IC 2G a végjáték

Régi adósságom már ez, most pótlom. Szóval valahogy ott lett vége a 2G-s IC projektemnek, hogy nem voltak jók az ablakok, az ajtók sem néztek ki valami jól, meg a festés sem stimmelt. Mi jön ilyenkor? Reboot. Festék le, és előlről kezdeni az egészet.

A papír ajtós dolgot nem erőltettem, helyette a Btx-ből megmaradt Fuggerth ajtók ajlából vágtam megfelelő méretű darabokat, amiket a kasztnihoz ragasztottam, és némi tömítőpaszta segítségével szintbe hoztam, így egy sokkal „szebb” megoldás született.

Egy-két helyen még csiszolgattam a kasztnit, majd jöhetett a festés. Gondosan kevertem a világosszürkét, hogy a lehető leginkább hasonlítson az eredetire. Most a festési koncepció a következő volt: telibefújom a kocsit szürkével, majd kimaszkolom a tetőt, az ajtókat, és a csíkot, ezután jöhet a kék. Ez a módszer sokkal jobban bevált, mint a korábbi, az eredmény magáért beszél.



Száradás után jöhetett a matricázás. Az osztályjelölések, a MÁV valamint az InterCity logo vizesmatricaából, míg a többi felirat szárazmatricából készült.


A legvégére maradt az ablakozás. Sikerült plexiből gyártatnom megfelelő méretű, teliablakot, így nem kellett a korábbi gányolást visszaraknom. Az ablakokat, úgy rögzítettem, hogy egy átlátszó ragasztócsíkot ragasztottam belülről a kocsiba, majd szépen egyesével berakosgattam a korábban ezüst színü tusfilccel kihúzott keretű plexiket. Az eredmény alant, természetesen még mindig látom benne a hibáimat, de már sokkal vállalhatóbb, mint volt.