Modellbemutató: MTB MÁV M44 148 „Bobo”

#vasútmodell #máv #mozdony

Ebben a videóban az MTB 2023-as H0 újdonságát, a MÁV M44 „BoBo” becenevű Ganz dízel villamos tolatómozdonyát mutatom be nektek.

Készítettem egy rövid tolatós demó videót is itt megtekinthető:

Gyártó: MTB
Vasúttársaság: MÁV
Korszak: V.
Pályaszám: M44 148
Honállomás: Szolnok
Cikkszám: MTB M44-148

A modell megvásárolható a hazai boltokban: https://www.google.hu/search?q=mtb+m%C3%A1v+m44+v%C3%A1s%C3%A1rl%C3%A1s&client=safari&hl=hu-hu&ei=703mY7_oN_HMrgTd3JKoAg&oq=mtb+m%C3%A1v+m44+v%C3%A1s%C3%A1rl%C3%A1s&gs_lcp=ChNtb2JpbGUtZ3dzLXdpei1zZXJwEAMyBQgAEKIEMgoIABDxBBAeEKIEMgUIABCiBDIFCAAQogQ6CAgAEKIEELADOg0IABDxBBAeEKIEELADOgoIABAeEKIEELADOgcIABAeEKIESgQIQRgBUMMaWKsnYP4saABwAHgAgAH0AYgB5AaSAQUxLjIuMpgBAKABAcgBBcABAQ&sclient=mobile-gws-wiz-serp#ip=1

PIKO gyári hangos M62-es összehasonlítása a DigiTools hangjával

#vasútmodell #teszt #bemutató
Ebben a videóban egy kölcsönkapott gyári PIKO M62-es hangdekóder hangjait hasonlítom össze a DigiTools hanganyagával. Elsősorban azokra a hangokra koncentráltam amik mindkét dekóderben elérhetőek.

Egy DR Szergej indulás: https://youtu.be/gGl9z7OsuYU?t=37

Egy jól eltalált csöves Szergej hang: https://youtu.be/vGCBs1O2XxM?t=84

Gyártói információs oldalak a dekóderek részletes specifikációival:

DigiTools M62 DigiSound 5.5: https://digitools.hu/termek/m62-szergej-hanganyag/

PIKO SmartDecoder XP 5.1 M62: https://www.piko-shop.de/de/artikel/piko-smartdecoder-xp-5.1-s-v200-dr-mit-schalldaempfer-plux22-inkl.-lautsprecher-35040.htm

PIKO gyári hangos V43-as összehasonlítása a DigiTools hangjával

#vasútmodell #teszt #bemutató

Ebben a videóban egy kölcsönkapott gyári hangos PIKO V43-as hangjait hasonlítom össze a DigiTools hanganyagával. Elsősorban azokra a hangokra koncentráltam amik mindkét dekóderben elérhetőek.

Gyártói információs oldalak a dekóderek részletes specifikációival:
DigiTools V43 DigiSound 5.5: https://digitools.hu/termek/piko-v43-szili/
DigiTools bemutatóvideó a dekóder beépítéséről, és a hangról: https://youtu.be/4oyf2fQ194I

PIKO SmartDecoder XP 5.1 V43: https://www.piko-shop.de/en/artikel/piko-smartdecoder-xp-5.1-s-v43-mav-plux22-inkl.-lautsprecher-35164.html

Modellbemutató: NMJ – MÁV-START IC+ CAF Bpmz

Elkészült a videós bemutató is az NMJ IC+ festésű Bpmz kocsijáról. Pont ideális néznivaló lehet ez egy ilyen borús szombat délutánon 🙂

Mint derült égből a villám, úgy jelentek meg az NMJ IC+ színterves CAF kocsijai. Ez a kocsi nem szerepelt a 2020-as újdonságok között, mert az NMJ előre nem teszi közzé, hogy mikor mivel készül, hanem egyszerűen megjelennek a boltokban a modellek, amikor azok megérkeznek Kínából. Érdekes hozzáállás, viszont mondjuk így elkerülhető egy csúszás esetén az kellemetlenség, mint amit az ACME évek óta eljátszik. Remélhetőleg a gyártó tanul majd a mostani megjelenés körüli fennforgásból, és legközelebb időben megkéri a START engedélyét a logo és egyéb jogdíjas elemek használatára.

Most viszont térjünk rá a kocsira. Egy Bpmz landolt most nálam, mégpedig a 113-as pályaszámú. 

