A címben említett gondolat jött szembe már nem először velem ilyen-olyan fórumokon, és gondoltam írok pár sort arról, hogy nekem mi a véleményem erről a hozzáállásról.
Nem is tudom már ki volt az, aki először belökte egy kommentfolyamba ezt a felvetés. „Ja, te profi vagy, neked könnyű szép terepasztalt csinálni”. Igen, mert ez nyilván így működik. A „profi” csak úgy lesz. Egyszer felébred az ember, és bumm, csak úgy kirázza a kezéből a szebbnél szebb terepasztalokat, modelleket, hirtelen ért az elektronikához, fejből számol binárisan CV29-et, és amúgy is neki onnantól kezdve könnyű. Sőt lehet hogy már így is született. Profin.
Jó, a viccet félretéve az, aki ilyet leír, és komolyan is gondolja, szerintem hatalmas félreértésben éli az életét. Én nem tartom magamat profinak, tudom, hogy még mennyi mindenben fejlődhetek, cserében tudom, hogy az a szint ahova eljutottam, nem egy-két nap vagy hét munkája, hanem éveké, évtizedeké.
Nézzük meg az én történetemet, és kezdjük az elején. Valamikor 1991-92 körül a nagyszülőktől kaptam egy PIKO startszettet, gőzmozdonyos alap cucc, oválpálya és két teherkocsi. Playtime. Egy évre rá lett hozzá egy E69-es (természetesen gumiszíjas hajtással) szett is. A nagypapa ekkor leszögelte a pályát nekem egy 160×100-as furnérlemezre. Ez volt a „terepasztal”. Különböző helyekről guberálva lettek hozzá művirág maradványok, és moszatok, illetve felhasználtam a szerény kis matchboxgyűjteményemet is. Az állomást kartonpapírból vágta ki nekem anyu. Évekig ez jelentette nekem a vasútmodellezést.
Ahogy teltek az évek, gyarapodott a járművek száma, és a kezdeti oválpályát felszedve ugyanarra a lapra egy kicsit komplexebb vonalvezetést építettem (természetesen az ekkor számomra zsebpénzből elérhető, jellemzően használt U profilos sínekből). Semmilyen komolyabb segítséget nem kaptam, egyedül Gerhardt Throst könyve volt kéznél, amiből próbáltam ellesni a fortélyokat. 1998-ban megtoldottam egy barátom segítségével az asztalt, és minden irányból kapott pár centi bővítést, ami így 200×150 centire nőtt. A régi belső vonalvezetés mellé épült egy újabb külső kör is, analóg vezérléssel, szakaszolással. 1999-ben kaptam meg életem első magyar mozdonyát, egy GySEV M41-est. Igen, ezt, mert nem volt más a boltban. Ennek is örültem, mint majom a farkának, végre volt mit kapcsolni a By, By, és Bdh kocsijaim elé. Ez a terepasztal ebben a formában 2002-ig bírta, sajnos a felhasznált furnér lemez olyan mértékben megvetemedett, hogy meg kellett válnom tőle.
A második asztalt már bölcsebben kezdtem el építeni. Rétegelt lemez, lécváz, és a közben beszerzett PIKO pályatervfüzet egy módosított vágányterve volt a kiindulás. A vágányanyag, ismét U profilos, részben az előző asztalról bontott, részben szintén használt volt (ekkoriban finoman szólva sem volt lehetőségem arra, hogy I profilos vágányokat engedjek meg magamnak). Ezen az asztalon szerintem rengeteget tanultam. Elsősorban a temérdek hibából, amit elkövettem, de ekkoriban kezdtek elérhetővá válni az internetes fórumok, és különböző modellezők blogjai, így innen is próbáltam tudást elsajátítani. 2006-ban elérkezettnek láttam az időt, hogy az érettségi után talált hétvégi munkámmal szerzett tőkéből Roco I profilos vágányzatra cseréljem a szinte már teljesen használhatatlan Piko, és Fuggerth síneket. Az átépítés még analóg üzemre készült el, egy év múlva viszont már digitálisan kezdtek el a járműveim futkosni. Ezt az asztalt sem kerülhette el a vetemedés réme, így ez, és a tény, hogy a 235×135-ös méretű dikikör elég unalmassá vált, arra sarkallott, hogy új létesítményt építsek.
