Üde színfolt a krómozott kivitelű jármű a tartálykocsik szürke sorában, de nem csak ez vonzza a tekintetet. A kocsi olyan részletesen van kidolgozva, hogy le a kalappal a Piko előtt.
Az ember nem gondolná, hogy mennyi minden apró részletet lehet kidolgozni egy viszonylag egyszerű tartálykocsin.
Maga a tartálytest is nagyon jól néz ki így krómozva, de a kocsi alvázszerelvényei viszik a pálmát. Minden csap, cső, csatlakozó ki van dolgozva, és még a legapróbb részleteket is az eredetinek megfelelően tamponozva van.
A filigrán berendezések elsőre törékenynek tűnnek, azonban rendkívül jó, rugalmas műanyagból készültek, így kevésbé hajlamosak a törésre.
A kocsi szinte minden modern nemzetközi tehervonatba beleillik, és üde színfoltja lehet a terepasztalunknak még akkor is ha az ember főleg magyar kocsikat gyűjt.
Posch modell KALÁKA III. forgóváz
Karácsony előtt egy igazi hiánypótló kiegészítővel jelentkezett a Posch modell. A KALÁKA III-as forgóvázzal jelentősen javítható a Fuggerth kocsik kinézete hiszen a forgóváz a kocsik meghatározó, jellegzetes eleme.
A forgóvázakat párosával lehet megvásárolni, és a csomagban található 4 darab fém kerékpár is. A beszerelés nagyon egyszerű, a régi forgóvázat ki kell pattintatni a helyéről, majd a kasztni leszedése után az alvázon lévő lyukba be kell helyezni a mellékelt menetes réz forgócsapot, a forgóvázat ezután egy csavarral a forgócsapba kell csavarni, és kész is vagyunk.
Ha áramszedésre is könnyen alkalmassá lehet tenni a forgóvázat, ilyenkor az áramszedő lemezen egy, a kapott csavaréval megegyező lyukat kell vágni, és a csavarral fixen rögzíteni is tudjuk. Külön előny, hogy ekkor a réz forgócsapot használhatjuk áramvezetőként, így nem kell a vezetékek elvezetésével bajlódni, az alvázon.
Nekem nagyon tetszik a forgóváz, szépen kivitelezett, üzembiztos darab, nagyon sima, finom futással. Egyenlőre két kocsira valót szereztem be, de várhatóan hamarosan gyarapodni fog az ezzel feljavított járműveim száma.
Terepasztal fejlesztések
Figyelem! Az itt leírtakat nem útmutató jelleggel tettem közzé. Aki nem jártas a villanyszerelésben, az semmiképpen ne vegye követendő példának az itt leírtakat, bízza a szerelést szakemberre, és soha ne bonsta meg a hálózati eszközök borítását, kábelét!
Nem telt el az idei év sem terepasztalos szerelgetések nélkül. Sok minden történt az asztallal, de főleg alatta voltak nagyobb munkálatok.
A helyzet az volt, hogy sajnos az elhúzódó építés jellegéből adódóan elég sok toldás és utólagos hozzáépítés történt az eredeti elektromos hálózathoz, és ez sajnos nagyban befolyásolta a működést. Első körben a tápellátást gondoltam újra. A központot ellátó 19V-os 3A-es stabilizált laptop táp maradt, mint ahogy a kiegészítőket ellátó 16V-os váltóáramú Lenz egység is, azonban beépítésre került egy 16V-os stabilizált táp külön, a mágneses dekóderek táplálására. A tápokat az asztal aljára csavaroztam, és készítettem egy elosztó panelt, amiből egyetlen egy 230V-os vezeték megy a konnektorba. Ezzel jelentős mennyiségű kábeldzsungelt tüntettem el az asztal alól.
Nem hagytam érintetlenül a DCC vezetékezést sem. Új gerincvezetéket húztam ki, és készítettem egy kis elosztót egy nyák, és néhány sorkapocs felhasználásával. Ezzel megszűnt a csokirengeteg egy része, és a jobb kontaktusok és a vastagabb vezeték miatt stabilabb lett a DCC jel. Másik előnye ennek a megoldásnak, hogy a szabad sorkapcsokhoz tetszőleges eszközt lehet később kapcsolni nagyobb beavatkozás nélkül.
Az asztalrészek között lecseréltem a régi csatlakozásokat, és mindenhova sorkapcsos megoldást szereltem. Ez amellett hogy könnyen bontható, rendkívül jó elektromos kapcsolatot biztosít.
Készítettem egy modult a kiegészítő tápegységek csatlakoztatására is. Itt is nyákot és sorkapcsokat használtam.
Haladtam a szervók beépítésével is. Az állomás kezdőponti váltókörzetében már minden váltó szervós, és a végponton is csak egy mágneses állítású maradt.
A kialakult tapasztalatom szerint a biztos üzemhez elengedhetetlen a rendesen megépített áramellátás, és DCC jel. Nem szabad sajnálni a megfelelő vastagságú vezetéket (minimum 0.14-ös, illetve 0.5-0.75-ös a gerincvezetékhez), és a jó minőségű sorkapcsokat, és zsugorcsövet sem, mert a slendriánul összesodort, majd szigszalaggal szigetelt kábelek, amikre az ember sorban fűzi fel a különböző eszközöket egyáltalán nem üzembiztosak, és sok bosszúságot tudnak okozni. A legbiztosabb az, ha az áramellátást több körre bontjuk, és egy vastagabb központi gerincvezetékről leágaztatva tápláljuk meg a különböző fogyasztókat, ahelyett hogy egymás után kötögetnénk őket.
A DCC jel nagyon érzékeny, és itt is érdemes a gerincvezetékes elvet alkalmazni, a pálya betáplálására. Az eszközdekóderek jellel való ellátását érdemes egy külön párhuzamos gerincről táplálni. Kevesen tudják, de az eszközdekóderek képesek resettelni magukat (gyakorlatilag kiakadnak), ha a DCC jel egy meghatározott ideig nem szabványos mondjuk egy hirtelen létrejövő nagyobb terhelés miatt. Ilyenkor újra kell programozni a dekódert. Amennyiben külön párhuzamos gerincvezetéket húzunk ki, jelentősen csökkenthetőek ezek a kellemetlenségek.