#terepasztal #modelleisenbahn #vasútmodell
Ebben a videóban a klasszikus MÁV narancs nagy dízelek parádéznak a terepasztalon.
Kamerafelszerelés fejlesztés
Beszereztem egy nagy fényerejű 28mm/F2-es Vivitar prime objektívet a NEX3-as kamerámhoz, amivel rögvest csináltam egy rövid kis videót. Ennek az objektívnek pont megfelelő paraméterei vannak ahhoz hogy nagyon szép felvételeket lehessen vele készíteni a terepasztalról.
MÁV START vonatok Fenyvesváradon – 1. rész
A mai videóban VI. korszakos szerelvények kerülnek főszerepbe: Tekergő gyorsvonat, Hungária EC, és Balaton expressz:
Modellbemutató: MÁV M61 "NOHAB" NMJ vs. Roco
Ebben a rövid kis videóban szeretném bemutatni az NMJ és Roco NOHAB közti különbségeket.
Régóta szerettem volna egy összehasonlító tesztet csinálni az NMJ és Roco NoHAB-okról. Nemrégiben sikerült szert tennem egy NMJ mozdonyra, a 006-os pályaszámú klasszikus narancs festésűre, így most elérkezettnek látom az időt, hogy a teljesség igénye nélkül megpróbáljam összehasonlítani a két gyártó termékét a saját szemszögemből. Itt előre is bocsátanám, hogy nem vagyok kifejezetten szegecsszámláló, így előfordulhat, hogy mások számára fontos apróságok nem lesznek megemlítve a videóban. Számomra elsősorban mindig az összkép az ami fontos.
Sokan nagy várakozásokkal voltak az NMJ mozdonya iránt a megjelenés előtt, azonban ha jól emlékszem elég vegyes fogadtatása volt a modellnek, és ez volt az oka annak, hogy két Roco M61-es tulajaként én sem rohantam a boltba rögtön az első szállítmány érkezésekor.
Összhatásban az NMJ mozdonya szerintem nagyon jól eltalált formával rendelkezik. A gyártó precizitás iránti igyekezete visszaköszön a modellen, amennyire lehetett megpróbálták kifejezetten a MÁV mozdonyt lemodellezni, annak minden sajátosságával együtt. Ami nekem a leginkább szembetűnő, az az orr rész, főleg a lámpák környéke, egymás mellé téve a két gyártó gépét látszik az, hogy a Roco-nál nem sikerült eltalálni sem a formát sem a pozíciót. Az NMJ gépen az orrész formája is finomabb, az eredetiről készült képeket elnézve nekem ez a rész jobban hasonlít az igazira, mint a Roco-nál. Az NMJ-nél kialakításra kerültek oldalt a bemart feljárólépcsők, és az ablakok feletti kapaszkodók is. A pályakotró környéke is szépen kidolgozott, azonban a hozzám került NMJ mozdonynál valamiért nem sikerült pontosan hézag nélkül illeszteni ezt az elemet, továbbá hiányzik egy légvezeték is.
A mozdony oldalfalán is vannak különbségek. A Roco-n található néhány értelmezhetetlen dudor illetve elem, ezek az NMJ mozdonyon helyesen nem szerepelnek. A tetőn az NMJ esetében a magyar mozdonynak megfelelő elrendezésben vannak a különböző elemek, kipufogók, és kidolgozásra is finomabb, részletesebb az egész.
Az NMJ alja szerintem jobban visszaadja a MÁV mozdonyét, leginkább a gázolajtartály és környéke, illetve az akkumulátorláda az ami a Roco gépén ordítóan nem stimmel. A forgóvázaknál is egyértelműen a Norvég gyártó nyert nálam, a fékrudazat, fékhengerek, és homokolóberendezések mind-mind ki vannak dolgozva, és számomra modellhelyesnek tűnnek.
Belülről is látszódik a majd’ 15 év különbség. Az NMJ esetében MTC21-es elektronikai panel található a kasztni alatt, rengeteg funkcióval. Külön kapcsolható a harmadik fényszóró, és a két oldalt a fülkevilágítás. Még az analóg verzió is tartalmaz két hangszórót, így ha hozzám hasonlóan hangdekódert szerelünk a mozdonyba, akkor nincs szükség extra forrasztásra, nyugodtan használhatjuk a beépített hangkeltőket.
