Címke: szerelés

Beküldve:

RailJet világítás szerelés

A RailJet-em alapból a Basic edition kiadású, ezért nem található benne sem áramvezető kapcsoló, sem világítás. Mit tehet ilyenkor a leleményes modellező? Hát beleszereli, ami hiányzik!
Mivel szeretném, hogy a vezérlőkocsiban található funkciódekóderről lehessen vezérelni a világítást, és nem csak a vezérlőkocsiban, körülnéztem, hogy milyen áramvezető kapcsolók vannak a piacon. Ami nekem kell, ahhoz elég a két pólusú csatlakozó, így esett a választásom a Viessmann termékére. Ez egy Fleischmann profi kapcsoló, ami úgy van kialakítva, hogy két réz csatlakozó segítségével átviszi a nekem szükséges két elektromos pólust (+, és -), a világytás üzemeltetéséhez.

Gondolkoztam azon, hogy a kocsikba is szerelek érintkezőket, az áramfelvételhez, de ekkor már a Roco 4 pólusú kapcsolóját kellene használnom, ami lényegesen drágább, és mivel a vezérlőkocsi áramszedése nagyon jó, erre nincs szükségem.

Először a dekóderről felvittem az AUX3-as kimenetet, hogy aztán erre ráköthessem a sima ZZemoki féle világításpanelt. A felvitel nem volt egyszerű, a vezérlőkocsi kapcsolási rajza hiányban a dekóderfoglalatra forrasztottam rá a kábeleket (a kevés hely miatt ez eléggé nagy odafigyelést igényelt). A világításpanelről ezután eltávolítottam a kondenzátort (mivel a dekóderben is van, ezért szükségtelen, és amúgyis csak levágja a funkciókimenetet a hirtelen nagy terhelés miatt), majd a polarításra ügyelve felforrasztottam a vezetékeket. A Viessmann kapcsoló vezetékeit szintén ráforrasztottam a panelre, majd szépen sorra megismételtem a műveletet a maradék két betétkocsinál is. Fontos, hogy mindig ellenőrizzük a polarítást, mert sok bosszúságtól megkíméljük így magunkat (kocsi újra szétszedése, és összerakása).




Végül jött a próba, F3-as gombra szépen működik a világítás 🙂 Így lett a Basic Edition-ból Middle End Edition 🙂 A vezérlőkocsinak a mozdonytól eltérő címet kell adni (különben az F3 aktiválja a mozdonyban a tolató üzemmódot, és felezi a sebességét), és felvenni a mozdony, a consist címben, hogy működjenek a vezérlőkocsi irányváltó fényei.

Beküldve:

Bütykölés

A hétvégén meglátogattam a börzét, és beszereztem egy-két olyan alkatrészt, amire már régóta várt néhány járművem. Az egyik ilyen dolog egy Digitools dekóder volt, amit a 2139-es csörgőmnek szántam. Sok jót olvastam már róla, de igazán csak akkor esett le az állam, amikor beüzemeltem. Gyári beállításon tökéletesen működik, semmihez nem kellett nyúlni, csak a címet adtam meg neki, és kész. Hang nélkül indul, finoman megy, fénytompítás, mozdonyvezető üzem, ez a kettő utóbbi tetszett nekem a legjobban. Megjegyezném, hogy a ez utóbbi üzemet még a Lokpilot4 sem tudja! Lényeg a lényeg jó vétel volt, baráti áron, magyar gyártótól.

A járműveim világítását is fejlesztgettem, beszereztem két digitális világításpanelt, a vasutmodellelektonika standján, így már öt kocsiban kapcsolható a fény, miután a két fugi By is megkapta a paneleket. Jól működik, és nagyon hasznos, mert nem szeretem a nappal is fényárban úszó szerelvényeket, így csak egy kapcsolás, és elalszik a pilács.

Szintén az előbbi helyen szeretzem be egy digit előkészítőpanellel egybeépített dekódert, a még névtelen, de hamarosan 2194-esként debütáló TR-es csörgőm számára. Ideje volt, mert a kasztnit még a Púpossal együtt festettem, és már egy hónapja megjött hozzá az új alváz is, úgyhogy most végre ismét összeraktam, így laza másfél év után ismét egyben van a gép. Teszteltem, járattam, már csak a pályaszámok, és a világítás beszerelése van hátra, és újra állagba vehetem a járművet.

Beküldve:

Púpos

Még karácsony után érkezett meg hozzám egy lacus117-féle púpos. Sokáig a polcon pihent, aztán két hete megérkezett hozzá a fotomaratott korlátot, és kiegészítőket tartalmazó rézlap, valamint az ablakok, így nekiláttam a jármű össze-szereléséhez.
Első körben gondosan kivágtam a korlátokat, és az egyéb, rézből készült kiegészítőket, majd a géptérajtókat felragasztottam. A korlátokat óvatosan mehgajlítottam, és rápróbáltam a kasztnira. A rögzítésüket a legvégére hagytam.


A hajtáson sokat gondolkodtam, végülis Fuggerth lesz, de nem Bühler motorral, mert az nem fér be a keskeny géptérbe, hanem valami más megoldással. Az alvázhoz vettem 7,5×2,5mm-es réz idomokat, ezekből készítettem el a súly nagy részét, és alakítottam ki a leendő motornak a helyet. Hogy biztosítsam a forgóvázak szükséges elmozdulását, H alakban rendeztem el a réz elemeket, majd rugalmas erős-ragasztóval rögzítettem a fröccsöntött alvázkerethez.


Ideiglenesen, az ütközők beállítása, valamint a súly megfelelő kialakításának tesztelésére aláraktam az egyik M41-esem forgóvázait (a sajátjai még készülnek). Az ütközők egyébként ZZemoki féle fém esztergált darabok, amik pontosan a kialakított furatokba illeszkednek.

