Rászántam magam, hogy végre valahára megcsináljam a felső-vezeték kifuttatását az alagútban, hogy végig felengedett csápokkal közlekedhessenek villanygépeim. A művelethez először szét kellett szednem az asztalt, majd a szoba közepén újra összerakni, hogy rendesen hozzáférjek az alagúti szakaszhoz.
A kifuttatást viszonylag egyszerűen oldottam meg, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja, egyszerűen fogtam egy Viessmann oszlopot, az alsó tartót levágtam, és a felső tartóra illesztettem a drótot. Mentem egy pár kört mindegyik mozdonyommal, majd némi igazítgatás után késznek nyilvánítottam a dolgot.
Ha már hozzáfértem az alagúthoz, ki is tisztítottam azt. Sokkal kevesebb por volt, mint amit vártam, viszont a sínekre ráfért a „radírozás”. A település felőli oldalról készítettem egy-két képet az állomásról.
Ahogy beköszöntött az ősz, és egyre rövidültek a nappalok, be kellett látnom, hogy a szobám világítása nem elégséges a terepasztalomnak, így beszereztem egy fali spot-lámpát, és felszereltem az asztal fölé. Egy 60 LED-es spot égőt raktam bele, és lőn világosság…
A börze topikon sikerült szert tennem egy Multimaus szettre. Igazándiból már régóta kacérkodtam, a Piko Digi1 lecserélésével, de startkészletet nem akartam venni, csak úgy önmagában a Roco rendszer meg újonnan drága (vagy nem lehet kapni), úgyhogy figyeltem a börzét, és a megfelelő pillanatban lecsaptam.
A különbség ég, és föld a részletekbe nem akarok belemenni, hisz’ annyian megírták már, hogy miként működik. Számomra a lényeg az, hogy sokkal könnyebben kezelhetőek a járművek, és nagyon hasznos, hogy a cucc kiírja, hogy éppen melyik gépet vezetem. Sokat segít az is, hogy nem kell minden alkalommal elővennem a LokProgrammer-t, amikor tandem Teknős menetet szeretnék csinálni, csak átírom a mozdonyban CV19-et, és mehet is a csatolt üzem. Lényeg, a lényeg, jó vétel volt.
Járműbeszerzések
Az utóbbi időben egy kicsit megfeledkeztem az időközben beszerzett modelleket feltenni a blogba (viszonylag el voltam foglalva a Traxx-al, és az IC kocsival), ezt pótlom most.
Kezdjük a legrégebbivel: Albertmodell, Habiis. Az első börzén szeretem be, igazándiból nem is ezért mentem oda, de végül annyira megtetszett élőben, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és megvettem. Nagyon komoly antikolást végzett Albert (vagy inkább Ricsi?), aminek az eredménye megszólalásig hasonlít a kocsi eredetijéhez.
Az Új Buda Centeres kiállítás alkalmával sikerült szert tennem a Rivarossi gabonás-kocsijára. Szintén nem tervezett beszerzés volt, de mint az előzőt, ezt sem bántam meg. Egészen meglepődtem, hogy milyen minőségű a modell (árához képest). Éles, pontos feliratok, szépen kidolgozott korlátok, részletek, szóval egybe van ez is.
A legújabb jármű pedig a Tillig ABy halbi. Ez nem a kis szériás kiadás, hanem a gyári, javított, immár mindkét oldalán helyes pályaszámmal, és GP200-as forgóvázzal. A szokásos halbis megjelenés, minőségileg is teljesen átlagos modell, a Tillig hozta az alapot (remélem a jövőben nem lesznek ilyen bakik), nagyon jól mutat a V43 mögött másodosztályú, és bicikliszállító társával.
Intercity projekt #2
Most, hogy végre van átlátszó vizes matricám, neki tudtam kezdeni, az IC kocsim végső befejezésének. Első körben a Nyugatiban kiszemeltem magamnak egy kocsit, és lefényképeztem a logót, és a pályaszámot, majd némi Photoshop-bűvölés után már kész is volt a nyomtatandó felirat. Egész sokat fejlődtem a Traxx-os matricák óta, most már másodjára sikerült jó feliratot nyomtatni, ami nem folyt szét.