Nekem személy szerint formailag jobban tetszik az NMJ verziója, mint az ACME-é. Ezen a kocsin jobban sikerültek a tetőbordák, főleg a kocsivégeknél, és a tetőív is közelebb áll az eredetihez. 

A kocsi homlokfala az eredeti, nem felújított CAF kocsiét modellezi, ezért itt van egy részlet, mégpedig a végzár-lámpák környéke ami nem stimmel. Ez a felújított kocsikon módosítva lett.

A forgóváz az eredetihez hasonló GC-5-ös típusú, sajnos kicsit műanyaghatású, lévén anyagában színezett, illetve hiányzik a mágneses sínfék is róla, ez az alkatrész a dobozban sem volt benne. Ez azért érthetetlen, mert a korábbi sima MÁV illetve START kiadásokon ez az alkatrész gyárilag fel volt szerelve.

Oldalról is meggyőző a jármű alakja, egyedül az iránytáblánál nem stimmelnek a dolgok, a felújítással a régi táblatartók digitális táblákra lettek cserélve, a modellen ezt a részletet szerszámmódosítás helyett úgy oldotta meg, hogy egyszerűen feketére festette a régi táblatartót.

Ismét nyitott állapotban maradtak a lépcsők, érthetetlen, hogy ezt a részletet miért nem sikerült az évek folyamán módosítani, ráadásul úgy, hogy ez az elem külön alkatrész.

A festés véleményem szerint alapvetően jól sikerült. A maszkolások szépek, a színek szemre passzolnak az eredetiekkel. Sajnos itt is van gixer, mégpedig az átjáróajtóknál, ezeket elfelejtették narancssárgára festeni. Ha vonatba van sorozva a kocsi, akkor ez kevésbé zavaró, de hát na!

A feliratozás is jól sikerült, minden olvasható, éles, hozza az elvárható szintet, továbbá végre az alvázszerelvényekre is jutott tamponozott részlet.

Amit hiába keresünk, az a kocsibelső, ez ugyanis továbbra sincs. Ha szeretnénk bele valamit akkor vagy donorkocsiból lehet beleműteni egy termes belsőt, vagy pedig hozzám hasonlóan mondjuk egy jó kis 3D nyomtatottat rendelni bele, olyat mint az itt jobb felül látható videót készítő modellezőtárs gyárt. Ezzel jelentősen fel lehet dobni a járművet, főleg ha még belső világítás is kerül bele, mint ahogy a Bcmz kocsimnál.

Ha összegezni kellene, akkor kicsit felemásnak érzem a modellt. Alapvetően ha megbékélünk a kompromisszumokkal, akkor egy jó kis kocsit kapunk, ami ezzel a festéssel üde színfolt lehet a sztenderd MÁV festésű járművek között, viszont szerintem enyhén túlárazott a jármű. Ennyi pénzért legalább belső, és egy korrektül festett átjáróajtó járhatna. Reméljük idővel a gyártó is lép ezügyben egy esetleges következő szériánál.

Modellbemutató: NMJ CAF liege

Nem újdonság nálam az NMJ CAF kocsi, korábban már volt egy étkezőm, de aztán megváltam tőle, most azonban egy másodosztályú fekvőhelyes kocsira tettem szert, ami a Modell & Hobby-nál akciósan volt kapható.

Kinézetre a jármű hozza az eredetit, az ördög azonban itt is a részletekben rejlik. Az NMJ kocsi formára egy picit jobban el lett találva, mint az ACME, és itt a forgóvázak is stimmelnek, azonban az apró különbségek csak közelről láthatóak igazán.

Szép feliratozás, jól eltalált részletek (a belső hiánya elsőre alig tűnik fel a sötét ablakok miatt)

Az ajtók környéke is rendben van, a forgóváz is az eredetinek megfelelő

Terepasztalon vonatba sorozva talán csak a belső berendezés hiánya, és a nyitott állapotban felszerelt alsó lépcsők szúrhatnak szemet az embernek.

