Púpos: a folytatás

A múlt héten sikeresen továbbhaladtam a mozdony építésével.
A motor megoldódott, végül a kis, hárompólusú bühler került bele. Ugyan nagyon kicsi a motor, a tengelyekből azonban még így is le kellett vágon 2mm-t, és kardánperselyből is a rövidebbet kellett rátenni, hogy elférjen. Illetve kellett volna, ha lehetne kapni, de mivel nem, a hosszúból csináltam rövidet. A lényeg, hogy működik. Első körben analóg módban próbáltam, majd miután negyed órát körözött a padlón épült próbapályán, sikeresnek nyilvánítottam a műveletet.
Hogy üzemelni tudjon az asztalomon, szükséges volt még a dekóder foglalat beépítése. A Csíkos-féle miniDCC előkészítőpanelt használtam (ez is épp’ hogy befért), amit a vezetőfülkénél helyeztem el az alvázon, egy L alakú rézlapon. A dekóder a túloldalon kapott helyet. A LokProgrammer segítségével beállítgattam a paramétereket, majd jött a digit próba, és siker, előre, hátra, lassúmenet, minden megvolt. Egyedüli hátulütője a hárompólusú motornak, az a hangja, ami a 30kHz-s PWM szabályzás ellenére is hangosabb, mint a többi gépé, de ez engem csöppet sem zavar.
Utolsó mozzanatként felkerült a pályaszám, és a MÁV felirat is a gépre. M40 201 lett a becses azonosítója az új járgánynak. Mondhatnánk, itt vége is a történetnek, de még hátravan a világítás, és a megfelelő vonókészülék kialakítása, hogy teljes tagja legyen a vontatójármű flottámnak…



A TRAXX első éles bevetése

Eljött ez a nap is. A Trakció új mozdonya a próbák azon fázisába érkezett, ahol majd’ 40 ezer kilómétert kell teljesítenie egy hónap alatt, meghibásodás, és egyéb problémák nélkül, élesben, ablakos vonatok élén. A teszt a mai napon kezdődött, a reggeli fél nyolcas kör IC-vel indult a Keletiből, és nem sokkal fél kettő után meg is érkezett a Nyugatiba.









A TRAXX mellett volt még egy kellemes meglepetés is, mégpedig a vonat, amit húzott, modellező szemmel a legjobb összeállítás volt: 2db Gosa 2.osztály + DWA 2.osztály + Bautzeni étkező + CAF 1.osztály. Ez a szerelvény a DWA kocsi kivételével viszonylag egyszerűen összerakható a terepasztalon is. Plussz érdekességképpen az egyik Gosa kocsi pont a 006-os volt, ami megtalálható a gyűjteményemben (igaz még MÁV-os kiadásban, és a kísérleti osztott ablakokkal). A CAF Amz, pedig az A.C.M.E. által kiadott 101-es volt. Ritkán adódik ilyen alkalom, hogy két , modellben is kiadott pályaszámú kocsi egyszerre fordul elő egy vonatban. Gyorsan készítettem a kocsikról egy egy képet, majd hazaérve a modelleket is lefotóztam, ugyanabból a szögből, íme az eredmény:



Főjavítás

Fuggerth mozdonyaim számára már rég érett egy alaposabb szerviz, és mivel valami komolyabb rendbetételt akartam, felkerestem a gyártó oldalán megadott elérhetőségen üzemelő Fuggerth szervizt. A kapcsolatfelvétel után szép sorba meg is érkeztek a rendkívül segítőkész sráchoz a mozdonyok, a két V43-as, és a 2104-es csörgő. Amint visszakaptam a gépeket, nem hittem a szememnek, és a fülemnek sem. A csörgő-morgó, kerepelő hangok eltűntek. A járművek futása sima, és rángatásmentes lett, és üzembiztonságuk is jelentősen javult. Mindenképpen megéri a régebbi gépeket elvinni, és kicsit rendbe tenni, mert gyakorlatilag Roco-t megszégyenítő hajtást készít a mester, csupán a gyári alkatrészek felhasználásával (nincs berhelés, buherálás).
Az alábbi kis videót hoztam össze a héten, ezen megtekinthető a mozdonyok menettulajdonságai mind lassú-menetben, mind szerelvénnyel.

