Hát ez is eljött! Újra ablakos, menetrendszerinti vonat élén látható hétvégente a 017-es NoHAB, a Balaton északi partján. Első indulását természetesen nem hagyhattam ki, és a pár kép mellé egy rövidke videót is lőttem.
TT járművek
Bővült a TT-s vontatott állományom, rögtön két magyar vonatkozású járművel is. Az egyik kocsi a kihagyhatatlan Y, míg a másik pedig egy Halbi. Kezdjük ez utóbbival.
Látszik, hogy a Tillig-nél a TT a fő csapásirány, lényegesen jobban néz ki az 1:120-as méretű kocsi, mint H0-s társa. Az ablakkiosztás is a magyar kocsinak megfelelő egy osztott, egy teli, valamint a kocsivég is úgy néz ki, mint az igazin (nem az a félig lekerekített valami, mint a H0-s kocsinál).
Egyetlen bibi van, mégpedig, a forgóváz, ami GP200, ugyanakkor pályaszám szerint (540) a kocsi Görlitz Va lenne. A feliratok szépek, a festés pontos, precíz. Külön kiemelném a gyárilag beépített áramszedést (ez manapság lassan széria lesz az újonan fejlesztett kocsiknál, lásd Brawa), ami olyan ügyesen van megoldva, hogy akár vezetékezés nélkül is be tudjuk rakni a világító panelt a kocsiba. Összességében tahát egy egész korrekt kis kocsit kapunk a pénzünkért.
Az Y vagon is új szerszámmal készült már, nem az a 9 ablakos hossztorzított rettenet, ami sokáig elérhető volt. Ep. IV, ggzakt 1:120-as, rövidkapcsolóval, és minden földi jóval. Itt is találunk gyári áramszedést, szépen kidolgozott belsőt (mondjuk a festést én nem spóroltam volna el), rengeteg apró részletet. A forgóváz is szépen sikerült, a lehetőségekhez képest minden ki van dolgozva, amit a technika engedett. Talán csak nekem szúrta a szememet, de lehet, hogy az oldalsó szellőzőnyílást nem csak tamponozni kellett volna (persze így nyilván egyszerűbb volt a szerszám kivitelezése). Összhatásában ez a kocsi nekem egy kicsit jobban bejön, mint a H0-s társa, látszik, hogy újabb tervezés.
Az éj leple alatt…
…sem pihennek a vonatok, és sikerült néhányat lencsevégre kapnom 🙂
Temofeszt 2012
Jó időpont, jó helyszín, jó kiállítás. Röviden ennyit lehet elmondani az idei Temofeszt Nemzetközi Vasútmodell Fesztiválról.
Délelőtt fél 11-re értem ki a Tatai útra, ahol már ekkor meglehetősen nehéz volt parkolni. A bejáratnál nem volt nagy sor, de lehetett látni, hogy a látogatók folyamatosan érkeznek. A park területén is nagy volt a nyüzsgés, de a kiállítócsarnok volt csak igazán mozgalmas. Ameddig a szem ellát, véget nem érő modul, és hagyományos terepasztalok. Nagyon színvonalas volt az egész kiállítás, érezhetően a mennyiség mellett a minőségre is odafigyeltek a szervezők, és külön jópont, hogy végre a rekkenő hőség sem zavarta az embert, 20 fok körüli hőmérséklet és szikrázó napsütés volt kint, de bent is nagyon kellemes volt az idő (az októberi időpont ilyen téren sokkal szerencsésebb, mint a nyár közepe).
Igazándiból szavakban nehéz leírni egy ekkora kiállítást, úgyhogy készültem, és vittem fényképezőt, hogy a leglátványosabb részeket megörökítsem. Beszéljenek hát a képek:
Míg bent a modelleké volt a főszerep, kint a 411-es Truman parádézott. A nap nagy részében oda vissza járkált az egyik vágányon, de délután 2-kor vízszerelés céljából pihent egy kicsit, és előtte megforgatták a fordítókorongon.
Összességében nem csalódtam, csak javasolni tudom mindenkinek, aki még nem tette, hogy holnap látogasson el a Parkba, mert nem mindennapi élményben lesz része.
