Vasútmodellezés – modellvasút MÁV, GySEV, ÖBB, DB, és nemzetközi vasúti témákban
#terepasztal #ÖBB #V43 #Lehár #EuroCity
1991 szeptembere, egy fekvemaradás miatt a V43 1284-es mozdony került a Bécsig közlekedő EC41 Lehár élére, és a MÁV-os stokk kivételesen két GOSA kocsiból áll étkező nélkül a nagykomfort kocsik fővizsgázása okán. Egy archív kép 1991-ből szintén V43-as vontatással: https://www.gerdboehmer-berlinereisenbahnarchiv.de/Ausland/19910826-eu/19910902-913125.html
#ÖBB #zugfahrt #vezetőállás #führerstand #1014
Ebben a videóban a 1014-es előtt haladtam a kamerás kocsival egy kör erejéig:
Egy SQ8-as minikamera társaságában tesz egy kört a terepasztalon az M62 265-ös mozdony. Ettől a kamerától pont annyit vártam, mint amennyibe került, de arra jó hogy alkalomadtán készüljön egy-egy ilyen videó, illetve a rejtett állomáson történő elakadásoknál fogom használni főleg a balesetek diagnosztizálására.
A sorozat utolsó videójában a terepépítés lépéseit mutatom be:
Idén is kilátogattam a Temofesztre, és nem voltam rest fényképezni (galéria lent). Az eddigiekhez képest nagy örömömre sikerült látványosabban minőségibb kiállítást összehozni, végre eltűntek a félkész modulok, és szedett-vedett szerelvények. Sok nagyon szépen kidolgozott magánterepasztalt is meg lehetett tekinteni, aminek nagyon örültem. Sajnos a csehek nagy H0-s FREMO modulrendszere most nem volt kiállítva, és Szűcs Miklós munkáit is hiányoltam (sebaj, majd Gödöllőn) viszont a TT-s modulokból egy pazarul kodolgozott magyar asztal volt megtekinthető.
Van azonban még hova fejlődni, főleg a szerelvényösszeállítások terén, de alapvetően egy nagyon jól megszervezett kiállítás volt az idei is, és látszik a törekvés az egyre minőségibb irányvonal felé.
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.924774147592579.1073741831.743148022421860&type=3
Idén is meglátogattam a Temofesztet, ez a kis galéria a legjobban sikerült képekből lett összeválogatva. Jó nézelődést 🙂
Posted by STModell on 2015. október 13.
Elérkezik mindenkinél az idő, amikor a régi kedvelt asztala már nem tudja befogadni az egyre gyarapodó gördülőállományát. Ekkor két lehetőség kínálkozik a modellezző számára: vagy új, nagyobb asztalt kezd el építeni, vagy a már meglévőt bővíti, már amennyiben rendelkezésre áll hozzá a megfelelő hely. Én ez utóbbit választottam, lévén a szobában bőven van helyem, és az asztalom kialakítása lehetővé tesz némi bővítést (no, meg mert nem lenne szivem elbontani a kis asztalomat).
A pályatervben még annó hagytam egy lehetőséget a tárolóállomás utáni ívben egy íves váltó beépítésére, amivel ki lehet hozni a síneket az asztal széléig. Némi bontás után be is építettem a Piko-A ívesváltót, majd folytatásként egy Peco Settrack egyenes váltót. Azért esett erre a választásom, mert a bővátést Roco Geoline sínekből terveztem elkészíteni, ahol a váltók 22,5 fokosak, és a Peco váltó is pont ekkora szögű (meg mert kevés a hely). A váltó egyik végén Piko-A, a másikon némi emelkedés után pedig Geoline sínek vannak. Melegragasztóval rögzítettem szépen a vágányokat a megfelelő pozícióba, majd elektromosan is bekötöttem őket. Előre fúrtam egy lyukat a padló alatti Peco állítóműnek, amit a sínek rögzítése után be is szereltem.
A bővítés egy 40×185 cm-es helyen nyugvó öt vágány + egy kihúzó csonka felépítésű fejállomás lett. Három vágány mozdony + 3 Z1-es kocsi hosszúságú, a maradék pedig mozdony + 2 kocsi hosszú vonatokat tud befogadni. Nem kellett szerencsére sokat bajlódni a vágányok fektetésésvel, a kiszigetelés, és az elektromos bekötés után már használhatják is a vonatok, habár egyenlőre csak kézi váltóállítással, és foglaltságérzékelés nélkül. Tervben van a terep kiépítése, sínek festése, peronépítés is, majd ahogy lesz rá időm, haladok velük.
Az állomás beüzemelésével pedig végre elköltöztek a szerelvényeim a polcokról, és dobozokból a pályára. Már látom, hogy a váltóállítóművek, és a foglaltságérzékelés beszerelése után nagyon jó kis menetrendeket lehet majd irogatni 🙂
Jó rég írtam már, és még régebben volt szó a TT-s projektemről. Most megtöröm a csendet, és a célegyenesbe érkezett BTTB NoHAB felújítás kapcsán írok pár sort, hogy miként is állok.
