Hónap: 2018 január

Ez a fogalom az, ami egy viszonylag nagy területet lefed, de sok homályos folt van vele kapcsolatban, és éppen ezért érdemes egy kicsit körüljárni, hogy mi az ami valójában mögötte van. Az elmúlt években érdekes tendenciák bukkantak fel szerte az interneten, és a kiállításokon, ezért szeretném megosztani a véleményemet a vasútmodellezéssel kapcsolatban.
Senki sem kezdi profiként, még Josef Brandl sem. Én sem így kezdtem, sőt még most sem vagyok az, és lehet soha nem leszek, de nem ez a lényeg, hanem az út amit az ember végigjár az évek alatt. Ez mindennél fontosabb, és először ezt kell megérteni. Az ember gyerekkorában kap (vagy felnőttnént vesz) egy startkészletet, megfertőződik ezen kórsággal, és onnantól kezdve nincs megállás. Bővül a készlet, több sín, több vagon, kiegészítők, majd egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy egy szilárd valamit keresgélünk amire fixen rögzíthetjük őket. Vagy nem, és maradunk ugyan alkalmi szőnyegvasutasnak, de elindulunk a gyűjtés útján. De térjünk most vissza az előbbi szálhoz. Találtunk egy asztal építésre alkalmas helyet, alapot, majd megkezdjük első asztalunk építését. Ez valahogy sikerül, sok dolgot menet közben tanul meg az ember, saját kárán, sok mindent átépít, mert látja hogy ezt jobban is meg tudja csinálni, és lesznek dolgok amikkel nem erőlködik, mert érzi, hogy az nem megy. Közben figyeli a többi modellezőt, ellesi a technikákat, fortélyokat, tanácsot kér, kritikát kap, de folyamatosan szebbet-jobbat igyekszik készíteni. Jön a második asztal, a harmadik, és így tovább. Szépen lassan lekerülnek a matchboxok, a műanyag fák, a használtan vett kesze-kusza épületeket felváltják a kevésbé tájidegen házak, facsavar helyett ragasztással lesz rögzítve a vágányzat, és rendes kőzuzalék ágyazat is épül. Egyre több és több részlet, profibb kivitelezés, valósághűbb környezet. Szerintem erről kellene szólnia a címben említett fogalomnak. Egy véget nem érő folyamat, hiszen tudjuk olyan nincs hogy egy terepasztal kész. Az embert kell hogy hajtsa a vágy hogy előrejusson.
Mi a trend?
A mai világban számtalan internetes csoport szerveződött, ahol vasútmodellezéssel kapcsolatos tartalmakat oszthatnak meg egymással a tagok. Ezeknél a csoportoknál úgy néz ki egy nagyon érdekes trend van kibontakozóban, ami szerintem nem feltétlenül segíti a hobbi fejlődését. Mi lenne ez? Elég benézni bármelyik nagyobb közösségbe, és pár hétig figyelni. Ami viszonylag hamar feltűnik, az a nagy kontraszt a megosztott tartalmak között. Vannak páran, akik szép, minőségi munkákat osztanak meg, és vannak akik a kezdeti próbálkozásaikat, viszont ezeket nagy mennyiségben. Alapvetően ezzel nem is lenne baj – hiszen mint fent írtam senkitől sem elvárható hogy elsőre tökéleteset alkosson – azonban amint érkezik néhány jótanács, esetleg építő jellegű kritika, rögtön személyeskedésig menő viták alakulnak ki.
