Tudom, hogy most a csapból is a Flirt folyik, de ezt a rövidke kis videót azért felteszem:
Flirt beállítás
Egy biztos, a delfin eléggé rakoncátlan egy jószág. Valószínüleg analógban egyszerűbb dolgom lett volna, ott csak szimplán magasabb feszültségen indul a jármű, viszont digitálisban megannyi paramétert kell állítani a szép futás érdekében. Az elmúlt hetekben szenvedtem elég sokat, hogy kitapasztaljam, milyen beállításokat érdemes alkalmazni.
Első körben megpróbálkoztam az egyik hajtott forgóváz futóvá alakításán. Ez sajnos nem hozott olyan eredményt, amiért érdemes lenne meglépni az ilyen átalakítást (egyébként a jármű szerelése meglepően egyszerű). Aztán túrtam a külföldi fórumokat, míg végül egy német nyelvű fórumon találtam némi instrukciót a helyes CV-kre vonatkozóan. A lényeg, hogy mind a CV54-et, mind az 55-öt meg kell növelni, hogy viszonlagosan szép indulást, és rángatásmentes futást kapjunk. A paraméterek a következők:
CV 2 = 4
CV 5 = 64 / 255
CV 53 = 18
CV 54 = 74
CV 55 = 61
Az beállításokat innen bányásztam: http://www.stummiforum.de/viewtopic.php?f=33&t=32162
Ezekkel sem tökéletes a futás főleg indításkor marad még egy kis rángatás, de lényegesen jobb, mint a korábbi próbálkozásaimmal.
Flirt
Elérkezett hát ez a nap is, pénteken végre a kezembe vehettem a Liliput MÁV-Start Flirt-et. Amilyen bizonytalan volt egy ideig magának a modellnek a megjelenése, olyan biztosan ácsorog most az állomásom második vágányán. Fatális ballépés lett volna a gyártótól, ha nem hozza ki a modellt. Minden adott volt hozzá, csak legózni kellett egy kicsit, és elkészíteni a tamponkliséket. A siker garantált. Amíg a boltban voltam még két motorvonat talált gazdára, és ma reggel, amikor dekódercsere miatt visszalátogattam a Váci útra, szintén tekintélyes sor állt, a járműre várva.
Szóval a lényeg, hogy megvan. A kezdeti dekóderes nehézségek után ma már teljes funkcionalitással üzemelt az NPV. A problémák abból származtak, hogy az elsőre vásárolt DigiTools dekóder kimenetenként max 175mA-es AUX terhelhetőségét meghaladta a 4 részes motorvonat világításának áramfelvétele (kb. 180mA), ezért a dekóder lekapcsolta a kimeneteket. Megoldást egy nagyobb terhelhetőségű ESU LokPilot4-es hozott, ami 250mA-t enged a kimenetekre, ez már elegendőnek bizonyult.
A modellben két dolog lepett meg: az ára, és az mellé társuló felszereltség, és minőség. Ennyi pénzért kb. kapunk egy Roco vagy ACME traxx-ot (na jó, azok egy tizessel olcsóbbak). Ez pedig egy négyrészes motorvonat, gyári belső világítással! Ha azt nézzük, hogy a Brawa Talent mennyibe fáj (szó szerint), és még a pályaszáma is rossz formátumú, ahhoz képest ez szitnte ajándék áron van.
Na mindegy, hagyjuk a magasztalást, jöjjenek a piszkos részletek. Ami probléma, mint minden kínában készülő modellnél (lásd pl.: ACME), az a szerelésnél jön elő. Nehezen lehet lepattintani a dekódert burkoló trafófedelet, és nem egyértelműek a „manual” utasításai, képei (a szöveget meg inkább hagyjuk). Valamint a szerelvény összeszerelése is macerás egy kicsit. Nincsenek jelezve a tetőpanelen található kapcsolók számai, illetve állásai, valamint a motorvonatok nem kapcsolhatóak össze egymással, a merev vonószerkezetek miatt. Kicsit bosszankodtam a dekóderes dolog miatt is, mert a kapcsolási rajzból azt vettem ki, hogy elég érdekesen oldották meg a dolgokat, de mindegy biztos így volt gazdaságos.
Most, hogy nagyjából minden tapasztalatomat leírtam, összegezvén azt mondom, hogy kötelező darab, meghatározó része lehet egy gyűjteménynek.
Akkor így a végére jöjjenek a képek:
Tartálykocsik
Ismét eljött október 21-e, a születésnapom, így két kis kocsival leptem meg magam. Az egyik a Piko zöld színű, kéttengelyes üzemi kocsija, a másik a Tillig GySEV MOL tartálykocsija.