A modell alja nincs kidolgozva, itt hiába keresnénk a fotomaratott klímarácsot, mert teljesen sík az alváz. Ez annyira nem zavaró, mert általában nem alulról nézegeti az ember a terepasztalon álló járműveket.
Amit nagyon jól eltalált a gyártó, az a tetőívek, és behúzások. Az ACME kocsi mellé helyezve egyből látsznanak az apró, de lényeges különbségek.
ACME és NMJ profilból

A tetőbordák is jól vannak kialakítva, szemben az ACME-val, aki nem találta el annyira a dolgot

kocsivégek - balra ACME, jobbra NMJ

Sajnos az ACME-val ellentétben az NMJ-nél nagyobb a minőségbeli szórás, főleg a tamponozás terén, ezért érdemes még a boltban alaposan átnézni a járművet.
Összességében ár érték arányban egy nagyon jó kompromisszum az NMJ kocsi az ACME-val szemben, amennyiben a belső hiányával meg tudunk békülni.
Pro:
+ nagyon jól eltalált forma
+ az eredetinek megfelelő forgóváz
+ ár/érték arány
Kontra:
– belső berendezés hiánya
– nyitva felejtett lépcsők
– gyakori tamponozási hibák / nagyobb minőségbeli szórás

DigiTools NoHAB hang

Sokáig eléggé hidegen hagyott a hangdekóderek világa, de aztán pár éve a GySEV-es 470-essel megtört a jég. Amig az ember nem próbál ki egy ilyen mozdonyt, addig nem is gondolja, hogy milyen jópofa dolog ez. Valami olyat ad vissza egy hangdekóder a vasútüzemből, ami nagyon is a része. Ha az ember kimegy a pályaudvarra, azt tapasztalja, hogy rengeteg jellegzetes hang hallatszik egy vonat indulása előtt, és közben. Felmegy az áramszedő, bekapcsol a főmegszakító, elindulnak a hűtőventillátorok, szolmizál az inverter, és még megannyi apró nesz, amiket a hangdekóder megpróbál visszacsempészni a terepasztalunkra.
Mivel már villanymozdony hangom volt, gondoltam hogy beszerzek egy dízelt is. Jellegzetes hangra vágytam, ezért kedvenc dízelmozdonyomra a NoHAB-ra esett a választásom. A Miniversumban már volt tapasztalatom a DigiTools hangdekóderekkel, így természetes volt hogy ezt választom. Nem bántam meg. Sőt!
Pont a verzióváltás után jött meg az általam rendelt dekóder, így már a 2.1 es verziójút kaptam. Ez a dekóder sokkal fejlettebb az elődjénél, újra lett írva a motorvezérlése, nagyobb a belső memóriája, jobb minőségű hanganyagot tud kezelni, és még sok-sok minden. Elsőre ami feltűnik, az a dekóder mérete. Kicsi. Épp’ hogy nagyobb mint egy sima dekóder. Ezt bármilyen olyan mozdonyba be lehet rakni, ahova elfér egy mozdonydekóder. A hangszóróból sem a kerek, hanem a kocka Zimo jár hozzá, egy kis vödörrel, amivel nagyon könnyen be lehet rakni a mozdonyban kialakított helyre.
A beszereléshez nem kell semmi extra szerszám, faragás. Gyorsan felprogramoztam, és Train Controllerben újrakalibráltam a sebességgörbét, majd egy kicsit megjárattam:

Ami nagyon jó a dekóderben, hogy nem csak a sebességet figyeli, hanem a terhelésszabályzót is, így a játszott motorhang ennek függvényében is dinamikusan válzozik. Egy példa: állandó sebességgel halad a mozdony, és egy emelkedőhöz ér. Ekkor, ahogy a terhelésszabályzó feljebb kapcsol, hogy tartsa a sebességet, a hangdekóder is magasabb fordulatszámú motorhangot játszik. A fenti videóban is érvényesül a dolog, az ívben jobban befeszülő kocsik miatt eggyel feljebb kapcsol a mozdony.
Összességében nagyon meg vagyok elégedve mind a hanganyaggal, mind a dekóderrel. Árazásilag is nagyon el lett találva, a 20 ezer forintos ár miatt megkockáztatom, hogy a legjobb ár-érték arányú dekóder ma a piacon.

Trix Hercules – bemutató

A börzén csaptam le rá, egy régi ismerősöm árulta. Tudom, hogy nem tökéletes, de nekem bejön. Na, mi ez? Trix ÖBB 2016. Régóta szemezgettem már a Piko mozdonyával, mert hát GySEV-es területre bejárogatott ilyen gép rendszeresen, meg jól néz ki, de valahogy mindig elnapoltam a dolgot. Most lecsaptam a lehetőségre és ugyan nem Piko gyártmányút, de beszereztem egyet.

