A múlt héten sikeresen továbbhaladtam a mozdony építésével.
A motor megoldódott, végül a kis, hárompólusú bühler került bele. Ugyan nagyon kicsi a motor, a tengelyekből azonban még így is le kellett vágon 2mm-t, és kardánperselyből is a rövidebbet kellett rátenni, hogy elférjen. Illetve kellett volna, ha lehetne kapni, de mivel nem, a hosszúból csináltam rövidet. A lényeg, hogy működik. Első körben analóg módban próbáltam, majd miután negyed órát körözött a padlón épült próbapályán, sikeresnek nyilvánítottam a műveletet.
Hogy üzemelni tudjon az asztalomon, szükséges volt még a dekóder foglalat beépítése. A Csíkos-féle miniDCC előkészítőpanelt használtam (ez is épp’ hogy befért), amit a vezetőfülkénél helyeztem el az alvázon, egy L alakú rézlapon. A dekóder a túloldalon kapott helyet. A LokProgrammer segítségével beállítgattam a paramétereket, majd jött a digit próba, és siker, előre, hátra, lassúmenet, minden megvolt. Egyedüli hátulütője a hárompólusú motornak, az a hangja, ami a 30kHz-s PWM szabályzás ellenére is hangosabb, mint a többi gépé, de ez engem csöppet sem zavar.
Utolsó mozzanatként felkerült a pályaszám, és a MÁV felirat is a gépre. M40 201 lett a becses azonosítója az új járgánynak. Mondhatnánk, itt vége is a történetnek, de még hátravan a világítás, és a megfelelő vonókészülék kialakítása, hogy teljes tagja legyen a vontatójármű flottámnak…
Modellbemutató: Roco WLAB
A modellboltban hosszas nézegetés, és gondolkodás után döntöttem a Roco kocsija mellett. Ugyan a Tillig is hasonlóan szépen kidolgozott, de valahogy engem mégis a Roco fogott meg, valahogy a karektere jobban visszaadja az igazit. Persze szó nincs róla, hogy hibátlan lenne a modell, de a két kompromisszum közül én inkább ezt választom, mint a Tillig lekerekített végét. Nem is értem, hogy miért tervezték a Sebnitz-iek lekerekített végűre a kocsit, amikor még a saját honlapjukon szereplő képen is tisztán látszik, hogy nem olyan a vége. Na, mindegy, a Roco meg a tetőelemek csavarozását felejtette le az övéről…
Első blikkre a Roco kocsi egész jól néz ki. A szín okés, a feliratok rendben (illetve a vízfűtés helyett fízfűtés van tamponozva, de ezt én is csak fényképező segítségével vettem észre, szabad szemmel már alig olvasható), az ablakok is szépen kidolgozottak, a belső is igényesen van kivitelezve. Aztán a tetőnél jön egy kis értetlenkedés. Nem tudom miből állt volna a tetőelemek rögzítőcsavarjainak imitációját is megcsinálni (gondolom a kedves CAD-os tervező lustult egy kicsit). Illetve még a generátor fura nekem egy kicsit, elvileg ezeken a járműveken nem kardános megoldás volt, de lehet, hogy létezik ilyen forgóvázú is (max. cserél a másodosztályú kollegával). Ezt leszámítva jól néz ki a modell, mondhatjuk rá azt, hogy „autentikus”. A kocsi 2001-es REV dátummal büszkélkedik, tehát V-ik korszakos.
Vonatba sorozva már fel sem tűnnek a hibái, tökéletesen illeszkedik 2. osztályú társa mellé. Igazándiból azt kell, hogy mondjam, az Y-kocsik versenyében, háló fronton a Roco, első- és másodosztályú kocsik terén pedig a Tillig a legjobb választás.
Egyébként kíváncsi vagyok, hogy melyik gyártó fog kijönni először a Dunakeszi IC kocsikkal. Ugyebár négy vasúttársaságnál is szolgálnak (GySEV, MÁV, CD, ZSR), és az első-, és másodosztály teljesen megegyező kivitelű, csak festésben tér el egymástól (tehát jó sok bőrt le lehet húzni egy szerszámról). Ahogy nyitnak a gyártók a közép-európai piac felé, remélem hamarosan eljön ez az idő is.
