Az utóbbi napokban állítgattam egy kicsit a mozdonyaim dekódereinek beállításait. A problémám az volt, hogy ugyan már korábban csökkentettem a maximális sebességüket, de még így is nagyon gyorsan ment egyik-másik gép.
Első körben lemértem a mozdonyok maximális sebességét. Meglepő számokat kaptam az értékek átváltása után. A valósághoz legközelebb a két Teknő állt, náluk 170Km/h sebességet mértem, ami nagyjából meg is felel a valós 160-as engedélyezett sebességüknek (jó, tudom, a GySEV gép LZB-vel tud 230-at is, de most az EVM-160-as sebességet vettem alapul), hozzáteszem, ez a tempó elég ijesztően hatott az asztalon (hál’ istennek nem történt siklás). LokProgrammer-el orvosoltam a problémát, és az eredeti sebességnek az 54%-ra visszavettem a maximumot, így megkaptam a 160-as végsebességet.
A többi mozdonynál még rosszabb eredményt kaptam. A Szergej például szintén 170-et ment, a Fuggerth mozdonyok végsebességét alig bírtam lemérni, mert azt hittem, hogy lerepülnek a pályáról (kb. 250-körül volt a sebességük). A NoHAB hasonlóan teljesített, mint a Szergej, 190-et mértem nála. Gyors számolgatások után mindegyik mozdonyra feltöltöttem az általam kiszámított értékekre alapuló sebességgörbét, és módosítgattam még a mozdonyok gyorsulás- lassulás értékén is.
A végeredmény megérte. A leglátványosabbat a Fuggerth gépek menetdinamikája javult, immáron teljes sebességnél nem akarnak Guinness rekordot dönteni, és az alacsonyabb tartományokban is finomabban gyorsulnak, mozgásuk kezd hasonlítani az eredetiekre, de szinte mindegyik mozdonyom szebben fut az új beállításokkal.
Aki digitális rendszerrel rendelkezik, annak érdemes megmérnie járműveinek sebességét, és az igazihoz állítani azt, mert a valósághűbb futás mellett biztonságosabb lesz a menet. Egyébként a „nagy” könyv szerint (Gerhard Trost – Vasútmodellezés), érdemes a sebességet az eredeti 70%-ra állítani, hogy valósághűbb látszatot kapjunk (ugyebár a terepasztalon a távolságok torzítottak, így jobban néz ki, ha lassabban megy a vonat).
Modellbemutató: Tillig MÁV Start AB
Sokat érte már bírálat a Tilliget az Y kocsik miatt (no a halbikról ne is beszéljünk…), úgyhogy kíváncsian vártam az immár V. korszakos MÁV Start felségjelzésű kiadást. Jelen esetben inkább festési variációról beszélhetünk, mivel a szerszám ugyanaz, mint a régebbi Am/Bm-es szériáknál, csak a jármű színezése változott.
Elsőre kézbe véve a modellen semmi különös nincs, talán a csík az oldalán az, ami szembetűnően jól mutat, jobban, mint a korábbi verziókon, ahol aránytalanul vastag volt, de mint tudjuk, az ördög a részletekben bújik meg. Némiképp’ félve raktam a járművet az asztalra, a két Roco 20-80-as bautzeni mögé, de szerencsére alaptalannak bizonyult aggódásom, mert tökéletesen passzolt a szerelvénybe, mind színileg, mind arányaiban is.
Közelebbről megnézve tűnik fel, hogy a kapaszkodókorlátok sárga színűek, ez egy jó pont, aztán makróval fényképezve feltárul a többi részlet is. A pályaszám, és a feliratok pontosak, élesek, és ami fontos, a betűtípust is eltalálták. A régebbi kocsijaimmal összehasonlítva szembetűnő továbbá az ajtók kidolgozása, a végre hiba nélküli maszkolás a tetőnél, és a csíknál, a jobban eltalált árnyalatok, és az ablakkeretek színe (az 1995-ös kiadású Bm kocsimnak krómszínű az ablakkerete, ami kicsit furcsán hat). Sajnos az alvázon lévő dolgok nincsenek tamponozva, valamint a légbeömlő sem téglalap alakú, továbbá a tetőről nem kerültek le a szellőzők. Összegezve láthatóan sokat javult a modell, az elődeihez képest, és látszik, hogy a jól eltalált festés, mennyit tud dobni a már megszokott formán.
