A héten örömmel konstatáltam, hogy a M&H-ba érkezett egy újabb adag Norvég CAF kocsi, így ellátogattam a boltba, és beszereztem egy étkezőt.
Sokan megírták már a fórumon, hogy mi a véleményük a járműről, most én is ezt teszem. Első benyomásra a vitrinben semmiben sem különbözik, a konkurens olasz gyártó termékétől. Amint kiveszi az ember a dobozból, még mindig semmi, illetve feltűnik a GC-5-ös forgóváz nagyméretű rugójának kidolgozottsága. Ahogy a sínre teszem társai mellé, rögtön szembeötlik egy különbség, mégpedig a kocsivégeken.
Az eredeti járműnek a teteje az utolsó borda után nagyon kis szögben eltér a vízszintestől, és lefelé hajlik. Az ACME kocsikon ez a hajlás nincs, viszont az NMJ-n megvan. A tetőbordák hajlásszöge is más egy kicsit, szintén jobb a Norvég járművön.
És most jöjjön a feketeleves. Az ablakok ugye szürkék, illetve feketék, hogy elrejtsék a szemünk elől az üres kocsibelsőt. Ez nem is baj, az viszont igen, hogy az ablakkeretek tamponozása nem sikerült mindenhol, ugyanez a baj az ajtónál is, ahol az egyik oldalon teljesen görbére sikeredett a vonal (az olasz kocsiknál ilyen nem volt). Máskülönben a feliratok jók, a tamponozásuk sikerült. A belső hiánya nappal fel sem tűnik, éjszaka viszont nem érdemes világítást pakolni bele, mert akkor kiderül a turpisság.
A festés szép lett, kicsit mattabb, mint az ACME vagonokon, viszont az egyik végénél van némi maszkolási hiba. A kocsi alja nincs kidolgozva, egy nagy műanyag darabból áll az egész szoknya. Ez igazándiból nem zavaró, az ember úgysem látja (hiába van fotómaratott rács az ACME kocsik klímáján, ha asztalon esélytelen észrevenni). A lépcsők gyárilag ki vannak hajtva, de mellékeltek egy csomag felhajtottat is, ha úgy van kedvünk járatni.
Összhatásilag teljesen megállja a helyét a jármű, egyedül a belső hiánya az, ami némileg levon az értékéből (nem lehet világítós szerelvényben járatni), de az ára, és a részletesen kidolgozott forgóváz kárpótolja az embert (ennyi pénzért ugyan lehet Tillig Y, és Halbi kocsit kapni, de annak a kidolgozottsága messze nem ilyen szép).
Majdnem kész a TRAXX
Az átalakítás nem volt egyszerű feladat, révén, hogy a Trix alapmodell a Svájci áramszedővel felszerelt Traxx1-es volt (amikor a bázismodellt vettem, még úgy nézett ki, hogy hozzánk is a Traxx1 AC verziója fog érkezni). Az fölösleges két áramszedőt leszereltem, a csatlakozási pontjaikat pedig tömítőpasztával eltüntettem. A tetőpanelen lévő nyúlványt, ami szintén a helvét csápokhoz kapcsolódott, mini flex-el távolítottam el.
A festésnél az volt az alapkoncepció, hogy a tetőpanelt, és az alsó szürke sávot meghagyom eredeti színben, így a feliratok nagy része megmarad, nem kell újramatricázni (ilyen matricáim egyébként sincsenek). Az alsó sávot kimaszkoltam, majd megpróbáltam a DB logót némileg eltüntetni, a szokásos körömlakklemosós-vattás módszerrel. A probléma ezzel az volt, hogy a fém mozdonyokat olyan festékkel festik, amit nem visz le a lemosó, így kénytelen voltam vizes polír-papírral dolgozni.
Első körben a kék alapszínt vittem fel a gépre (az új mozdony eredeti színe leginkább a frissen fő javított V43-asokra hasonlít, világosabb, mint a 1047-es), majd száradás után maszkolás, és jött a sárga az elejére, és a sárga oldalcsík, végül a fekete került a mozdony elejére.
Egy hoszabb pihentetés után jött a csinosítgatás, kisebb hibák kijavítása, majd elővettem a vizes-matricáimat, és felhelyeztem a gép oldalára a pályaszámokat. Sajnos fekete matricám nincs, valamint még nem találtam olyat, aki készítene nekem Trakciós logót, így az eleje, és az oldala egyenlőre üres maradt, de azért már most is egész jól néz ki (remélem az igazit ábrázoló kép miatt nem törlik a blogot 😉 ).