GySEV invázió
Az utóbbi időkben csak a nagy modellgyárak termékeivel foglalkozott mindenki. Ez ugyebár nem is meglepő, hiszen sorra jöttek ki az újabbnál újabb magyar vonatkozású járművek (elég itt a Roco Y-ra, vagy az ACME, és az NMJ CAF kocsijaira gondolni).
Kis hazánk legkitartóbb nagy-szériás modellgyártója a Fuggerth sem tétlenkedett azonban. Még a nyáron jelent meg a Raaberbahn-os V43-as, majd valamikor ősszel a H-START-os vezérlőkocsi. Örömmel konstatáltam, hogy lesz mit rakni majd a Gysev-es Szili mögé, mivel elkészült a Bh, és az Ap kocsik Raaberbahn-os verziója is.
A járműveken a jó öreg formák köszönnek vissza, új festésben. Mindenképpen kiemelendő, hogy milyen jó ár-érték arányú járművekről van szó.
Sokszor hallom innen-onnan, hogy mennyire felmentek a Fugi modellek árai, és milyen drágák lettek, a minőségükhöz képest. Ez persze igaz, édesanyám az első By-t még 800 forintért vette nekem, 1992-ben, ez mai szemmel nagyon olcsó, de ha belegondolunk, hogy akkor 20 ezer forintot keresett, mindjárt másként látjuk a dolgot. Összességében azt mondom, hogy a jelenlegi 5300-ft körüli ár abszolút reális. Az ember vesz hozzá négy fémkereket, 1600-ért, belső berendezést 800-ért, és még mindig csak 7700 körül vagyunk. Ezért a pénzért egy teljesen magyar járművet kapunk (nem egy, a magyarhoz hasonló német, vagy osztrák kocsi átfestését, kétszer ennyiért), amit ráadásul hazai gyártó készített (jó, nem ACME minőség, de ha nem 1cm-ről nézegetjük, és fotózzuk, akkor a terepasztalon megállja a helyét, még az újabb kocsik mellett is).
A színek rendben vannak, a feliratok a szokásosak az összhatás igazi Repcevasutas lett. A szemfüleseknek talán az tűnhet fel, hogy az Ap 19-05-ös középszámcsoportú, mégis 10 ablakos. A valóságban ugyebár csak a MÁV-nak voltak 10 ablakos Ap kocsijai, a GySEV-nek nem, de ez a baki elnézhető (a 9 ablakoshoz teljesen új szerszámot kellene gyártani, ami nem két fillér, így ez a kompromisszum a legjobb választás). Az ablakok már víztiszták, így a behelyezett belső berendezés belső világítás nélkül is látszik.
A kerekeket kicseréltem fémre (a 2.1-es síneken nem ajánlatos műanyaggal járatni a kocsikat), és a belső berendezést is elhelyeztem a kocsikba. Az Ap, egy műgyanta belsőt kapott (ez volt kéznél), míg a Bh, ZZemoki-féle fröccsöntöttet. Kuplungcsere után felpakoltam őket az asztalra, egy pár kép erejéig.
Konténer koszolás
Még decemberben, amikor volt némi szabadidőm, egy kicsit élethűbbé tettem két Piko konténert, és egy DB-s konténerszállító-kocsit.
A konténerek először kaptak egy kis átmosást, rozsdabarna, majd szürke színnel, majd jött némi szárazecsetelés, az élek kiemelése céljából. A Hapag-Lloyd-osnak ki lett maszkolva a száma, így olyan hatást próbáltam vele elérni, mintha az újra lett volna festve (ezt még gyakorolnom kell). A kocsi korábban már meg lett fújva egy kis rozsdabarnával, most ő is kapott némi átmosás/szárazecsetelést, hogy passzoljon a konténerekhez.
Újév
Először is: Boldog, és modellekben gazdag újévet kívánok minden kedves modellezőtársamnak.
Most, hogy kipihentem az ünnepekkel járó fáradalmakat, és az ünnepek előtti hajtást, végre van időm egy kicsit foglalkozni a bloggal is. Rengeteg dolog nem lett felrakva, megírva, stb, ezeket most megpróbálom pótolni.
