A PIKO 2022-es formaújdonságának a IV. korszakos MÁV M61 017-es pályaszámú mozdonyának szubjektív bemutató videója. A PIKO-Roco-NMJ összehasonlítás egy külön videóként fog felkerülni a következő hetekben.
Gyártó: PIKO Vasúttársaság: MÁV Korszak: IV. Pályaszám: M61 017 Honállomás: Tapolca REV Fm D4 81 Cikkszám: 52480
Ebben a videóban azt mutatom be, hogy miként készítettem egy gombbal indítható menetrendet a Csörgős ingavonatomhoz TrainController-ben. Azt szerettem volna megvalósítani, hogy a klasszik Fuggerth Csörgős ingaszerelvényemet egy gombbal indítható legyen úgy, hogy indulás előtt a mozdony felkapcsolja a megfelelő fényeket, és hangot, majd elinduljon.
A feladatot természetesen máshogy is meg lehet oldani, én az itt bemutatott módszert választottam.
Egy rövidke kis összefoglaló hogy milyen számomra fontos történések voltak a vasútmodellezés frontján az idei évben. Boldog Újévet kívánok mindenkinek, találkozunk jövőre!
Ebben a videóban megpróbálom elmondani a tapasztalataimat arról, hogy digitális rendszerek esetén milyen szempontok alapján érdemes beállítani a vontatójárműveinkben a gyorsulási és lassulási paramétereket.
A közzététel óta érkezett egy észrevétel a videó alá, amiben a modellezőtárs azt írta, hogy az általam tapasztalt jelenség oka az, hogy nincs jól beállítva valami, és hogy a Train Controller folyamatosan, ugrás nélkül vezérli a járműveket, tévesen állítom azt hogy nem, és nem szükséges 0-nál nagyobb értéket beállítani a CV3 és CV4-re. A kommentelő szerint a dekóderben kell beállítani rendesen a sebességet, és azt, hogy 128 lépcsős legyen a sebességfokozat. Lentebb egy kép a videóban használt V43-as sebességprofiljáról.
Nem tudom lehet-e ennél pontosabban beállítani, a mozdony teljes sebességen 130km/h körül alakul, ami megfelel a méretarányos sebességnek, és a dekóder 128 lépésre van állítva (alapból 10+ éve minden járművet 128 lépésen használok). A középsebesség picit lejjebb van, hogy alacsonyabb sebességnél finomabban lehessen szabályozni a mozdony mozgását. A videón okkal tettem a kép sarkába a RailCom monitoron az aktuális a pályába kimenő sebességparancsot, mert pont az látszik rajta, hogy gyorsításnál még csak 12-15 értékeket ugrál, de lassításnál sokkal durvábban veszi vissza a sebességet, mint ahogy azt elvárnánk, ezen igény szerint lehet finomítani, ha nem elégedett az ember az eredménnyel.
Vasárnap este kíváncsiságból kipróbáltam, és mivelitt nálam a fékrámpa akár 2,3 méter is lehet (van ilyen hosszú szakaszom is), még úgy is 6-9 jól elkülöníthető lépésben ugrik le kúszási sebességre szinte minden jármű, ami járműtől függően 0-ra állított CV4 esetén változó eredményeket produkál. A FLIRT úgy viselkedik mint egy ideges bakkecske, a Piko Szergej viszont egész visszafogottan reagál (ebben szerepe lehet még az adott jármű hajtásának, a lendkerék méretének, és a dekódernek is).
Ez a szabályzás a program adottsága. Én személy szerint elég érzékeny vagyok arra, hogy a járművek a lehetőségekhez képest realisztikusan mozogjanak, és itt ezt arra is értem, hogy kitérőbe érkezve 40km/h-ról ne 2 méter legyen a fékútjuk (mert a valóságban sem annyi lenne), és ne csorogjanak 30-40 centiket 5-8 km/h-s kúszási sebességgel (a valóságban nagyon nem látunk ilyet szintén), mert ez számomra nem szép. Ez az a rész, amikor bizony kísérletezni kell, és olyan dolgokat is kipróbálni, amiket nem írtak a könyvekbe. Az eredményt meg láthatjátok a videóimban.
A téma nem egyszerű, a videó után kaptam több megjegyzést azzal kapcsolatban, hogy most nem így néz ki a kocsi alváza, mint ahogy a modellen van. Kinek van akkor igaza? Megpróbálom laikusként összeszedni az információkat, amiket kiderítettem az elmúlt időszakban a kocsikról, és történetükről. Már az első kiadású kocsik megjelenése óta foglalkoztatott a kérdés, hogy milyen átalakítások történtek a járműveken az elmúlt időszakokban. Sajnos nem túl sok nyilvánosan elérhető kép vagy dokumentum lelhető fel a járművekről, azonban némi kutatással és szakmai segítséggel nagyjából össze tudtam rakni a kirakós darabjait.