A felragasztás már rutinosan ment, az eredmény egész jó lett. Az ajtókra is találtam kevésbé gagyi megoldást, mint ami volt, egyszerűen fotópapírra kinyomtattam a megfelelő méretű (CAF kocsikról vett minta alapján készült) alapot, majd felragasztottam, és kész is vagyunk!
Illetve az ablakok még mindig nem jók, de reményeim szerint a jövő héten eljutok majd a lézeres plexivágóshoz, és végre erre is pontot tehetek.
Matrica és egyéb
A múlt héten sikerült végre valahára vizes matrica alapot szereznem, így folytatni tudtam több, abbamaradt projektemet (Traxx, M62, IC kocsi). Első körben a Traxx-ot láttam el pályaszámmal, és Trakciós logóval.
A nyomatás sikerült, a pályaszám tökéletes lett, viszont sajnos a nyomtatóm képességei miatt a logó sárgája eléggé áttetsző lett, így ugyan papíron jól mutatott a cucc, felrakva lényegesen sötétebb, mint aminek kellett volna lennie, így kicsit furán néz ki, de mivel sajnos nem tudok fehér alapot nyomtatni, marad ilyen, amíg nem találok jobb megoldást.
Egy másik projektet is befejeztem, mégpedig a 265-ös Szergejt, aki végre megkapta a MÁV logót az elejére.
A múlt hétfőn volt egy bemutató a Nyugati Pályaudvar 10-es vágányán, ide is ellátogattam, és készítettem pár képet is:
Majdnem kész a TRAXX
Az átalakítás nem volt egyszerű feladat, révén, hogy a Trix alapmodell a Svájci áramszedővel felszerelt Traxx1-es volt (amikor a bázismodellt vettem, még úgy nézett ki, hogy hozzánk is a Traxx1 AC verziója fog érkezni). Az fölösleges két áramszedőt leszereltem, a csatlakozási pontjaikat pedig tömítőpasztával eltüntettem. A tetőpanelen lévő nyúlványt, ami szintén a helvét csápokhoz kapcsolódott, mini flex-el távolítottam el.
A festésnél az volt az alapkoncepció, hogy a tetőpanelt, és az alsó szürke sávot meghagyom eredeti színben, így a feliratok nagy része megmarad, nem kell újramatricázni (ilyen matricáim egyébként sincsenek). Az alsó sávot kimaszkoltam, majd megpróbáltam a DB logót némileg eltüntetni, a szokásos körömlakklemosós-vattás módszerrel. A probléma ezzel az volt, hogy a fém mozdonyokat olyan festékkel festik, amit nem visz le a lemosó, így kénytelen voltam vizes polír-papírral dolgozni.
Első körben a kék alapszínt vittem fel a gépre (az új mozdony eredeti színe leginkább a frissen fő javított V43-asokra hasonlít, világosabb, mint a 1047-es), majd száradás után maszkolás, és jött a sárga az elejére, és a sárga oldalcsík, végül a fekete került a mozdony elejére.
Egy hoszabb pihentetés után jött a csinosítgatás, kisebb hibák kijavítása, majd elővettem a vizes-matricáimat, és felhelyeztem a gép oldalára a pályaszámokat. Sajnos fekete matricám nincs, valamint még nem találtam olyat, aki készítene nekem Trakciós logót, így az eleje, és az oldala egyenlőre üres maradt, de azért már most is egész jól néz ki (remélem az igazit ábrázoló kép miatt nem törlik a blogot 😉 ).