Első körben jöjjön egy videó a Gróf Úrról, ezt még karácsony előtt készítettem, de már nem volt erőm belinkelni ide:
Aztán, a két ünnep között megérkezett kis hazánk modellboltjaiba is a Roco Y típusú személykocsija (a sógorék szerencsésebbek voltak, ott már dec. 23-án lehetett kapni). Sok találgatás övezte az idei katalógusban megjelent modellt, nem lehetett tudni, hogy magas, vagy lapos tetős lesz. Végül a magas tetős lett, és a forma a Görlitz-ben gyártott vagonokét mintázza, ennek megfelelően a kocsivégek nem lekerekítettek, mint a Győri kocsiknál.
Ezt a különbséget leszámítva nagyon jól eltalált modellt sikerült készítenie a Roco-nak. A forgóvázak hozzák a Tillig szintjét, az ablakok kidolgozottsága pedig messze veri azt. Az alvázon külön jó pont a tamponozott féknemváltó (ez a konkurenciánál lemaradt), valamint mellékelnek a járműhöz három pár iránytáblát is, amit tetszés szerint felrakhatunk a kocsira a kapaszkodók külön darabok, óvatosan kell miattuk bánni a modellel. A lépcsőket nekünk kell felrakni, de vigyázni kell, csak Roco R3, és attól nagyobb sugarú íveknél használhatóak, ennél kisebb ívekben lelöki azt a kinematika (szerencsére nekem pont R3-as sugarúak az íveim). A belső berendezés véleményem szerint passzentosabb, mint a Tillig-é. A tamponozás, és a feliratok szépek, a kocsi egy 20-35-ös (tehát csak belföldi forgalmú) Győri kocsit mintáz, Debreceni honállomással, 2004-es REV dátummal, tehát még MÁV-os korszakban. A Tillig mellé téve, nagy eltérések nincsenek (a már korábban említett kocsivég sarkosságát kivéve), nyugodtan lehet egy szerelvényben járatni őket. Ezek után kíváncsian várom a Heris Lengyel kocsiját is, remélem hasonló minőségű lesz.
A terepasztalon sok változás nem történt, komolyabb munkát most, januárban tervezek rajta, megpróbálom befejezni a még hiányzó részeket az alagút mellett, valamint a felső-vezeték csinosítása fog következni (remélhetőleg), továbbá lassacskán elkezdem a váltók elektromos bekötését is.
Modellbemutató: NMJ CAF WRmz
A héten örömmel konstatáltam, hogy a M&H-ba érkezett egy újabb adag Norvég CAF kocsi, így ellátogattam a boltba, és beszereztem egy étkezőt.
Sokan megírták már a fórumon, hogy mi a véleményük a járműről, most én is ezt teszem. Első benyomásra a vitrinben semmiben sem különbözik, a konkurens olasz gyártó termékétől. Amint kiveszi az ember a dobozból, még mindig semmi, illetve feltűnik a GC-5-ös forgóváz nagyméretű rugójának kidolgozottsága. Ahogy a sínre teszem társai mellé, rögtön szembeötlik egy különbség, mégpedig a kocsivégeken.
Az eredeti járműnek a teteje az utolsó borda után nagyon kis szögben eltér a vízszintestől, és lefelé hajlik. Az ACME kocsikon ez a hajlás nincs, viszont az NMJ-n megvan. A tetőbordák hajlásszöge is más egy kicsit, szintén jobb a Norvég járművön.
És most jöjjön a feketeleves. Az ablakok ugye szürkék, illetve feketék, hogy elrejtsék a szemünk elől az üres kocsibelsőt. Ez nem is baj, az viszont igen, hogy az ablakkeretek tamponozása nem sikerült mindenhol, ugyanez a baj az ajtónál is, ahol az egyik oldalon teljesen görbére sikeredett a vonal (az olasz kocsiknál ilyen nem volt). Máskülönben a feliratok jók, a tamponozásuk sikerült. A belső hiánya nappal fel sem tűnik, éjszaka viszont nem érdemes világítást pakolni bele, mert akkor kiderül a turpisság.
