Vasútmodellezés – modellvasút MÁV, GySEV, ÖBB, DB, és nemzetközi vasúti témákban
Ebben a videóban bemutatom, hogy miként szoktam beállítani a mozdonyaim sebességét a Train Controller program kalibrációs funkciójával.
00:00 Bevezető
04:12 A TrainController sebességkalibráló felülete
06:37 A kúszási sebesség beállítása
09:03 Sebességkalibráció 3 lépéses görbével
17:27 Fékkompenzáció beállítása
20:39 Végszó és néhány tanács
Egy új videósorozatot indítok, amiben elkezdem bemutatni a Train Controller programot és azt, hogy miként lehet különböző funkcióit megfelelően használni a terepasztalunk vezérlésére. Ennek a sorozatnak az első része magával a TrainController program áttekintő bemutatásával foglalkozik.
Ismét jöjjön egy videós bemutató, mégpedig a Fuggerth V43-as mozdonyáról. Ezt a mozdonyt itt a blogon még nem mutattam be soha, így most pótolom ezt:
A Fuggerth V43-as története valamikor a 90-es évek közepén kezdődött, és 2001 decemberében érkeztek meg az első sorozatgyártott mozdonyok a modellboltokba. A modell majdnem 7 éves fejlesztési ideje jól jelzi, hogy mennyire összetett és buktatókkal teli egy formaújdonság elkészítése, legfőképpen egy kis hazai manufaktúra számára, még úgy is, hogy a hajtás fő egységei az M41-es már meglévő alapjaira épültek.
A megjelenés utáni években a 1346-os és 1341-es pályaszámú MÁV mozdonyokat szépen sorban követték a különböző festési és pályaszám variánsok. A történetben Fuggerth Jenő halála lett az első fordulópont, innentől egy ideig bizonytalanná vált a gyártás, de 2010 környékére apróbb a hajtást érintő fejlesztésekkel visszatérni látszott a gyártó, és újabb pályaszámokkal jelent meg a mozdony. Az öröm nem tartott sokáig, a 10-es évek közepén valami ismét történhetett a háttérben, és azóta csak kisebb mennyiségek kerülnek a piacra, elég kiszámíthatatlanul, és az alacsony darabszám miatt szépen lassan emelkedő árakon.
Most térjünk rá a videó tárgyára, mégpedig a 1284-es pályaszámú mozdonyra. A forma a régi, azonban szerintem úgy, ahogy megállta a helyét 2001-ben, úgy megállja 2020-ban is. A kasztni méretarányos, jók a lekerekítések, arányok, szerintem hűen hozza az igazi gép alakját. Ahol viszont egyértelműen kicsit látszik az eltelt 19 év, azok a kiegészítők. A kapaszkodók, és korlátok anyagukban színezett műanyagok, és nagyon kell figyelni a felszerelésüknél, mert hajlamosak törni, illetve bizonyos esetben nem pontosak, a méretek, nehezen illenek az apró furatokba. Jól jellemzi a helyzetet, hogy nekem másfél órába telt míg minden apró kiegészítőt fel tudtam szerelni. A tetőkertnél is hasonló a helyzet a vezetékek és a szigetelők anyagukban színezett műanyagok.
A mozdony festésére és feliratozására nem lehet panasz, a maszkolások szépek, a feliratok élesek, és pontosak. Összességében kívülről én eddig sem találtam komolyabb kifogásolnivalót ezeken az apróságokon kívül a mozdonyon, azonban bent már más a helyzet.
A V43-ast már a kezdetektől kísérte az M41-esektől kapott öröksége, mégpedig a gyenge minőségű hajtás. “Fuggerthes”, szokták mondani rá. Már a 2001-es fórumbejegyzések is arról tanúskodnak, hogy bizony az első gépeknél is hangos, daráló hangot adott a forgóváz, és előfordult fogaskerékugrás a kerekek nagy játéka miatt. A későbbi mozdonyoknál valamelyest javult a helyzet, az én 2008-ban vásárolt 1341-esem már egy jobb szériából származott, de csodát várni nem nagyon lehet. Sokat tud javítani a hajtáson, ha a fogaskerekeket kihézagolják, és így megszüntetik a lötyögésüket, azonban nagyon gépfüggő, hogy mit lehet kihozni belőle, sajnos a hajtás gyártási szórása elég nagy lehet. Ebben az árkategóriában sajnos ez egy nagy feketepont, jóval olcsóbb gépek is sokkal jobb hajtással készülnek. A mozdony a gyári hajtással sajnos nem tud egyenletes lassúmenetet produkálni, apró hosszirányú belengések pedig a sebesség növelésével sem tűnnek el teljesen. A dekóder teljesítmény-szabályzójának állítgatásával lehet segíteni a problémán, de végleges megoldást ez nem nyújt.
