#terepasztal #vasútmodell #modelleisenbahn #anlage #STModell
Ebben a mai videóban a terepasztallal az elmúlt három hónap alatt történt változásokat és építési munkák eredményét szeretném bemutatni nektek.
Vasútmodellezés – modellvasút MÁV, GySEV, ÖBB, DB, és nemzetközi vasúti témákban
#terepasztal #vasútmodell #modelleisenbahn #anlage #STModell
Ebben a mai videóban a terepasztallal az elmúlt három hónap alatt történt változásokat és építési munkák eredményét szeretném bemutatni nektek.
A nemrég kiadott újdonságkatalógusokból összeállítottam egy rövid kis videót a 2020-ban várható számomra leginkább releváns MÁV / GySEV témájú H0-s vasútmodellekről.
Jó rég írtam már, és még régebben volt szó a TT-s projektemről. Most megtöröm a csendet, és a célegyenesbe érkezett BTTB NoHAB felújítás kapcsán írok pár sort, hogy miként is állok.
Szóval volt az a BTTB mozdony, amit szívesség fejében kaptam még tavaly. Elég rosz állapotban volt szegényke, így beutaltam egy főműhelyre. Először Csíkos mesTTer vette kezelésbe a hajtását, amiben ezt-azt cserélni kellett. Miután műszakilag a lehetőségekhez képest rendbe került, gondosan lemostam róla a régi kopott festést. Egy alapos előkészítés után a már jól bevált narancs keverékemmel szépen színrefújtam, majd száradás, és maszkolás után jött az alváz szürkéje, és a sárga csík. Még egy művelet van hátra, a vizesmatricás pályaszám felhelyezése (M61 019 lesz őkelme), hogy teljessé váljon a feljavítás.
Közben a TT-s asztalka más részein is történtek változások, előkészítettem a terepépítést, ennek jegyében maszkolószalaggal elfedtem a csavarokat, és illesztési hézagokat, és pár kritikus ponton „takonypisztollyal” rögzítettem a vágányzatot, hogy jobban bírja a függőleges tárolást.
Bővült a TT-s vontatott állományom, rögtön két magyar vonatkozású járművel is. Az egyik kocsi a kihagyhatatlan Y, míg a másik pedig egy Halbi. Kezdjük ez utóbbival.
Látszik, hogy a Tillig-nél a TT a fő csapásirány, lényegesen jobban néz ki az 1:120-as méretű kocsi, mint H0-s társa. Az ablakkiosztás is a magyar kocsinak megfelelő egy osztott, egy teli, valamint a kocsivég is úgy néz ki, mint az igazin (nem az a félig lekerekített valami, mint a H0-s kocsinál).
Egyetlen bibi van, mégpedig, a forgóváz, ami GP200, ugyanakkor pályaszám szerint (540) a kocsi Görlitz Va lenne. A feliratok szépek, a festés pontos, precíz. Külön kiemelném a gyárilag beépített áramszedést (ez manapság lassan széria lesz az újonan fejlesztett kocsiknál, lásd Brawa), ami olyan ügyesen van megoldva, hogy akár vezetékezés nélkül is be tudjuk rakni a világító panelt a kocsiba. Összességében tahát egy egész korrekt kis kocsit kapunk a pénzünkért.
Az Y vagon is új szerszámmal készült már, nem az a 9 ablakos hossztorzított rettenet, ami sokáig elérhető volt. Ep. IV, ggzakt 1:120-as, rövidkapcsolóval, és minden földi jóval. Itt is találunk gyári áramszedést, szépen kidolgozott belsőt (mondjuk a festést én nem spóroltam volna el), rengeteg apró részletet. A forgóváz is szépen sikerült, a lehetőségekhez képest minden ki van dolgozva, amit a technika engedett. Talán csak nekem szúrta a szememet, de lehet, hogy az oldalsó szellőzőnyílást nem csak tamponozni kellett volna (persze így nyilván egyszerűbb volt a szerszám kivitelezése). Összhatásában ez a kocsi nekem egy kicsit jobban bejön, mint a H0-s társa, látszik, hogy újabb tervezés.
Ahogy ígértem, jelentkezek is egy rövidke ismertetővel a TT-s startszettről.