Hajtás terén az NMJ csak négy tengelyen hajtott, és egy-egy tengely van asszimetrikusan tapadógyűrűvel ellátva, ellentétben a Roco hat tengelyen hajtott rendszerével ahol két tengely mindkét oldalon tapadógyűrűs. Hosszabb vonatoknál az NMJ érezhetően küszködik, főleg ívekben, emelkedőn, mert kevesebb tapadóerővel rendelkezik mint a Roco mozdonya. A megoldásnak egyetlen előnye van, mégpedig áramszedés terén mivel a középső tengely képes horizontális irányban is némi holtjátékra, ezért jobban le tudja követni a pálya egyenletneségeit, így biztosabb kontaktust ad, mint a Roco mozdony.
Összességben szerintem ugyan nagyon jól eltalált modell az NMJ, azonban pályára helyezve távolabbról néha még nekem is nehéz megmondani elsőre hogy melyik-melyik. Kétség ne essék, ez a mozdony is rendelkezik kompromisszumokkal, azonban talán kevesebbel, mint a Roco, ezért szerintem mindenképpen érdemes számításba venni, amennyiben NoHAB vásárlása előtt van ez ember.
Terepasztalos videó
Készítettem egy kis összeállítást az elmúlt pár hét vonatozásaiból, jó nézelődést! 🙂
DigiTools NoHAB hang
Sokáig eléggé hidegen hagyott a hangdekóderek világa, de aztán pár éve a GySEV-es 470-essel megtört a jég. Amig az ember nem próbál ki egy ilyen mozdonyt, addig nem is gondolja, hogy milyen jópofa dolog ez. Valami olyat ad vissza egy hangdekóder a vasútüzemből, ami nagyon is a része. Ha az ember kimegy a pályaudvarra, azt tapasztalja, hogy rengeteg jellegzetes hang hallatszik egy vonat indulása előtt, és közben. Felmegy az áramszedő, bekapcsol a főmegszakító, elindulnak a hűtőventillátorok, szolmizál az inverter, és még megannyi apró nesz, amiket a hangdekóder megpróbál visszacsempészni a terepasztalunkra.
Mivel már villanymozdony hangom volt, gondoltam hogy beszerzek egy dízelt is. Jellegzetes hangra vágytam, ezért kedvenc dízelmozdonyomra a NoHAB-ra esett a választásom. A Miniversumban már volt tapasztalatom a DigiTools hangdekóderekkel, így természetes volt hogy ezt választom. Nem bántam meg. Sőt!
Pont a verzióváltás után jött meg az általam rendelt dekóder, így már a 2.1 es verziójút kaptam. Ez a dekóder sokkal fejlettebb az elődjénél, újra lett írva a motorvezérlése, nagyobb a belső memóriája, jobb minőségű hanganyagot tud kezelni, és még sok-sok minden. Elsőre ami feltűnik, az a dekóder mérete. Kicsi. Épp’ hogy nagyobb mint egy sima dekóder. Ezt bármilyen olyan mozdonyba be lehet rakni, ahova elfér egy mozdonydekóder. A hangszóróból sem a kerek, hanem a kocka Zimo jár hozzá, egy kis vödörrel, amivel nagyon könnyen be lehet rakni a mozdonyban kialakított helyre.
A beszereléshez nem kell semmi extra szerszám, faragás. Gyorsan felprogramoztam, és Train Controllerben újrakalibráltam a sebességgörbét, majd egy kicsit megjárattam:
Ami nagyon jó a dekóderben, hogy nem csak a sebességet figyeli, hanem a terhelésszabályzót is, így a játszott motorhang ennek függvényében is dinamikusan válzozik. Egy példa: állandó sebességgel halad a mozdony, és egy emelkedőhöz ér. Ekkor, ahogy a terhelésszabályzó feljebb kapcsol, hogy tartsa a sebességet, a hangdekóder is magasabb fordulatszámú motorhangot játszik. A fenti videóban is érvényesül a dolog, az ívben jobban befeszülő kocsik miatt eggyel feljebb kapcsol a mozdony.