A MÁV az InterCity szolgáltatás beindításakor a Lengyel származású „poznani” Y kocsikból alakított át 1. generációs InterCity kocsikat. Ezek a kocsik gyakorlatilag kaptak egy magasabb szintű fővizsgát, és belső ráncfelvarrást, valamint a 2. osztályú kocsiknál a 8 férőhelyes fülkéből 6 férőhelyest alakítottak ki (ezek a kocsik Bko megjelölést kaptak). Hamar kiderült azonban, hogy a klíma vagy légjavító nélküli járművek nem alkalmasak hosszú távon az InterCity szolgáltatás lebonyolítására, ezért a Dunakeszi járműjavítóban kidolgozásra került egy program ami a korábban a Győri MVG-ben gyártott magastetős Y kocsik teljes nagyelemes felújítását és korszerűsítésével mindösszesen 10 hónap alatt megalkotta a ma már csak 2. generációs IC kocsinak hívott kocsicsaládot.
1993-ban 20 darab kocsi, majd 1994-ben 50 darab kocsit rendelt a MÁV a járműjavítótól. Külön érdekesség, hogy nem csak a MÁV-hoz kerültek ilyen kocsik, hanem a Cseh és a Szlovák vasutaknak is licencelte járműjavító a kocsitípust, és az ottani járműjavítókkal (MOVO spol. sr. o. Plzen, és ZOS Vrútky a.s.) közösen készültek a MÁV kocsival majdnem teljesen megegyező járművek (az egyik fő eltérés a peronablak hiánya és a kocsi alvázberendezéseiben keresendő).
A MÁV kocsik első 20 darabja illetve a későbbi 50-es megrendelésből a végig bukóablakos kocsik gyárilag egy gyengébb teljesítményű légjavítóval érkeztek, alattuk a hűtőgépcsoport kialakítása más volt. Az első 20-as kontingens még a 90-es években kapott egy erősebb gépcsoportot (komoly utaspanaszok voltak a nyáron elviselhetetlen melegre), a bukóablakosok viszont csak a 2000-es éveken lettek felszerelve ezzel a rendelkezésemre álló információk alapján.
A MÁV kocsik közül az ACME az első kiadásban a végig bukóablakkal készült járműveket modellezte le (ennek prózai oka az volt, hogy a Cseh kocsik is végig bukóablakkal készültek, így ezekhez volt kész szerszámuk). Mint több forrásom is megerősítette ezek a MÁV kocsik egy fontos dologban eltértek az 1994-1996-ban a második kontingensben gyártott teli-bukó ablakos társaiktól, mégpedig abban hogy az alvázberendezéseik eltértek az erősebb légjavítóval ellátott társaiktól a gyártáskori állapotukban.
Szellőztető, légjavító, klíma: melyik micsoda?
Gépi szellőztetőről beszélünk azoknak a berendezéseknek az esetén amik a kényszerszellőztető berendezések kategóriájába esnek, így nem képesek túlhűtött levegő befúvására, csupán belső levegőmozgást generálnak különböző légjáratokon történő befúvással, és a levegő keringtetésével javítják a jármű belső terének komfortját. Példa ilyen kocsira: Posta Bhv.
A légjavító már képes a levegő túlhűtésére (jellemzően 10 fok körüli befúvási hőmérséklet körül), viszont nem képes komplex szabályzásra. Ez hasonló, mint az otthoni egyszerűbb split légkondicionálók, amik egy beállított belső hőmérsékletre próbálják lehűteni a jármű belső terét, viszont paramétereik miatt nem felelnek meg a hatályos UIC szabályzás szerinti klíma kategóriájának. Példa ilyen kocsra: 2G Rába IC kocsik, DWA Bpm kocsik.
A klíma hasonló elven működik mint a légjavító, azonban sokkal komplexebb szabályzással rendelkezik (a külső hőmérséklet figyelembevételével képes szabályozni a belső hőmérsékletet), valamint képes a levegő páratartalmának a szabályzására is mind hűtési mind fűtési üzemmódban. Példa ilyen kocsikra: CAF kocsik, IC+ kocsik.
A végig bukóablakos kocsik csak a 2000-es évek közepétől kapták meg a fővizsgáik alkalmával először az erősebb, majd 2009 és 2012 között pedig a módosított légkondicionálót (az utastérben három plafonra szerelt beltéri egységről lehetett felismerni). Illetve a kis rácsos dobozba a kocsik alá került a hűtőgépcsoport.