Miért? Mert megtetszett. Ennyit tudnék felelni, arra a kérdésre, hogy miért kezdtem el a H0 mellett a TT-vel foglalkozni. Nézegettem már korábban is a kezdőkészleteket, és az IH-ban is olvasgattam egy-pár TT-s modell tesztjét, és megfogott. 1:120 ez a méretarány. Nagyon el van találva. Az N nekem már túl kicsi, de a TT még benne van abban a háromszögben, aminek a csúcsai: élethűség, helyigény, választék. Számomra egyébként mindig is furcsa volt, hogy például nálunk, ahol az átlagos modellezőnek folyton küzdenie kell a rendelkezésre álló hellyel, miért a H0 lett a fő csapásirány. Tudom megvannak az okai, de tény, hogy a TT sokkal helytakarékosabb.
A rövid előszó után akkor jöjjön a készlet mustra. A célnak legmegfelelőbbet választottam, ez pedig a 01424-es szett, ami tartalmaz egy oválpályát, egy fehér Dízel TRAXX-ot, és két teherkocsit (Res, és Habbils), valamint egy tápot, és egy PWM-es kézivezérlőt. Ráadásként megvettem még a kiegészítő színszettet, ami lehetővé teszi egy kétvágányos állomás létesítését.
A dobozt kinyitva egy szivacsréteg után találjuk a gondosan becsomagolt járműveket. Itt volt az első meglepi: egy kis konténer, és egy TT-s wartburgal is gazdagodtam. Oldalt a tápegység, és a kéziszabályzó. Egy kis karton kerettel ki lehet venni a járműveket tartó szivacsot, és alatta vannak a sínek. BR11-es kör, és a két egyenes, amiből az egyik betáplálós.
A kiegészítő síncsomag tartalmaz két váltót, a hozzájuk szükséges elleníveket, és kiegészítő síndarabokat, valamint egyenes síneket. Ezen kívül találunk benne még négy szegetelőpapucsot, és két árambevezetőpapucsot, arra az esetre, ha szeretnénk szakaszolni a vágányokat.
Még a járművek bemutatása előtt néhány szó a sínrendszerről. A csomagokban a Tillig ágyazatos vágányait találjuk. A sínkorona 2.1mm-es Code83-as, vasbeton keresztaljakon (a váltók esetében is). A töltés megfelelően széles, a felülete egész szépen utánozza a kavicságyat. A szélessége, és a kitérők 15 fokos volta miatt a váltóknál szükséges kiegészítő egyenesek, használata, aminknek a töltése a megfelelő szögben, és mértékben be van vágva, hogy a másik elem beférjen alá. A megoldás előnye, hogy nem kell vagdosni, és szélesebb (élethűbb) a töltéskorona, a hátránya viszont pont az ilyen kiegészítő elemek használatának szükségessége. A váltók pontosan és szépen működnek, a sínek szépen illeszkednek egymáshoz. Jó pont a cserélhető összekötőelem, amit egy csavarhúzó segítségével el tudunk távolítani így könnyen lehet variálni a szigetelős, és árambevezetős egységek helyét. Ezt a megoldást a gyártó a Japán Kato rendszeréből vette át (a pontosításért köszönet masTTertape fórumtársnak ). Maga az összeépített pálya nagyon jól néz ki, más gyártók is elkezdhetnének végre betonaljas ágyazatos síneket is gyártani. Egyetlen rossz pontot tudok adni, mert a váltók szívdarabja nem polarizálható.
A mozdony egy TRAXX2 F140 DE. Kildogozása nagyon szép, minden részlet a helyén van, jók az arányok, szép a festés, és a feliratozás is rendben van. Egy-két részlete azonban egyszerüsített. Ilyen például a tetőn levő szellőzőrács, illetve annak a hiánya, valamint a kerékpárok sem féktárcsásak, továbbá az ablaktörlők is tamponozottak (ez csak nagyon közelről nézv tűnik fel). A kapaszkodókat (és esetlegesen a légtömlőket) saját kezüleg kell felszerelni (ez nekem kifejezetten tetszett). A forgóváz meseszép. Filigrán, apró részletek, és még a vonóerőbekötőrúd is ténylegesen összeköttetésben van vele egy kis flexibilis csatlakozáson keresztül. Érdekes, hogy TT-ben meg tudták oldani, hogy a forgóváz akadályozása nélkül elférjenek a feljárólépcsők az ajtók alá (ugye a H0-s ACME TRAXX esetében ezek a lépcsők egybe vannak öntve a forgóvázzal).