Autómentes nap
Idén is volt autómentes nap, és ennek keretében szeptember 22-én a forgalmi engedély felmutatásával ingyen lehetett utazni a MÁV-Start járatain. Kihasználtam a lehetőséget, és összeállítottam magamnak egy jó kis programot, aminek keretében ellátogattam a Győr-Veszprém vasútvonalra.
Az utazást a Keletiben kezdtem, innen a 7.10-es 60-as RailJet-el utaztam Győrig. Eddig még nem utaztam RailJet-en, így minden az újdonság erejével hatott rám. Kívülről már ismerős volt a jármű, de menet közben is érdemes kipróbálni. Hang nem nagyon jön be az utastérbe, a szűkebb ívekben hallani némi darálást a forgóvázak irányából, de igazándiból a klíma hangja elnyomja a menetzajt (ez nagyon tetszett). Az utastér komfortos (így kéne kinéznie minden IC vonatnak a 21. században!), a székek kényelmesek. A WC kulturált, és az utastájékoztatásra sem lehet panasz. A vonat Budaörs után egy darabig 120-al ment, majd rákapcsolt, és 140-el haladt Tatabányáig. Tata után a nagyobb egyenesekben tartósan 160-at mutatott a kilométeróra (sajnos azonban néha félbeszakadt a száguldás egy-két lassújel miatt). Győrbe egy perc késéssel érkeztem.
Az állomáson volt fotótéma, bőven, azonban sietnem kellett, mert csak 15 percem volt a Veszprémi vonat indulásáig. Sajnos a vonat Csörgőjét nem tudtam normálisan lefotózni, mert iszonyatosan ellenfényes lett minden kép.
Egy iskolás kiránduló-csoport számára az eredetileg három kocsis vonat meg lett toldva, így négy Bhv volt a szerelvényben. Meglepően jó állapotúak voltak a kocsik, mind kívülről, mind belülről (persze a RailJet-hez után elég nagy volt a kontraszt). Pontosan indultunk, majd jó két órás mellékvonali zötykölődés következett (nekem ez valahogy jobban tetszett, mint a teljesen steril RJ), a vasútvonal meseszép, néha nem is hittem el, hogy ilyen van Magyarországon. A Bakonyban völgyeken át, patakok mellett kanyarog a pálya, néha alagút, és híd színesíti az utazást. Mindenképpen érdemes egyszer végigjárni a vonalat, mert rengeteg érdekességet tartogat.
Veszprémbe pontosan ért a vonat, ami körüljárás után indult is vissza. Itt következett egy laza órás várakozás a Szombathely-Budapest gyorsra. Szerencsére volt fotózni való itt is, úgyhogy elütöttem az időt.
A Pesti gyors tíz perc késéssel érkezett. Egy Bo kocsiba szálltam, és elfoglaltam egy üres fülkét. Itt már nem tudtam annyit fényképezni, mivel Fehérvárig szinte végig 100-al haladt a vonat.
Fehérvár után a Kápolnásnyék-Martonvásár közti pályafelújításon kívül nem sok érdekes dolog történt. A délibe 6 perc késéssel érkezett a vonat.
Modellbemutató: ROCO M61 019
Teljesen véletlenül vettem észre szombat este, hogy a Medikernél akciós a 19-es NOHAB, de ekkor pechemre már azt írta a webshop, hogy csak rendelésre van, mert elfogyott a készlet. Már régóta szerettem volna egy társat a Huszasnak, és hát egy próbát megért a dolog, így ma ebéd után felkerestem a boltot, hátha még szerencsével járok… és igen, pont akkor jött meg a szállítmány a Roco-tól, így rögtön le is csaptam a modellre.
Mivel már egy ideje van Roco NOHAB-om, túl sok meglepetésre nem számítottam. A csomagolás a szokásos, mellékelve a pályakotrók, légtömlők, visszapillantó, és a kürtök, valamint két rövidkapcsoló. Első körben a dekóder beépítésével kezdtem, majd felkerültek a kiegészítők, az egyik oldalra a teljes pályakotró, és légtömlők. Egy kicsit átrendeztem a kerekeket, a tapadógyűrűseket a forgóvázak belső végére raktam, mert így tapasztalatom szerint így jobb mozdony áramszedése (a tapadógyűrűs kerék gyakorlatilag nem szed áramot). LokProgrammer-el feltöltöttem a már a másik mozdonyhoz beállított értékeket, és végre jöhetett a sínre-helyezés. Ekkor kellemes meglepetés ért, ugyanis a mozdony szinte teljesen hangtalanul indult, és járt vagy fél órát az asztalon, a 020-asnál tapasztalt hangzavar elmaradt. Bejáratás után készült pár kép, és vonatot is kapott.