A blogolást is ekkor kezdtem el, 2009-et írtunk ekkor. Az új asztal építése már végigkövethető volt itt, online. Sok korábbi hibát már nem követtem el, és ugyan még mindig elég sok kompromisszumot kellett elkövetni a helyhiány, és az anyagiak miatt, sikerült egy olyan valamit megépítenem, ami három költözést és a hozzátartozó mozgatást is kibírta. Az évek folyamán sokmindent módosítottam az eredeti asztalon, építettem hozzá egy hevenyészett toldást is, illetve a 2014-ben a Miniversumban szerzett tapasztalataimat is felhasználva PC-s vezérlést csináltam. A 4 hónap amit a Miniversum vezérlőjében eltöltöttem, rengeteg mindenre megtanított. Személyesen találkoztam az építés utolsó hónapjában sok modellezővel (csak hogy pár nevet említsek, Paksinuti, Szűcs Miklós, és még sokan mások), akik a terepasztalon dolgoztak, és sok fortélyt sikerült ellesnem tőlük, mint ahogy az üzemeltetés közben is rám ragadt valami minimális Martisz Gábor, és a vezérlős társaim tudásából tapasztalataiból. Nem titkolom, hogy a legnagyobb inspirációt tőlük kaptam a jelenlegi asztal építéséhez. Azok az elemek, az a hangulat, amit próbálok megidézni, innen ered. Látom viszont azt is, hogy akármennyire készültem neki a dolognak, azért elég messze vagyok még attól a szinttől, de talán jó irányba haladok.
Miért írtam meg ezt a kis történetet? Azért, mert így talán jól látható, és érthető, hogy miért is nem könnyű. Képzeljük el, ha nekem – aki csak a fent említett modellezők féklámpáját látja valahol a távolban – ennyi időbe telt eljutni oda, ahol ma vagyok, akkor mennyi idő, és energia lehet egy olyan modellezőnek, aki olyat tesz le az asztalra, hogy mondjuk méltónak találják kiállítani a terepasztalát Gödöllőn, vagy díjat nyer egy modelljével egy versenyen.
Vonatok a Balaton partján – H0 méretben
1997-et írunk, és egy nyári hétvégén vadásztam le a videóban látható vonatokat a Balaton partján. Klasszikus retro MÁV hangulat a 90-es évekből, a START és magánvasutak teljes mellőzésével.
A következő vonatok akadtak lencsevégre:
S8802 Celldömölk – Pécs személyvonat
8642 Tapolca – Fonyód személyvonat
IC 874 Helikon IC (Bp Déli – Keszthely)
8816 Kaposvár – Szombathely gyorsvonat
V63 012 hangosítás DigiSound 4.1-el
Ebben a videóban hangdekódert építek az ACME V63-as mozdonyba, majd megjáratom egy gyorsvonattal az elkészült mozdonyt.
V43 1284 – vegyes tehervonattal
Vonatozzunk egy kicsit, a 1284-es Szili egy vegyes tehervonat továbbítását kapta feladatul ebben a videóban:
A minőség hanyatlása?
Az utóbbi időben egyre jobban a szemem elé került egy elég aggasztó jelenség, és most erről szeretnék írni. Nem tudom máshogy megnevezni, csak úgy, hogy ez egyfajta lassú hanyatlása a minőségi tartalmaknak.
Először YouTube-on kezdtem észrevenni, hogy rengeteg pocsék videót dob fel a rendszer vasútmodellezés témakörben (is), és hogy eléggé sokat kell görgetni, szemezgetni, míg találok valami érdemlegeset. Rengeteg hosszú, struktúrálatlan mobiltelefonos videó, igénytelenül összevágva (vagy vágatlanul felrakva), hosszú percekig a dilikörön TGV sebességgel száguldozó vonatok, egy-egy járműt bemutatni próbáló lelkes, ámde gyakorlatlan modellező, stb… Még úgy is, hogy az elmúlt évek során tucatnyi igényesnek mondható csatornára iratkoztam fel, tele van ilyenekkel az ajánlóoldal, és legtöbbször, ha nem keresek rá direkt az ismert modellezőkre, terepasztalokra, nem nagyon dobja fel őket a rendszer. Ugyanez megfigyelhető a FB csoportokban is. Irdatlan mennyiségű tartalom, mindenki mindent (és ezt most szó szerint értem) feltölt, és utána várja a like-okat. A like-ok meg a dícsérő szavak bizony jönnek, minőségtől függően. Ez azonban pont fordítva működik, mint ahogy elsőre gondolnánk. Egy-egy komolyabb alkotás jellemzően alig kap figyelmet (borzasztó látni, hogy milyen remekművek mennyire kevés kommentet, lájkot kapnak), miközben az NDK startszettes Piko gőzős a konyhaasztalon két vagonnal meg egy vécékefe fenyővel a háttérben százasával kapja az elismerést, meg a dícsérő szavakat.
