#vasútmodell #vonat
Ebben a videóban a vonatösszeállítások témakörét próbálom körbejárni egy vasútmodellező szemszögéből.Ebben a videóban a vonatösszeállítások témakörét próbálom körbejárni egy vasútmodellező szemszögéből.
Miért hagytam fel a csak a MÁV filozófiával a vasútmodellezésben
#MÁV #vasútmodell
Ebben a videóban elmondom, hogy miért hagytam fel a „csak a MÁV” filozófiával a vasútmodellezésben.
A kaotikus hatodik vasúti korszak egy modellező szemszögéből
#MÁV #vonat
A videóban a VI. vasúti korszakot (2006-tól napjainkig) boncolgatom modellezői szemszögből. Milyen változások történtek, és miért gondolom, hogy az egyik legkaotikusabb időszaka ez a hazai vasútnak? Megpróbálom kideríteni.
Vasúti korszakok a terepasztalomon
#terepasztal #vasútmodell
Ebben a videóban egy kicsit arról szeretnék beszélni, hogy mit gondolok a különböző korszakok megjelenítéséről a terepasztalon.
Állomási tereprendezési munkálatok
A sokadik körös légecsetelés után egyenlőre befejezettnek nyilvánítottam az állomási vágányok koszolását. Összesen négy különböző árnyalatot használtam vegyesen, így nyerte el a vágányok környezete végleges formáját.
Így, hogy most egy jó darabig nem fogok légecsetezni az állomáson, elkezdtem emberfigurákkal benépesíteni az állomás peronjait.
A környezet kialakításánál a következő képek adták az ihletet:
Modellbemuató: ROCO M62 129
Sztenderd narancs MÁV Szergej, ennek rutingyakorlatnak kell lennie, és most sikerült komolyabb baki nélkül kiadni a ROCO-nak a modellt. Sürgető volt ez most nekik, hiszen a PIKO belengette hogy idén tőlük is várhatunk egy M62-est, ami teljesen új fejlesztésű lesz, és az eddig látottak alapján bizony lehet félnivalója a ROCO-nak.
A gyártó most biztosra ment, a gép Ep.V-ös klasszikus MÁV festésű, és a mozdony 1995-ös állapotát modellezi (ebben az évben kerek ütközőtányérok voltak rajta). A festése jól eltalált, a szín passzol (a fellelhető fotók alapján az igazi mozdony is ilyen árnyalatúra volt festve), egyedül az oldalsó feljáróajtók kapaszkodója nem stimmel, a modellen ezek az alkatrészek festetlenek, holott narancssárgának kellene lenniük. A feliratok helyesek, élesek, korhűek.
A forgóvázmaszk és az alváz anyagában színezett, ennek egy kicsit műanyag hatása van (szvsz. annyira nem zavaró), viszont plusz pont, hogy a csavarfejek pirosra vannak festve, és hogy a homokolócsövek is felkerültek, még ha nem is pontosan a magyar gépre jellemző kialakításban. A kis zacskóban találunk még teli pályakotrókat, teljes féktömlőket, csavarkapcsot, és maratott táblákat (ezeket oldalra kell felhelyezni ragasztóval). Az ablaktörlő sajnos még mindig nem különálló elem, és a visszapillantó is hiányzik, ezeket szerintem minimális költséggel orvosolhatta volna a gyártó, amennyiben fotomaratott elemekből készíti el ezeket a kiegészítőket.
A gép belül átesett némi ráncfelvarráson, új elektronikai panelt kapott, PLUX22-es csatlakozóval, és a korábbi izzók LED-es világításra lettek cserélve. Ez utóbbi szép melegfehér fényű, átszűrődésnek nyoma sincs, a zárfények külön kapcsolhatóak (már a PLUX12-es dekóderrel is).
A hajtás rendben van, hangtalanul suhan a mozdony, nyoma sincs a korábbi kiadásoknál tapasztalt zörgő, és kerepelő zajnak. Az összeszerelési minőségnél sem találkoztam komolyabb kivetnivalóval, minden a helyén van, és a dobozban végre ott figyelt a meós cetlije (ilyet legutóbb még a Made in Austria modellek dobozában láttam).
