco vs. Heljan NoHAB összehasonlítgatás okán, hogy mégis melyik TRAXX az igazi. Az Indóházban ugyan már volt külön teszt az A.C.M.E. mozdonyról, valamint később egy összehasonlítás a Roco, és a Piko gépről, de a nagy csata kimaradt. Nekem ugyebár csak az A.C.M.E. van meg, viszont egy kedves modellezőtársamtól kölcsönkaptam egy Roco mozdonyt is, direkt a teszt kedvéért.
Kezdjük az alapokkal. Ugyebár 25 Bombardier mozdony érkezett hazánkba a P160 AC2-es verzióból, mindkét modell a flotta első tagját, a 001-es pályaszámú gépet mintázza (a pályszámválasztás a Roco részéről a mai napig kérdéseket vet fel bennem). Ez a mozdony nagyjából megegyezik a németeknél használt 146-os sorozattal (mínusz az utastájékoztató mátrixtábla). Modell lévén nekünk az a lényeges, hogy kívülről hogy sikerült az igazi mozdony leképzése. Gondolom túl nagy titkot nem árulok el, azzal, hogy mindkét mozdony átfestés, de mivel a Trakciónak szállított mozdonyok külsőleg javarészt megegyeznek a más vasutaknál szolgáló gépekkel, nem is volt szükség új szerszám készítésére. Amire kíváncsi vagyok, az az, hogy a két ismert modellgyártó esetében hogyan sikerült egyazon forma megvalósítása, és az országspecifikus kiegészítők helyes elhelyezése (pl.: antennák).
Külcsín:
A két modellt egymás mellé rakva először nem tűnik fel semmi, de néhány perc nézegetés után azért előjönnek a különbségek. Először nem akartam elhinni, de a Roco mozdonya magasabb. Az eltérés körülbelül 0,7 mm. Ez már elég ahhoz, hogy észre lehessen venni. Megnéztem a mozdony paramétereit, a gyártó sajtóanyagában, ahol 4283mm-t ad meg, mint magasság, a Roco mozdonynál ez átszámolva 4350mm, az A.C.M.E. gépnél 4289mm, így ez utóbbi lehet a helyes méret. Szemet szúrt az is, hogy a két mozdony homlokfalainak hajlása nagyon picit, de eltér. Ezt, mivel erre vonatkozólag az ember csak a szémére támaszkodhat, nem vettem figyelembe
Kisebb eltérések tapasztalhatóak a szellőzők kidolgozottságában, itt a Roco megoldása szemre közelebb áll az igazihoz, illetve érdekes az ACME mozdony tetején a két áramszedő közötti borításon a vízszintes csík, ilyen az eredeti gépen nincs.
A vezetőfülkeajtó-kapaszkodók szintén a Roco gépen lettek eltalálva, ugyanis a másik mozdonnyal ellentétben nem az oldalfal síkjába vannak süllyesztve, hanem egy kicsit kijjebb vannak.
Az ACME mozdony elejét a fotomaratott fellépők, és a filigrán ablaktörlők azok, amik megkülönböztetik a Roco-tól, ahol ezek a részletek műanyagból készültek. Ezen a téren mindeknéppen az olasz gép sikerült jobban, mert a Roco egy kicsit elnagyoltnak hat (főleg az ablaktörlők).
Már megírták máshol is, hogy a Roco mozdony vezetőállása, illetve annak színe nem jó, mivel ez az igazi mozdonyon nem kék, hanem világosszürke. Ezt leszámítva a kabin mindkét mozdonyon rendben volt.
A Roco mozdony tetején véltem felfedezni némi markáns hiányosságot (illetve többletet), mégpedig a kis négyszög alakú domború paneleket, amik a TRAXX 1-esre voltak oly’ jellemzőek (gyanítom, hogy itt a TRAXX 1-es tetőpanelje lett felhasználva). Az ACME mozdony teteje ezzel szemben az eredetihez hasonlóan mentes ezektől. Az antennák terén is az olasz mozdony van előnyben, nála a helyén van minden, míg a Roco-nál a GPS antenna ismeretlen okból a tető közepére került.
Az áramszedők tekintetében toronymagasan vezet a Roco, könnyen járó masszív szedője van, míg az ACME csápja nehezen pattintható ki, és túlságosan sérülékeny (valamint a szín sem lett eltalálva). Felsővezetékes üzemben ugyan mindkettő megbirkózott a pályámmal, de a Roco sokkal biztosabbnak tűnt számomra.