Már korábban volt egy Trix gépem, egy Traxx, így nem volt nagy meglepetés, hogy azzal közel azonos alapokon nyugszik ez a mozdony is. Egy masszív fém kasztni alatt rejtőzik a nem túl nagy tudású SX dekóder, és a hajtás. A motor a Piko gépekhez hasonló, viszont lendkerekes. A hajtás többi eleme LifeLike alapokon nyugszik, ehhez méltóan elég precíz, egyenletes a járása, nem imbolyog. A dekódernek van egy jellegzetes hangja, sajnos nem egy DigiTools, de legalább gyárilag benne van, és a célnak megfelel. A TC-s kalibráció alkalmával valami borzasztó sebességgörbe jött ki, de nem foglalkozok vele túlságosan, mert úgyis a számítógép vezérli, ami szépen el tudja tüntetni az ilyen csúfságokat is.


Külsőre ami feltűnő, az a sarokfellépők hiánya, és a forgóvázak. Ez utóbbiak nem a Siemens mozdonyhoz passzolóak, hanem a Traxx forgóvázai. Ez van, ilyen áron ne várjunk JC szintű kidolgozottságot. Maga a kasztni viszont szép, a korlátok/kapaszkodók nem egybeöntöttek, mindegyik külön elem. A festés és feliratozás is szép, jól hozza az eredetit. Állítólag a kaszni arányai nem stimmelnek, ez nekem nem tűnt fel, nincs másik ilyen gépem összehasonlítás céljából.

Szerelvényként kapott két GySEV-es halbit, járt így az igazi mozdony is jó sokat a Nyugati végeken.


Beüzemelés

A költözés még olyankor is egy macerásabb folyamat, ha az embernek nincs egy olyan hobbija mint a vasútmodellezés. Nem egyszerű, mert egyrészről mindent be kell pakolni, majd ugyanazt kipakolni. Hát az elmúlt másfél hónap ezzel telt nálam. Sok teendő akad ilyenkor a lakással is. Festés, utána takarítás, javítgatni ezt-azt, bútorokat, és egyéb a lakhatáshoz szükséges kiegészítőket vásárolni. Szerencsére mostanra ez a folyamat nagyjából lezárult, így jutott időm az asztal beüzemelésére is.
Első körben a három asztalrész elektromos összeköttetéseit kapcsoltam össze, összekábeleztem az S88 visszajelentőbuszt (ez a legegyszerűbb része a dolognak), összekötöttem a központot és a PC illesztőt. Volt még egy lezárlatolt DidiSwitch 8-am, amit sikerült a gyártóval megjavíttatnom, így a tároló két váltóját ebbe kötöttem be közvetlenül, így 6 kábellel kevesebbet kell a két asztalrész között immáron áthúzni (célom hogy minden felesleges fél asztalon átívelő vezetéket megszüntessek). Beszereztem továbbá a hiányzó GeoLine állítóművet is, amivel a tároló utolsó váltóját is bekötöttem a rendszerbe.

Teszt gyanánt először egy GySEV-es teknőt zavartam körbe, majd néhány kábel megigazgatása, és pár váltó átcímzése után az ÖBB-s 1014-es is felkerült, valamint pár teherkocsit is felraktam. Összességében negyed óra vonatozás után arra jutottam, hogy minden megfelelően működik. Néhány ponton még majd át kell néznem a kábelezést, mert kusza, de alapvetően rendben van az asztal. A következő kör egy alapos takarítás lesz majd 🙂

Modellbemutató – PIKO Desiro

Egy modellezőtársam jóvoltából nálam vendégeskedett egy PIKO MÁV-START-os desiro, így alkalmam nyílt közelről is szemügyre venni, és körbefotózni a szépséget.

A modell egy szép hosszú dobozban érkezik, amiből egyben lehet kivenni a kétrészes motorvonatot. Egy kis zacskóban találunk hozzá még kiegészítőket, mint például a tetőszellőzőket, valamint kapcsolószerkezetet. Gyárilag jár hozzá egy olyan kapcsoló is, amivel lehetőség van két motorvonatot szinkronban üzemeltetni.