A belbecs is első osztályú. Digitális előkészítés, és szép rend, sehol egy fölös vezeték, mindent kitölt nyomtatott áramkör. A motor dupla lendkerekes, nagyon finoman jár, szinte hang nélkül. Világítás előre három fehér, hátra két piros, amik már egészen alacsony sebességnél is megfelelő fénnyel világítanak.
A két teherkocsi is szépen kidolgozott, és kurz kinematikás, akár a mozdony. Különösen jól mutatnak a forgóvázak, a vékony karimás kerekekkel.
A kis pályát egyszerű variálni, nekem is könnyen sikerült összehozni a gyári megoldásnál jobbat, a váltók ívbe helyezésével. Gondolkodtam rajta, és valószínüleg szerzek egy asztallapot, amire majd fixen rárakom, és lesz egy 150×77-es asztalka, amit ha nem használok majd az ágyam alá tudok majd tenni, így nem foglal majd helyet. Még betoldok majd egy egyenest, és két csonkavágányt, hogy ne legyen ilyen unalmas a dilikör.
Készítettem egy kis videót a szerzeményemről, ezt alant meg lehet tekinteni (vállalkozó kedvűek akár 3D-ben is nézhetik piros-kék szemüveg segítségével).
Összegzésként bátran ajánlom a TT-t azoknak is akik eddig vonakodtak, mert nagyon ott van, és helytakarékosságban verhetetlen. Sok magyar modell is kapható, így a hazai témák gyüjtőinek sem kell lemondaniuk kedvenc MÁV-os járműveikről. Az általam választott startkészlet árban verhetetlen, még a kiegészítő sínek vásárlása után is belül marad az ember az 50 ezer forinton, és a helyproblémái sem lesznek.
Ismét eljött október 21-e, a születésnapom, így két kis kocsival leptem meg magam. Az egyik a Piko zöld színű, kéttengelyes üzemi kocsija, a másik a Tillig GySEV MOL tartálykocsija.
Kezdjük a Piko-val. Mint a fórumon kiderült a Sonnebergi cégnek sikerült egy teljesen autentikus modellt elkészítenie MÁV-os színekben. A kocsi eredetije üzemi jármű, egy vízszállító kocsi, Kőbánya Hízlaló állomáshellyel. A modell még a MÁV-os (nem a MÁVGÉP-es) állapot szerint van feliartozva. Az egyetlen különbség a kocsi oldalán található lefolyásgátló hiánya, de ez elhanyagolható, ha valakinek nagyon szúrja a szemét, egy zöld sztirolcsíkkal könnyen orvosolható a probléma.
Egyébként ez a modell került a MÁV-os startszettbe is, amiről aztán írtak hideget, meleget, én csak annyit mondanék a dologról, hogy gyerekkoromban biztosan mindent odaadtam volna egy ilyen magyar vonatkozású kezdőkészletért (akkoriban még csak a Piko gőzmozdonyos, eresztés volt, dehát rég volt az 1990-es esztendő), még akkor is, ha két korszakidegen német kocsi is helyet foglal benne (az ember hajlamos elfelejteni, hogy egyszer ő is volt gyerek, és ők másképp’ látják a világot, mint a felnőtt modellezők).
Rátérve a Tillig tartályra, itt már egy komoly négytengelyes kocsit kapunk. A kidologzás remek, apró részletek, filigrán kapaszkodók, szép feliratok. Külön kiemelném a kocsi tetején levő fotomaratott járdát, és a szépen kidolgozott forgóvázat. Összehasonlítva a Roco gáztartállyal, szerintem egy kicsit szebben van megmunkálva a Tillig.
Az utóbbi időben egy kicsit megfeledkeztem az időközben beszerzett modelleket feltenni a blogba (viszonylag el voltam foglalva a Traxx-al, és az IC kocsival), ezt pótlom most.