Ennél a pontnál az olvasók egy része joggal azt gondolná, hogy mennyire irigy vagyok, hogy nem az én cuccaim kapják a lájkokat. Igazuk van, de ami nekem a saját dicsvágyamnál jobban szúrja a szemem, az hogy ez nem csak engem érint, sok másik hazai, és külföldi modellezőnél is hasonló dolgok körvonalazódnak. Méltatlanul kevés emberhez jutnak el ezek a munkák, holott pont ezek lennének azok, amik szerintem inspirációt kellene hogy adjanak azoknak, akik egyenlőre még csak a szőnyegen járatják a vonatokat. Ezektől a modellezőktől kellene eltanulni azokat a technikákat, trükköket, amik aztán képessé teszik az embert arra, hogy hasonlóan szépet alkosson. Az internet hőskorának számító 2000-es évek elején/közepén én pl. a Martrain terepasztal weboldalát szó szerint rongyosra olvastam, sok másik hasonló klasszissal (pl. Paksinuti, Dampf, stb.) együtt. De nem. Most kevés kivétellel nem ezeket a munkákat lájkolják, és osztják, a sok poszt között elvesznek, mert a mennyiséggel sokuk nem tud, és/vagy nem akar versenyezni.
Egy szépen kidolgozott terepasztalt évekig tart elkészíteni, egy modell átalakítása, antikolása hetek, hónapok munkája is lehet. Azok akik minőséget próbálnak leteni az asztalra, sokkal kevesebb tartalmat tudnak előállítani, mint az, aki csak készít egy fotót egy mozdonyról az íróasztalon. Egy 10 perces random vonatos videót nekem olyan 4-5 óra csak felvenni, és további 3-4 mire megvágom, megszerkesztem (és ez valami olyan, amin csak mennek a szerelvények). Egy fénykép is sokszor 15-20 perc, mire olyan lesz, hogy azt fel merjem tenni a netre. Ez csak az én tapasztalatom, de szerintem sokan vannak hasonló cipőben. Napi szinten lehetetlen szerintem egynél több értékelhető képet posztolni, illetve heti 1-2 videónál többet feltölteni. Sok olyan modellező van, aki évente tesz fel néhány vieót, vagy újabb galériát. Ők egész egyszerűen láthatatlanok lettek az utóbbi időben. A FB és a YouTube egyszerűen azokat díjazza, akik tonnaszám ontják magukból a képeket, videókat. Ilyen mennyiségben, viszont szerintem nem lehet minőséget alkotni, főleg, ha az embernek ez csak egy hobbi amit a néha szűkös szabadidejében csinál. Szerintem nagy mennyiségben csak gyenge tartalom gyártható, többek között ez is oka lehet annak, hogy miért lesznek ezek a megosztások olyan népszerűek. Egyszerűen sok van belőlük. Ez a szomorú valóság.
Mit lehet tenni ellene? Per pillanat véleményem szerint max. annyit, hogy ne csak megszokásból adjunk lájkot, és éljünk építő jellegű kritikával, hogy a lelkes modellező legközelebb valami szebbet oszthasson meg, és fejlődjön. Csak annak jutalmazzuk egy pacsival, pozitív kommenttel a képét, videóját, aki szerintünk azt megérdemli, megüti azt a szintet amiről azt gondoljuk, hogy mi is szeretnénk eljutni oda.