A dekóder behelyezése rendkívül egyszerű, a középső forgóváz mellett a motorvonat alján egy kis ajtót kell eltolni, és a vakdugó eltávolítása után behelyezni a 8 pólusú dekódert. Mivel elég kevés hely van lent, a dekóder helye a WC-ben van kialakítva, így kívülről teljesen láthatatlan, mégis kényelmesen elfér.  Itt a panelen egy vezeték átdugásával lehetőség van digitális módban függetleníteni a belső világítást a menetvilágítástól.
Egy alaphelyzetbe állított ESU LP3-as dekóderrel hibátlanul működik, szép lassú-menetet produkál, és a sebessége is teljesen rendben van. Egy kicsit hangosak a motorok a terhelésszabályzás miatt, de még a tűrhető szinten belül van a hangerő. Analógban teljesen némán suhan a jármű.
A motorvonat festése nagyon szép lett. Én mindent a helyén találtam. Élesek a pályaszámok, és a különböző apró feliratok is olvashatóak.

A jármű rendelkezik belső utastéri világítással, amit a dekóder F1 funkciógombjával tudunk aktiválni. A világítás nagyon jól eltalált, az eredeti járműhöz hűen kékes árnyalatú. A beépített kondenzátoroknak hála teljesen villogás-mentesen működik. Analóg üzemben már 5 volt körül tisztességesen világít. A motorvonat menetirány szerinti világítással is rendelkezik, neki szép sárgás a fénye, előre 3  fehér, hátra 2 vörös fény világít.


Maga a kasztni elsőosztályú, minden apró részlet kivehető. A forgóvázak kidolgozására sem lehet panasz, de Jaegerrndorfer részletességet nem érdemes tőle várni, azonban a Flirt-nél szebb, részletesebb.
A modell ára kicsit magasnak mondható, főleg annak a tükrében, hogy ha megnézzük, a Flirt tízezer forinttal olcsóbban kapható, hasonló műszaki tartalommal, viszont ezért a pénzért egy remek járművet kapunk, ami minden magyar témájú terepasztalon megállja a helyét.





TT Teknő

Beszerzésre került egy akciós TT-s Piko Teknő, így végre magyar vontatógéppet rakhatok a meglévő két TT-s személykocsim elé.

A modell a 1047 009-es pályaszámú gépet modellezi, még a hagyományos MÁV-os feliratozással. Maga a mozdony kívülről nagyjából ugyanazt a részletességet hozza, mint a H0-s társa (ez ebben a méretben előny, a H0-ban hátrány). Szép a festés, a feliratozás éles, és pontos, maga a forma is jól mutat ilyen kicsiben. Itt egyáltalán nem zavaróak az ablaktörlők, és a kapaszkodók, mert szabad szemmel ezek nem annyira szembeötlőek.

Belül dekóderfoglalat, menetirány függő világítás (zárfény nincs, és izzós), viszonylag átgondolt felépítés fogadja az embert. A motor itt is beépített – értsd be van ragasztva – cserélése nem lehet egyszerű, viszont lendkerekes. A kerekek két tengelyen kaptak tapadógyűrűt. Futása szép, egyenletes, még kisebb sebességeken is finoman jár.


Gyárilag kengyeles régebbi típusu kapcsoló van hozzá, de lehetőség van az új kapcsoló használatára is, viszont ekkor a foglalatot cserélni kell, egy hosszabbra, mert különben összeakadnak az ütközők, pont mint H0-ban :(.

Összességében hozza a szintet, amit ekkora méretarányban elvár az ember, és az ára is barátságos.

TRAXX teszt

Ugyan kicsit régi téma, de most egy kicsit előtérbe került például a fórumon történt Roco vs. Heljan NoHAB összehasonlítgatás okán, hogy mégis melyik TRAXX az igazi. Az Indóházban ugyan már volt külön teszt az A.C.M.E. mozdonyról, valamint később egy összehasonlítás a Roco, és a Piko gépről, de a nagy csata kimaradt. Nekem ugyebár csak az A.C.M.E. van meg, viszont egy kedves modellezőtársamtól kölcsönkaptam egy Roco mozdonyt is, direkt a teszt kedvéért.

Kezdjük az alapokkal. Ugyebár 25 Bombardier mozdony érkezett hazánkba a P160 AC2-es verzióból, mindkét modell a flotta első tagját, a 001-es pályaszámú gépet mintázza (a pályszámválasztás a Roco részéről a mai napig kérdéseket vet fel bennem). Ez a mozdony nagyjából megegyezik a németeknél használt 146-os sorozattal (mínusz az utastájékoztató mátrixtábla). Modell lévén nekünk az a lényeges, hogy kívülről hogy sikerült az igazi mozdony leképzése. Gondolom túl nagy titkot nem árulok el, azzal, hogy mindkét mozdony átfestés, de mivel a Trakciónak szállított mozdonyok külsőleg javarészt megegyeznek a más vasutaknál szolgáló gépekkel, nem is volt szükség új szerszám készítésére. Amire kíváncsi vagyok, az az, hogy a két ismert modellgyártó esetében hogyan sikerült egyazon forma megvalósítása, és az országspecifikus kiegészítők helyes elhelyezése (pl.: antennák).