Az egyik oldal nem érti hogy miért becsmérelik a munkáját, hiszen olyan sokat dolgozott azon, hogy temperával GySEV-esre pingálja a börzén vett régi Piko E11-est, a másik oldal meg azt nem érti hogy akár egy ártatlan javító szándékú komment miatt miért kell a másiknak vérig sértődnie. Mindenki jót akar, de valami mindig félremegy. Az ilyen csörtéknek az esetek nagy részében úgy szokott vége lenni, hogy vagy a sértődöttek távoznak a csoportból, vagy a jótanácsot adókat blokkolják (esetleg dobják ki). Egyik megoldás sem jó. Nyilván vannak tényleg durva esetek, mindkét oldalról, amiket egyértelműen moderálni kell, de sajnos mostanában az a tapasztalatom, hogy ha valaki berak egy ecsettel festett, és filctollal feliratozott újságos Lima kocsiról készült képet, akkor arra csak a pozitív kommentek az elfogadottak. Vita kizárva, tanácsok kizárva, nehogy véletlenül megsértődjön a modellező. Aki esetleg kerek perec megmondaná a lelkes ifjoncnak, hogy nem rosz, de legközelebb modellfestéket, légecsetet, és vizesmatricát használjon, azt garantáltan ki fogják nézni. Érdemes így tanácsot adni? Hogy fog fejlődni így az a modellező aki csak pozitív visszacsatolást kap, akármit is rak be? Használ ez bárkinek is? Dícsérjük agyba főbe az olyan terepasztalos képeket amiken festetlen tejfölösdoboztető a peron, és transformes figura kamionok ácsorognak az állomás mellett, csak azért, nehogy megsértődjön a modellező és a végén emiatt elhagyja a csoportot? Szerintem ez nem egy jó irány, és ez lehet többet árt a hobbinak, mint a nepperek tevékenysége.
Moderáció
Néha van egy-egy próbálkozás az adminok részéről, ami megpróbálja keretek közé szorítani a dolgokat, de kétlem hogy bármi értelme lenne annak, hogy drákói szigorral tiltanak, törölnek, és penderítenek ki embereket (és persze az ő kommentjeik alatt biztos ami biztos ki van mindig kapcsolva a kommentelés…). Én azt látom, hogy sok esetben az adminok nagyon tapasztalatlanok, és mindenáron mindennemű konfliktust a csírájában próbálnak elfojtani, hogy így védjék a közösséget. Ezzel az a baj hogy így az esetek nagy részében a természetes, és hasznos vitát is elfojtják. Az eredmény pedig a fent leírt helyzetet eredményezi. Struccpolitika.
Hogy megértsük, nézzünk egy páldát. Tegyük fel, hogy az egyik ilyen csoportban az admin a következőt írja egy incidens után: „Ha nem tudsz valamit, kérdezz, aki pedig válaszol, az segítséggel, jószándákkal és mások számára nem sértő módon tegye.” A szándék láthatóan javító jellegű, és próbálja jó irányba terelni a dolgokat, azonban van egy kis baj a fent említett mondattal. Figylejünk a mondat második felére: „aki pedig válaszol, az segítséggel, jószándákkal és mások számára nem sértő módon tegye”. Tehát aki válaszol, az ne sértse válaszával a kérdezőt. A gond, hogy ez elég szubjektív, mert sok esetben akármilyen gondosan, objektíven fogalmazza meg az ember az építő jellegű válaszát/tanácsát, a kérdező azt óhatatlanul magára veszi, megsértődik. A történet vége pedig megint ugyanaz lesz. Sértődés, kilépés, tiltás, törlés, kidobás. Az admin aki így fogalmazná meg gondolatait, sajnos kifelejti hangsúlyozni azt is, hogy a kérdezőre is ugyanúgy vonatkoznak bizonyos szabályok, például az, hogy ne sértődjön meg, és vegye magára, ha valaki olyan, aki előrébb van tanácsot ad neki, ugyanis a fent idézett felhívásból fals módon az szűrhető le, hogy csak a kérdezőnek kedvező válasz az elfogadott.