Ez az a mozdony, ami egy magyar témájú gyűjteményben kötelező darab. Legyen az teher vagy ablakos vonat, ez a mozdony minden szerelvény elején megállja a helyét szinte bármit vontathat. Ugyan nagy változtatások nem történtek vele, és az ára is lehetne egy 10-essel kevesebb, mégis jó vétel szerintem (főleg az utóbbi ínséges évek után).
GÜTZOLD vs. ROCO
Már régóta szerettem volna egy ilyen összehasonlítást amiben a két gyártó mozdonyát veszem górcső alá. Fontos megemlíteni, hogy Gützoldból nem gyári mozdonyom van, az itt bemutatott 265-ös gép egyedi átalakítás, ezért rengeteg plusz dolog is ki van dolgozva rajta ami a szériagépeken nincs. Ezektől most eltekintek az összehasonlításban.
Először kezdjük a külsővel. Mindkét mozdony jól idézi az eredetit, azonban a ROCO formailag jobban eltalált, ez főleg az íves felületeknél és az ablakoknál mutatkozik meg.
A Güztold a vezetőállása környékén szögletesebb, ez főleg felülről vehető észre jobban. A vezetőállás ablakok is a Roco mozdonyon állnak közelebb a valósághoz, a Gützoldnál a keret vastagabb a kelleténél. A pályaszámtábla sajnos a Gützold gépen rá van öntve a kasztnira, ezt eltávolítani körülményes, mindenképp újrafényezést igényel, és például az én mozdonyomon is látszik az eltávolítás nyoma. A felső fényszóró szintén a Roco-n lett megfelelően kialakítva, ott mind méretileg, mind formailag stimmel.
A pályakotró a Roco-n fixen rögzített, de cserélhető, míg a Gützoldon a kinematikával együtt mozog, ezért a rés jóval nagyobb, ennek okán ívben nem túl élethű az elforduló pályakotró, és ha csak egyoldalasan használjuk a mozdonyt akkor az üres kupplung foglalat is ront az élethűségen.
A Gützold forgóváza némileg elnagyolt, kevésbé részletes, a Roco-é sokkal finomabban kidolgozott, érezhetően nagyobb a mélysége, és a homokolóvezetékek is megtalálhatóak rajta külön elemként. Az alváz a Roco mozdonyán tartalmazza a különböző vezetékeket, ezek a Gützoldnál hiányoznak.
Minkét gép oldalfala kidolgozott, és részletes, a Gützold mozdonyon viszont az ablakok némileg nagyobbak, és eredetben a pályaszámtábla a mozdonyszekrényre van öntve (az itt bemutatott mozdonyról ezt utólag eltávolították az átalakítás alkalmával).
A tető kialakítása is alapvetően megfelel az eredetinek, azonban mindkét modellről hiányoznak a hazai mozdonyokra jellemző apróbb kiegészítők (a késantenna a Güztold gépre utólag került fel az átalakítás alkalmával).
Mindkét mozdony középmotoros, nagy lendkerekekkel. A hajtás levitelét a kerekekhez kardántengelyekkel oldották meg mindkét esetben. A Roco mind a hat tengelyén hajtott (2 tapadógyűrűs), míg a Gützold csak négy tengelyen, a középső két tengely csak áramszedésre szolgál, míg a belső két tengely tapadógyűrűvel van ellátva. A ROCO mozdonyon szabadon variálhatjuk a tapadógyűrűs tengelyeket, és ha megrendeljük akár tapadógyűrű nélkülire is cserélhetjük. A Gützold nehezebb, ugyanakkor a ROCO is bőven elégséges tapadósúllyal rendelkezik, hogy gond nélkül elbirkózzon a jellemzően terepasztalon előforduló szerelvényekkel. A régebbi Gützold mozdonyok 8 pólusú NEM csatlakozóval voltak ellátva, az újabbak már PLUX22-esek, ahogy a ROCO mozdonya is, íg ebben nincs különbség a két gép között.