Több kisebb cég is kínál alternatívát, a hajtás javítására, van olyan készlet ami csak fogaskerekeket tartalmaz, és olyan is ami teljes hajtásház-cserével jár, egy megfelelő pontossággal gyártott darabra. Reményeim szerint hamarosan ki fogok tudni próbálni egy ilyen feljavítókészletet én is, és be tudok majd számolni az eredményről.
Tudom, hogy a V43-as mozdony egy megosztó modell, lehet nagyon szeretni és utálni, de én nem szeretnék egyik táborba sem beállni. Szerintem a helyén kell kezelni ezt a mozdonyt, és elfogadni, hogy ha a legnagyobb számban a síneken lévő MÁV vontatójárműből szeretnénk egyet a terepasztalunkon vagy gyűjteményünkben tudni egyet, akkor egyszerűen nincs más opció, és együtt kell élni a kompromisszumokkal.
Végezetül, többen kérdezték, hogy miként tudtam venni egy ilyen mozdonyt újonan, a hivatalos forgalmazótól. El kell, mondjam, semmilyen protekcióm, sőt még törzsvásárló kártyám sincs. A forgalmazó webshopjában van egy olyan opció, hogy fel lehet iratkozni az egyes termékekre, hogy ha készletre kerül, akkor email-ben értesítést kapjon az ember. Én így tettem, és amikor jött a mail, meg is tudtam rendelni a webshopon keresztül a mozdonyt.
Már régóta gondolkodtam rajta, hogy le kellene cserélni a MultiMaus vezérlést valami komolyabbra. Túl sok gond nem volt vele, megbízható, és jól kitalált szerkezet ez, de azért vannak korlátai (pl.: nem tud CV-t olvasni, nem állítható a sínfeszültség, stb.). Nézegettem többféle központot de mindig ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottam, mégpedig hogy a z21 a legoptimálisabb megoldás, és hozzá lehet a legkedvezőbb áron hozzájutni egy startszett társaságában.
Idei újdonság a Rocotól hogy teljesen száműzte a hagyományos központ + MultiMaus-os startszetteket, és helyette egy fehér z21 start-ot ad minden digitális készlethez, egy kézi vezérlő társaságában. Annyit kell tudni ezekről a z21-ekről, hogy náluk alapból le van tiltva a Wi-Fi opció, csak a MultiMaus-ról irányíthatóak, azonban egy 12 ezer forintos aktiváló készlet segítségével teljes értékű z21 lesz belőlük (a készlet tartalmaz egy aktiválókódot, és egy routert). Mivel a H0-s kezdőkészletek nem fogtak meg, ezért N-es méretben néztem szét, ahol meg is találtam a nekem legmegfelelőbb készletet, egy BR218-assal, 3 teherkocsival, és egy csonkavágánnyal kiegeszített oválpályával. Ez a készlet még jól fog jönni, mert tervezek a későbbiekben egy kis N-es asztalt építeni.
De térjünk vissza a z21-re. A Wi-Fi-s aktiválást pár perc alatt elvégeztem, majd először az N-es készlettel, majd a H0-s terepasztalon is kipróbáltam. Új helyet kellett keresni a vezérlőnek, mert mivel nagyobb, mint a korábbi fekete Roco központ, már nem fért el felül az asztal sarkában. Jó hír, hogy a sínjel csatlakozója egy szabványos zöld sorkapocs lett, a korábbi villásdugós megoldás helyett, így könnyebben tudjuk a pályánkat csatlakoztatni.
Már a z21 aktiválását végző z21 maintenance tool is rengeteg beállítási lehetőséget kínál (pl.: szoftverfrissítés, kimenetek beállításai, sínjel beállítások, MultiMaus szoftverfrissítés, zárlatérzékenység), de sok mindent be lehet állítani a tabletes alkalmazásban is. Itt a lényeg a sínfeszültség volt számomra, én ezt 17V-ra állítottam. Apropó alkalmazás. A letölthető tabletes és telefonos app nagyon könnyen kezelhető, és egészen új dimenzióba helyezi a terepasztal irányítását.
