Mitől beteg a hazai vasútmodellezés? – 1. rész

Régóta gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, és végül úgy döntöttem, hogy igen. Biztos vagyok benne, hogy ezután még többen lesznek majd, akik nemtetszésüket fejezik majd ki velem szemben itt és a fórumon is de ezt már megszoktam.
Mitől beteg? Maga a kérdés először talán 3 éve fogalmazódott meg bennem. Akkor még elég sok magyar vonatkozású újdonság került a boltokba évről-évre, és ezek kapcsán bukkantak felszínre bizonyos dolgok. Általánosságban elmondható, hogy a magyar piac kicsi, rendkívül árérzékeny, és tele van országspecifikus dolgokkal. Eddig nem is lenne gond, mert majdnem az összes környező ország is hasonló cipőben jár, azonban itthon van még egy specialitás: hiperérzékenység a minőségre, és szegecsekre. Nem, nem tudtan jobb szót találni rá.
Mi ez valójában? Legyen olcsó, de legyen tökéletes minden elemében. Egy példával tudnám szemléltetni. Amint megjelenik egy magyar vonatkozású modell, pillanatok alatt apró darabokra szedi a modellező közösség, és a legkisebb hibába is beleköt. Semmi tolerancia, semmi kompromisszumkészség. Megérteni azt, hogy egy apró részlet kidolgozása aránytalanul sokba kerül a gyártónak, és inkább lehagyja? Ugyan már! Most nyilván nem arra gondolok, hogy egy fantáziamodellt (pl. Roco M49) becsmérelnek, vagy egy tényleg ordító hibát tesznek szóvá, hanem olyan dolgokba kötnek bele, mint az, hogy nem megfelelően áll a laprugó az Albert modell kocsikon. Mi van? Aztán a múltkor volt egy arc, aki az Eams kocsira kijelentette, hogy neki az nem jó, mert nem tökéletes, és hogy ilyen kompromisszumokat, mint hogy valami gerenda vastagabb, mint az eredetin nem tud bevállalni (aztán arra, hogy mutassa már meg azt a dioráma kidolgozottságú asztalt, amin majd futtatja, nem tudott mit mondani), mert hogy egy Roco Szergej mögött milyen hülyén nézne már ki (na, neki sem sok modellje lehet, ha ennyire szegecsszámláló).
Ilyenkor általában hosszú kommentfolyamok születnek mind az index fórumon, mind a Facebook csoportokban, pro, és kontra (általában mindig a negatív hangok vannak többségben). Észérvekkel nem lehet ilyenkor hatni egyik félre sem, és végletekig menő személyeskedésbe torkollanak ezek a viták.
Szőrszálhasogatás, semmi sem jó, illetve olyan szempontok priorizálása, amik az én fejemben soha nem fordulnának meg. Csoda, hogy ezek után alig van gyártó, aki a hazai modellekbe időt és pénzt fektet? Szerintem nem.
A fenti probléma azonban csak a tünet. A forrás máshol van. Mindegy, hogy index fórum, vagy Facebook csoport, a gond ugyanaz. Vannak egyének, akik általában mindent magukra vesznek, és ha valaki olyat ír, ami nem az ő szájízüknek megfelelő, azt képtelenek megfelelő stílusban kommunikálni, illetve sokszor kényszernek érzik, hogy más beszélgetésébe beleokoskodjanak, és kiforgassák a szavait. Mivel én általában a „másik” oldalon vagyok az ilyen vitákban, jól meg is szoktam kapni a magamét, ők viszont szentek és sérthetetlenek (gyanítom, hogy több nick van, mint természetes személy). Vagy azt gondolod mint ők, vagy jól megkapod a magadét, például úgy, mint ahogy én „Azt hittem mélyebbre nem tudsz süllyedni az ostobaságban és értetlenkedésben, de tévedtem. Szándékos trollkodsz vagy tényleg ilyen vagy?„. Nyilván ostobaságban süllyedek, és trollkodok a kemény egy darab nickemmel már 2009-óta. Mindegy. Látszik, hogy a kérdésemre értelmes választ már nem tud adni, ilyenkor úgy gondolja, hogy ha ostobának titulálja a másikat, akkor ő nyert.
A fenti esetnél a probléma abból indult ki, hogy nem értettem (és ezt szóvá is tettem), hogy miért jó az, ha valaki kiad két havi minimálbért egy mozdonyért, amit aztán még csak ki sem próbál, csak rögtön beteszi a vitrinbe, nehogy megsérüljön. Fura. De még furábbak a szekrényfiókba gyűjtők. Ismerek ilyet, és hallottam már mástól is olyan emberről, akinek konkrétan egy komplett lakás összes szekrénye tele volt bedobozolt modellekkel. Durva mi? Na, de nem lövöm le a következő témámat, a modellezők típusairól.
Aztán itt ezen a ponton meg kell említenem egy már régóta nem publikáló bloggert. Ő Vasutaskritikus. Nem tudom miért hagyta abba a dolgot, ugyan bár voltak durva írásai, alapvetően jól ismertette a hazai modellezőtársadalmat, és helyzetet. Hogy miért említettem meg őt? A napokban olvastam egy régebbi írását: A minőségi modellezés címűt . Nem hosszú, de a kommentek miatt érdemes rápillantani. Tanulságos, és jól mutatja a fentebb felvázolt problémákat.
Ennyit mára, de ezt a témát még folytatni akarom.
A kommentekben ne kíméljetet!