Főjavítás
Fuggerth mozdonyaim számára már rég érett egy alaposabb szerviz, és mivel valami komolyabb rendbetételt akartam, felkerestem a gyártó oldalán megadott elérhetőségen üzemelő Fuggerth szervizt. A kapcsolatfelvétel után szép sorba meg is érkeztek a rendkívül segítőkész sráchoz a mozdonyok, a két V43-as, és a 2104-es csörgő. Amint visszakaptam a gépeket, nem hittem a szememnek, és a fülemnek sem. A csörgő-morgó, kerepelő hangok eltűntek. A járművek futása sima, és rángatásmentes lett, és üzembiztonságuk is jelentősen javult. Mindenképpen megéri a régebbi gépeket elvinni, és kicsit rendbe tenni, mert gyakorlatilag Roco-t megszégyenítő hajtást készít a mester, csupán a gyári alkatrészek felhasználásával (nincs berhelés, buherálás).
Az alábbi kis videót hoztam össze a héten, ezen megtekinthető a mozdonyok menettulajdonságai mind lassú-menetben, mind szerelvénnyel.
Peronvilágítás
Ahogy lassan beköszönt az ősz, és rövidülnek a nappalok, jobbnak láttam beüzemelni a már korábban telepített peron, és parkolóvilágítást. Az eredmény alant látható. Az állomásépületre még tervezek szerelni két-három lámpát, valamint tervben van egy Viessmann reflektor telepítése a rakodóvágányokhoz. A faluba még tervezés, és beszerzés alatt vannak a világítótestek, de előbb-utóbb ott is felgyúlnak a fények.
Intercity projekt #1
Viszonylag régóta tervezgetem, hogy valamilyen alapból elkészítek egy szerelvény 2. generációs IC kocsit. Első körben a Tillig Y kocsit szemeltem ki alapnak, de hosszas nézegetés, méregetés után rájöttem, hogy az IC kocsik sajátos kialakításásból kifolyólag átalakítással szinte lehetetlen tökéletes modellt készíteni, ugyanis gyakorlatilag a teljes oldalfalat cserélni kéne, és egy tízezer forintos modellt csak a tető, és az alváz miatt fölösleges szétbarmolni, pláne ha kétséges a projekt sikeressége.
Ha nem lehet az eredetinek megfelelő modellt készíteni, akkor célszerűbb olcsóbb bázismodellt alapul véve nekilátni a dolognak. A fórumokon már feltüntek Piko, és Roco hobby kocsikból átalakított 3G-s IC kocsik, Tilligből készült GySEV 20-33-as kocsik, valamint Schicht-ből átalakított 20-67-esek. A Schicht alap nekem is megtetszett, révén, hogy olcsó, könnyen átalakítható, és az ember szíve nem fáj annyira egy kevésbé drága kocsi után, ha esetleg elrontja (ja, és nem mellesleg valahogy arányaiban is közelebb áll az igazihoz, mert jóval kisebbek az ablakai, mint a Tillignek).
Első körben beszereztem egy CSD, és egy DR-es festésű másodosztályú járművet, átalakítás céljából (ugyan van itthon egy 2. osztályú MÁV-os, de az teljesen hibátlan, és nem lenne szívem hozzányúlni).
Ha jól akarunk dolgozni, szükséges a megfelelő előkészület. A modelleket gondosan szétszedtem, megtisztítottam, majd kiszedtem az ablakokat. Ezután jöhetett a festék eltávolítása, ami az ilyen régi modelleknél alap, mert olyan vastag rétegben van rajtuk, hogy ha ráfújunk, előszeretettel pattogzik le róla az új réteg. Nekem a fékolajos dolog valahogy első hallásra is unszimpatikusnak tűnt, így az acetonmentes körömlakk-lemosós megoldás mellett döntöttem (ez már korábban jól bevállt egy MÁV-os Schicht 1. osztálynál is). A folyamat egyszerű, és gyors. Az ember fog egy darab vattát, megnedvesíti a lemosóval, majd szépen elkezdi ledörzsölni a modellről a festéket (ami egyébként viharos gyorsasággal elkezd lejönni). Nagy előnye, hogy nem áll a műanyag kasztni órákon keresztül maró, oldó, és egyéb anyagban, így nem lágyulhat meg. A végeredmény a következő lett:
Igyekeztem a leginkább életszerűre csinálni modellemet, így a tetőn található szellőzőrácsot, és paneleket, valamint az ereszt, és az iránytáblát le kellett csiszolnom. Első körben, multifunkciós kéziszerszám segítségével durván lekaptam a kiálló részeket, majd ezután 300-as csiszolópapír, és egy lavór víz segítségével simára políroztam a felületet. Ahol esetleg nagyobb egyenetlenség volt, azt tömítőpasztával tettem simává, valamint ezzel tüntettem el a kapaszkodók mélyedéseit is.