A tabletes applikáció képes egyszerre akár két külön mozdonyt vezérelni, és van mozdonyvezető funkció, amihez le tudunk tölteni vezetőállásokat (magyar vonatkozásúként csak a Taurus elérhető), és utána úgy tudjuk irányatani az adott mozdonyt, mintha a vezetőálláson ülnénk.
Nagyon hasznos, és jól átlátható a mozdonyokat tartalmazó könyvtár. Itt nem csak a képüket állíthatjuk be, hanem egyéb adatok is megadhatóak, úgy, mint a hossz, tömeg, vasúttársaság, funkciók, maximális sebesség. Én a TrainController-es kalibrációnál meghatározott maximális sebességeket állítottam be, hogy minél pontosabban tudjam szabályozni a járművek sebességét.
Összességében nagyon jó benyomásom van így, több mint egy hét távlatából a z21-ről. Könnyen kezelhető, sok hasznos funkcióval rendelkezik, és a tabletes alkalmazás nagyon jól használható.
A RailJet-em alapból a Basic edition kiadású, ezért nem található benne sem áramvezető kapcsoló, sem világítás. Mit tehet ilyenkor a leleményes modellező? Hát beleszereli, ami hiányzik!
Mivel szeretném, hogy a vezérlőkocsiban található funkciódekóderről lehessen vezérelni a világítást, és nem csak a vezérlőkocsiban, körülnéztem, hogy milyen áramvezető kapcsolók vannak a piacon. Ami nekem kell, ahhoz elég a két pólusú csatlakozó, így esett a választásom a Viessmann termékére. Ez egy Fleischmann profi kapcsoló, ami úgy van kialakítva, hogy két réz csatlakozó segítségével átviszi a nekem szükséges két elektromos pólust (+, és -), a világytás üzemeltetéséhez.
Gondolkoztam azon, hogy a kocsikba is szerelek érintkezőket, az áramfelvételhez, de ekkor már a Roco 4 pólusú kapcsolóját kellene használnom, ami lényegesen drágább, és mivel a vezérlőkocsi áramszedése nagyon jó, erre nincs szükségem.
Először a dekóderről felvittem az AUX3-as kimenetet, hogy aztán erre ráköthessem a sima ZZemoki féle világításpanelt. A felvitel nem volt egyszerű, a vezérlőkocsi kapcsolási rajza hiányban a dekóderfoglalatra forrasztottam rá a kábeleket (a kevés hely miatt ez eléggé nagy odafigyelést igényelt). A világításpanelről ezután eltávolítottam a kondenzátort (mivel a dekóderben is van, ezért szükségtelen, és amúgyis csak levágja a funkciókimenetet a hirtelen nagy terhelés miatt), majd a polarításra ügyelve felforrasztottam a vezetékeket. A Viessmann kapcsoló vezetékeit szintén ráforrasztottam a panelre, majd szépen sorra megismételtem a műveletet a maradék két betétkocsinál is. Fontos, hogy mindig ellenőrizzük a polarítást, mert sok bosszúságtól megkíméljük így magunkat (kocsi újra szétszedése, és összerakása).
Végül jött a próba, F3-as gombra szépen működik a világítás 🙂 Így lett a Basic Edition-ból Middle End Edition 🙂 A vezérlőkocsinak a mozdonytól eltérő címet kell adni (különben az F3 aktiválja a mozdonyban a tolató üzemmódot, és felezi a sebességét), és felvenni a mozdony, a consist címben, hogy működjenek a vezérlőkocsi irányváltó fényei.
Régóta tervben volt nálam, hogy a jelenlegi MultiMouse vezérlést valamilyen számítógépes kiegészítővel bővítem majd. Hát elérkezett az idő, és megtörtént ez a fejlesztés is.
Első körben gondolkodtam a rendszer lecserélésén is. Szóba jöttek az olyan vezérlők, mint a Dynamis, az ECoS, és a Z21, de végül egy jóval költséghatékonyabb, és nagyobb bővítési potenciállal rendelkező megoldást választottam, mégpedig a PC-s vezérlést. Két dolgot kellett beszereznem hozzá, egy illesztőt, amivel meg tudom oldani a PC-s csatlakozást, illetve egy PC-n futó vezérlőszoftvert.