Összességében nagyon meg vagyok elégedve mind a hanganyaggal, mind a dekóderrel. Árazásilag is nagyon el lett találva, a 20 ezer forintos ár miatt megkockáztatom, hogy a legjobb ár-érték arányú dekóder ma a piacon.
TT dolgok
Jó rég írtam már, és még régebben volt szó a TT-s projektemről. Most megtöröm a csendet, és a célegyenesbe érkezett BTTB NoHAB felújítás kapcsán írok pár sort, hogy miként is állok.
Szóval volt az a BTTB mozdony, amit szívesség fejében kaptam még tavaly. Elég rosz állapotban volt szegényke, így beutaltam egy főműhelyre. Először Csíkos mesTTer vette kezelésbe a hajtását, amiben ezt-azt cserélni kellett. Miután műszakilag a lehetőségekhez képest rendbe került, gondosan lemostam róla a régi kopott festést. Egy alapos előkészítés után a már jól bevált narancs keverékemmel szépen színrefújtam, majd száradás, és maszkolás után jött az alváz szürkéje, és a sárga csík. Még egy művelet van hátra, a vizesmatricás pályaszám felhelyezése (M61 019 lesz őkelme), hogy teljessé váljon a feljavítás.
Közben a TT-s asztalka más részein is történtek változások, előkészítettem a terepépítést, ennek jegyében maszkolószalaggal elfedtem a csavarokat, és illesztési hézagokat, és pár kritikus ponton „takonypisztollyal” rögzítettem a vágányzatot, hogy jobban bírja a függőleges tárolást.
Temofeszt 2013
Ismét eljött az október, és ismét megrendezték a Temofeszt vasútmodell kiállítást a Vasúttörténeti Parkban. Egy rossz szót nem lehet szólni, hiszen a rendezvénynek sikerült felülmúlnia a tavalyi méreteit is, és a színvonalra sem lehetett panasz.
Remek idő volt az egész hétvégén, úgyhogy a benti terepasztalnézegetés mellett a park kinti programjait is maradéktalanul lehetett élvezni. Volt Trumann, lóvasút, hajtányozás, és a Csajka is üzemelt, hogy csak párat emeljek ki. Sajnos a hátsó traktusban rohadó kocsikkal nem sok minden történt, de jó volt látni, hogy az MDa milyen jó egészségnek örvend.
Jöjjenek a képek, mert többet mondanak 1000 szónál is:
És akkor néhány kép kintről is:
PFT szerelvény
Régóta gondolkozom egy jópofa kis PFT-s szerelvény összeállításán, és mivel a kisszériás gyártóknál fel-fel bukkannak zöld vagonok, most bele is vágtam a gyűjtésükbe. Ugye volt egy zöld tartálykocsim a Piko jóvoltából, és most érkezett mellé egy műhelykocsi is Albert repertoárjából. Besoroztam egy Ks pőrét is a szerelvénybe, amit a 019-es NoHAB után akasztottam.
Még egy kicsit rövid, de hamarosan bővülni fog még a pályások vonata.
Nagyon el lett találva a kis zöld műhelykocsi
NoHAB-al a Balatonra
Idén ötven éves sokunk kedvelt mozdonysorozata, ennek apropóján a nyári menetrendben minden hétvégén két vonatpárt továbbított a 017-es gép a Balatonpartra. Hogy miért éppen a 017-es lett a kiválasztott, aki annyi év után először ismét menetrendszerinti személyvonatot vihetett? A válasz egyszerű, a 017-es rendelkezik vonatfűtő generátorral (a Bauzteni étkezőkocsinak kell az 1500V), illetve 120km/h az engedélyezett sebessége, ami nagy előny a 30a átépített szakaszán.