Kezdjük a Piko-val. Mint a fórumon kiderült a Sonnebergi cégnek sikerült egy teljesen autentikus modellt elkészítenie MÁV-os színekben. A kocsi eredetije üzemi jármű, egy vízszállító kocsi, Kőbánya Hízlaló állomáshellyel. A modell még a MÁV-os (nem a MÁVGÉP-es) állapot szerint van feliartozva. Az egyetlen különbség a kocsi oldalán található lefolyásgátló hiánya, de ez elhanyagolható, ha valakinek nagyon szúrja a szemét, egy zöld sztirolcsíkkal könnyen orvosolható a probléma.
Egyébként ez a modell került a MÁV-os startszettbe is, amiről aztán írtak hideget, meleget, én csak annyit mondanék a dologról, hogy gyerekkoromban biztosan mindent odaadtam volna egy ilyen magyar vonatkozású kezdőkészletért (akkoriban még csak a Piko gőzmozdonyos, eresztés volt, dehát rég volt az 1990-es esztendő), még akkor is, ha két korszakidegen német kocsi is helyet foglal benne (az ember hajlamos elfelejteni, hogy egyszer ő is volt gyerek, és ők másképp’ látják a világot, mint a felnőtt modellezők).
Rátérve a Tillig tartályra, itt már egy komoly négytengelyes kocsit kapunk. A kidologzás remek, apró részletek, filigrán kapaszkodók, szép feliratok. Külön kiemelném a kocsi tetején levő fotomaratott járdát, és a szépen kidolgozott forgóvázat. Összehasonlítva a Roco gáztartállyal, szerintem egy kicsit szebben van megmunkálva a Tillig.
Bütykölés
A hétvégén meglátogattam a börzét, és beszereztem egy-két olyan alkatrészt, amire már régóta várt néhány járművem. Az egyik ilyen dolog egy Digitools dekóder volt, amit a 2139-es csörgőmnek szántam. Sok jót olvastam már róla, de igazán csak akkor esett le az állam, amikor beüzemeltem. Gyári beállításon tökéletesen működik, semmihez nem kellett nyúlni, csak a címet adtam meg neki, és kész. Hang nélkül indul, finoman megy, fénytompítás, mozdonyvezető üzem, ez a kettő utóbbi tetszett nekem a legjobban. Megjegyezném, hogy a ez utóbbi üzemet még a Lokpilot4 sem tudja! Lényeg a lényeg jó vétel volt, baráti áron, magyar gyártótól.
A járműveim világítását is fejlesztgettem, beszereztem két digitális világításpanelt, a vasutmodellelektonika standján, így már öt kocsiban kapcsolható a fény, miután a két fugi By is megkapta a paneleket. Jól működik, és nagyon hasznos, mert nem szeretem a nappal is fényárban úszó szerelvényeket, így csak egy kapcsolás, és elalszik a pilács.
Szintén az előbbi helyen szeretzem be egy digit előkészítőpanellel egybeépített dekódert, a még névtelen, de hamarosan 2194-esként debütáló TR-es csörgőm számára. Ideje volt, mert a kasztnit még a Púpossal együtt festettem, és már egy hónapja megjött hozzá az új alváz is, úgyhogy most végre ismét összeraktam, így laza másfél év után ismét egyben van a gép. Teszteltem, járattam, már csak a pályaszámok, és a világítás beszerelése van hátra, és újra állagba vehetem a járművet.
Vissza
az alapokhoz. Sajnos az utólag beiktatott toldás az asztalba, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így végül a szanálása mellett döntöttem, és visszaállítottam az eredeti állapotot. Így most lehet, hogy rövidebb szerelvények férnek csak be, viszont nem döccennek a toldásnál kialakult irány, és egyéb hibákon (sajnos túl nagy volt a hézag a sínszálak között, valamint a két asztalrész is jobban szereti, ha direktbe vannak összecsavarozva egymással). A szereléssel egybekötve kicseréltem a fém hevedereket, amik öszzekapcsolták a két asztalrészt, és fára cseréltem őket (ami meglepően jól rögzíti a két részt).
A peronok is meg lettek bontva, és elkezdtem a burkolatuk cseréjét valami esztétikusra, ezt most befejeztem, és az átmenő vágányokon teljes egészében Augagen térköves burkolat lett lerakva. Az illesztéseknél a hézagokat tömítőpasztával tüntettem el.