A PC-s illesztő a DigiTools Digi PC-S88 lett. Elég kulturált áron szerezhető be, és részletes magyar nyelvű útmutató tölthető le hozzá a gyártó honlapjáról. A PC-s program gyanánt végül a TrainController 7-es Gold verzióját találtam a legalkalmasabbnak, főleg úgy, hogy sikerült az e-bay-ről 70€-ért beszereznem egy használt, de eredeti dobozos (valójában speciális USB kulcson található) terméket.
Számítógép gyanánt egy régi laptopomat üzemeltem be. A PII-es 366Mhz-s 13″-os Compaq Armada notim pont megfelel a célra, bár az XP kicsit szenved a 128Mb RAM-on, de ennek ellenére gond nélkül futtatja a TrainController 7-et.
A rendszer telepítése elég egyszerű, a PC illesztőt a Roco erősítő Slave portjára kell csatlakoztatni, majd a mellékelt USB kábellel a számítógéphez kötni, ahol az eszköz driverének telepítése után COM portként jelenik meg.
A TrainController-ben (a továbbiakban TC), a digitális rendszer beállításainál (Railroad -> Setup digital systems) a Lenz LI100F-et kell megadni, majd kiválasztani a használt COM portot, és innentől már él is a kommunikáció az illesztő, és a gép között.
Ezt követően TC-ben el kell készítenünk a terepasztalunk vágányhálózati rajzát, majd utána jöhet a különböző elemek részletes beállítása. Mivel az aszalom mérete nem indokolja, ezért csak a váltók, és jelzők kezelését bíztam a rendszerre, a vonatvezérlés maradt kézi.
Jelzők
A jelzők beállítása a következőek szerint működik, a Tools -> Signals menüpontból kiválasztjuk a használt jelző típusát (van 2, 3, és 4 fényű), majd a megfelelő helyre helyezzük a kapcsolótáblánkon. Ezután szerkesztő üzemmódban duplán rákattintva be tudjuk állítani a paramétereit.
A „general” általános fül. Itt elnevezhetjük a jelzőt, és megadhatunk neki gyorsbillentyűt is. Mindenképpen érdemes elnevezni a jelzőt valamilyen szisztéma szerint, mert a későbbiekben ezen név alapján tudunk rá hivatkozni. Én a nagyvasúton használatos jelöléseket használom, ezért a kijárati jelzőket K1-től K8-ig neveztem el, T1-el jelöltem a tolatásjelzőt, és A, és B-vel a bejárati jelzőket.
A „connection” kapcsolat fül. Itt lehet beállítani a jelző címét (address), illetve a kapcsolási paramétereit (output configuration). Alapesetben itt a címen kívül nem kell különösebben állítgatni. 3 és 4 fényű jelzőknél az „output configuration” segítségével tudjuk részletesen beállítani a különböző jelzésképeket.
„Trigger” fül. Itt tudjuk eseményekhez kötni a jelző állítását. Ilyen esemény lehet mondjuk váltóállítás, vonat elhaladása egy érzékelőpont felett, vagy vágányútállítás. Egyszerű ÉS, VAGY, és hasonló logikai kapukkal hozhatjuk létre a kívánt függéseket. A lenti példában szereplő jelző úgy van beállítva, hogy a Vágányút3 beállítása esetén váltson szabadra.
A „Condition” fül. Itt tudjuk a jelző állapotát bizonyos feltételekhez kötni. Ilyen lehet például az, hogy be van-e állítva egy vágányút, vagy megfelelő hogy állásban állnak-e a váltók. Az előzőekhez hasonlóan itt is logikai kapukkal építhetőek fel a különböző függések. A lenti ablakban a K3-as jelzőm függései láthatóak.
Az értelmezés a következő: a K3-as jelző szabadra állítható, HA Vágányút 3 be van állítva VAGY a V1-es váltó egyenes ÉS a V2-es váltó kitérő állásban van. Minden ellenkező esetben nem engedi a program szabadra állítani a jelzőt.
Váltók
A váltók beállítása nagymértékben egyezik a jelzőknél látottakkal. Miután felhelyeztük a kapcsolótáblánkra őket, dupla kattintással a beállítási felületükre jutunk.
„General” általános fül. Itt a jelzőkhöz hasonlóan meg tudjuk adni a váltó nevét, és egy gyorsbillentyűt. Én a váltóimat az állomáson V1-től V7-ig számoztam, illetve V30-tól V33-ig a tárolóállomáson.