Az utazásra az augusztus 17-i szombatot választottam. Tervem szerint Badacsonyig utazok a 11:30-kor a Déliből induló „Tekergővel”, majd áthajózok Fonyódra, és onnan érem el célomat, Balatonfenyves alsót. Nagy örömömre a hosszúhétvégére tekintettel elég combos szerelvényt állítottak össze, 9 kocsi, és rögtön az étkező után nagy kedvencem egy Bko volt sorozva, így be is foglaltam egy üres kupét. Még indulás előtt nagy meglepetésre rámköszönt, majd beszélgetésbe elegyedtem egy kedves békéscsabai vasútmodellezővel, aki rendszeres olvasója a blogomnak, és ismerőseivel szintén ezen a vonaton utazott. Természetesen nem hagyhattam ki a mozdony lefényképezését sem, így gyorsan kattant az iPhone kamerája (azért ez, mert meg akartam fotóboltolni a képet Facebookra való feltöltés előtt, és erre a telefonon volt célalkalmazás – az út hátralevő részét már a NEX 5-el lőttem).
a kép akár a ’80-as, ’90-es években is készülhetett volna, leszámítva a vonógépünk pályaszámát/címerét, még a háttérben ácsorgó Szili, is a változatlanságot szimbolizálja
Az indulás pontos volt, én meg az ablakban lógva hallgattam ahogy felbőg a motor, és finoman, de határozottan megindul a szerelvény. Már a Mészáros utcai híd után meglepődtem, hogy mennyire fürge a mozdony a 9 kocsival, annak ellenére, hogy 120-as áttétel van benne. Kelenföldig még komótosan mentünk (sajnos elszaporodtak a lassújelek), aztán ahogy elhagytuk Hárost, kezdődött a futam. Először csak 80-100-ra gyorsultunk, majd Tárnok előtt 60-ra kellett lassítani (még mindig a 30a építése miatt), de aztán a váltókörzet után szépen oda lett pakolva a fokozat a gépnek. Mire kiértünk, 85-öt mutatott a nagy kaptató előtt a GPS-em, és valami gyönyörű dübörgés kíséretében a Martonvásári bevágás magaspontjáig 75-el jutottunk el (nem tudom, de gyanakszom, hogy 8-as 7-es pozícióban is mehettünk). Innen következett a vágta, az enyhe lejtőn már Marton kijáratnál 120-on állt a sebességmérőm, és ezt a tempót Kápolnásnyékig tartottuk is.
rendesen szedte a lábát, ahol lehetett
Hihetetlen élmény volt egy dízel vontatású vonattal a 120, főleg úgy, hogy elég jól hallatszott a lehúzott abláknál a 16 henger muzsikája. A velencei tónál letudtuk a kötelező megállásokat, majd fehérvárról is sietősen indultunk (lévén némi késésben voltunk a Tárnoki mizériák okán). Az igazi élmény Akarattya után következett. Mindenhol integető emberek, fotósok a pálya mentén, és az állomásokon, még a 71-es úton haladó autókból is integettek a vonatnak (sőt voltak akik filmezték is). Az ívekben rengetegen álltak az ablakoknál, nézték a mozdonyt, és az elsuhanó vidéket.
kamerák és fényképezők az ablakban lógó vasútbarátok kezében
ismerős ívek – annak idején rengeteget járt erre a „Svéd acéllovag”
Minden elindulás egy élmény volt, ahogy felhangzott a jellegzetes dübörgés, és egy kis füstpamacs kíséretében megindul a vonat. Sajnos Zánka-Köveskál állomáson megfogtak minket, egy Csörgő döglés miatt, de így is csak 7 perc késéssel ért a vonat Badacsonyba, úgyhogy azért jutott időm egy gyors uzsonnára mielőtt indult volna a hajóm.
klasszikus kép, minden megvan rajta, ami csak kell: NoHAB, mozdonynéző kisfiú, boldog leszáló utasok, napsütés, Balaton
A vezér valami hihetetlen érzékkel vezette végig a mozdonyt, ami készségesen szedte a lábait így 50 év szolgálat után is. Néha ledöbbentem, hogy „ez ennyire tud menni”, és hogy szinte meg sem kottyant neki a 330 tonna körüli vonat mozgatása. Sokan kételkedtek a nyár elején a projekt sikerességében, de a jó öreg gép ismét megmutatta, hogy van még kersnivalója a vaspályákon. Köszönöm azoknak, akik megszervezték a mozdony közlekedését, hogy ismét lehetett NoHAB-ozni a Balatonnál, kívánom nekik a legjobbakat, remélve, hogy jövőre is sikerül megszervezni valami hasonlót.
