Túlzott elvárások kontra igénytelenség. Ez a két véglet gyakran megjelenik a hazai fórumokon, és hatalmas összecsapások kerekednek találkozásukból. Igazándiból állást nem tudok foglalni egyik oldal mellett sem, mert mindkét oldal érvei között vannak érthetőek, és így jogosak is lehetnek valamilyen szinten.
Ezt az írást 4 éve kezdtem el, és most azért szedtem elő, mert 2021 januárjában újabb frontvonal nyílt a különböző táborok között. Gondolom mindenki tudja miről beszélek. Neveket, konkrét eseteket nem említenék, mert látva az elharapódzó dolgokat nem kívánnék arra a szintre süllyedni, ahol ez jelenleg megy.
Mi a gond? Első sorban szerintem a megértés hiánya és az, hogy sokan gondolják magukat az abszolúte frankó tudójának, és írnak olyat a másik félről amit nem szeretnének hogy mondjuk valaki róluk írjon, elfeledkezve arról, hogy ezzel pont ők süllyednek arra a szintre amitől magukat elhatárolni kívánják – és ez sajnos a most mindkét oldalon vaskosan jelen van. Kígyót békát kiáltanak a másikra, ügyvéddel fenyegetőznek, a másik családtagjait becsmérelik. Ez még akkor sem lenne megfelelő hozzáállás, ha 100% igazuk lenne az őket ért sérelmek tekintetében. Nem lehet legitimizálni az erőszakos megnyilvánulásomat azzal, hogy szerintem a másik bunkó és nincs igaza. Ezzel a mentalitással szerintem ugyanazt követik el pepitában, mint amivel ők vádolják a másik oldalt. Egy biztos, megoldani a problémát ezzel valószínüleg nem lehet. Ha a tartalom sértő, vagy problémás, pont a facebook-on van lehetőség az ilyen jelentésére. Ha megtették elegen, és jogos, akkor törölni fogják, tiltják az adott felhasználót. Szerintem felesleges belemenni a bunkózásba és visszafenyegetésbe, továbbá érdemes fejben tartani, hogy a bíróságoknak is valószínüleg jelenleg van fontosabb dolga mint azzal foglalkozni, hogy „csúnyát mondtak a terepasztalomra a facén„.
Hol lehetnek ennek a gyökerei? Szerintem mindig nehéz az értelmezés, főleg a kritika értelmezésével lehet nagyon könnyen félrecsúszni. Látom ezt nap, mint nap. Én is tapasztalom. Nekem is írnak sokszor, hogy „ez nem jó„, „az nem jó„. Sokszor első olvasatra máshogy hangzik valami mint másodikra. Sokszor nem látunk a legépelt betűk mögé. Könnyen félreértjük egymást, főleg az online térben. Egy oldalról az a kialakult álláspont, hogy „jajj, ezek a burzsuj önző nagyképű modellezők csak fikáznak engem a kis kezdőt, senki nem ad építő kritikát nekem, nem segítenek„, a másik meg nem érti, hogy miért megy a besértődés azon amit írt „Hiszen én nem fikáztam, csak leírtam, hogy nem WC papírgurigából kell terepet építeni, mert az eredmény nem lesz szép„. Egy-egy ilyen helyzetben azt feledik el megérteni a különböző oldalakon állók, hogy emberi tulajdonság, hogy azt halljuk meg amit hallani akarunk. „A” modellező azért mert nem kapott egy lájkot, és egy olyan kommentet hogy „de szép”, rögtön fikázást kiált. „B” modellező pedig nem érti hogy „A” miért veszi sértésnek azt amit írt. Na én úgy látom hogy az ilyen félreértésekből jutottunk el mostanra oda ahova, és ez inkább csak rosszabb lesz idővel minthogy megoldódna.
Szerintem végtelen vitákba lehetne bocsátkozni, és fel lehetne hozni 1000 millió érvet mindegyik oldal mellett, azonban pont sehova nem jutna a dolog ahogy eddig sem jutott. Sokszor egy kérdés viszont csodákat tud tenni. „Ezt hogy értetted?” „Ja hogy azt akartad mondani?” „Ááá, értem, na, majd megpróbálom„. Szerintem ennyi. Vagy ha valami nem tetszik, tovább lehet görgetni. Nem kell segíteni annak aki nem akar segítséget elfogadni.
Ha előítéletekkel állunk a másikhoz, akkor a másik is ezt fogja tenni. Pont ezt kapják most oda vissza egymás nyakába. Okos enged… Legyünk mi az okosak.