„Connection” kapcsolat fül. A váltó címét tudjuk beállítani, illetve angolváltó esetén a részletes konfigurációt, az „output„-nál
„Condition” fülnél a jelzőkhöz hasonlóan különböző feltételekhez köthetjük a váltó állíthatóságát. Én ezt most nem használtam.
Vágányút
A program lehetőséget ad vágányutak kezelésére, és beállítására is, amikkel egy virtuális elektronikus biztosítóberendezés működését tudjuk szimulálni. A vágányutakkal egyszerre lehetséges a vágányúthoz tartozó váltók állítása, és beállítható, hogy a jelzők is automatikusan a megfelelő jelzésképet mutassák a vágányút állítása után. A vágányút automatikusan zár minden általa használt váltót, így ezek kezelése a vágányút feloldásáig nem lehetséges.
Vágányutat létrehozni a „Tools -> Accessory -> Routes” alatt lehet. Ezután a megfelelő helyre el tudjuk helyezni a kapcsolót. Dupla kattintás után megnyílik a beállítási ablak, ahol a következő lehetőségeink vannak:
„General” általános beállítások. Itt be tudjuk állítani a vágányút nevét, gyorsbillentyűjét, valamint egyéb apróságokat, mint a szín, szimbólum, és sebességjelzés (utóbbi esetemben egyenlőre nem játszik). Az én asztalomnál minden vágányút kapott gyorsbillentyűt, mert így lehet a legegyszerűbben és leggyorsabban állítani őket üzem közben.
„Route” útvonal fül. Itt a „Record” gombra nyomva be tudjuk rajzolni a kapcsolótáblán az útvonalat, valamint be tudjuk állítani a kapcsolások közti időt. Ez utóbbit én 500ms-re vettem, hogy ne terhelje a rendszert 4-5 váltó egyszerre történő állítása. Ilyenkor a váltók egymás után szép sorrendben állítódnak a megfelelő állásba.
„Operations” műveletek fül. Itt lehet megadni, hogy a vágányút beállításakor mi történjen. Ide én csak a váltóállításokat tettem be, ugyanis a jelzők azt figyelik, hogy a hozzájuk tartozó vágányút aktiválódott-e, és eszerint változtatják a jelzésképüket.
Első körben idáig jutottam a beállítással, a következő részben a további függések kialakítása, és az egyéb tartozékok vezérlése lesz bemutatva.
Egy biztos, a delfin eléggé rakoncátlan egy jószág. Valószínüleg analógban egyszerűbb dolgom lett volna, ott csak szimplán magasabb feszültségen indul a jármű, viszont digitálisban megannyi paramétert kell állítani a szép futás érdekében. Az elmúlt hetekben szenvedtem elég sokat, hogy kitapasztaljam, milyen beállításokat érdemes alkalmazni.
Első körben megpróbálkoztam az egyik hajtott forgóváz futóvá alakításán. Ez sajnos nem hozott olyan eredményt, amiért érdemes lenne meglépni az ilyen átalakítást (egyébként a jármű szerelése meglepően egyszerű). Aztán túrtam a külföldi fórumokat, míg végül egy német nyelvű fórumon találtam némi instrukciót a helyes CV-kre vonatkozóan. A lényeg, hogy mind a CV54-et, mind az 55-öt meg kell növelni, hogy viszonlagosan szép indulást, és rángatásmentes futást kapjunk. A paraméterek a következők:
CV 2 = 4
CV 5 = 64 / 255
CV 53 = 18
CV 54 = 74
CV 55 = 61
Az beállításokat innen bányásztam: http://www.stummiforum.de/viewtopic.php?f=33&t=32162
Ezekkel sem tökéletes a futás főleg indításkor marad még egy kis rángatás, de lényegesen jobb, mint a korábbi próbálkozásaimmal.
A hétvégén meglátogattam a börzét, és beszereztem egy-két olyan alkatrészt, amire már régóta várt néhány járművem. Az egyik ilyen dolog egy Digitools dekóder volt, amit a 2139-es csörgőmnek szántam. Sok jót olvastam már róla, de igazán csak akkor esett le az állam, amikor beüzemeltem. Gyári beállításon tökéletesen működik, semmihez nem kellett nyúlni, csak a címet adtam meg neki, és kész. Hang nélkül indul, finoman megy, fénytompítás, mozdonyvezető üzem, ez a kettő utóbbi tetszett nekem a legjobban. Megjegyezném, hogy a ez utóbbi üzemet még a Lokpilot4 sem tudja! Lényeg a lényeg jó vétel volt, baráti áron, magyar gyártótól.