Újra NoHAB a Balatonnál
Temofeszt 2012
Jó időpont, jó helyszín, jó kiállítás. Röviden ennyit lehet elmondani az idei Temofeszt Nemzetközi Vasútmodell Fesztiválról.
Délelőtt fél 11-re értem ki a Tatai útra, ahol már ekkor meglehetősen nehéz volt parkolni. A bejáratnál nem volt nagy sor, de lehetett látni, hogy a látogatók folyamatosan érkeznek. A park területén is nagy volt a nyüzsgés, de a kiállítócsarnok volt csak igazán mozgalmas. Ameddig a szem ellát, véget nem érő modul, és hagyományos terepasztalok. Nagyon színvonalas volt az egész kiállítás, érezhetően a mennyiség mellett a minőségre is odafigyeltek a szervezők, és külön jópont, hogy végre a rekkenő hőség sem zavarta az embert, 20 fok körüli hőmérséklet és szikrázó napsütés volt kint, de bent is nagyon kellemes volt az idő (az októberi időpont ilyen téren sokkal szerencsésebb, mint a nyár közepe).
Igazándiból szavakban nehéz leírni egy ekkora kiállítást, úgyhogy készültem, és vittem fényképezőt, hogy a leglátványosabb részeket megörökítsem. Beszéljenek hát a képek:
Míg bent a modelleké volt a főszerep, kint a 411-es Truman parádézott. A nap nagy részében oda vissza járkált az egyik vágányon, de délután 2-kor vízszerelés céljából pihent egy kicsit, és előtte megforgatták a fordítókorongon.
Összességében nem csalódtam, csak javasolni tudom mindenkinek, aki még nem tette, hogy holnap látogasson el a Parkba, mert nem mindennapi élményben lesz része.
Modellbemutató: ROCO M61 019
Teljesen véletlenül vettem észre szombat este, hogy a Medikernél akciós a 19-es NOHAB, de ekkor pechemre már azt írta a webshop, hogy csak rendelésre van, mert elfogyott a készlet. Már régóta szerettem volna egy társat a Huszasnak, és hát egy próbát megért a dolog, így ma ebéd után felkerestem a boltot, hátha még szerencsével járok… és igen, pont akkor jött meg a szállítmány a Roco-tól, így rögtön le is csaptam a modellre.
Mivel már egy ideje van Roco NOHAB-om, túl sok meglepetésre nem számítottam. A csomagolás a szokásos, mellékelve a pályakotrók, légtömlők, visszapillantó, és a kürtök, valamint két rövidkapcsoló. Első körben a dekóder beépítésével kezdtem, majd felkerültek a kiegészítők, az egyik oldalra a teljes pályakotró, és légtömlők. Egy kicsit átrendeztem a kerekeket, a tapadógyűrűseket a forgóvázak belső végére raktam, mert így tapasztalatom szerint így jobb mozdony áramszedése (a tapadógyűrűs kerék gyakorlatilag nem szed áramot). LokProgrammer-el feltöltöttem a már a másik mozdonyhoz beállított értékeket, és végre jöhetett a sínre-helyezés. Ekkor kellemes meglepetés ért, ugyanis a mozdony szinte teljesen hangtalanul indult, és járt vagy fél órát az asztalon, a 020-asnál tapasztalt hangzavar elmaradt. Bejáratás után készült pár kép, és vonatot is kapott.
A festés szép, nem lehet rá panasz, a kiegészítőkkel is minden rendben volt, valamint az ára is egészen baráti (a magyar igényeknek ez az ár mindenképpen jobban megfelel, mint a korábbi, 45-50ezer körüli), és a hajtás is lényegesen jobb, mint az elődben, szóval megérte megvenni. Egy dolog még feltűnt rajta, mégpedig az elején, a MÁV felirat hiánya. Rövid keresgetés után azonban megnyugodtam, mert a modell a jelenlegi, tehát Ep.VI-os állapotot modellezi (a gép ugye a Nosztalgia Kft. tulajdona, ezért nincs rajta MÁV jelzés). Nagyjából ennyit lehet elmondani a mozdonyról, most sietek, mert még megyek vele egy pár kört…