A forgóvázaknál mindkét gyártó szép munkát végzett. Különbség, hogy a Roco a lógó kábeleket egybeöntötte a forgóvázzal, míg az ACME ezeket külön felszerelt alkatrésszel oldotta meg, továbbá ránézésre egy kicsit markánsabb ez utóbbi forgóváz, minden egy kicsit filigránabb rajta. Rossz pont az utóbbi gyártónak viszont jár, a PZB antenna felszerelése miatt. A probléma az, hogy a kiegészítős zacskóban található alkatrészt nekem üzembiztosan rögzíteni nem sikerült.
Az alváznál ismét felfedezni véltem némi különbséget, amit valószínüleg szintén annak tudható be, hogy a Roco igyekezett minnél több alkatrészt felhasználni a TRAXX1-ből, ugyanis a trafó körüli vezetékek nem stimmelnek.
Feliratok terén nagyjából sikerült azonosat alkotniuk, két különbséget találtam, az egyik, az, hogy mintha a Roco-n egy kicsit vaskosabb betűkkel írtak volna mindent (ez főként az oldalt elhelyezett MÁV-TRAKCIÓ feliratnál látszik), a másik pedig hogy a mozdony közepén van egy felirat a szürke sávban, aminek nem kellene ott lennie.
Belbecs:
Mindkét modell új tervezésnek számít, de azért a Roco mégis könnyebben szerelhető. A mozdonykasztnit az ütközők kihúzása után lehet a szokásos Roco módon leemelni. A dekóder egyszerűen behelyezhető, és a mozdony alján, a trafónál kialakított hely is bőséges. A világítás LED-es, a felületszerelt pilácsok az öntvényen vannak fixen rögzítve. Az elektronikai panel alatt helyezkedik el a ferdén hornyolt finom járású motor. A hajtás szokásos, kardán, csiga, fogas által jut le a kerekekre, amikből egy mindkét oldalon tapadógyűrűvel ellátott gondoskodik a megfelelő tapadásról. A modell már egészen kis sebességnél is finoman fut (mind analóg, mind digitális üzemben), nincs rángatás, kerregés. Nekem mind ESU, mind DigiTools dekóderrel alapbeállításon megfelelő menetet produkált, egyedül a minimális és maximási sebességbe kellett belenyúlnom. A pályahibákat, és az r=420mm-es íveket is jól veszi. Érdekesség, hogy ugyan a mozdony KK kinematikával ellátott, de a pályakotró mégis a forgóvázzal együtt fordul.
Az ACME mozdonynál némileg körülményes a szerelés. A kasztni ugyan könnyen lejön, de külön ki kell húzni a világítás vezetékeit a panelből, illetve nagyon szűkös a dekódernek szánt hely, ami azért érdekes, mert ennél a mozdonynál is a trafó lett erre kijelölve. Az ESU LokPilot 3-as éppen hogy befért, és a vezetékekkel is kellett ezután még bajlódni, hogy minden passzoljon. Maga a hajtás itt is szépen teljesít, átgondolt, jól bevált konstrukció ez is. Egyetlen negatívum, hogy a nem áttört pályakotró felszerelése után hajlamos a váltókon fennakadni, én ezért ezt az alkatrészt nem szereltem fel. A mozdony KK kinematikás, egyenesben szépen összezár a mögötte levő vagonokkal.
Konklúzió:
Mindent egybevetve mindkét modell megállja a helyét, és jól visszaadják az eredeti gépet. A kisebb eltérések igazán nem annyira szembetűnőek, még ha egymás mellé tesszük a két gépet, akkor is keresni kell őket. Ha most kellene választanom a két gyártó közül, akkor a Roco-ra esne a választásom, mert az akciós ára miatt nagyon jó vételnek számít.
Dízelek
Egy kicsit el lettek hanyagolva a dízelmozdonyok az utóbbi időben, ezért készítettem egy rövidke videót a 19-es NoHAB, és a 265-ös Szergej főszereplésével:
Fuggerth lassúmenet
Már rég be szerettem volna mutatni, hogy milyen finoman járnak az új Fuggerth gépek. Készítettem egy videót, amiben remélhetőleg jól látható, és hallható lett minden:
Új videó
Végre volt egy kis időm, és csináltam egy újabb videót az asztalról. Megmutatkozik a Roco Trakciós Teknő, a Gigant, és a Flirt is. A videót immáron NEX5-ösömmel készítettem.
Kukucs
Mi bújik elő az alagútból? Csak nem egy Flirt?
Így, hogy három oldalról is „körüljárható” az asztal, még én is nap, mint nap újabb oldalát fedezem fel 🙂
Az éj leple alatt…
…sem pihennek a vonatok, és sikerült néhányat lencsevégre kapnom 🙂