Összegzésben szerintem a Roco mindenképpen jobban eltalált mind formára, mind részleteiben, azonban a Güztold mozdonynak sincs szégyelkeznivalója, távolabbról nehezen állapítható meg, hogy melyik gyártó gépéról van szó.
Aliga – a tervek
Az utóbbi időben rengeteget gondolkoztam azon, hogy milyen legyen a következő terepasztalom. Rengeteg tervet készítettem WinTrack-ban, és sokmindent kipróbáltam. Fontos szempont volt a kompakt méret, és az, hogy legalább 2 olyan vágány legyen a leendő állomáson, ahol egy V63 és 4 darab Z1-es kocsi elfér. Mindenképpen olyan asztalt szeretnék ami többszintes, és az alsóbb szint(eken) megoldható a szerelvények tárolása/fordítása. A hagyományos téglalapforma sajnos csak bő 3,25 méter feletti hossz, és 1,1 m szélesség mellett tudta volna kiszolgálni az igényeimet, ezért inkább az L alak felé fordultam, így az állomás átlósan helyezkedhet el, amivel rengeteg helyet lehet nyerni.
Miután az L alak mellett tettem le a voksomat, egy jó témát is találni kellett. Egy általam kedvelt modellező mottója lebegett a szemem előtt, ez a mottó pedig az, hogy „legyen egy sztorid„. Miért fontos ez? Ha van egy sztorid, akkor rögtön perspektívába tudod helyezni az egész létesítményt, és ha még fiktív is lesz a téma, valamilyen keretet ad a terepasztalnak.
Némi gondolkodás után kitaláltam: „Lementem a Balatonra” – nekem ez lesz a sztorim. Hogy miért? Gyerekkoromban rengeteget nyaraltam a Magyar „tengernél”, és mivel szinte kivétel nélkül vonattal utaztunk, álmomból felkeltve ismerem a déli parti vasútállomásokat. Jött aztán a kérdés, ha balaton, és déli part, akkor melyik állomás legyen? Az asztal formája adta is a választ: Balatonaliga.
Számomra azért kedves hely ez, mert van itt egy nyaralónk, és anno nyaranta rengeteget lézengtem az aligai állomáson, és figyeltem a nyaranta itt előforduló számtalan érdekes vonatot. Az állomás formája is tökéletes egy L alakú asztalhoz, hiszen Aliga egy ívben fekszik, három vágányos, és a domborzati viszonyok is nagyon látványosak, mivel mind a kezdőpont, mind a végpont bevágásban van, így könnyen elrejthető a nyíltvonal az állomás két végén a kulisszába. Az is ezen állomás mellet szólt, hogy mivel ez a legelső balatoni megálló, rengeteg féle vonat előfordult erre (például: Siófok expressz, Goldoni, Sirava, Saxonia, Venezia, Maestral, valamint különböző egyéb gyors és személyvonatok, változatos összeállításokban). Az állomást a 2000-es évekbeli állapotában terveztem modellezni, így passzolni fog a gyűjteményemhez is.
A terep kialakítása is nagyon sok lehetőséget tartogat. A bal oldalon a nyaralóövezet egy darabja fog megjelenni, benne a nyaralónkkal, középen az állomás lesz a domináns, jobb oldalon pedig az M7-es egy darabkáját terveztem megidézni egy benzinkúttal, és pihenővel.
Az állomás vágányhálózatánál inkább a jelleget tartottam szemelőtt, ezért a váltókörzetek nem pontosan az eredetihez hasonlóan lettek megtervezve, illetve az állomás hossza is erősen torzított, azonban még így is elfér egy mozdony + 5 z1-es kocsi alkotta vonat még a legrövidebb vágányon is (a peron 1 mozdony + 4 kocsis vonatokra méreteztem). A kezdő és végponti váltókörzetek után a nyílt vonal egy rövid szakaszon lesz csak jelen. A kezdőponti váltókörzet után a vonal egy lejtős jobb ívvel előbb elhalad az M7-es hídja alatt, majd utána szépen eltűnik a kulisszában. A végponton szintén egy bal ívben halad a vonal egy lejtős bevágásban, majd itt is eltűnik a kulisszában.