Szóval volt az a BTTB mozdony, amit szívesség fejében kaptam még tavaly. Elég rosz állapotban volt szegényke, így beutaltam egy főműhelyre. Először Csíkos mesTTer vette kezelésbe a hajtását, amiben ezt-azt cserélni kellett. Miután műszakilag a lehetőségekhez képest rendbe került, gondosan lemostam róla a régi kopott festést. Egy alapos előkészítés után a már jól bevált narancs keverékemmel szépen színrefújtam, majd száradás, és maszkolás után jött az alváz szürkéje, és a sárga csík. Még egy művelet van hátra, a vizesmatricás pályaszám felhelyezése (M61 019 lesz őkelme), hogy teljessé váljon a feljavítás.
Közben a TT-s asztalka más részein is történtek változások, előkészítettem a terepépítést, ennek jegyében maszkolószalaggal elfedtem a csavarokat, és illesztési hézagokat, és pár kritikus ponton „takonypisztollyal” rögzítettem a vágányzatot, hogy jobban bírja a függőleges tárolást.
Ahogy lassan beköszönt az ősz, és rövidülnek a nappalok, jobbnak láttam beüzemelni a már korábban telepített peron, és parkolóvilágítást. Az eredmény alant látható. Az állomásépületre még tervezek szerelni két-három lámpát, valamint tervben van egy Viessmann reflektor telepítése a rakodóvágányokhoz. A faluba még tervezés, és beszerzés alatt vannak a világítótestek, de előbb-utóbb ott is felgyúlnak a fények.
Találtam egy jó kis programot, amivel anaglif fényképeket lehet készíteni. A lényeg, hogy két pontból is lefényképezzük az adott tárgyat, és ebből készül egy sztereoszkopikus fénykép.
Ki is próbáltam a dolgot, természetesen a terepasztalon. A fényképek megtekintéséhez magenta cián szemüveg szükségeltetik.
mármint a terepasztal. Az utóbbi bejegyzés óta komoly fejlesztések történtek mind a terepet, mind magát az asztalt illetőleg.
Első körben leszedtem a felsővezetéket, hogy könnyebben tudjak dolgozni, majd befejeztem a tereprendezést, legalábbis a szóróanyagos részét. Miután teljesen kész lett a fű, a korábbi hibákat is befoltozgattam, valamint kisebb korrekciókat végeztem a töltésen, és környékén is. Eztán jött a neheze, ugyanis a szerkezetet eddig tartó két kiszuperált asztalt nyugdíjba küldtem, és beszereztem nyolc fém asztallábat, amiken ezek után biztosan (és vízszintesen) áll majd a terepasztal.
Eme lábaknak a beszerelése előtt szét kellett szednem két részre, az asztalt, ami az elektromos kötések bontását is jelentette. Szerencsére mivel nincs olyan sok átmenő kábel a két rész között, és mert csokikkal oldottam meg az összeköttetést, ez a rész gyorsan ment. Ezután a falhoz állítottam a két fél-asztalt, és felerősítettem az új lábakat, majd ismét összeállítottam a szerkezetet. Időközben végeztem némi tisztogatást az alagútba rejtett tárolóállomáson is (elég sok por össze tud ám gyűlni fél év alatt). Összeillesztés után szerencsére minden passzolt, az elektromos kábelek bekötése utáni teszten is jól vizsgázott a pálya, ami most körülbelül 10 centivel feljebb került, a hosszabb lábaknak köszönhetően (így egyébként sokkal jobban hozzáférhető lett).
Már egy ideje a fiókban hevert egy csomó VulcanModell kiegészítő, most éppen idejét láttam ezeknek a felszerelésére is. A padokat összeragasztottam, a virágosládákat megtöltöttem „virággal”, majd mentek a peronok mellé. Fontos a minőségi utastájékoztatás, ezért telepítettem a hangosbemondót is.
A korábban kapott gumikerekű járművekkel lassan megtelik a parkoló, eztán még a faluba kell majd néhány jármű, hogy teljes legyen az összkép.
Gyakorlatilag elmondhatom, hogy jelen állapotában 80%-os a készültségi fok, ami egész jó eredménynek mondható, ahhoz képest, hogy alig egy éve fogtam bele az építésbe.
Végre sikerült beszereznem a megfelelő alapanyagot az állomás peronjainak burkolásához. Korábban már kaptak egy szürke alapozófestést, de sajnos ez nem sikerült annyira jól, úgyhogy kénytelen voltam más megoldás után nézni.
A peron amúgy is egy sarkalatos pontja a terepasztalnak, és nagyon rosszul hat, ha nem sikerül jól. A korábbi asztalomon már volt egy pár menetem mindenféle technikával, kezdve a sima kartonpapírtól, a gyufaszálból készültön át, a fröccsöntött lapból szabottig mindennel, amit ilyen célra lehet használni. A mostani peronoknál a legcélszerűbb a festés, vagy valamilyen fólia felhelyezése volt, és mivel a festés nem jött össze, maradt a fólia. Egy ideje nézegettem már a különböző boltok kínálatát, amikor megakadt a szemem a Noch egyik termékén. Ez egy olyan fólia, ami nagyon finom hullámpapírszerű anyagból van, viszonylag flexibilis, és nagyon vékony. A vékonyság azért fontos, mert nagyon nehéz pontosan összeilleszteni a különböző elemeket, és ha vastag a fólia, akkor nagyon furán hatnak az egymást fedő rétegek, vagy esetleg a hézagok. Szerencsére ez a fólia pont jó vastagsávú, és a mintázata is megfelelő, szerintem a sima cementlapra hasonlít.
A peronok burkolása viszonylag gyorsan lezajlott, most gyönyörködöm a végeredményben.