Hogy ne legyen annyira plasztikus, végeztem némi antikolást. Híg fekete festékkel átmostam az egészet, ami szépen belefolyt a mintázatba, és kiemelte azt. Ezután jött a légecset, és a rozsda, és ködöltem egy kicsit. Most kapott még egy adagot a vágányhálózat, és a felsővezetéktartó oszlopok is, így végre kezd hasonlítani egy igazi állomásra…
(V) 0431 375-9
A Trakció az új, hatályos járműszámozási rendszer szerint kezdte el végre az újonan felújított (festett) mozdonyait felszámozni. A dolog lényege, hogy a jármű oldalán már az új UIC számnak kell lennie, viszont az elején megtarthatja a mozdony eredeti pályaszámát (szerintem ha már át kell számozni valamit, akkor legyen egységes, és mindenhol csak az új szám szerepeljen).
Az azóta eltelt időben született V63-as, és V43-as is ilyen formátumban a járműjavítók jóvoltából. A 1375-ös mozdony üde kivétel, ugyanis nem kapott nagyobb főjavítást, csak „lemázolták”, így tökéletes alapul szolgál egy újabb Fuggerth festési variánsnak, ugyanis a kasztni teljesen megegyezik a 1346/1341/1125-el.
A pénteki nap láttam meg a gépet a M&H-ban, az egyik vitrinben, és nem tudtam elmenni mellette, így egy próba után meg is vettem. A szokásos kapaszkodó, korlát, és egyéb bizgentyűk felrakása után jött egy fél órás járatás (ez erősen javallott, mert az új mozdonyok már réz csigával vannak szerelve), majd be is fogtam egy szerelvény elé…
Nyár van
Nyár van, és nem sok minden történik ilyenkor. Az utóbbi post-óta nálam sem történt semmi komoly, egyszer-kétszer megjárattam a járműveket és ennyi.
A modellgyártók azért nem voltak rest, és megjelent pár újdonság. Amire én lecsaptam, az a Roco MOL gázszállítókocsi volt. Még nem volt ilyenem, így logikusnak tűnt beszerezni egyet. Már páran megírták hogy milyen is a modell, így én most nem tenném, beszéljenek a képek…
Lassan a munka mellet lesz időm modellezgetni is, és akkor szépen folytatom majd a félbemaradt projektjeimet (van egy pár).
MDmot
Lassan készülget az MD-m. Még április elején sikerült egy Lacus117-féle „építőkészletet” vennem, ami mostanra lett menetkész.
Maga a kasztni nagyon szép, még festetlen állapotában is látszik rajta, hogy profi minőségű darabról van szó. A forgóvázmaszkok rézből készültek, festés után tökéletesen visszaadják az eredetit, és pontosan passzolnak a Fuggerth forgóvázakra.
A festés már-már rutinból ment, először a piros alapszín, majd maszkolás, és a szürke tető, és főkeret, majd a sárga rész elöl. Ez utóbbival volt probléma rendesen, mivel nagyon kis helyre kell a lámpák alatt feltenni a maszkolószalagot, de sikeresen megoldottam a feladatot.
A másik fejtörő feladat a vezérlőkocsi volt. Ugye a készletben csak a vezérlő feje volt benne, amit nekem kellett ráépítenem egy fugi kocsira. Vettem egy festetlen By kocsit, majd a hetedik ablak után elvágtam, és egy rézdarab, és két rézlap, valamint némi ragasztó használatával egymáshoz rögzítettem a két részt. Tömítőpasztával kitöltöttem a rést, majd hosszú órák alatt vizes csiszolópapír segítségével összecsiszoltam a két részt. Az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy a két rész tetőprofilja nem teljesen egyezik, így óhatatlanul lett egy kis átmenet a kettő közt, ami látszik is, de egy ilyen kompromisszum még belefér. A vezérlőt is lefújtam a megfelelő színre, továbbá, hogy minél egységesebb legyen a szerelvény, a betétkocsik tetejét is egyszínüre fújtam (a Bx 1993-as, az Ax 1997-es beszerzés volt!).
A motorkocsi hajtása egy az egyben a Fuggerth M41-esé. Mivel volt egy régi súlyom, és alvázam, csak a motort, és a forgóvázakat kellett beszerezni. A súlyal volt némi probléma. Túl magas volt, és nem lehetett rendesen rátenni a kasztnit az alvára, így a súly magasságából le kellett vágnom nagyjából 2mm-t, továbbá az elejéből is le kellett vágnom, hogy beleférjen a kasztniba. Az összeszerelésel nem volt különösebb gond, megkapta a 2139-es csörgőm régi paneljét, így mehetett is próbázni.
A jármű matricázása, és csinosítása még hátravan, de már tejesen működőképes.