A festés szép, nem lehet rá panasz, a kiegészítőkkel is minden rendben volt, valamint az ára is egészen baráti (a magyar igényeknek ez az ár mindenképpen jobban megfelel, mint a korábbi, 45-50ezer körüli), és a hajtás is lényegesen jobb, mint az elődben, szóval megérte megvenni. Egy dolog még feltűnt rajta, mégpedig az elején, a MÁV felirat hiánya. Rövid keresgetés után azonban megnyugodtam, mert a modell a jelenlegi, tehát Ep.VI-os állapotot modellezi (a gép ugye a Nosztalgia Kft. tulajdona, ezért nincs rajta MÁV jelzés). Nagyjából ennyit lehet elmondani a mozdonyról, most sietek, mert még megyek vele egy pár kört…
Modellbemutató: ROCO Gbs
Ezt a modellt nem hagyhattam ki, mert annyira jellegzetes járműve a 90-es évek magyar tehervonatainak, és még most is lehet látni belőlük itt ott egy darabot valamelyik tárolóvágányon (sajnos csak selejtezett állapotban, nem hiszem, hogy van még belőle állományban).
A ROCO modellje jól visszaadja az eredeti formát. A kaszni kellőképpen ki van dolgozva, és az alváz is szép. Talán a homlokfalon található korlátokat érdemesebb lett volna külön, felragasztható alkatrészként elkészíteni, nem pedig egybeönteni a kasznival. Külön jó pont, hogy az oldalajtók eltolhatóak, így a rakodóvágányon elő lehet idézni a jármű berakodását. Egyetlen dolog, ami nem tetszik, az a szín. A többi MÁV-os teherkocsi közül merően elütő színt választott a ROCO, ami nekem kicsit furán hat. Tudom, hogy két egyforma árnyalatú kocsi nem létezik, de ez tényleg nagyon élénkre sikeredett, olyan „még festékszagú” mivoltában modellezi az eredetit.
A jármű tamponozása éles, és helyes. A futása megfelelő, még a kisebb ívekben sem szorul, köszönhetően annak, hogy a tengelyek minimális kanyarodásra képesek. Rövid-kapcsolóval az ütközők egyenesben szépen összeérnek, magasságuk megfelelő. A modell ár/érték aránya jó, egy GOSA kocsi árából kijön kettő is belőle. Magyar témájú asztalra kötelező darab.
M62 265
A teljes száradás után felkerült a mozdonyra a pályaszám, valamint kifestésre kerültek a korlátok, és a fellépők is. Oldalt vizesmatricát használtam, elöl pedig fotopapírra nyomtattam a pályaszámot. Összességében szerintem viszonylag jól sikerült a mozdony, habár nagyon közelről fényképezve az oldalán egy-két helyen látszik, hogy ott vastagabb festék van rajta, de sajnos a sárga csíkokat csak így tudtam eltüntetni. Szóval nagyvonalakban ennyit az átalakításról, most beszéljenek a képek.
Egy kísérlet
Találtam egy jó kis programot, amivel anaglif fényképeket lehet készíteni. A lényeg, hogy két pontból is lefényképezzük az adott tárgyat, és ebből készül egy sztereoszkopikus fénykép.
Ki is próbáltam a dolgot, természetesen a terepasztalon. A fényképek megtekintéséhez magenta cián szemüveg szükségeltetik.
Egy videó
A mai nap délután készítettem az asztalról az első videót. Egy kicsit megjárattam a szerelvényeket, meg van az elején egy pár panoráma jellegű svenk. Remélem jó lett 😉
Koszolások
Szombaton meglátogattam a börzét, ahol beszereztem egy újabb Eas kocsit Alberttől, ezúttal MÁV Cargosat. A modell nagyon szép, még Klein Modellbahn alapú. A feliratok szépek, a festés pontos, és színhelyes. Vettem hozzá rakományt is, így a szénvonatom is kezd lassan alakulni.
A Railion-os 189-essel is haladtam egy kicsit, vettem festéket, és sűrített-levegőt, így légecsettel megfestettem rajta a maradék koszt. A festéshez köszönöm a hasznos tanácsokat Trainmodeller kollegának, sokat segítettek a képek. Ugyan az áramszedőkre majd még kell némi festék, maga a mozdony kész van.
Ezen felbuzdulva nekifogtam a már régóta a polcon ácsorgó, motor nélküli M41 2194-es koszolásához is. Először száraz-ecsetelés, átmosás, majd légecset. Az eredmény ugyan nem lett olyan szép, mind amit Ricsi csinált, a 2104-essel, de azért elsőre szerintem elfogadható lett.
A korábban általam festett Fuggerth Bp sem maradhatott ki a sorból, így ő is kapott némi vasoxidot alulra, és felülre egyaránt.