A járműveim világítását is fejlesztgettem, beszereztem két digitális világításpanelt, a vasutmodellelektonika standján, így már öt kocsiban kapcsolható a fény, miután a két fugi By is megkapta a paneleket. Jól működik, és nagyon hasznos, mert nem szeretem a nappal is fényárban úszó szerelvényeket, így csak egy kapcsolás, és elalszik a pilács.
Szintén az előbbi helyen szeretzem be egy digit előkészítőpanellel egybeépített dekódert, a még névtelen, de hamarosan 2194-esként debütáló TR-es csörgőm számára. Ideje volt, mert a kasztnit még a Púpossal együtt festettem, és már egy hónapja megjött hozzá az új alváz is, úgyhogy most végre ismét összeraktam, így laza másfél év után ismét egyben van a gép. Teszteltem, járattam, már csak a pályaszámok, és a világítás beszerelése van hátra, és újra állagba vehetem a járművet.
Az utóbbi pár héten sajnos alig jutott időm a modellekre, de azért egy-két dologra azért mégis futotta.
Még a Púpos digit paneljével együtt vettem a Csíkos műhelyből egy Fugi előkészítőpanelt, aminek a beépítését egészen eddig halogattam. Most azonban a helyére került, mégpedig a 2139-es Csörgőbe. A szerelés nagyon egyszerű volt, a régi ki, az új be, kétoldalú ragasztóval rögzítettem a súlyon, némi forrasztgatás és kész.
A világítást úgy oldottam meg, hogy a két fordított T alakú panelt a súlyhoz, rögzítettem kétoldalú ragasztóval, a fényvezető prizmákat pedig kiszedtem, és csak a lámpatestben maradó részt hagytam meg. A dolog lényege, hogy a kasztnit így könnyedég le lehet emelni, nem kell semmit sem szétforrasztani, és a vezetékekkel bajlóndi.
Az eredmény magáért beszél, sokkal szebb lett a gép világítása, mint a gyári LED-el, és a zárfény is sokat dob rajta. Az üzembiztonság sem elhanyagolható, ugyanis így végre 8 tűs aljzat került a mozdonyba, az eddigi kényszerből ráforrasztott dekóder helyett.
A másik miniprojekt a BDt rendbetétele volt. Első körben a vezetőállást próbáltam imitálni. Egy ZZemoki féle lezáróelemet tettem a poggyásztér leválasztására, és egy kis fülkét csináltam keménypapírból, ami a WC(?)-t hivatott jelképezni.
A világítást itt is a Csörgő mintájára oldottam meg, kétoldalú ragasztó, és a prizmák eltávolítása segítségével.
A modell így sokat javult, főleg tolt üzemben néz ki jobban, hogy van vezetőállás. Még a kapaszkodók átalakítása van napirenden a már korábban ismertetett módszerrel. De ahhoz még egy kis lelki erőt kell gyűjtenem…
Habár múlt hétvégén sikerült a börzén beszereznem a Digitools féle világításpaneleket, csak mostanra készült el az ingavonatom világítása. Két panelt rendeltem, mert a szürke Bhv-ben már volt egy másik fajta digitális panel.
A szerelés viszonylag könnyen ment, a megfelelő számú LED felszerelése, és a puffer-kondenzátorok beforrasztása után már kész is volt a világítás. Egyedüli fejtörést a vezérlőkocsi okozott. A probléma az, hogy jelenleg nincs vezetőfülke-imitáció (habár a ZZemokinál azt mondták, hamarosan elérhető lesz ez is), a kocsiban, így egy ideiglenes kényszermegoldást alkalmaztam, ami ugyan nem szépségdíjas, de működik (ennek egyetlen baja az, hogy zárfényt nem tudtam már belerakni). A fehér LED-et felforrasztottam a nyákra, majd kimértem, hogy nagyjából hol kell lennie, hogy beletaláljon a fényvezető prizmába, és szépen behajlítottam a diódát a megfelelő pozícióba, így kívülről alig látszik a lába. Hogy ne világítsa be a teljes kocsit a LED, szigszallaggal leragasztottam a hátulját, és az oldalát, így csak viszonylag kevés fény szűrődik ki belőle. Tudom, kicsit sufni-tuning, de amint találok jobb megoldást, kicserélem.