"Kék Tégla"
Lassan mindennapossá válik a Trakciós TRAXX-ok feltűnése az ország vaspályáin, és nagyon jó időzítéssel a modellboltok polcain is megjelentek az új mozdonyok kicsinyített másai, a kedvenc olasz gyártóm, az A.C.M.E. jóvoltából. A héten én is meglátogattam a M&H-t, és beszerzésre került egy páldány a „Kék Téglá”-ból.
Túl sok hozzáfűzni valóm nincs a modellhez, mert gyakorlatilag leírhatnám ugyanazt, amit az Eurocom-os testvérének bemutatásakor írtam. Az egyetlen különbség a két mozdony közt a festés, belsőleg teljesen megegyeznek.
A festés viszont nagyon jól sikerült. Sikerült eltalálni a színen kívül azt a selyemfényt, ami a friss mozdonyt jellemzi, így még kicsiben is nagyon jól visszaadja az eredetit. A feliratokkal minden stimmel, hosszas nézegetés után sem találtam hiányt, hibát. Nagyon szépen sikerült a sárga csík körüli fekete vonal is. Mérethelyes, kontúros, pontos.
A gép bármilyen Start-os, illetve Cargo-s vonat élén kiválóan mutat, de legfőképp’ a CAF kocsikból álló IC élén nyújt impozáns látványt. Valahogy ilyenkor még mesziről is látszik a szerelvény részletgazdag kidolgozottsága.
Összegzésként ismét egy nagyon jó modellel gazdagodott a Magyar modellek kínálata, és végre van egy olyan modellem, aminél elmondhatom: ültem az eredeti vezetőszékében 😀
1125
A Trakciós vontatóállományom fejlesztése gyanánt beszerzésre került egy 1125-ös Fuggerth Szili.
A modell festése az utóbbi időben elég korrekt módon rendbe lett téve, a színek tökéletesen visszaadják az eredeti gépét, és nagyon jól passzolnak a Tillig, Roco, és ACME kocsikhoz (a 1341-es színvilága inkább a Fugi vagonokhoz illik).
Belül a jól megszokott belsővel találkoztam, dekóder be, és már kész is. A műanyag kiegészítők felszerelése után jött a bejáratás, majd a dekóder konfig. A végére egész szépen belőttem a gyorsulás lassulás értékeket, hogy élethűen mozogjon a jármű.
Barkács
Az utóbbi pár héten sajnos alig jutott időm a modellekre, de azért egy-két dologra azért mégis futotta.
Még a Púpos digit paneljével együtt vettem a Csíkos műhelyből egy Fugi előkészítőpanelt, aminek a beépítését egészen eddig halogattam. Most azonban a helyére került, mégpedig a 2139-es Csörgőbe. A szerelés nagyon egyszerű volt, a régi ki, az új be, kétoldalú ragasztóval rögzítettem a súlyon, némi forrasztgatás és kész.
A világítást úgy oldottam meg, hogy a két fordított T alakú panelt a súlyhoz, rögzítettem kétoldalú ragasztóval, a fényvezető prizmákat pedig kiszedtem, és csak a lámpatestben maradó részt hagytam meg. A dolog lényege, hogy a kasztnit így könnyedég le lehet emelni, nem kell semmit sem szétforrasztani, és a vezetékekkel bajlóndi.
Az eredmény magáért beszél, sokkal szebb lett a gép világítása, mint a gyári LED-el, és a zárfény is sokat dob rajta. Az üzembiztonság sem elhanyagolható, ugyanis így végre 8 tűs aljzat került a mozdonyba, az eddigi kényszerből ráforrasztott dekóder helyett.
A másik miniprojekt a BDt rendbetétele volt. Első körben a vezetőállást próbáltam imitálni. Egy ZZemoki féle lezáróelemet tettem a poggyásztér leválasztására, és egy kis fülkét csináltam keménypapírból, ami a WC(?)-t hivatott jelképezni.
A világítást itt is a Csörgő mintájára oldottam meg, kétoldalú ragasztó, és a prizmák eltávolítása segítségével.
A modell így sokat javult, főleg tolt üzemben néz ki jobban, hogy van vezetőállás. Még a kapaszkodók átalakítása van napirenden a már korábban ismertetett módszerrel. De ahhoz még egy kis lelki erőt kell gyűjtenem…
Futópróba
Megoldásra kerültek a dolgok, a púposom körül. Elkészítettem a vonószerkezetet, és elrendeztem a jármű belsejét, valamint korrektül beállítottam a dekódert, és meghajtottam egy kicsit a gépet, kideríteni, hogy miként bírja a strapát.