A festés szép lett, kicsit mattabb, mint az ACME vagonokon, viszont az egyik végénél van némi maszkolási hiba. A kocsi alja nincs kidolgozva, egy nagy műanyag darabból áll az egész szoknya. Ez igazándiból nem zavaró, az ember úgysem látja (hiába van fotómaratott rács az ACME kocsik klímáján, ha asztalon esélytelen észrevenni). A lépcsők gyárilag ki vannak hajtva, de mellékeltek egy csomag felhajtottat is, ha úgy van kedvünk járatni.
Összhatásilag teljesen megállja a helyét a jármű, egyedül a belső hiánya az, ami némileg levon az értékéből (nem lehet világítós szerelvényben járatni), de az ára, és a részletesen kidolgozott forgóváz kárpótolja az embert (ennyi pénzért ugyan lehet Tillig Y, és Halbi kocsit kapni, de annak a kidolgozottsága messze nem ilyen szép).
Modellbemutató: PIKO 1116 015-7
A tegnapi nap reggelén, az internetet böngészve nagy örömmel konstatáltam, hogy a M&H-ba, megérkezett a MÁV-Cargós Taurus. Fel is kerekedtem még délelőtt, meglátogattam a boltot, ahol élőben is megtekintettem a gépet. Egy rövid menetpróba után pénztár, és gyorsan haza, mert még munka előtt ki akartam próbálni az új szerzeményt.
Itthon egy gyors kupplung-csere következett (még szerencse, hogy régebben betáraztam a magasságában állítható Roco rövid-kapcsolóból), majd ideiglenesen belehelyeztem egy dekódert. Elsőre nekem halkabbnak, és finomabb járásúnak tűnt, mint a másik kettő Piko 1047-es, majd kipróbáltam társait, és igen, lehet, hogy az összerakáson javított az évek elteltével a gyár, mert tényleg jobb lett a járása (gyanítom, hogy a csiga lett jobb minőségű benne). A szokásos bejáratás után adtam neki egy kis mozgatni való tehervonatot.
Maga a kasztni a szokásos, Piko Taurus. Egybeöntött kapaszkodók, és ablaktörlő, ezek a negatívumok, máskülönben a festés hibátlanra sikerült, és a matrica is jó minőségű lett, a tamponozás éles, és pontos, nézegettem képeket az eredetiről, de én feliratozásban nem találtam hibát, a színek is jól eltaláltak. Lehet, hogy újabb szerszámmal is készült a modell, mert a lemezek kontúrjai, sokkal élesebbek, mint a két másik mozdonyon.
Összességében ugyan nem annyira részletes a modell (ez csak közelebbről látszik), viszont igazán megéri az árát, és 30-40 cm-ről már egész jó összképet kapunk.
Fatelepítés
Egy kis „hozott anyagból” való dolgozást követtem el a napokban, ugyanis úgy döntöttem, hogy itt az ideje a terepasztalon a fatelepítésnek.
A korábbi asztalaimról maradt fák a pincében várták ezt a napot, és „leporolásuk” után örömmel foglalták el új helyüket. Első körben az állomás parkolója mellé került néhány, az autóknak árnyékot adó fa.
A korábbi asztalomnál sajnos elkövettem azt a hibát, hogy voltak olyan helyek, ahol túl sűrűn volt „erdő”, máshol pedig túlságosan elszórtan jutottak fák a terepre. Itt most arra igyekeztem figyelni, hogy megtaláljam a megfelelő egyensúlyt, és igyekeztem kellően esztétikusan elhelyezni a tereptárgyakat. Az alsó részre szerintem nem nagyon fogok már telepíteni, a felső, faluba viszont még van is hely, és kell is majd még raknom néhány kisebb-nagyobb fát, hogy megfelelő legyen az összkép.
Előkerültek a régi, bontott kerítésdarabok is, ezeknek jelenleg a megtisztítása van folyamatban, de szerintem lassan elkezdem a „parcellázást” is.