Modellbemutató: PIKO 1116 015-7

A tegnapi nap reggelén, az internetet böngészve nagy örömmel konstatáltam, hogy a M&H-ba, megérkezett a MÁV-Cargós Taurus. Fel is kerekedtem még délelőtt, meglátogattam a boltot, ahol élőben is megtekintettem a gépet. Egy rövid menetpróba után pénztár, és gyorsan haza, mert még munka előtt ki akartam próbálni az új szerzeményt.


Itthon egy gyors kupplung-csere következett (még szerencse, hogy régebben betáraztam a magasságában állítható Roco rövid-kapcsolóból), majd ideiglenesen belehelyeztem egy dekódert. Elsőre nekem halkabbnak, és finomabb járásúnak tűnt, mint a másik kettő Piko 1047-es, majd kipróbáltam társait, és igen, lehet, hogy az összerakáson javított az évek elteltével a gyár, mert tényleg jobb lett a járása (gyanítom, hogy a csiga lett jobb minőségű benne). A szokásos bejáratás után adtam neki egy kis mozgatni való tehervonatot.


Maga a kasztni a szokásos, Piko Taurus. Egybeöntött kapaszkodók, és ablaktörlő, ezek a negatívumok, máskülönben a festés hibátlanra sikerült, és a matrica is jó minőségű lett, a tamponozás éles, és pontos, nézegettem képeket az eredetiről, de én feliratozásban nem találtam hibát, a színek is jól eltaláltak. Lehet, hogy újabb szerszámmal is készült a modell, mert a lemezek kontúrjai, sokkal élesebbek, mint a két másik mozdonyon.




Összességében ugyan nem annyira részletes a modell (ez csak közelebbről látszik), viszont igazán megéri az árát, és 30-40 cm-ről már egész jó összképet kapunk.

Vmax

Az utóbbi napokban állítgattam egy kicsit a mozdonyaim dekódereinek beállításait. A problémám az volt, hogy ugyan már korábban csökkentettem a maximális sebességüket, de még így is nagyon gyorsan ment egyik-másik gép.
Első körben lemértem a mozdonyok maximális sebességét. Meglepő számokat kaptam az értékek átváltása után. A valósághoz legközelebb a két Teknő állt, náluk 170Km/h sebességet mértem, ami nagyjából meg is felel a valós 160-as engedélyezett sebességüknek (jó, tudom, a GySEV gép LZB-vel tud 230-at is, de most az EVM-160-as sebességet vettem alapul), hozzáteszem, ez a tempó elég ijesztően hatott az asztalon (hál’ istennek nem történt siklás). LokProgrammer-el orvosoltam a problémát, és az eredeti sebességnek az 54%-ra visszavettem a maximumot, így megkaptam a 160-as végsebességet.
A többi mozdonynál még rosszabb eredményt kaptam. A Szergej például szintén 170-et ment, a Fuggerth mozdonyok végsebességét alig bírtam lemérni, mert azt hittem, hogy lerepülnek a pályáról (kb. 250-körül volt a sebességük). A NoHAB hasonlóan teljesített, mint a Szergej, 190-et mértem nála. Gyors számolgatások után mindegyik mozdonyra feltöltöttem az általam kiszámított értékekre alapuló sebességgörbét, és módosítgattam még a mozdonyok gyorsulás- lassulás értékén is.
A végeredmény megérte. A leglátványosabbat a Fuggerth gépek menetdinamikája javult, immáron teljes sebességnél nem akarnak Guinness rekordot dönteni, és az alacsonyabb tartományokban is finomabban gyorsulnak, mozgásuk kezd hasonlítani az eredetiekre, de szinte mindegyik mozdonyom szebben fut az új beállításokkal.
Aki digitális rendszerrel rendelkezik, annak érdemes megmérnie járműveinek sebességét, és az igazihoz állítani azt, mert a valósághűbb futás mellett biztonságosabb lesz a menet. Egyébként a „nagy” könyv szerint (Gerhard Trost – Vasútmodellezés), érdemes a sebességet az eredeti 70%-ra állítani, hogy valósághűbb látszatot kapjunk (ugyebár a terepasztalon a távolságok torzítottak, így jobban néz ki, ha lassabban megy a vonat).

Egy videó

A mai nap délután készítettem az asztalról az első videót. Egy kicsit megjárattam a szerelvényeket, meg van az elején egy pár panoráma jellegű svenk. Remélem jó lett 😉