A vonószerkezet: rézből készült, egy piko teknő kupplungjának felhasználásával, és a főkeret aljára lett felragasztva. Megfelelően erősre sikerült, nem esik le még hoszabb szerelvény vontatása esetén sem.
Menettulajdonságok: 4 CAF kocsi (mindegyik világítós) vontatása sem okozott különösebb problémát, még a szűk ívekben sem perdült meg a kerék, a hajtás is jól bírta. Tolatós tehervonatokra tökéletes lesz a gép.
Dekóder: a beállítással kellett egy kicsit játszani, hogy szépen fusson, és ne rántson induláskor. A három pólusú motor miatt van egy kis hangja, de azért szépen megy.
És ami még hátravan: világítás…
Púpos: a folytatás
A múlt héten sikeresen továbbhaladtam a mozdony építésével.
A motor megoldódott, végül a kis, hárompólusú bühler került bele. Ugyan nagyon kicsi a motor, a tengelyekből azonban még így is le kellett vágon 2mm-t, és kardánperselyből is a rövidebbet kellett rátenni, hogy elférjen. Illetve kellett volna, ha lehetne kapni, de mivel nem, a hosszúból csináltam rövidet. A lényeg, hogy működik. Első körben analóg módban próbáltam, majd miután negyed órát körözött a padlón épült próbapályán, sikeresnek nyilvánítottam a műveletet.
Hogy üzemelni tudjon az asztalomon, szükséges volt még a dekóder foglalat beépítése. A Csíkos-féle miniDCC előkészítőpanelt használtam (ez is épp’ hogy befért), amit a vezetőfülkénél helyeztem el az alvázon, egy L alakú rézlapon. A dekóder a túloldalon kapott helyet. A LokProgrammer segítségével beállítgattam a paramétereket, majd jött a digit próba, és siker, előre, hátra, lassúmenet, minden megvolt. Egyedüli hátulütője a hárompólusú motornak, az a hangja, ami a 30kHz-s PWM szabályzás ellenére is hangosabb, mint a többi gépé, de ez engem csöppet sem zavar.
Utolsó mozzanatként felkerült a pályaszám, és a MÁV felirat is a gépre. M40 201 lett a becses azonosítója az új járgánynak. Mondhatnánk, itt vége is a történetnek, de még hátravan a világítás, és a megfelelő vonókészülék kialakítása, hogy teljes tagja legyen a vontatójármű flottámnak…
Púpos
Még karácsony után érkezett meg hozzám egy lacus117-féle púpos. Sokáig a polcon pihent, aztán két hete megérkezett hozzá a fotomaratott korlátot, és kiegészítőket tartalmazó rézlap, valamint az ablakok, így nekiláttam a jármű össze-szereléséhez.
Első körben gondosan kivágtam a korlátokat, és az egyéb, rézből készült kiegészítőket, majd a géptérajtókat felragasztottam. A korlátokat óvatosan mehgajlítottam, és rápróbáltam a kasztnira. A rögzítésüket a legvégére hagytam.
A hajtáson sokat gondolkodtam, végülis Fuggerth lesz, de nem Bühler motorral, mert az nem fér be a keskeny géptérbe, hanem valami más megoldással. Az alvázhoz vettem 7,5×2,5mm-es réz idomokat, ezekből készítettem el a súly nagy részét, és alakítottam ki a leendő motornak a helyet. Hogy biztosítsam a forgóvázak szükséges elmozdulását, H alakban rendeztem el a réz elemeket, majd rugalmas erős-ragasztóval rögzítettem a fröccsöntött alvázkerethez.
Ideiglenesen, az ütközők beállítása, valamint a súly megfelelő kialakításának tesztelésére aláraktam az egyik M41-esem forgóvázait (a sajátjai még készülnek). Az ütközők egyébként ZZemoki féle fém esztergált darabok, amik pontosan a kialakított furatokba illeszkednek.
Miután szerkezetileg kész lett a gép, elkezdtem a festést. Először a piros színt fújtam rá, majd két nap száradás után kimaszkoltam a sárgát, és a legvégén a szürkét vittem fel az alvázra, és a forgóvázmaszkokra. A korlátokat a szürke száradása után festettem ecsettel sárgára, illetve javítottam egy-két maszkolási hibát is.
Száradás után jött a korlátok végleges rögzítése is, ami után a mozdony elnyerte végső kinézetét. Még az ablakokat kell majd behelyezni, és már csak a forgóvázakra, és a motorra kell majd várnom, hogy azt mondhassam, kész vagyok.