V43 1341
Gondolom rajtam kívül senkinek nem tűnt fel, hogy merre kódorog a 1341-es szilim az utóbbi hónapokban. Sejtettem 🙂 Egy kis átalakuláson ment keresztül, így már jobban hasonlít egy mindennapi használatban levő mozdonyra.
Az antikolás Richie kezemunkája, hasonlóan a csörgőmhöz, itt is jól eltalálta az arányokat, nagyon szép lett a végeredmény.
IC 2G a végjáték
Régi adósságom már ez, most pótlom. Szóval valahogy ott lett vége a 2G-s IC projektemnek, hogy nem voltak jók az ablakok, az ajtók sem néztek ki valami jól, meg a festés sem stimmelt. Mi jön ilyenkor? Reboot. Festék le, és előlről kezdeni az egészet.
A papír ajtós dolgot nem erőltettem, helyette a Btx-ből megmaradt Fuggerth ajtók ajlából vágtam megfelelő méretű darabokat, amiket a kasztnihoz ragasztottam, és némi tömítőpaszta segítségével szintbe hoztam, így egy sokkal „szebb” megoldás született.
Egy-két helyen még csiszolgattam a kasztnit, majd jöhetett a festés. Gondosan kevertem a világosszürkét, hogy a lehető leginkább hasonlítson az eredetire. Most a festési koncepció a következő volt: telibefújom a kocsit szürkével, majd kimaszkolom a tetőt, az ajtókat, és a csíkot, ezután jöhet a kék. Ez a módszer sokkal jobban bevált, mint a korábbi, az eredmény magáért beszél.
Száradás után jöhetett a matricázás. Az osztályjelölések, a MÁV valamint az InterCity logo vizesmatricaából, míg a többi felirat szárazmatricából készült.
A legvégére maradt az ablakozás. Sikerült plexiből gyártatnom megfelelő méretű, teliablakot, így nem kellett a korábbi gányolást visszaraknom. Az ablakokat, úgy rögzítettem, hogy egy átlátszó ragasztócsíkot ragasztottam belülről a kocsiba, majd szépen egyesével berakosgattam a korábban ezüst színü tusfilccel kihúzott keretű plexiket. Az eredmény alant, természetesen még mindig látom benne a hibáimat, de már sokkal vállalhatóbb, mint volt.
Csere-bere
Nem nagyon szoktam modelleket cserélgetni, de most egy olyan lehetőség kínálkozott, amit nem hagyhattam ki. A sajátfestésű Roco M62 265-öst egy EVM által készített Gützold 265-ösre sikerült némi értékegyeztetéssel cserélnem.
Az „új” gép gyönyörű, minden apró részlet egyedileg ki van dologzva rajta, teljesen megegyezik az eredetivel (legjobban a zászlótartók tetszenek). A modell enyhén koszolva is van, az összkép tökéletes. A gyári sárga LED-eket meleg-fehérre cserélték, így a fél szobát bevilágítja sötétben. Futása szép, egyenletes. Röviden ennyit.
És most jöjjön egy pár kép a mozdonyról:
(V) 0431 375-9
A Trakció az új, hatályos járműszámozási rendszer szerint kezdte el végre az újonan felújított (festett) mozdonyait felszámozni. A dolog lényege, hogy a jármű oldalán már az új UIC számnak kell lennie, viszont az elején megtarthatja a mozdony eredeti pályaszámát (szerintem ha már át kell számozni valamit, akkor legyen egységes, és mindenhol csak az új szám szerepeljen).
Az azóta eltelt időben született V63-as, és V43-as is ilyen formátumban a járműjavítók jóvoltából. A 1375-ös mozdony üde kivétel, ugyanis nem kapott nagyobb főjavítást, csak „lemázolták”, így tökéletes alapul szolgál egy újabb Fuggerth festési variánsnak, ugyanis a kasztni teljesen megegyezik a 1346/1341/1125-el.
