Végre sikerült beszereznem a megfelelő alapanyagot az állomás peronjainak burkolásához. Korábban már kaptak egy szürke alapozófestést, de sajnos ez nem sikerült annyira jól, úgyhogy kénytelen voltam más megoldás után nézni.
A peron amúgy is egy sarkalatos pontja a terepasztalnak, és nagyon rosszul hat, ha nem sikerül jól. A korábbi asztalomon már volt egy pár menetem mindenféle technikával, kezdve a sima kartonpapírtól, a gyufaszálból készültön át, a fröccsöntött lapból szabottig mindennel, amit ilyen célra lehet használni. A mostani peronoknál a legcélszerűbb a festés, vagy valamilyen fólia felhelyezése volt, és mivel a festés nem jött össze, maradt a fólia. Egy ideje nézegettem már a különböző boltok kínálatát, amikor megakadt a szemem a Noch egyik termékén. Ez egy olyan fólia, ami nagyon finom hullámpapírszerű anyagból van, viszonylag flexibilis, és nagyon vékony. A vékonyság azért fontos, mert nagyon nehéz pontosan összeilleszteni a különböző elemeket, és ha vastag a fólia, akkor nagyon furán hatnak az egymást fedő rétegek, vagy esetleg a hézagok. Szerencsére ez a fólia pont jó vastagsávú, és a mintázata is megfelelő, szerintem a sima cementlapra hasonlít.
A peronok burkolása viszonylag gyorsan lezajlott, most gyönyörködöm a végeredményben.
Modellbemutató: Tillig MÁV Start AB
Sokat érte már bírálat a Tilliget az Y kocsik miatt (no a halbikról ne is beszéljünk…), úgyhogy kíváncsian vártam az immár V. korszakos MÁV Start felségjelzésű kiadást. Jelen esetben inkább festési variációról beszélhetünk, mivel a szerszám ugyanaz, mint a régebbi Am/Bm-es szériáknál, csak a jármű színezése változott.
Elsőre kézbe véve a modellen semmi különös nincs, talán a csík az oldalán az, ami szembetűnően jól mutat, jobban, mint a korábbi verziókon, ahol aránytalanul vastag volt, de mint tudjuk, az ördög a részletekben bújik meg. Némiképp’ félve raktam a járművet az asztalra, a két Roco 20-80-as bautzeni mögé, de szerencsére alaptalannak bizonyult aggódásom, mert tökéletesen passzolt a szerelvénybe, mind színileg, mind arányaiban is.
Közelebbről megnézve tűnik fel, hogy a kapaszkodókorlátok sárga színűek, ez egy jó pont, aztán makróval fényképezve feltárul a többi részlet is. A pályaszám, és a feliratok pontosak, élesek, és ami fontos, a betűtípust is eltalálták. A régebbi kocsijaimmal összehasonlítva szembetűnő továbbá az ajtók kidolgozása, a végre hiba nélküli maszkolás a tetőnél, és a csíknál, a jobban eltalált árnyalatok, és az ablakkeretek színe (az 1995-ös kiadású Bm kocsimnak krómszínű az ablakkerete, ami kicsit furcsán hat). Sajnos az alvázon lévő dolgok nincsenek tamponozva, valamint a légbeömlő sem téglalap alakú, továbbá a tetőről nem kerültek le a szellőzők. Összegezve láthatóan sokat javult a modell, az elődeihez képest, és látszik, hogy a jól eltalált festés, mennyit tud dobni a már megszokott formán.
Február
A minap sikerült beszereznem a ZZemoki-féle By vagonbelsőt. Hát, mit mondjak, teljesen meg vagyok elégedve, nagyon szép, és élethű belsőt varázsol a járművekbe. Eddig a Fuggerth kocsik nagy részében vagy BYG-féle műgyanta belső volt, vagy semmi. A most beszerzett két darabot egy By, és a büfékocsi kapta. A By-ba való berendezés összeszerelése pár perc alatt sikerült, majd fúrtam az alaplemezben két lyukat, a világítás vezetékeinek. Berakva a kocsiba sokkal jobban néz ki, mint a korábbi műgyanta cucc. El is terveztem, hogy szép lassan le lesznek cserélve a belsők ilyenekre.
Az étkezőkocsi kicsit nagyobb fejtörést okozott. Mivel sajnos nem állt elegendő mennyiségű információ a vagon belsejéről a rendelkezésemre, rögtönöztem egy kicsit. Az egyik fele rendes, üléses szakasz, a másik fele, pedig a büfészakasz. Kartonpapírból az egyik oldalra gyártottam egy elválasztófalat, a konyhának, meg egy bárpultot (ha jól emlékszem valami ilyesmi lehetett az igaziban is anno), a másik oldalra pedig került három csoport ülés. Ebbe a kocsiba is beszereltem a világítást, és az újonnan beszerzett 470 nano Faraday-es kondenzátoroknak hála itt is teljesen villogásmentes élményt nyújt. A pályán beüzemelve igen hatásos lett ez a kocsi is, rengeteget dob rajta a büfészakasz, még így házilag barkácsolva is (ha esetleg valaki rendelkezik fényképekkel vagy jellegrajzzal egy ilyen kocsi belsejéről, azt szívesen várom).
Történtek dolgok az asztallal is, folytatódtak a felső rész terepmunkái, lassan, de biztosan haladok, főleg azért mert ilyenkor télen nagyon meg kell gondolni, hogy mennyit ragaszt az ember, mert nagyon büdös tud lenni, és a szellőztetéssel is csínján kell bánni, mert még kihűlhet a lakás 😉