Modellbemutató: ROCO M61 019
Teljesen véletlenül vettem észre szombat este, hogy a Medikernél akciós a 19-es NOHAB, de ekkor pechemre már azt írta a webshop, hogy csak rendelésre van, mert elfogyott a készlet. Már régóta szerettem volna egy társat a Huszasnak, és hát egy próbát megért a dolog, így ma ebéd után felkerestem a boltot, hátha még szerencsével járok… és igen, pont akkor jött meg a szállítmány a Roco-tól, így rögtön le is csaptam a modellre.
Mivel már egy ideje van Roco NOHAB-om, túl sok meglepetésre nem számítottam. A csomagolás a szokásos, mellékelve a pályakotrók, légtömlők, visszapillantó, és a kürtök, valamint két rövidkapcsoló. Első körben a dekóder beépítésével kezdtem, majd felkerültek a kiegészítők, az egyik oldalra a teljes pályakotró, és légtömlők. Egy kicsit átrendeztem a kerekeket, a tapadógyűrűseket a forgóvázak belső végére raktam, mert így tapasztalatom szerint így jobb mozdony áramszedése (a tapadógyűrűs kerék gyakorlatilag nem szed áramot). LokProgrammer-el feltöltöttem a már a másik mozdonyhoz beállított értékeket, és végre jöhetett a sínre-helyezés. Ekkor kellemes meglepetés ért, ugyanis a mozdony szinte teljesen hangtalanul indult, és járt vagy fél órát az asztalon, a 020-asnál tapasztalt hangzavar elmaradt. Bejáratás után készült pár kép, és vonatot is kapott.
A festés szép, nem lehet rá panasz, a kiegészítőkkel is minden rendben volt, valamint az ára is egészen baráti (a magyar igényeknek ez az ár mindenképpen jobban megfelel, mint a korábbi, 45-50ezer körüli), és a hajtás is lényegesen jobb, mint az elődben, szóval megérte megvenni. Egy dolog még feltűnt rajta, mégpedig az elején, a MÁV felirat hiánya. Rövid keresgetés után azonban megnyugodtam, mert a modell a jelenlegi, tehát Ep.VI-os állapotot modellezi (a gép ugye a Nosztalgia Kft. tulajdona, ezért nincs rajta MÁV jelzés). Nagyjából ennyit lehet elmondani a mozdonyról, most sietek, mert még megyek vele egy pár kört…
Modellbemutató: ROCO Gbs
Ezt a modellt nem hagyhattam ki, mert annyira jellegzetes járműve a 90-es évek magyar tehervonatainak, és még most is lehet látni belőlük itt ott egy darabot valamelyik tárolóvágányon (sajnos csak selejtezett állapotban, nem hiszem, hogy van még belőle állományban).
A ROCO modellje jól visszaadja az eredeti formát. A kaszni kellőképpen ki van dolgozva, és az alváz is szép. Talán a homlokfalon található korlátokat érdemesebb lett volna külön, felragasztható alkatrészként elkészíteni, nem pedig egybeönteni a kasznival. Külön jó pont, hogy az oldalajtók eltolhatóak, így a rakodóvágányon elő lehet idézni a jármű berakodását. Egyetlen dolog, ami nem tetszik, az a szín. A többi MÁV-os teherkocsi közül merően elütő színt választott a ROCO, ami nekem kicsit furán hat. Tudom, hogy két egyforma árnyalatú kocsi nem létezik, de ez tényleg nagyon élénkre sikeredett, olyan „még festékszagú” mivoltában modellezi az eredetit.
A jármű tamponozása éles, és helyes. A futása megfelelő, még a kisebb ívekben sem szorul, köszönhetően annak, hogy a tengelyek minimális kanyarodásra képesek. Rövid-kapcsolóval az ütközők egyenesben szépen összeérnek, magasságuk megfelelő. A modell ár/érték aránya jó, egy GOSA kocsi árából kijön kettő is belőle. Magyar témájú asztalra kötelező darab.
Vmax
Az utóbbi napokban állítgattam egy kicsit a mozdonyaim dekódereinek beállításait. A problémám az volt, hogy ugyan már korábban csökkentettem a maximális sebességüket, de még így is nagyon gyorsan ment egyik-másik gép.