A szerelés után jött a programozás, és tesztelés. Első körben kell adni neki egy címet, amin kapcsolható lesz a világítás, majd meg kell adni a szerelvénycímet (consist address), ami annak a mozdonynak a címe, ami vontatja a kocsit, hogy menetirány szerint kapcsolja a fényszórókat. Ez esetemben a 1299-es szili címe volt. Gyors teszt, és siker. A mozdonyon is eszközöltem némi beállítást, mégpedig azt, hogy toló üzemmódban letiltottam a fényszóróját, így az nem világít fölöslegesen az utolsó kocsi hátuljába. Egyébként a világítópanelben még be lehet állítani a sebességfüggő világítást is, ami a Bhv kocsik jellegzetes fényváltását imitálja, amikor akkumulátorról átkapcsol generátorra. Ez egész jópofa dolog, érdemes bekapcsolni, mert hozzátartozik az igazi elővárosi „életérzéshez”.
Az ingavonat most már így teljes, kapcsolható belső világítással, és menetirány szerinti főfényekkel.
Elérkezettnek láttam végre az időt, hogy beruházzak egy olyan eszközre, amivel végre be tudom állítani a mozdonyaim dekóderét (a Piko Digitális cuccal – amim van – ugyanis csak a mozdonycímet lehet állítani 🙁 ).
A választásom az ESU LokProgrammer2-re esett. Sokat olvastam már róla különféle oldalakon, és nagyon megtetszett nekem. A probléma csak az volt vele, hogy gyakorlatilag beszerezhetetlen. Több boltban voltam, néztem webshopokat is, de szinte sehol nem volt. Meglepetésemre a Váci úti M&H-ban volt belőle egy darab, (a webshopban nem találtam) amire gyorsan le is csaptam.
Szerencsére pont volt egy méteres próbapályám itthon, úgyhogy a telepítést követően hozzá is fogtam a mozdonyaim beállításának. Az installálás, és az összeszerelés egyébként nagyon egyszerű (minden gond nélkül fut a program Vista, és Win7 alatt is), az ember csak összedugja a pályát, a központi egységet, és a számítógépet, és kész is.
A legproblémásabb járműveimmel kezdtem, mégpedig a Piko 1047-sekkel. Ezeknél a mozdonyoknál a dekóder gyári beállításain a negyedik fokozatban már ezerrel száguld a mozdony, és az ötödik és hatodik fokozat között ugrik egyet. Fél óra babrálás után sikerült majdhogynem tökéletesre beállítanom a sebességgörbét (28 lépésest használtam), így a mozdony gyorsulása szép egyenletes lett, és valahol a tizedik- tizenegyedik fokozatnál éri el a 70Km/h körüli modellsebességet. A végsebességet 151-es CV értékre állítottam, kb. ez felel meg a 160-nak. Fontos volt még, hogy a K paramétert érintetlenül hagyjam, bár több helyen olvastam, hogy ezt érdemes csökkenteni, de 10-15-ös értéknél nekem nagyon ugrálós volt a járása. Az I paramétert 40-re növeltem, valamint 11-re dimmeltem a fényszórókat. A végeredmény jó lett, ugyan nem hasonlítható egy Roco teknő járásához, de azért jó lett.
A Fuggerth mozdonyok sem maradtak ki a sorból, nekik is elsősorban a végsebességüket csökkentettem 70 (M41), illetve 80 (V43) százalékra, de náluk nem volt szükség 28 lépéses görbére. A K paramétert viszont ezeknél a mozdonyoknál érdemes 10-körüli értékre levenni, és az I-t akár 70-80-ra állítani, mert ezzel még a régi hajtású mozdonyoknak (nálam ezt a 1299-es szili képviselte) is jelentősen javul a futásuk (nem rángatnak).
Még a 20-as NoHAB-on végeztem komolyabb beavatkozást, ahol szintén a végsebesség értékét csökkentettem jelentősen, így sokkal finomabb gyorsulást- lassulást kaptam cserébe (hasonlót, mint amit a 100-as Szergejem alapból tudott).
A többi járművel is bíbelődtem, de korántsem annyit, mint a fentiekkel. Összességében nem bántam meg a dolgot, mert a LokProgrammer nagyon hasznos tud lenni ha az embernek digitális terepasztala van.
További részletes leírást Vika honlapján lehet az eszközről találni, ahol minden részletesen le van írva (én is onnan lestem el a dolgokat).