A nem látható rész -1 szintjén a két vágány találkozik, majd egy kis spirálon keresztül tovább süllyed a -2 szin felé. A -1-es szinten található egy 3 csonkavágányból álló kis tároló. A -2-es szinten találhatóak a fő tároló és visszafordító vágányok. Mindegyik átmenő vágány 180 cm-es minimális hasznos hosszal rendelkezik, és ezen a szinten is vannak csonkavágányok a motor, és ingavonatok tárolására.
Miután nagyjából véglegesítettem a terveket és a koncepciót, jöhet a követkető lépés: a vágányanyag beszerzése. A tervet Peco code 100-as geometriával terveztem meg. Úgy kalkuláltam, hogy nagyjából egy év alatt apránként be tudok szerezni mindent ami szükséges. Mivel az elektronikai eszközök (dekóderek, foglaltságérzékelők, stb.) nagy része a jelenlegi asztalomról fog átkerülni, csak a hiányzó dolgokat kell majd beszerezni.
Mit gyűjtsek? – I. rész
Jó kérdés. Én is sokszor elgondolkoztam már rajta, mert amilyen egyszerűnek tűnik (pl.: magyar vonatkozású modellek), valójában olyan nehéz. Amikor az ember belekezd a vasútmodellezés nevű hobbiba, általában már van valamilyen elképzelése a célokkal kapcsolatban (terepasztal, gördülőállomány, stb.). Ezek a preferenciák az idővel módosulhatnak, de azért a legtöbb modellező igyekszik hű maradni a kezdetekben lefektetett alapokhoz, hiszen képtelenség lenne mindent összegyűjteni.
Milyen támpontok vannak, hogy és mit érdemes gyűjteni, mit modellezzünk a terepasztalon? Szép nagy kérdéskör ez, járjuk hát egy kicsit körbe a saját példámon keresztül.
Amikor még réges-rég elkezdtem a vasútmodellezést, a magyar vonatkozású modellek gyűjtése mellett tettem le a voksomat (ezen belül is a MÁV/GySEV vonalon). Ez így nem tűnt nagy falatnak, de az évek folyamán azért beláttam, hogy bizony egyre inkább kezd az lenni. Először valahol 2006-07 körül kezdett kibontakozni a gond, amikor a MÁV-ot szétválasztották, létrejött a START, a TRACKIÓ, és elkezdődött a járművek feliratainak cseréje is. Ez bizony korszakváltás. Addig Ep.V volt, ekkor viszont beköszöntött az Ep.VI. Az átmenet évekig tartott, és még 2008-ban is lehetett látni régi feliratozású járművet (mivel az akkori arculatot jellemzően fővizsgák alkalmával kapták meg a járművek), de végérvényesen két részre szakadt valami.
Emlékszem, ekkoriban a modellezők között voltak akik rögtön már csak a START-os járműveket keresték, és a régi motorosok, akik a sima MÁV-ost gyűjtötték. Tovább bonyolította a helyzetet a MÁV-TRAKCIÓ beolvadása a START-ba, illetve az újabban főjavított (és „esztétikai” feljavításon átesett) járművek megjelenése, a korábbitól teljesen eltérő festéssel (lásd CAF főjavítás, stb…). Az eddig szép egységes H0-s MÁV-os járműállományba beszivárogtak a START-os, és TRAKCIÓS elemek. Az átmeneti időszak megjelent a terepasztalomon is: MÁV mozdony, START szerelvénnyel, és fordítva.