Első körben lemértem a mozdonyok maximális sebességét. Meglepő számokat kaptam az értékek átváltása után. A valósághoz legközelebb a két Teknő állt, náluk 170Km/h sebességet mértem, ami nagyjából meg is felel a valós 160-as engedélyezett sebességüknek (jó, tudom, a GySEV gép LZB-vel tud 230-at is, de most az EVM-160-as sebességet vettem alapul), hozzáteszem, ez a tempó elég ijesztően hatott az asztalon (hál’ istennek nem történt siklás). LokProgrammer-el orvosoltam a problémát, és az eredeti sebességnek az 54%-ra visszavettem a maximumot, így megkaptam a 160-as végsebességet.
A többi mozdonynál még rosszabb eredményt kaptam. A Szergej például szintén 170-et ment, a Fuggerth mozdonyok végsebességét alig bírtam lemérni, mert azt hittem, hogy lerepülnek a pályáról (kb. 250-körül volt a sebességük). A NoHAB hasonlóan teljesített, mint a Szergej, 190-et mértem nála. Gyors számolgatások után mindegyik mozdonyra feltöltöttem az általam kiszámított értékekre alapuló sebességgörbét, és módosítgattam még a mozdonyok gyorsulás- lassulás értékén is.
A végeredmény megérte. A leglátványosabbat a Fuggerth gépek menetdinamikája javult, immáron teljes sebességnél nem akarnak Guinness rekordot dönteni, és az alacsonyabb tartományokban is finomabban gyorsulnak, mozgásuk kezd hasonlítani az eredetiekre, de szinte mindegyik mozdonyom szebben fut az új beállításokkal.
Aki digitális rendszerrel rendelkezik, annak érdemes megmérnie járműveinek sebességét, és az igazihoz állítani azt, mert a valósághűbb futás mellett biztonságosabb lesz a menet. Egyébként a „nagy” könyv szerint (Gerhard Trost – Vasútmodellezés), érdemes a sebességet az eredeti 70%-ra állítani, hogy valósághűbb látszatot kapjunk (ugyebár a terepasztalon a távolságok torzítottak, így jobban néz ki, ha lassabban megy a vonat).
Modellbemutató: Tillig MÁV Start AB
Sokat érte már bírálat a Tilliget az Y kocsik miatt (no a halbikról ne is beszéljünk…), úgyhogy kíváncsian vártam az immár V. korszakos MÁV Start felségjelzésű kiadást. Jelen esetben inkább festési variációról beszélhetünk, mivel a szerszám ugyanaz, mint a régebbi Am/Bm-es szériáknál, csak a jármű színezése változott.
Elsőre kézbe véve a modellen semmi különös nincs, talán a csík az oldalán az, ami szembetűnően jól mutat, jobban, mint a korábbi verziókon, ahol aránytalanul vastag volt, de mint tudjuk, az ördög a részletekben bújik meg. Némiképp’ félve raktam a járművet az asztalra, a két Roco 20-80-as bautzeni mögé, de szerencsére alaptalannak bizonyult aggódásom, mert tökéletesen passzolt a szerelvénybe, mind színileg, mind arányaiban is.
Közelebbről megnézve tűnik fel, hogy a kapaszkodókorlátok sárga színűek, ez egy jó pont, aztán makróval fényképezve feltárul a többi részlet is. A pályaszám, és a feliratok pontosak, élesek, és ami fontos, a betűtípust is eltalálták. A régebbi kocsijaimmal összehasonlítva szembetűnő továbbá az ajtók kidolgozása, a végre hiba nélküli maszkolás a tetőnél, és a csíknál, a jobban eltalált árnyalatok, és az ablakkeretek színe (az 1995-ös kiadású Bm kocsimnak krómszínű az ablakkerete, ami kicsit furcsán hat). Sajnos az alvázon lévő dolgok nincsenek tamponozva, valamint a légbeömlő sem téglalap alakú, továbbá a tetőről nem kerültek le a szellőzők. Összegezve láthatóan sokat javult a modell, az elődeihez képest, és látszik, hogy a jól eltalált festés, mennyit tud dobni a már megszokott formán.