Külcsín:






A két modellt egymás mellé rakva először nem tűnik fel semmi, de néhány perc nézegetés után azért előjönnek a különbségek. Először nem akartam elhinni, de a Roco mozdonya magasabb. Az eltérés körülbelül 0,7 mm. Ez már elég ahhoz, hogy észre lehessen venni. Megnéztem a mozdony paramétereit, a gyártó sajtóanyagában, ahol 4283mm-t ad meg, mint magasság, a Roco mozdonynál ez átszámolva 4350mm, az A.C.M.E. gépnél 4289mm, így ez utóbbi lehet a helyes méret. Szemet szúrt az is, hogy a két mozdony homlokfalainak hajlása nagyon picit, de eltér. Ezt, mivel erre vonatkozólag az ember csak a szémére támaszkodhat, nem vettem figyelembe


Kisebb eltérések tapasztalhatóak a szellőzők kidolgozottságában, itt a Roco megoldása szemre közelebb áll az igazihoz, illetve érdekes az ACME mozdony tetején a két áramszedő közötti borításon a vízszintes csík, ilyen az eredeti gépen nincs.

A vezetőfülkeajtó-kapaszkodók szintén a Roco gépen lettek eltalálva, ugyanis a másik mozdonnyal ellentétben nem az oldalfal síkjába vannak süllyesztve, hanem egy kicsit kijjebb vannak.
Az ACME mozdony elejét a fotomaratott fellépők, és a filigrán ablaktörlők azok, amik megkülönböztetik a Roco-tól, ahol ezek a részletek műanyagból készültek. Ezen a téren mindeknéppen az olasz gép sikerült jobban, mert a Roco egy kicsit elnagyoltnak hat (főleg az ablaktörlők).

Már megírták máshol is, hogy a Roco mozdony vezetőállása, illetve annak színe nem jó, mivel ez az igazi mozdonyon nem kék, hanem világosszürke. Ezt leszámítva a kabin mindkét mozdonyon rendben volt.

A Roco mozdony tetején véltem felfedezni némi markáns hiányosságot (illetve többletet), mégpedig a kis négyszög alakú domború paneleket, amik a TRAXX 1-esre voltak oly’ jellemzőek (gyanítom, hogy itt a TRAXX 1-es tetőpanelje lett felhasználva). Az ACME mozdony teteje ezzel szemben az eredetihez hasonlóan mentes ezektől. Az antennák terén is az olasz mozdony van előnyben, nála a helyén van minden, míg a Roco-nál a GPS antenna ismeretlen okból a tető közepére került.
Az áramszedők tekintetében toronymagasan vezet a Roco, könnyen járó masszív szedője van, míg az ACME csápja nehezen pattintható ki, és túlságosan sérülékeny (valamint a szín sem lett eltalálva). Felsővezetékes üzemben ugyan mindkettő megbirkózott a pályámmal, de a Roco sokkal biztosabbnak tűnt számomra.
A forgóvázaknál mindkét gyártó szép munkát végzett. Különbség, hogy a Roco a lógó kábeleket egybeöntötte a forgóvázzal, míg az ACME ezeket külön felszerelt alkatrésszel oldotta meg, továbbá ránézésre egy kicsit markánsabb ez utóbbi forgóváz, minden egy kicsit filigránabb rajta. Rossz pont az utóbbi gyártónak viszont jár, a PZB antenna felszerelése miatt. A probléma az, hogy a kiegészítős zacskóban található alkatrészt nekem üzembiztosan rögzíteni nem sikerült.
Az alváznál ismét felfedezni véltem némi különbséget, amit valószínüleg szintén annak tudható be, hogy a Roco igyekezett minnél több alkatrészt felhasználni a TRAXX1-ből, ugyanis a trafó körüli vezetékek nem stimmelnek.



Feliratok terén nagyjából sikerült azonosat alkotniuk, két különbséget találtam, az egyik, az, hogy mintha a Roco-n egy kicsit vaskosabb betűkkel írtak volna mindent (ez főként az oldalt elhelyezett MÁV-TRAKCIÓ feliratnál látszik), a másik pedig hogy a mozdony közepén van egy felirat a szürke sávban, aminek nem kellene ott lennie.