Volt egy pont amig nem zavart a dolog, a határt azonban meg kell húzni, mert könnyen belátható, hogy lehetetlen minden MÁV vagy START járművet összegyűjteni, és ha az ember szerelvényekben gondolkodik, akkor bizony könnyen bajba tud kerülni (nem túl szerencsés a korszakok túlzott mixelése, főleg egy szerelvényen belül). Hogy úrrá legyek a káoszon, csináltam egy excel táblázatot, amiben elkezdtem összeirogatni az aktuális járművekből kirakható különböző lehetséges szerelvány-összeállításokat. Húztam egy vonalat, és ami nem illett bele a terveimbe, az ment a börzére. Szerencsére nem voltam soha olyan modellező aki ész nélkül vásárolt, ezért csak minimális mozgás volt nálam.
Mindig igyekszem úgy kiválasztani a megvásárlandó járműveket, hogy azok passzoljanak valamelyik szerelvényembe, és figyelek arra is, hogy ne legyen két egyforma pályaszámú járművem. Ez néha önmegtartóztatásal jár, cserébe viszont a lehetőségekhez képest valóshoz közeli állapotok jeleníthetőek meg a terepasztalon. Ha egy intervallumot kellene belőnöm, amit meg próbálok idézni, akkor az a 2004-2008 közötti időszak lenne. Itt még bőven voltak sima MÁV-os járművek, de mellettük már elkezdtek az időszak vége felé megjelenni a START-os kocsik, és Trakciós mozdonyok is, azonban ebben az időszakban még bőven előfordultak kevert összeállítások.
Végezetül pár kép a sajátjaim közül, amik a kérdéses időszakban készültek:
RoLa mustra
Sajnos egyre inkább eltűnőben van ez a kombinált áruszállítási forma (hazánkban egy ideje már nem is járnak ilyen vonatok), de a terepasztalunkon könnyen megidézhetőek a 90-es évek közepétől, egészen 2012 végéig hazánkban megfordult szerelvények. A RoLa azért különleges, mert a kamionok egy direkt erre a célra késztett alacsony padlómagasságú nyolc tengelyes speciális kocsin utaznak, és a sofőröket a vonat elején található szintén egyedi személykocsiban szállásolják el az út időtartama alatt.
RoLa kamionszálltó kocsikat a Fleischmann (most már Roco név alatt) gyárt, ÖBB, és DB, és SBB felségjellel. A kocsik könnyen beszerezhetőek a modellboltokból. MÁV-os kocsit csak a kisszériás gyártók készítenek, jelenleg az Albert-féle kocsi kapható, többféle pályaszámmal. A kísérőkocsiból az ÖBB-s a Roco, és a Lilliput gondozásában került kiadásra, a MÁV jellegzetes szürke színű, Y kocsiból átalakított járművét azonban szintén csak kisszériás gyártók készítették el eddig. Egy kedves ismerősöm jóvoltából kerütek hozzám a bejegyzésben szereplő járművek, a cikk megírása erejéig, nézzük is meg őket, első körben a kísérőkocsikat veszem górcső alá.
Roco
Ez a kocsi 1:100-as hossztorzítású, ráadásul sok részletében eltér az eredeti kocsitól, mivel csak egy átfestés (a feltűnő pontatlanságok: ajtók, kocsivégek, alváz). Festése feliratozása amúgy rendben van, belseje kidolgozott, azonban csak egyszínű.
Lilliput
A Lilliput ÖBB-s kocsija nagyon szép kidolgozású. Festése jól eltalált, feliratozása pontos. A kocsi alja és a forgóvázak is szépen ki vannak dolgozva, még a tárcsafékek is helyet kaptak a tengelyeken. Sajnos elég ritka járműről van szó, beszerezni már csak használtan tudjuk.
————
A magyar kísérőkocsik alapjául egytől-egyig a Tillig Y kocsija szolgált. Itt meg kell jegyeznem, hogy az alapmodell két apró eltérése megmaradt minden járműnél. Az ablakok magassága nem egyezik, illetve a forgóváz is maradt Görlitz V, a Rába helyett.