Az IC kocsik egyik fontos eleme a nagyméretű önműködő ajtó. Ez megegyezik a CAF kocsikon használt ajtótípussal, így a méreteket onnan vettem elkészítéséhez. Az ajtók alapja egy átlátszó fólia lap, amit méretre vágtam, és a hátulját feketére festettem, majd egyszerűen a régi ajtó elé ragasztottam (itt pont kapóra jött az ajtó körüli keret, ami tökéletes alapot adott a ragasztásnak). A kocsik átjáróajtajait is hasonló módszerrel készítettem el.
Ezek után jöhetett a festés. Az ajtókat kimaszkoltam, majd a már korábban kikevert „MÁV-os kék” festékem felhasználásával lefújtam őket.
Fontos megjegyeznem, hogy a festék száradását meg kell várni, mielőtt maszkolunk, és más színt viszünk fel a modellre, ellenkező esetben nagyon csúnya dolgok tudnak történni (ezt először a fentebb említett Schicht 1. osztályú kocsi esetében tapasztaltam meg először). Általában egy nap elég szokott lenni, és jöhet a maszkolás, és a következő réteg, a tető, és az ajtó szürkéje. Az ajtók festése előtt kimaszkoltam az ablakok helyét is. A szürke száradása után jöhetett a fehér csík az oldalán. A csík 6mm magas, és a kocsiszekrény aljától 2mm-re kezdődik.
A következő menetben, a forgóvázak, és az alváz festése, valamint az ablakok, és a feliratok elkészítése lesz kivesézve.
Panoráma
Eddig még nem tudtam csinálni, az egész asztalt magába foglaló fényképet, jelentem, most némi PhotoShop-os segítséggel sikerült, íme az eredmény:
A széle felé egy kicsit torzít, de sajnos ez a panorámák átka. Legközelebb majd próbálok jobban svenkelni a géppel.
Fatelepítés
Egy kis „hozott anyagból” való dolgozást követtem el a napokban, ugyanis úgy döntöttem, hogy itt az ideje a terepasztalon a fatelepítésnek.
A korábbi asztalaimról maradt fák a pincében várták ezt a napot, és „leporolásuk” után örömmel foglalták el új helyüket. Első körben az állomás parkolója mellé került néhány, az autóknak árnyékot adó fa.
A korábbi asztalomnál sajnos elkövettem azt a hibát, hogy voltak olyan helyek, ahol túl sűrűn volt „erdő”, máshol pedig túlságosan elszórtan jutottak fák a terepre. Itt most arra igyekeztem figyelni, hogy megtaláljam a megfelelő egyensúlyt, és igyekeztem kellően esztétikusan elhelyezni a tereptárgyakat. Az alsó részre szerintem nem nagyon fogok már telepíteni, a felső, faluba viszont még van is hely, és kell is majd még raknom néhány kisebb-nagyobb fát, hogy megfelelő legyen az összkép.
Előkerültek a régi, bontott kerítésdarabok is, ezeknek jelenleg a megtisztítása van folyamatban, de szerintem lassan elkezdem a „parcellázást” is.
Az utóbbi pár hét
Eléggé el voltam foglalva a legutóbbi poszt óta, főleg az okj-s vizsgámra készültem, így nem nagyon volt időm a bloggal, és a terepasztallal foglalkozni (persze azért néha megjárattam a szerelvényeket).