MÁV jelzések a terepasztalon
Beüzemeltem a DigiTools DigiSignal M4-es jelződekódereket, és beállítottam őket TrainControllerben, így már helyesen meg tudom jeleníteni a terepasztalon a MÁV szabványos jelzésképeket. Készítettem egy rövidke videót is:
D270 Meridian express: Berlin Ostbf. – Budapest Keleti
anno 1986 – a Meridián Expressz áthalad Fenyvesvárad állomáson a V43 1284-es mozdony vontatásával.
Szerelvényösszeállítás:
MÁV V43 1284 – Fuggerth
MÁV Am – Roco
MÁV Bm – Roco
MÁV Bmo – Heris
MÁV Bc – Roco
DR ABme – Roco
Modellbemutató: Fuggerth V43 1284
Ismét jöjjön egy videós bemutató, mégpedig a Fuggerth V43-as mozdonyáról. Ezt a mozdonyt itt a blogon még nem mutattam be soha, így most pótolom ezt:
A Fuggerth V43-as története valamikor a 90-es évek közepén kezdődött, és 2001 decemberében érkeztek meg az első sorozatgyártott mozdonyok a modellboltokba. A modell majdnem 7 éves fejlesztési ideje jól jelzi, hogy mennyire összetett és buktatókkal teli egy formaújdonság elkészítése, legfőképpen egy kis hazai manufaktúra számára, még úgy is, hogy a hajtás fő egységei az M41-es már meglévő alapjaira épültek.
A megjelenés utáni években a 1346-os és 1341-es pályaszámú MÁV mozdonyokat szépen sorban követték a különböző festési és pályaszám variánsok. A történetben Fuggerth Jenő halála lett az első fordulópont, innentől egy ideig bizonytalanná vált a gyártás, de 2010 környékére apróbb a hajtást érintő fejlesztésekkel visszatérni látszott a gyártó, és újabb pályaszámokkal jelent meg a mozdony. Az öröm nem tartott sokáig, a 10-es évek közepén valami ismét történhetett a háttérben, és azóta csak kisebb mennyiségek kerülnek a piacra, elég kiszámíthatatlanul, és az alacsony darabszám miatt szépen lassan emelkedő árakon.
Most térjünk rá a videó tárgyára, mégpedig a 1284-es pályaszámú mozdonyra. A forma a régi, azonban szerintem úgy, ahogy megállta a helyét 2001-ben, úgy megállja 2020-ban is. A kasztni méretarányos, jók a lekerekítések, arányok, szerintem hűen hozza az igazi gép alakját. Ahol viszont egyértelműen kicsit látszik az eltelt 19 év, azok a kiegészítők. A kapaszkodók, és korlátok anyagukban színezett műanyagok, és nagyon kell figyelni a felszerelésüknél, mert hajlamosak törni, illetve bizonyos esetben nem pontosak, a méretek, nehezen illenek az apró furatokba. Jól jellemzi a helyzetet, hogy nekem másfél órába telt míg minden apró kiegészítőt fel tudtam szerelni. A tetőkertnél is hasonló a helyzet a vezetékek és a szigetelők anyagukban színezett műanyagok.
A mozdony festésére és feliratozására nem lehet panasz, a maszkolások szépek, a feliratok élesek, és pontosak. Összességében kívülről én eddig sem találtam komolyabb kifogásolnivalót ezeken az apróságokon kívül a mozdonyon, azonban bent már más a helyzet.
A V43-ast már a kezdetektől kísérte az M41-esektől kapott öröksége, mégpedig a gyenge minőségű hajtás. “Fuggerthes”, szokták mondani rá. Már a 2001-es fórumbejegyzések is arról tanúskodnak, hogy bizony az első gépeknél is hangos, daráló hangot adott a forgóváz, és előfordult fogaskerékugrás a kerekek nagy játéka miatt. A későbbi mozdonyoknál valamelyest javult a helyzet, az én 2008-ban vásárolt 1341-esem már egy jobb szériából származott, de csodát várni nem nagyon lehet. Sokat tud javítani a hajtáson, ha a fogaskerekeket kihézagolják, és így megszüntetik a lötyögésüket, azonban nagyon gépfüggő, hogy mit lehet kihozni belőle, sajnos a hajtás gyártási szórása elég nagy lehet. Ebben az árkategóriában sajnos ez egy nagy feketepont, jóval olcsóbb gépek is sokkal jobb hajtással készülnek. A mozdony a gyári hajtással sajnos nem tud egyenletes lassúmenetet produkálni, apró hosszirányú belengések pedig a sebesség növelésével sem tűnnek el teljesen. A dekóder teljesítmény-szabályzójának állítgatásával lehet segíteni a problémán, de végleges megoldást ez nem nyújt.