Albert modell Bsc – 51 55 85-10 005-3
Albert kocsija véleményem szerint az etalon. Minden részletében kidolgozott, profin kivitelezett átalakítás. A kocsi összes jellegzetes stílusjegye a helyén van (lefalazott homlokátjárók, az egyik végen egy oldalt lefalazott feljáróajtó). A kocsivégek csak a magyar kocsikra jellemző sarkai is az eredetinek megfelelően el vannak készítve, mint ahogy a belső berendezés is hű az igzihoz. A festése nagyon szép (vékony selyemfényű festék), pontosak a maszkolások, pazar feliratozás (az alvázon is), nagyon jól visszaadja az eredetit.
Quabla Express Bsc – 50 55 89-10 003-8
Ez a modell egy második festési korszakú járművet mintáz, ahol a piros csík hiányzik az ablakok között, és a zöld harántcsík a társalgó felöli részen van. A jármű festése inkább matt hatású, és kicsit vastagnak érzem a festékréteget néhol, de még így is nagyon minőségi munka. A feliratozás is rendben van, bár egy kicsit vastagabbak néhol a betűk, mint az Albert féle verzión. A kocsi belseje itt is kidolgozott, az eredetinek megfelelő berendezés található benne. Az allváz is hiánytalan, az eredetinek megfelelő dobozok lettek kialakítva, azonban itt hiányoznak a dobozokról a feliratok, és piktogramok.
Quabla Express Bc – 50 55 59-41 023-5
Az egyetlen olyan kísérőkocsi modellje, amin nem lett lefalazva az átjáróajtó, és amelyiken más a felirazotás. Festése neki is hasonló, mint a másik Quabla kocsinak. Az egyetlen komolyabb eltérés az, hogy mivel az eredetije 59-41-es kocsiból lett kialakítva, a kocsivégek és a homlokfal lekerekítése nem passzol.
Modell Kit Bsc – 50 55 89-10 008-7
A kocsi festése selyemfényű, szép vékony rétegben, maszkolások azonban néhol láthatóan sorjásak. Sajnos a kasztnin néhol láthatóak a lefalazott kapaszkodóbemélyedések, és ajtó nyomai. A feliratozás a cég hírnevéhez méltóan pontos és precíz. A kocsi belseje szépen kidolgozott.
————
————
A kísérőkocsik után jöjjön a kamionszállító kocsi.
Ez a kocsi amilyen egyszerűnek tűnik, olyan sok buktatót tartalmaz. Nagyon kicsi kerekek, alacsony építés, és bonyolult oldalfal jellemzi a járművet. A Fleischmann kocsi jól hozza az eredetit, részletesen kidolgozott kocsit kapunk, ami az apró kerekek ellenére meglepően jó futási tulajdonságokkal rendelkezik.
———–
A végére pedig pár szomorú kép. A magyar kísérőkocsik jelenleg Szegeden vannak leállítva. Sajnos elég leromlott az állapotuk, kívülről mindegyik össze van graffitizve, és bent sem túl rózsás a helyzet. Nem valószínű hogy valaha is újra forgalomba kerülnének ezek a kocsik, itt a parajosban várják, hogy döntés szülessen róluk.
Temofeszt 2015
Idén is kilátogattam a Temofesztre, és nem voltam rest fényképezni (galéria lent). Az eddigiekhez képest nagy örömömre sikerült látványosabban minőségibb kiállítást összehozni, végre eltűntek a félkész modulok, és szedett-vedett szerelvények. Sok nagyon szépen kidolgozott magánterepasztalt is meg lehetett tekinteni, aminek nagyon örültem. Sajnos a csehek nagy H0-s FREMO modulrendszere most nem volt kiállítva, és Szűcs Miklós munkáit is hiányoltam (sebaj, majd Gödöllőn) viszont a TT-s modulokból egy pazarul kodolgozott magyar asztal volt megtekinthető.
Van azonban még hova fejlődni, főleg a szerelvényösszeállítások terén, de alapvetően egy nagyon jól megszervezett kiállítás volt az idei is, és látszik a törekvés az egyre minőségibb irányvonal felé.
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.924774147592579.1073741831.743148022421860&type=3
Idén is meglátogattam a Temofesztet, ez a kis galéria a legjobban sikerült képekből lett összeválogatva. Jó nézelődést 🙂
Posted by STModell on 2015. október 13.