A pénteki nap láttam meg a gépet a M&H-ban, az egyik vitrinben, és nem tudtam elmenni mellette, így egy próba után meg is vettem. A szokásos kapaszkodó, korlát, és egyéb bizgentyűk felrakása után jött egy fél órás járatás (ez erősen javallott, mert az új mozdonyok már réz csigával vannak szerelve), majd be is fogtam egy szerelvény elé…
Nyár van
Nyár van, és nem sok minden történik ilyenkor. Az utóbbi post-óta nálam sem történt semmi komoly, egyszer-kétszer megjárattam a járműveket és ennyi.
A modellgyártók azért nem voltak rest, és megjelent pár újdonság. Amire én lecsaptam, az a Roco MOL gázszállítókocsi volt. Még nem volt ilyenem, így logikusnak tűnt beszerezni egyet. Már páran megírták hogy milyen is a modell, így én most nem tenném, beszéljenek a képek…
Lassan a munka mellet lesz időm modellezgetni is, és akkor szépen folytatom majd a félbemaradt projektjeimet (van egy pár).
MDmot
Lassan készülget az MD-m. Még április elején sikerült egy Lacus117-féle „építőkészletet” vennem, ami mostanra lett menetkész.
Maga a kasztni nagyon szép, még festetlen állapotában is látszik rajta, hogy profi minőségű darabról van szó. A forgóvázmaszkok rézből készültek, festés után tökéletesen visszaadják az eredetit, és pontosan passzolnak a Fuggerth forgóvázakra.
A festés már-már rutinból ment, először a piros alapszín, majd maszkolás, és a szürke tető, és főkeret, majd a sárga rész elöl. Ez utóbbival volt probléma rendesen, mivel nagyon kis helyre kell a lámpák alatt feltenni a maszkolószalagot, de sikeresen megoldottam a feladatot.
A másik fejtörő feladat a vezérlőkocsi volt. Ugye a készletben csak a vezérlő feje volt benne, amit nekem kellett ráépítenem egy fugi kocsira. Vettem egy festetlen By kocsit, majd a hetedik ablak után elvágtam, és egy rézdarab, és két rézlap, valamint némi ragasztó használatával egymáshoz rögzítettem a két részt. Tömítőpasztával kitöltöttem a rést, majd hosszú órák alatt vizes csiszolópapír segítségével összecsiszoltam a két részt. Az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy a két rész tetőprofilja nem teljesen egyezik, így óhatatlanul lett egy kis átmenet a kettő közt, ami látszik is, de egy ilyen kompromisszum még belefér. A vezérlőt is lefújtam a megfelelő színre, továbbá, hogy minél egységesebb legyen a szerelvény, a betétkocsik tetejét is egyszínüre fújtam (a Bx 1993-as, az Ax 1997-es beszerzés volt!).
A motorkocsi hajtása egy az egyben a Fuggerth M41-esé. Mivel volt egy régi súlyom, és alvázam, csak a motort, és a forgóvázakat kellett beszerezni. A súlyal volt némi probléma. Túl magas volt, és nem lehetett rendesen rátenni a kasztnit az alvára, így a súly magasságából le kellett vágnom nagyjából 2mm-t, továbbá az elejéből is le kellett vágnom, hogy beleférjen a kasztniba. Az összeszerelésel nem volt különösebb gond, megkapta a 2139-es csörgőm régi paneljét, így mehetett is próbázni.
A jármű matricázása, és csinosítása még hátravan, de már tejesen működőképes.
"Kék Tégla"
Lassan mindennapossá válik a Trakciós TRAXX-ok feltűnése az ország vaspályáin, és nagyon jó időzítéssel a modellboltok polcain is megjelentek az új mozdonyok kicsinyített másai, a kedvenc olasz gyártóm, az A.C.M.E. jóvoltából. A héten én is meglátogattam a M&H-t, és beszerzésre került egy páldány a „Kék Téglá”-ból.
Túl sok hozzáfűzni valóm nincs a modellhez, mert gyakorlatilag leírhatnám ugyanazt, amit az Eurocom-os testvérének bemutatásakor írtam. Az egyetlen különbség a két mozdony közt a festés, belsőleg teljesen megegyeznek.