Belbecs:




Mindkét modell új tervezésnek számít, de azért a Roco mégis könnyebben szerelhető. A mozdonykasztnit az ütközők kihúzása után lehet a szokásos Roco módon leemelni. A dekóder egyszerűen behelyezhető, és a mozdony alján, a trafónál kialakított hely is bőséges. A világítás LED-es, a felületszerelt pilácsok az öntvényen vannak fixen rögzítve. Az elektronikai panel alatt helyezkedik el a ferdén hornyolt finom járású motor. A hajtás szokásos, kardán, csiga, fogas által jut le a kerekekre, amikből egy mindkét oldalon tapadógyűrűvel ellátott gondoskodik a megfelelő tapadásról. A modell már egészen kis sebességnél is finoman fut (mind analóg, mind digitális üzemben), nincs rángatás, kerregés. Nekem mind ESU, mind DigiTools dekóderrel alapbeállításon megfelelő menetet produkált, egyedül a minimális és maximási sebességbe kellett belenyúlnom. A pályahibákat, és az r=420mm-es íveket is jól veszi. Érdekesség, hogy ugyan a mozdony KK kinematikával ellátott, de a pályakotró mégis a forgóvázzal együtt fordul.
Az ACME mozdonynál némileg körülményes a szerelés. A kasztni ugyan könnyen lejön, de külön ki kell húzni a világítás vezetékeit a panelből, illetve nagyon szűkös a dekódernek szánt hely, ami azért érdekes, mert ennél a mozdonynál is a trafó lett erre kijelölve. Az ESU LokPilot 3-as éppen hogy befért, és a vezetékekkel is kellett ezután még bajlódni, hogy minden passzoljon. Maga a hajtás itt is szépen teljesít, átgondolt, jól bevált konstrukció ez is. Egyetlen negatívum, hogy a nem áttört pályakotró felszerelése után hajlamos a váltókon fennakadni, én ezért ezt az alkatrészt nem szereltem fel. A mozdony KK kinematikás, egyenesben szépen összezár a mögötte levő vagonokkal.

Konklúzió:
Mindent egybevetve mindkét modell megállja a helyét, és jól visszaadják az eredeti gépet. A kisebb eltérések igazán nem annyira szembetűnőek, még ha egymás mellé tesszük a két gépet, akkor is keresni kell őket. Ha most kellene választanom a két gyártó közül, akkor a Roco-ra esne a választásom, mert az akciós ára miatt nagyon jó vételnek számít.

Tillig TT startszett bemutató

Ahogy ígértem, jelentkezek is egy rövidke ismertetővel a TT-s startszettről.

Miért? Mert megtetszett. Ennyit tudnék felelni, arra a kérdésre, hogy miért kezdtem el a H0 mellett a TT-vel foglalkozni. Nézegettem már korábban is a kezdőkészleteket, és az IH-ban is olvasgattam egy-pár TT-s modell tesztjét, és megfogott. 1:120 ez a méretarány. Nagyon el van találva. Az N nekem már túl kicsi, de a TT még benne van abban a háromszögben, aminek a csúcsai: élethűség, helyigény, választék. Számomra egyébként mindig is furcsa volt, hogy például nálunk, ahol az átlagos modellezőnek folyton küzdenie kell a rendelkezésre álló hellyel, miért a H0 lett a fő csapásirány. Tudom megvannak az okai, de tény, hogy a TT sokkal helytakarékosabb.
A rövid előszó után akkor jöjjön a készlet mustra. A célnak legmegfelelőbbet választottam, ez pedig a 01424-es szett, ami tartalmaz egy oválpályát, egy fehér Dízel TRAXX-ot, és két teherkocsit (Res, és Habbils), valamint egy tápot, és egy PWM-es kézivezérlőt. Ráadásként megvettem még a kiegészítő színszettet, ami lehetővé teszi egy kétvágányos állomás létesítését.
A dobozt kinyitva egy szivacsréteg után találjuk a gondosan becsomagolt járműveket. Itt volt az első meglepi: egy kis konténer, és egy TT-s wartburgal is gazdagodtam. Oldalt a tápegység, és a kéziszabályzó. Egy kis karton kerettel ki lehet venni a járműveket tartó szivacsot, és alatta vannak a sínek. BR11-es kör, és a két egyenes, amiből az egyik betáplálós.