Temofeszt 2013
Ismét eljött az október, és ismét megrendezték a Temofeszt vasútmodell kiállítást a Vasúttörténeti Parkban. Egy rossz szót nem lehet szólni, hiszen a rendezvénynek sikerült felülmúlnia a tavalyi méreteit is, és a színvonalra sem lehetett panasz.
Remek idő volt az egész hétvégén, úgyhogy a benti terepasztalnézegetés mellett a park kinti programjait is maradéktalanul lehetett élvezni. Volt Trumann, lóvasút, hajtányozás, és a Csajka is üzemelt, hogy csak párat emeljek ki. Sajnos a hátsó traktusban rohadó kocsikkal nem sok minden történt, de jó volt látni, hogy az MDa milyen jó egészségnek örvend.
Jöjjenek a képek, mert többet mondanak 1000 szónál is:
És akkor néhány kép kintről is:
NoHAB-al a Balatonra
Idén ötven éves sokunk kedvelt mozdonysorozata, ennek apropóján a nyári menetrendben minden hétvégén két vonatpárt továbbított a 017-es gép a Balatonpartra. Hogy miért éppen a 017-es lett a kiválasztott, aki annyi év után először ismét menetrendszerinti személyvonatot vihetett? A válasz egyszerű, a 017-es rendelkezik vonatfűtő generátorral (a Bauzteni étkezőkocsinak kell az 1500V), illetve 120km/h az engedélyezett sebessége, ami nagy előny a 30a átépített szakaszán.
Az utazásra az augusztus 17-i szombatot választottam. Tervem szerint Badacsonyig utazok a 11:30-kor a Déliből induló „Tekergővel”, majd áthajózok Fonyódra, és onnan érem el célomat, Balatonfenyves alsót. Nagy örömömre a hosszúhétvégére tekintettel elég combos szerelvényt állítottak össze, 9 kocsi, és rögtön az étkező után nagy kedvencem egy Bko volt sorozva, így be is foglaltam egy üres kupét. Még indulás előtt nagy meglepetésre rámköszönt, majd beszélgetésbe elegyedtem egy kedves békéscsabai vasútmodellezővel, aki rendszeres olvasója a blogomnak, és ismerőseivel szintén ezen a vonaton utazott. Természetesen nem hagyhattam ki a mozdony lefényképezését sem, így gyorsan kattant az iPhone kamerája (azért ez, mert meg akartam fotóboltolni a képet Facebookra való feltöltés előtt, és erre a telefonon volt célalkalmazás – az út hátralevő részét már a NEX 5-el lőttem).
a kép akár a ’80-as, ’90-es években is készülhetett volna, leszámítva a vonógépünk pályaszámát/címerét, még a háttérben ácsorgó Szili, is a változatlanságot szimbolizálja
Az indulás pontos volt, én meg az ablakban lógva hallgattam ahogy felbőg a motor, és finoman, de határozottan megindul a szerelvény. Már a Mészáros utcai híd után meglepődtem, hogy mennyire fürge a mozdony a 9 kocsival, annak ellenére, hogy 120-as áttétel van benne. Kelenföldig még komótosan mentünk (sajnos elszaporodtak a lassújelek), aztán ahogy elhagytuk Hárost, kezdődött a futam. Először csak 80-100-ra gyorsultunk, majd Tárnok előtt 60-ra kellett lassítani (még mindig a 30a építése miatt), de aztán a váltókörzet után szépen oda lett pakolva a fokozat a gépnek. Mire kiértünk, 85-öt mutatott a nagy kaptató előtt a GPS-em, és valami gyönyörű dübörgés kíséretében a Martonvásári bevágás magaspontjáig 75-el jutottunk el (nem tudom, de gyanakszom, hogy 8-as 7-es pozícióban is mehettünk). Innen következett a vágta, az enyhe lejtőn már Marton kijáratnál 120-on állt a sebességmérőm, és ezt a tempót Kápolnásnyékig tartottuk is.