Azért az elmúlt hónapban is történt egy-két változás. Tartottam egy kis profiltisztítást, aminek keretében megváltam a Sachsen Am, és Bm kocsimtól, helyükre pedig érkezett egy Tillig Ep.VI-s B. A kocsi hozza azt a színvonalat, amit már korábban beszerzett 1/2-osztályú társa is képvisel, így tökéletesen illik a gyorsvonatba, amit jelenleg a 19-es NoHAB-al húzok.
Egy kicsit alkottam Photoshop-ban is, a következő projekt, a MÁV TRAXX előkészítését végeztem el. A bázismodell a jelenleg DB-s színekben leledző 185 099-9-es mozdony lesz, ebből készítem majd el a Trakciós mozdonyt (természetesen a Svájci áramszedők el lesznek távolítva róla). Ha lehet hinni az előzetes képeknek, akkor kb. így fog majd kinézni, de azért megvárom az első fotókat az igazi mozdonyról, nehogy hiába dolgozzak.
Modellbemutató: ROCO M61 019
Teljesen véletlenül vettem észre szombat este, hogy a Medikernél akciós a 19-es NOHAB, de ekkor pechemre már azt írta a webshop, hogy csak rendelésre van, mert elfogyott a készlet. Már régóta szerettem volna egy társat a Huszasnak, és hát egy próbát megért a dolog, így ma ebéd után felkerestem a boltot, hátha még szerencsével járok… és igen, pont akkor jött meg a szállítmány a Roco-tól, így rögtön le is csaptam a modellre.
Mivel már egy ideje van Roco NOHAB-om, túl sok meglepetésre nem számítottam. A csomagolás a szokásos, mellékelve a pályakotrók, légtömlők, visszapillantó, és a kürtök, valamint két rövidkapcsoló. Első körben a dekóder beépítésével kezdtem, majd felkerültek a kiegészítők, az egyik oldalra a teljes pályakotró, és légtömlők. Egy kicsit átrendeztem a kerekeket, a tapadógyűrűseket a forgóvázak belső végére raktam, mert így tapasztalatom szerint így jobb mozdony áramszedése (a tapadógyűrűs kerék gyakorlatilag nem szed áramot). LokProgrammer-el feltöltöttem a már a másik mozdonyhoz beállított értékeket, és végre jöhetett a sínre-helyezés. Ekkor kellemes meglepetés ért, ugyanis a mozdony szinte teljesen hangtalanul indult, és járt vagy fél órát az asztalon, a 020-asnál tapasztalt hangzavar elmaradt. Bejáratás után készült pár kép, és vonatot is kapott.
A festés szép, nem lehet rá panasz, a kiegészítőkkel is minden rendben volt, valamint az ára is egészen baráti (a magyar igényeknek ez az ár mindenképpen jobban megfelel, mint a korábbi, 45-50ezer körüli), és a hajtás is lényegesen jobb, mint az elődben, szóval megérte megvenni. Egy dolog még feltűnt rajta, mégpedig az elején, a MÁV felirat hiánya. Rövid keresgetés után azonban megnyugodtam, mert a modell a jelenlegi, tehát Ep.VI-os állapotot modellezi (a gép ugye a Nosztalgia Kft. tulajdona, ezért nincs rajta MÁV jelzés). Nagyjából ennyit lehet elmondani a mozdonyról, most sietek, mert még megyek vele egy pár kört…
Modellbemutató: ROCO Gbs
Ezt a modellt nem hagyhattam ki, mert annyira jellegzetes járműve a 90-es évek magyar tehervonatainak, és még most is lehet látni belőlük itt ott egy darabot valamelyik tárolóvágányon (sajnos csak selejtezett állapotban, nem hiszem, hogy van még belőle állományban).