Kezdjük a legrégebbivel: Albertmodell, Habiis. Az első börzén szeretem be, igazándiból nem is ezért mentem oda, de végül annyira megtetszett élőben, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és megvettem. Nagyon komoly antikolást végzett Albert (vagy inkább Ricsi?), aminek az eredménye megszólalásig hasonlít a kocsi eredetijéhez.
Az Új Buda Centeres kiállítás alkalmával sikerült szert tennem a Rivarossi gabonás-kocsijára. Szintén nem tervezett beszerzés volt, de mint az előzőt, ezt sem bántam meg. Egészen meglepődtem, hogy milyen minőségű a modell (árához képest). Éles, pontos feliratok, szépen kidolgozott korlátok, részletek, szóval egybe van ez is.
A legújabb jármű pedig a Tillig ABy halbi. Ez nem a kis szériás kiadás, hanem a gyári, javított, immár mindkét oldalán helyes pályaszámmal, és GP200-as forgóvázzal. A szokásos halbis megjelenés, minőségileg is teljesen átlagos modell, a Tillig hozta az alapot (remélem a jövőben nem lesznek ilyen bakik), nagyon jól mutat a V43 mögött másodosztályú, és bicikliszállító társával.
Eléggé el voltam foglalva a legutóbbi poszt óta, főleg az okj-s vizsgámra készültem, így nem nagyon volt időm a bloggal, és a terepasztallal foglalkozni (persze azért néha megjárattam a szerelvényeket).
Azért az elmúlt hónapban is történt egy-két változás. Tartottam egy kis profiltisztítást, aminek keretében megváltam a Sachsen Am, és Bm kocsimtól, helyükre pedig érkezett egy Tillig Ep.VI-s B. A kocsi hozza azt a színvonalat, amit már korábban beszerzett 1/2-osztályú társa is képvisel, így tökéletesen illik a gyorsvonatba, amit jelenleg a 19-es NoHAB-al húzok.
Egy kicsit alkottam Photoshop-ban is, a következő projekt, a MÁV TRAXX előkészítését végeztem el. A bázismodell a jelenleg DB-s színekben leledző 185 099-9-es mozdony lesz, ebből készítem majd el a Trakciós mozdonyt (természetesen a Svájci áramszedők el lesznek távolítva róla). Ha lehet hinni az előzetes képeknek, akkor kb. így fog majd kinézni, de azért megvárom az első fotókat az igazi mozdonyról, nehogy hiába dolgozzak.
Sokat érte már bírálat a Tilliget az Y kocsik miatt (no a halbikról ne is beszéljünk…), úgyhogy kíváncsian vártam az immár V. korszakos MÁV Start felségjelzésű kiadást. Jelen esetben inkább festési variációról beszélhetünk, mivel a szerszám ugyanaz, mint a régebbi Am/Bm-es szériáknál, csak a jármű színezése változott.
Elsőre kézbe véve a modellen semmi különös nincs, talán a csík az oldalán az, ami szembetűnően jól mutat, jobban, mint a korábbi verziókon, ahol aránytalanul vastag volt, de mint tudjuk, az ördög a részletekben bújik meg. Némiképp’ félve raktam a járművet az asztalra, a két Roco 20-80-as bautzeni mögé, de szerencsére alaptalannak bizonyult aggódásom, mert tökéletesen passzolt a szerelvénybe, mind színileg, mind arányaiban is.
Közelebbről megnézve tűnik fel, hogy a kapaszkodókorlátok sárga színűek, ez egy jó pont, aztán makróval fényképezve feltárul a többi részlet is. A pályaszám, és a feliratok pontosak, élesek, és ami fontos, a betűtípust is eltalálták. A régebbi kocsijaimmal összehasonlítva szembetűnő továbbá az ajtók kidolgozása, a végre hiba nélküli maszkolás a tetőnél, és a csíknál, a jobban eltalált árnyalatok, és az ablakkeretek színe (az 1995-ös kiadású Bm kocsimnak krómszínű az ablakkerete, ami kicsit furcsán hat). Sajnos az alvázon lévő dolgok nincsenek tamponozva, valamint a légbeömlő sem téglalap alakú, továbbá a tetőről nem kerültek le a szellőzők. Összegezve láthatóan sokat javult a modell, az elődeihez képest, és látszik, hogy a jól eltalált festés, mennyit tud dobni a már megszokott formán.