A moderáció valamiért egy olyan buborékot próbál létrehozni ezekben a csoportokban amiben minden csak pozitív lehet, így mindenki aki tag azt hiheti, hogy teljesen rendben van az irány amit ő képvisel. Kérdezni lehet, de csak olyan válasz elfogadott, ami a kérdezőnek tetszik (komolyan, akkor miért kérdezett?). Nincs objektív pozitív és negatív visszacsatolás, csak lájkok, dícsérő szavak, és egy rózsaszín köd. Nem fogja érezni a modellező, aki heti rendszerességgel tölt fel tucatnyi képet az U sínes asztalán rohangáló Dispolok-os ES64F4-essel vontatott DR-es Schicht kocsikról, hogy ez nem biztos a jó irány, hiszen őt mindig lájkolják, és dícsérték. Ez a modellező nem fog fejlődni. Soha! „Jó az úgy, hiszen csak lájkolnak.” – szerintem ez a baj, és éppen ideje lenne, hogy kihúzzák az emberek a fejüket a homokból, ne csak más dolgaival legyünk kritikusak, hanem sajátunkkal is. Sőt a saját dolgainkkal szemben leginkább. A vasútmodelles közösségeket üzemeltető adminoknak szerintem fontos lenne az olyan vasútmodellezők érdekeit is figyelembe vennie is akik igyekeznek tanácsot adni a lelkes kezdőknek. Akinek pedig nem tetszik hogy itt bizony ellenvélemény is van, azt ne akarják a viták, és a többiek véleményének elnyomásával benntartani a csoportban, csak azért, hogy „meglegyen a létszám”. Ez nem fog működni, és idővel az ilyen mentalitás csak további feszültséget szül.
Specializálódás
Nehéz mindenkinek megfelelni, de nem is feltétlenül kell. Sok csoport bátran azt a célt tűzte ki maga elé, hogy összegyűjt minden vasútmodellezőt. Szerintem ez nem biztos hogy egy jó irány. A hobbin belül elég jól megfigyelhetőek a különböző szakágak (pl.: FREMO, diorámaépítés, modellépítés, terepasztalkészítés, gyűjtés, szőnyegvasutazás, játékasztalosok, stb…), és őket nem feltétlenül jó ötlet egy helyen keverni, azt várva hogy itt majd mindenki megtalálja a neki való tartalmat. Aki egy vasútmodellezéses csoporthoz csatlakozik, az valószínüleg azért teszi, mert olyan tartalmakat vár, ami ezzel kapcsolatos, és esetleg inspirációt ad neki a továbbfejlődéséhez, így valószínüleg csalódásként fogja megélni, ha azt látja hogy a csoport tele van lelkes kezdők képeivel, akik tucatszám osztogatják meg a „jó lesz az úgy” alapon készül inkább játék jellegű asztalaikról, kézzel MÁVOSRA festett fantáziamodelljeikről készült képeket, cserébe viszont semmilyen építő jellegű kritikát nem fogadnak be.
A németeknél van egy külön szó: spielanlage – magyarul játékasztal. Ott az ilyen játékasztalban gondolkodókat nem sorolják a vasútmodellezők közé, mert nem azok. Nincs semmi baj azzal, ha valaki ilyenben leli örömét, de ezt összekeverni a vasútmodellezéssel szerintem hiba. Feltételezem – mivel sok ilyet látok – érdemes lenne nekik egy olyan csoportot létrehozni, ahol a hasonló játékvasutasok gyűlnek össze, szerintem hosszú távon mindenki jobban járna vele (az index fórumon pl. van a kispénzűek topikja). Lehet hogy így nem lesz 3000 tagja a csoportnak, de aki odatéved az releváns tartalommal fog találkozni, és biztos lehet benne hogy olyanokkal van egy közösségben akik hasonlóan gondolkodnak a hobbiról.
Nem vagyok orákulum, és nem biztos hogy mindent jól látok. Direkt nem írtam most konkrét neveket, -példákat, mert nem az volt a célom hogy bárkit is megbántsak, vagy kellemetlen helyzetbe hozzak. Tudom, hogy vannak olyanok, akik teljesen más szemszögből nézik a dolgokat, és lehet hogy onnan nekik máshogy jön le ez a dolog. Ezzel szerintem nincs baj, hiszen nem vagyunk egyformák. Én viszont úgy gondolom, hogy az észérvekkel alátámasztott vitának, és megfelelő formába öntött építő kritikának igenis helye van a fórumokon, hiszen ezek viszik előre az embert, és sokat lehet tanulni belőlük.