rendesen szedte a lábát, ahol lehetett
Hihetetlen élmény volt egy dízel vontatású vonattal a 120, főleg úgy, hogy elég jól hallatszott a lehúzott abláknál a 16 henger muzsikája. A velencei tónál letudtuk a kötelező megállásokat, majd fehérvárról is sietősen indultunk (lévén némi késésben voltunk a Tárnoki mizériák okán). Az igazi élmény Akarattya után következett. Mindenhol integető emberek, fotósok a pálya mentén, és az állomásokon, még a 71-es úton haladó autókból is integettek a vonatnak (sőt voltak akik filmezték is). Az ívekben rengetegen álltak az ablakoknál, nézték a mozdonyt, és az elsuhanó vidéket.
kamerák és fényképezők az ablakban lógó vasútbarátok kezében
ismerős ívek – annak idején rengeteget járt erre a „Svéd acéllovag”
Minden elindulás egy élmény volt, ahogy felhangzott a jellegzetes dübörgés, és egy kis füstpamacs kíséretében megindul a vonat. Sajnos Zánka-Köveskál állomáson megfogtak minket, egy Csörgő döglés miatt, de így is csak 7 perc késéssel ért a vonat Badacsonyba, úgyhogy azért jutott időm egy gyors uzsonnára mielőtt indult volna a hajóm.
klasszikus kép, minden megvan rajta, ami csak kell: NoHAB, mozdonynéző kisfiú, boldog leszáló utasok, napsütés, Balaton
A vezér valami hihetetlen érzékkel vezette végig a mozdonyt, ami készségesen szedte a lábait így 50 év szolgálat után is. Néha ledöbbentem, hogy „ez ennyire tud menni”, és hogy szinte meg sem kottyant neki a 330 tonna körüli vonat mozgatása. Sokan kételkedtek a nyár elején a projekt sikerességében, de a jó öreg gép ismét megmutatta, hogy van még kersnivalója a vaspályákon. Köszönöm azoknak, akik megszervezték a mozdony közlekedését, hogy ismét lehetett NoHAB-ozni a Balatonnál, kívánom nekik a legjobbakat, remélve, hogy jövőre is sikerül megszervezni valami hasonlót.
Újra NoHAB a Balatonnál
Fotózgatások, rendezvények
Idén ünnepelte 50. születésnapját az M61-es, és V43-as mozdonysorozat, aminek apropóján a vasúttörténeti parkban egy hétvégén keresztül a két szóban forgó mozdonyé volt a főszerep. Én a rendezvény szombati napján látogattam ki, és nem győztem fotózni a forgítókorongon felsorakozott járműveket. A rendezvény fénypontja az volt, amikor a körben álló mozdonyokat megforgatták a korongon, némi ismertetőszöveg keretében.
Egy héttel az előbbi rendezvény után a múzeumok éjszakáján nyílt nap volt a Keleti kocsiműhelyében. Mivel még nem voltam hasonló helyen, így emellett döntöttem a hasonlóan csábító magánvasutak találkozója helyett. Döntésemet nem bántam meg. Nagyon érdekes volt átsétálni egy CAF kocsi alatt, megnézni, hogyan javítják a kocsikat, és körülnézni, az amúgy a hétköznapi emberek számára elzárt létesítményben.
Vasúti kvíz okostelefonra
Ugyan a mostanában nagyon divatos okostelefonok csak néhány ponton kapcsolódnak a vasútmodellezéshez, és a vasúthoz (pl.: Z21), úgy döntöttem, hogy első iPhone-ra írt programom vasúti témájú lesz. Így született meg a Rail Quiz nevű alkalmazás, ami 210 kérdést tartalmaz, a világ vasútvonalairól, vanatairól, és mindenről, ami ezekhez kapcsolódik. Aki kedvet kapott, hogy tesztelje tudását, a program ingyenes, és letölthető az AppStore-ból (Rail Quiz név alatt).
Update! Közben elkészültem a kicsit többet nyújtó (600 kérdés, 3 játékmód) verzióval is, ezt Rail Quiz PRO néven fut.