A festés viszont nagyon jól sikerült. Sikerült eltalálni a színen kívül azt a selyemfényt, ami a friss mozdonyt jellemzi, így még kicsiben is nagyon jól visszaadja az eredetit. A feliratokkal minden stimmel, hosszas nézegetés után sem találtam hiányt, hibát. Nagyon szépen sikerült a sárga csík körüli fekete vonal is. Mérethelyes, kontúros, pontos.
A gép bármilyen Start-os, illetve Cargo-s vonat élén kiválóan mutat, de legfőképp’ a CAF kocsikból álló IC élén nyújt impozáns látványt. Valahogy ilyenkor még mesziről is látszik a szerelvény részletgazdag kidolgozottsága.
Összegzésként ismét egy nagyon jó modellel gazdagodott a Magyar modellek kínálata, és végre van egy olyan modellem, aminél elmondhatom: ültem az eredeti vezetőszékében 😀
1125
A Trakciós vontatóállományom fejlesztése gyanánt beszerzésre került egy 1125-ös Fuggerth Szili.
A modell festése az utóbbi időben elég korrekt módon rendbe lett téve, a színek tökéletesen visszaadják az eredeti gépét, és nagyon jól passzolnak a Tillig, Roco, és ACME kocsikhoz (a 1341-es színvilága inkább a Fugi vagonokhoz illik).
Belül a jól megszokott belsővel találkoztam, dekóder be, és már kész is. A műanyag kiegészítők felszerelése után jött a bejáratás, majd a dekóder konfig. A végére egész szépen belőttem a gyorsulás lassulás értékeket, hogy élethűen mozogjon a jármű.
Barkács
Az utóbbi pár héten sajnos alig jutott időm a modellekre, de azért egy-két dologra azért mégis futotta.
Még a Púpos digit paneljével együtt vettem a Csíkos műhelyből egy Fugi előkészítőpanelt, aminek a beépítését egészen eddig halogattam. Most azonban a helyére került, mégpedig a 2139-es Csörgőbe. A szerelés nagyon egyszerű volt, a régi ki, az új be, kétoldalú ragasztóval rögzítettem a súlyon, némi forrasztgatás és kész.
A világítást úgy oldottam meg, hogy a két fordított T alakú panelt a súlyhoz, rögzítettem kétoldalú ragasztóval, a fényvezető prizmákat pedig kiszedtem, és csak a lámpatestben maradó részt hagytam meg. A dolog lényege, hogy a kasztnit így könnyedég le lehet emelni, nem kell semmit sem szétforrasztani, és a vezetékekkel bajlóndi.
Az eredmény magáért beszél, sokkal szebb lett a gép világítása, mint a gyári LED-el, és a zárfény is sokat dob rajta. Az üzembiztonság sem elhanyagolható, ugyanis így végre 8 tűs aljzat került a mozdonyba, az eddigi kényszerből ráforrasztott dekóder helyett.
A másik miniprojekt a BDt rendbetétele volt. Első körben a vezetőállást próbáltam imitálni. Egy ZZemoki féle lezáróelemet tettem a poggyásztér leválasztására, és egy kis fülkét csináltam keménypapírból, ami a WC(?)-t hivatott jelképezni.
A világítást itt is a Csörgő mintájára oldottam meg, kétoldalú ragasztó, és a prizmák eltávolítása segítségével.
A modell így sokat javult, főleg tolt üzemben néz ki jobban, hogy van vezetőállás. Még a kapaszkodók átalakítása van napirenden a már korábban ismertetett módszerrel. De ahhoz még egy kis lelki erőt kell gyűjtenem…
Púpos
Még karácsony után érkezett meg hozzám egy lacus117-féle púpos. Sokáig a polcon pihent, aztán két hete megérkezett hozzá a fotomaratott korlátot, és kiegészítőket tartalmazó rézlap, valamint az ablakok, így nekiláttam a jármű össze-szereléséhez.
Első körben gondosan kivágtam a korlátokat, és az egyéb, rézből készült kiegészítőket, majd a géptérajtókat felragasztottam. A korlátokat óvatosan mehgajlítottam, és rápróbáltam a kasztnira. A rögzítésüket a legvégére hagytam.