Több kisebb cég is kínál alternatívát, a hajtás javítására, van olyan készlet ami csak fogaskerekeket tartalmaz, és olyan is ami teljes hajtásház-cserével jár, egy megfelelő pontossággal gyártott darabra. Reményeim szerint hamarosan ki fogok tudni próbálni egy ilyen feljavítókészletet én is, és be tudok majd számolni az eredményről.
Tudom, hogy a V43-as mozdony egy megosztó modell, lehet nagyon szeretni és utálni, de én nem szeretnék egyik táborba sem beállni. Szerintem a helyén kell kezelni ezt a mozdonyt, és elfogadni, hogy ha a legnagyobb számban a síneken lévő MÁV vontatójárműből szeretnénk egyet a terepasztalunkon vagy gyűjteményünkben tudni egyet, akkor egyszerűen nincs más opció, és együtt kell élni a kompromisszumokkal.
Végezetül, többen kérdezték, hogy miként tudtam venni egy ilyen mozdonyt újonan, a hivatalos forgalmazótól. El kell, mondjam, semmilyen protekcióm, sőt még törzsvásárló kártyám sincs. A forgalmazó webshopjában van egy olyan opció, hogy fel lehet iratkozni az egyes termékekre, hogy ha készletre kerül, akkor email-ben értesítést kapjon az ember. Én így tettem, és amikor jött a mail, meg is tudtam rendelni a webshopon keresztül a mozdonyt.
Egyedi Bhv építése
Bausatz, tehát nyers építőkészletes alapanyagból készítettem Bhv kocsit. Megéri? Manapság amikor 18 ezer forintért adnak egy mezei Fuggerth kocsit újonnan, belső nélkül, és a harminc éve is problémásnak számító Schicht másolat forgóvázakkal, elgondolkodtam, hogy érdemesebb magamnak készíteni párat, ha már úgyis vasútmodellezek.
A nyers építőkészletet 3500 forintért vettem még két éve.
A tetőt kimaszkoltam és szürkére festettem, majd végezetül felkerültek a feliratok is a gépre.
Íme a majdnem végleges kocsi. 10 ezer forint alatt kijöttem vele. Természetesen nem versenyezhet még egy gyári Fuggerethel sem, de nekem megteszi.
Terepasztal bemutató – Fenyvesvárad 3. rész
Elkészültem a terepasztal bemutató harmadik részével, ami a vágányfektetésről szól. Jó videózást:
Modellbemutató: MÁV M61 "NOHAB" NMJ vs. Roco
Ebben a rövid kis videóban szeretném bemutatni az NMJ és Roco NOHAB közti különbségeket.
Régóta szerettem volna egy összehasonlító tesztet csinálni az NMJ és Roco NoHAB-okról. Nemrégiben sikerült szert tennem egy NMJ mozdonyra, a 006-os pályaszámú klasszikus narancs festésűre, így most elérkezettnek látom az időt, hogy a teljesség igénye nélkül megpróbáljam összehasonlítani a két gyártó termékét a saját szemszögemből. Itt előre is bocsátanám, hogy nem vagyok kifejezetten szegecsszámláló, így előfordulhat, hogy mások számára fontos apróságok nem lesznek megemlítve a videóban. Számomra elsősorban mindig az összkép az ami fontos.
Sokan nagy várakozásokkal voltak az NMJ mozdonya iránt a megjelenés előtt, azonban ha jól emlékszem elég vegyes fogadtatása volt a modellnek, és ez volt az oka annak, hogy két Roco M61-es tulajaként én sem rohantam a boltba rögtön az első szállítmány érkezésekor.