Miután szerkezetileg kész lett a gép, elkezdtem a festést. Először a piros színt fújtam rá, majd két nap száradás után kimaszkoltam a sárgát, és a legvégén a szürkét vittem fel az alvázra, és a forgóvázmaszkokra. A korlátokat a szürke száradása után festettem ecsettel sárgára, illetve javítottam egy-két maszkolási hibát is.
Száradás után jött a korlátok végleges rögzítése is, ami után a mozdony elnyerte végső kinézetét. Még az ablakokat kell majd behelyezni, és már csak a forgóvázakra, és a motorra kell majd várnom, hogy azt mondhassam, kész vagyok.


Beküldve:

Peronvilágítás

Ahogy lassan beköszönt az ősz, és rövidülnek a nappalok, jobbnak láttam beüzemelni a már korábban telepített peron, és parkolóvilágítást. Az eredmény alant látható. Az állomásépületre még tervezek szerelni két-három lámpát, valamint tervben van egy Viessmann reflektor telepítése a rakodóvágányokhoz. A faluba még tervezés, és beszerzés alatt vannak a világítótestek, de előbb-utóbb ott is felgyúlnak a fények.




Beküldve:

Alakul

mármint a terepasztal. Az utóbbi bejegyzés óta komoly fejlesztések történtek mind a terepet, mind magát az asztalt illetőleg.
Első körben leszedtem a felsővezetéket, hogy könnyebben tudjak dolgozni, majd befejeztem a tereprendezést, legalábbis a szóróanyagos részét. Miután teljesen kész lett a fű, a korábbi hibákat is befoltozgattam, valamint kisebb korrekciókat végeztem a töltésen, és környékén is. Eztán jött a neheze, ugyanis a szerkezetet eddig tartó két kiszuperált asztalt nyugdíjba küldtem, és beszereztem nyolc fém asztallábat, amiken ezek után biztosan (és vízszintesen) áll majd a terepasztal.
Eme lábaknak a beszerelése előtt szét kellett szednem két részre, az asztalt, ami az elektromos kötések bontását is jelentette. Szerencsére mivel nincs olyan sok átmenő kábel a két rész között, és mert csokikkal oldottam meg az összeköttetést, ez a rész gyorsan ment. Ezután a falhoz állítottam a két fél-asztalt, és felerősítettem az új lábakat, majd ismét összeállítottam a szerkezetet. Időközben végeztem némi tisztogatást az alagútba rejtett tárolóállomáson is (elég sok por össze tud ám gyűlni fél év alatt). Összeillesztés után szerencsére minden passzolt, az elektromos kábelek bekötése utáni teszten is jól vizsgázott a pálya, ami most körülbelül 10 centivel feljebb került, a hosszabb lábaknak köszönhetően (így egyébként sokkal jobban hozzáférhető lett).



Már egy ideje a fiókban hevert egy csomó VulcanModell kiegészítő, most éppen idejét láttam ezeknek a felszerelésére is. A padokat összeragasztottam, a virágosládákat megtöltöttem „virággal”, majd mentek a peronok mellé. Fontos a minőségi utastájékoztatás, ezért telepítettem a hangosbemondót is.




A korábban kapott gumikerekű járművekkel lassan megtelik a parkoló, eztán még a faluba kell majd néhány jármű, hogy teljes legyen az összkép.

Gyakorlatilag elmondhatom, hogy jelen állapotában 80%-os a készültségi fok, ami egész jó eredménynek mondható, ahhoz képest, hogy alig egy éve fogtam bele az építésbe.

Beküldve:

Kocsivilágítás

Igazándiból ugyan már régóta van világítás a legtöbb kocsiban, azonban ennek használatát idáig mellőzni kényszerültem, ugyanis rendkívül villogtak. A probléma az áramszedésben volt keresendő, ugyanis az összes belső világítás „szett” forgóvázanként csak egyik oldalon veszi az áramot, így a kisebb egyenetlenségek, váltó-szívdarabok, kisebb kosz, stb… is megszakítja az áramkört, és villan egyet a lámpa. Mivel nekem még a régebbi időkből való ZZemoki LED-es paneljeim vannak, ezekben alapból nincs puffer kondenzátor (az újakba már egy ideje raknak ilyet), ami megszüntetné a villogást, így nekem kellett ezt a problémát orvosolni.
Az első gond a kondenzátor méretével volt. Ami nekem itthon van, az ugyan nagy kapacitású (100nanoFarád), de a mérete is ehhez mérhető, így sehogy sem sikerült beleerőszakolnom a belső berendezéses kocsikba (kivéve a vezérlő, és a poggyászkocsit, mert ezekben van elég hely). Szerencsére jártam a Conrad-ban, és találtam a célnak megfelelő méretű, és elfogadható kapacitású (47uF-es) kondit. Első körben kevesebbet vettem, hátha nem válik be, de szerencsére ez nem következett be.

Méreténél fogva ebből a fajtából hármat is fel tudtam használni panelenként, ami gyakorlatilag teljesen megszüntette a villódzást, és teljesen egyenletes, folyamatos fénnyel világítanak az átalakított vagonok. Két kondenzátort a panel végére, egyet pedig a közepére forrasztottam, ahova a meglévő áthidaló elem miatt tökéletesen passzol. A későbbiekben majd a többi járművön is elvégzem a megfelelő átalakítást, így végre fényárban úszhatnak majd a szerelvények 😉 Egyébként főleg a Fuggerth kocsikon dob nagyot a dolog, így sokkal jobban látszik a belső berendezésük.