Annak idején 2016-ban amikor először írtam a kocsiról elsősorban a lenti képeket használtam, ami alapján azt a következtetést vontam le, hogy egy alvázdoboz rossz helyen van (ezeket viszont az informátorom szerint több kocsin is áthelyezték a fővizsgák alkalmával, és az eredeti a kocsihoz készült dokumentáció szerint a modellen található helyen voltak– 100%-ban biztosat a konkrét kocsiról készült kép hiányában nem tudok mondani), és hiányzik a hűtőgépcsoport doboza.
És akkor itt egy kételkedésre okot adó kép már a START-os korszakból már a módosított légjavítóval, és a hozzá tartozó hűtőgépcsoporttal (ez a kép a kocsik történetének ismerete hiányában könnyen tévútra viheti az embert):
Nézzük a 2. osztályú végig bukóablakos kocsit és a másik oldalt. Jobbról balra haladva van egy központi energiaellátó doboz, egy áramátalakító doboz, középen a légfűtő-szellőztető egység, majd a légtartályok, és egy 380/220V (statikus áramátalakító?) dobozka.
És itt a modell. Ezen az oldalon ha jól látom stimmel minden doboz, a kocsi alvázberendezései az eredetinek megfelelőek.
Ezek és a birtokomban lévő többi (sajnos nem publikálható) dokumentum alapján úgy vélem az első kiadású végig bukóablakos kocsiknál egyedül az 1. osztályú kocsik alatti akkuláda gyártáskori helyzete lehet kérdéses (egyetlen egy a járműjavítóban készült fekete-fehér képet láttam a modellben kiadott pályaszámú kocsiról, amin nehezen kivehető volt a kocsi alja), de a forrásom azt megerősítette, hogy a gyártási dokumentáció szerint az akkuláda a modellen látható helyen kellett hogy legyen a kocsi gyártása után, azt valószínüleg később helyezték át.
Ezek után nézzük akkor most a frissen kiadott teliablakos kocsikat, először a WC felöli oldalt.
A modellen ez az oldal stimmel, minden a jó helyen.
A kocsi másik oldala pedig a következőképpen néz ki, itt a légfűtő berendezés mellett bal oldalt ott van a hűtőgépcsoport rácsos doboza.
A modell így néz ki, ha jól számolom nem hiányzik semmi, és minden a helyén van.
A végkövetkeztetésem ezek alapján az, hogy mind a korábban kiadott, mind a most kiadott kocsik alváza nagy valószínüséggel megfelel az eredeti járműnek a modellezett időszakban.
Megállapítható az is, hogy nincs egyszerű dolga annak aki ilyen mélységig utána szeretne nézni a dolgoknak. Kevés kép található az interneten, dokumentáció pedig szinte semmi. Ránézésre vagy egy később készült kép alapján szerintem könnyű téves következtetéseket levonni, így a téma alapos megismerése és megfelelő kutatómunka szerintem fontos a korrekt elemzés megírásához. Továbbra is megerősítést nyert, hogy a modellezésnél egy adott jármű egy adott időpillanatra érvényes állapotát lehetséges modellezni, mert a különböző utólagos módosítások egész extrém különbségeket tudnak eredményezni a járművek különböző berendezéseiben.
Ezúttal is köszönöm mindenkinek akik segítettek kibogozni ezeknek a kocsiknak a történetét és a tanácsok mellett olyan dokumentumokkal láttak el, ami alapján képes voltam laikusként a cikk, és a bemutatóvideó elkészítésére.
#ACME #máv #vasútmodell A videóban az A.C.M.E 2022-es Modell & Hobby különkiadású újdonságát a MÁV 2. generációs „Rába” InterCity kocsik H0 építési nagyságú modelljeit mutatom be nektek.
A két kocsit tartalmazó szett a bolt exkluzív kiadása volt, csak a Modell & Hobby-ban volt megvásárolható.
#vasútmodell #teszt #bemutató Ebben a videóban egy kölcsönkapott gyári PIKO M62-es hangdekóder hangjait hasonlítom össze a DigiTools hanganyagával. Elsősorban azokra a hangokra koncentráltam amik mindkét dekóderben elérhetőek.
A videóban a PIKO 2022-es újdonságát a MÁV Zakks tartályvagon H0 építési nagyságú modelljét mutatom be nektek. A modell megjelenése előtt tesztelési céllal kaptam kölcsön a videóban szereplő gyártói bemutató példányt.
Gyártó: PIKO Vasúttársaság: MÁV Korszak: V Pályaszám: 31 55 790 9 001-2 Honállomás: – Cikkszám: 58458
A videóban a PIKO 2022-es újdonságát a MÁV-START 628 165-ös pályaszámú mozdony H0 építési nagyságú modelljét mutatom be nektek. A modell megjelenése előtt tesztelési céllal kaptam kölcsön a videóban szereplő gyártói bemutató példányt.