A hajtáson sokat gondolkodtam, végülis Fuggerth lesz, de nem Bühler motorral, mert az nem fér be a keskeny géptérbe, hanem valami más megoldással. Az alvázhoz vettem 7,5×2,5mm-es réz idomokat, ezekből készítettem el a súly nagy részét, és alakítottam ki a leendő motornak a helyet. Hogy biztosítsam a forgóvázak szükséges elmozdulását, H alakban rendeztem el a réz elemeket, majd rugalmas erős-ragasztóval rögzítettem a fröccsöntött alvázkerethez.
Ideiglenesen, az ütközők beállítása, valamint a súly megfelelő kialakításának tesztelésére aláraktam az egyik M41-esem forgóvázait (a sajátjai még készülnek). Az ütközők egyébként ZZemoki féle fém esztergált darabok, amik pontosan a kialakított furatokba illeszkednek.
Miután szerkezetileg kész lett a gép, elkezdtem a festést. Először a piros színt fújtam rá, majd két nap száradás után kimaszkoltam a sárgát, és a legvégén a szürkét vittem fel az alvázra, és a forgóvázmaszkokra. A korlátokat a szürke száradása után festettem ecsettel sárgára, illetve javítottam egy-két maszkolási hibát is.
Száradás után jött a korlátok végleges rögzítése is, ami után a mozdony elnyerte végső kinézetét. Még az ablakokat kell majd behelyezni, és már csak a forgóvázakra, és a motorra kell majd várnom, hogy azt mondhassam, kész vagyok.
Modellbemutató: Roco WLAB
A modellboltban hosszas nézegetés, és gondolkodás után döntöttem a Roco kocsija mellett. Ugyan a Tillig is hasonlóan szépen kidolgozott, de valahogy engem mégis a Roco fogott meg, valahogy a karektere jobban visszaadja az igazit. Persze szó nincs róla, hogy hibátlan lenne a modell, de a két kompromisszum közül én inkább ezt választom, mint a Tillig lekerekített végét. Nem is értem, hogy miért tervezték a Sebnitz-iek lekerekített végűre a kocsit, amikor még a saját honlapjukon szereplő képen is tisztán látszik, hogy nem olyan a vége. Na, mindegy, a Roco meg a tetőelemek csavarozását felejtette le az övéről…
Első blikkre a Roco kocsi egész jól néz ki. A szín okés, a feliratok rendben (illetve a vízfűtés helyett fízfűtés van tamponozva, de ezt én is csak fényképező segítségével vettem észre, szabad szemmel már alig olvasható), az ablakok is szépen kidolgozottak, a belső is igényesen van kivitelezve. Aztán a tetőnél jön egy kis értetlenkedés. Nem tudom miből állt volna a tetőelemek rögzítőcsavarjainak imitációját is megcsinálni (gondolom a kedves CAD-os tervező lustult egy kicsit). Illetve még a generátor fura nekem egy kicsit, elvileg ezeken a járműveken nem kardános megoldás volt, de lehet, hogy létezik ilyen forgóvázú is (max. cserél a másodosztályú kollegával). Ezt leszámítva jól néz ki a modell, mondhatjuk rá azt, hogy „autentikus”. A kocsi 2001-es REV dátummal büszkélkedik, tehát V-ik korszakos.
Vonatba sorozva már fel sem tűnnek a hibái, tökéletesen illeszkedik 2. osztályú társa mellé. Igazándiból azt kell, hogy mondjam, az Y-kocsik versenyében, háló fronton a Roco, első- és másodosztályú kocsik terén pedig a Tillig a legjobb választás.
Egyébként kíváncsi vagyok, hogy melyik gyártó fog kijönni először a Dunakeszi IC kocsikkal. Ugyebár négy vasúttársaságnál is szolgálnak (GySEV, MÁV, CD, ZSR), és az első-, és másodosztály teljesen megegyező kivitelű, csak festésben tér el egymástól (tehát jó sok bőrt le lehet húzni egy szerszámról). Ahogy nyitnak a gyártók a közép-európai piac felé, remélem hamarosan eljön ez az idő is.