A ROCO modellje jól visszaadja az eredeti formát. A kaszni kellőképpen ki van dolgozva, és az alváz is szép. Talán a homlokfalon található korlátokat érdemesebb lett volna külön, felragasztható alkatrészként elkészíteni, nem pedig egybeönteni a kasznival. Külön jó pont, hogy az oldalajtók eltolhatóak, így a rakodóvágányon elő lehet idézni a jármű berakodását. Egyetlen dolog, ami nem tetszik, az a szín. A többi MÁV-os teherkocsi közül merően elütő színt választott a ROCO, ami nekem kicsit furán hat. Tudom, hogy két egyforma árnyalatú kocsi nem létezik, de ez tényleg nagyon élénkre sikeredett, olyan „még festékszagú” mivoltában modellezi az eredetit.
A jármű tamponozása éles, és helyes. A futása megfelelő, még a kisebb ívekben sem szorul, köszönhetően annak, hogy a tengelyek minimális kanyarodásra képesek. Rövid-kapcsolóval az ütközők egyenesben szépen összeérnek, magasságuk megfelelő. A modell ár/érték aránya jó, egy GOSA kocsi árából kijön kettő is belőle. Magyar témájú asztalra kötelező darab.
Vmax
Az utóbbi napokban állítgattam egy kicsit a mozdonyaim dekódereinek beállításait. A problémám az volt, hogy ugyan már korábban csökkentettem a maximális sebességüket, de még így is nagyon gyorsan ment egyik-másik gép.
Első körben lemértem a mozdonyok maximális sebességét. Meglepő számokat kaptam az értékek átváltása után. A valósághoz legközelebb a két Teknő állt, náluk 170Km/h sebességet mértem, ami nagyjából meg is felel a valós 160-as engedélyezett sebességüknek (jó, tudom, a GySEV gép LZB-vel tud 230-at is, de most az EVM-160-as sebességet vettem alapul), hozzáteszem, ez a tempó elég ijesztően hatott az asztalon (hál’ istennek nem történt siklás). LokProgrammer-el orvosoltam a problémát, és az eredeti sebességnek az 54%-ra visszavettem a maximumot, így megkaptam a 160-as végsebességet.
A többi mozdonynál még rosszabb eredményt kaptam. A Szergej például szintén 170-et ment, a Fuggerth mozdonyok végsebességét alig bírtam lemérni, mert azt hittem, hogy lerepülnek a pályáról (kb. 250-körül volt a sebességük). A NoHAB hasonlóan teljesített, mint a Szergej, 190-et mértem nála. Gyors számolgatások után mindegyik mozdonyra feltöltöttem az általam kiszámított értékekre alapuló sebességgörbét, és módosítgattam még a mozdonyok gyorsulás- lassulás értékén is.
A végeredmény megérte. A leglátványosabbat a Fuggerth gépek menetdinamikája javult, immáron teljes sebességnél nem akarnak Guinness rekordot dönteni, és az alacsonyabb tartományokban is finomabban gyorsulnak, mozgásuk kezd hasonlítani az eredetiekre, de szinte mindegyik mozdonyom szebben fut az új beállításokkal.
Aki digitális rendszerrel rendelkezik, annak érdemes megmérnie járműveinek sebességét, és az igazihoz állítani azt, mert a valósághűbb futás mellett biztonságosabb lesz a menet. Egyébként a „nagy” könyv szerint (Gerhard Trost – Vasútmodellezés), érdemes a sebességet az eredeti 70%-ra állítani, hogy valósághűbb látszatot kapjunk (ugyebár a terepasztalon a távolságok torzítottak, így jobban néz ki, ha lassabban megy a vonat).
M62 265
A teljes száradás után felkerült a mozdonyra a pályaszám, valamint kifestésre kerültek a korlátok, és a fellépők is. Oldalt vizesmatricát használtam, elöl pedig fotopapírra nyomtattam a pályaszámot. Összességében szerintem viszonylag jól sikerült a mozdony, habár nagyon közelről fényképezve az oldalán egy-két helyen látszik, hogy ott vastagabb festék van rajta, de sajnos a sárga csíkokat csak így tudtam eltüntetni. Szóval nagyvonalakban ennyit az átalakításról, most beszéljenek a képek.