A kiegészítő síncsomag tartalmaz két váltót, a hozzájuk szükséges elleníveket, és kiegészítő síndarabokat, valamint egyenes síneket. Ezen kívül találunk benne még négy szegetelőpapucsot, és két árambevezetőpapucsot, arra az esetre, ha szeretnénk szakaszolni a vágányokat.

Még a járművek bemutatása előtt néhány szó a sínrendszerről. A csomagokban a Tillig ágyazatos vágányait találjuk. A sínkorona 2.1mm-es Code83-as, vasbeton keresztaljakon (a váltók esetében is). A töltés megfelelően széles, a felülete egész szépen utánozza a kavicságyat. A szélessége, és a kitérők 15 fokos volta miatt a váltóknál szükséges kiegészítő egyenesek, használata, aminknek a töltése a megfelelő szögben, és mértékben be van vágva, hogy a másik elem beférjen alá. A megoldás előnye, hogy nem kell vagdosni, és szélesebb (élethűbb) a töltéskorona, a hátránya viszont pont az ilyen kiegészítő elemek használatának szükségessége. A váltók pontosan és szépen működnek, a sínek szépen illeszkednek egymáshoz. Jó pont a cserélhető összekötőelem, amit egy csavarhúzó segítségével el tudunk távolítani így könnyen lehet variálni a szigetelős, és árambevezetős egységek helyét. Ezt a megoldást a gyártó a Japán Kato rendszeréből vette át (a pontosításért köszönet masTTertape fórumtársnak ). Maga az összeépített pálya nagyon jól néz ki, más gyártók is elkezdhetnének végre betonaljas ágyazatos síneket is gyártani. Egyetlen rossz pontot tudok adni, mert a váltók szívdarabja nem polarizálható.



A mozdony egy TRAXX2 F140 DE. Kildogozása nagyon szép, minden részlet a helyén van, jók az arányok, szép a festés, és a feliratozás is rendben van. Egy-két részlete azonban egyszerüsített. Ilyen például a tetőn levő szellőzőrács, illetve annak a hiánya, valamint a kerékpárok sem féktárcsásak, továbbá az ablaktörlők is tamponozottak (ez csak nagyon közelről nézv tűnik fel). A kapaszkodókat (és esetlegesen a légtömlőket) saját kezüleg kell felszerelni (ez nekem kifejezetten tetszett). A forgóváz meseszép. Filigrán, apró részletek, és még a vonóerőbekötőrúd is ténylegesen összeköttetésben van vele egy kis flexibilis csatlakozáson keresztül. Érdekes, hogy TT-ben meg tudták oldani, hogy a forgóváz akadályozása nélkül elférjenek a feljárólépcsők az ajtók alá (ugye a H0-s ACME TRAXX esetében ezek a lépcsők egybe vannak öntve a forgóvázzal).


A belbecs is első osztályú. Digitális előkészítés, és szép rend, sehol egy fölös vezeték, mindent kitölt nyomtatott áramkör. A motor dupla lendkerekes, nagyon finoman jár, szinte hang nélkül. Világítás előre három fehér, hátra két piros, amik már egészen alacsony sebességnél is megfelelő fénnyel világítanak.


A két teherkocsi is szépen kidolgozott, és kurz kinematikás, akár a mozdony. Különösen jól mutatnak a forgóvázak, a vékony karimás kerekekkel.




A kis pályát egyszerű variálni, nekem is könnyen sikerült összehozni a gyári megoldásnál jobbat, a váltók ívbe helyezésével. Gondolkodtam rajta, és valószínüleg szerzek egy asztallapot, amire majd fixen rárakom, és lesz egy 150×77-es asztalka, amit ha nem használok majd az ágyam alá tudok majd tenni, így nem foglal majd helyet. Még betoldok majd egy egyenest, és két csonkavágányt, hogy ne legyen ilyen unalmas a dilikör.

Készítettem egy kis videót a szerzeményemről, ezt alant meg lehet tekinteni (vállalkozó kedvűek akár 3D-ben is nézhetik piros-kék szemüveg segítségével).
Összegzésként bátran ajánlom a TT-t azoknak is akik eddig vonakodtak, mert nagyon ott van, és helytakarékosságban verhetetlen. Sok magyar modell is kapható, így a hazai témák gyüjtőinek sem kell lemondaniuk kedvenc MÁV-os járműveikről. Az általam választott startkészlet árban verhetetlen, még a kiegészítő sínek vásárlása után is belül marad az ember az 50 ezer forinton, és a helyproblémái sem lesznek.