Összhatásban az NMJ mozdonya szerintem nagyon jól eltalált formával rendelkezik. A gyártó precizitás iránti igyekezete visszaköszön a modellen, amennyire lehetett megpróbálták kifejezetten a MÁV mozdonyt lemodellezni, annak minden sajátosságával együtt. Ami nekem a leginkább szembetűnő, az az orr rész, főleg a lámpák környéke, egymás mellé téve a két gyártó gépét látszik az, hogy a Roco-nál nem sikerült eltalálni sem a formát sem a pozíciót. Az NMJ gépen az orrész formája is finomabb, az eredetiről készült képeket elnézve nekem ez a rész jobban hasonlít az igazira, mint a Roco-nál. Az NMJ-nél kialakításra kerültek oldalt a bemart feljárólépcsők, és az ablakok feletti kapaszkodók is. A pályakotró környéke is szépen kidolgozott, azonban a hozzám került NMJ mozdonynál valamiért nem sikerült pontosan hézag nélkül illeszteni ezt az elemet, továbbá hiányzik egy légvezeték is.
A mozdony oldalfalán is vannak különbségek. A Roco-n található néhány értelmezhetetlen dudor illetve elem, ezek az NMJ mozdonyon helyesen nem szerepelnek. A tetőn az NMJ esetében a magyar mozdonynak megfelelő elrendezésben vannak a különböző elemek, kipufogók, és kidolgozásra is finomabb, részletesebb az egész.
Az NMJ alja szerintem jobban visszaadja a MÁV mozdonyét, leginkább a gázolajtartály és környéke, illetve az akkumulátorláda az ami a Roco gépén ordítóan nem stimmel. A forgóvázaknál is egyértelműen a Norvég gyártó nyert nálam, a fékrudazat, fékhengerek, és homokolóberendezések mind-mind ki vannak dolgozva, és számomra modellhelyesnek tűnnek.
Belülről is látszódik a majd’ 15 év különbség. Az NMJ esetében MTC21-es elektronikai panel található a kasztni alatt, rengeteg funkcióval. Külön kapcsolható a harmadik fényszóró, és a két oldalt a fülkevilágítás. Még az analóg verzió is tartalmaz két hangszórót, így ha hozzám hasonlóan hangdekódert szerelünk a mozdonyba, akkor nincs szükség extra forrasztásra, nyugodtan használhatjuk a beépített hangkeltőket.
Hajtás terén az NMJ csak négy tengelyen hajtott, és egy-egy tengely van asszimetrikusan tapadógyűrűvel ellátva, ellentétben a Roco hat tengelyen hajtott rendszerével ahol két tengely mindkét oldalon tapadógyűrűs. Hosszabb vonatoknál az NMJ érezhetően küszködik, főleg ívekben, emelkedőn, mert kevesebb tapadóerővel rendelkezik mint a Roco mozdonya. A megoldásnak egyetlen előnye van, mégpedig áramszedés terén mivel a középső tengely képes horizontális irányban is némi holtjátékra, ezért jobban le tudja követni a pálya egyenletneségeit, így biztosabb kontaktust ad, mint a Roco mozdony.
Összességben szerintem ugyan nagyon jól eltalált modell az NMJ, azonban pályára helyezve távolabbról néha még nekem is nehéz megmondani elsőre hogy melyik-melyik. Kétség ne essék, ez a mozdony is rendelkezik kompromisszumokkal, azonban talán kevesebbel, mint a Roco, ezért szerintem mindenképpen érdemes számításba venni, amennyiben NoHAB vásárlása előtt van ez ember.
Terepasztalos videó
Készítettem egy kis összeállítást az elmúlt pár hét vonatozásaiból, jó nézelődést! 🙂
Terepasztal bemutató – Fenyvesvárad 2. rész
Elkészült a második rész is, jó nézelődést:
2020-as H0 MÁV / GySEV újdonságok
A nemrég kiadott újdonságkatalógusokból összeállítottam egy rövid kis videót a 2020-ban várható számomra leginkább releváns MÁV / GySEV témájú H0-s vasútmodellekről.
Terepasztal bemutató – Fenyvesvárad 1. rész
Rég jelentkeztem itt a blogon tartalommal, aminek az oka a költözés körüli elfoglaltságok, illetve az új terepasztal építése volt. Most végre kezd egyre több időm lenni, hogy utolérjem magam, így a következő videós bejegyzéssel szeretném elkezdeni bemutatni azt, hogy mi is történt tavaly nyár óta vasútmodell fronton.