Figyelem! Az itt leírtakat nem útmutató jelleggel tettem közzé. Aki nem jártas a villanyszerelésben, az semmiképpen ne vegye követendő példának az itt leírtakat, bízza a szerelést szakemberre, és soha ne bonsta meg a hálózati eszközök borítását, kábelét!
Nem telt el az idei év sem terepasztalos szerelgetések nélkül. Sok minden történt az asztallal, de főleg alatta voltak nagyobb munkálatok.
A helyzet az volt, hogy sajnos az elhúzódó építés jellegéből adódóan elég sok toldás és utólagos hozzáépítés történt az eredeti elektromos hálózathoz, és ez sajnos nagyban befolyásolta a működést. Első körben a tápellátást gondoltam újra. A központot ellátó 19V-os 3A-es stabilizált laptop táp maradt, mint ahogy a kiegészítőket ellátó 16V-os váltóáramú Lenz egység is, azonban beépítésre került egy 16V-os stabilizált táp külön, a mágneses dekóderek táplálására. A tápokat az asztal aljára csavaroztam, és készítettem egy elosztó panelt, amiből egyetlen egy 230V-os vezeték megy a konnektorba. Ezzel jelentős mennyiségű kábeldzsungelt tüntettem el az asztal alól.
Nem hagytam érintetlenül a DCC vezetékezést sem. Új gerincvezetéket húztam ki, és készítettem egy kis elosztót egy nyák, és néhány sorkapocs felhasználásával. Ezzel megszűnt a csokirengeteg egy része, és a jobb kontaktusok és a vastagabb vezeték miatt stabilabb lett a DCC jel. Másik előnye ennek a megoldásnak, hogy a szabad sorkapcsokhoz tetszőleges eszközt lehet később kapcsolni nagyobb beavatkozás nélkül.
Az asztalrészek között lecseréltem a régi csatlakozásokat, és mindenhova sorkapcsos megoldást szereltem. Ez amellett hogy könnyen bontható, rendkívül jó elektromos kapcsolatot biztosít.
Készítettem egy modult a kiegészítő tápegységek csatlakoztatására is. Itt is nyákot és sorkapcsokat használtam.
Haladtam a szervók beépítésével is. Az állomás kezdőponti váltókörzetében már minden váltó szervós, és a végponton is csak egy mágneses állítású maradt.
A kialakult tapasztalatom szerint a biztos üzemhez elengedhetetlen a rendesen megépített áramellátás, és DCC jel. Nem szabad sajnálni a megfelelő vastagságú vezetéket (minimum 0.14-ös, illetve 0.5-0.75-ös a gerincvezetékhez), és a jó minőségű sorkapcsokat, és zsugorcsövet sem, mert a slendriánul összesodort, majd szigszalaggal szigetelt kábelek, amikre az ember sorban fűzi fel a különböző eszközöket egyáltalán nem üzembiztosak, és sok bosszúságot tudnak okozni. A legbiztosabb az, ha az áramellátást több körre bontjuk, és egy vastagabb központi gerincvezetékről leágaztatva tápláljuk meg a különböző fogyasztókat, ahelyett hogy egymás után kötögetnénk őket.
A DCC jel nagyon érzékeny, és itt is érdemes a gerincvezetékes elvet alkalmazni, a pálya betáplálására. Az eszközdekóderek jellel való ellátását érdemes egy külön párhuzamos gerincről táplálni. Kevesen tudják, de az eszközdekóderek képesek resettelni magukat (gyakorlatilag kiakadnak), ha a DCC jel egy meghatározott ideig nem szabványos mondjuk egy hirtelen létrejövő nagyobb terhelés miatt. Ilyenkor újra kell programozni a dekódert. Amennyiben külön párhuzamos gerincvezetéket húzunk ki, jelentősen csökkenthetőek ezek a kellemetlenségek.
Modellbemutató: DOM/Quabla – MÁV Bko
Pár hónapja egy Quabla hírlevélben láttam, hogy készült néhány Bko, és Ao kocsi egyedi megrendelésre. Fájt is a szívem, mert láttam, nem kereskedelmi fogralomba készültek, így már le is mondtam róla hogy lesz ilyen kocsim. Amikor azonban megláttam, a Naumann online kínálatában a járműveket, nagyon megörültem. Gyorsan regisztráltam, és rendeltem is egy Bko-t. Egy hét sem telt bele, már nálam is volt a jármű. Minden elismerésem Naumann úrnak, nagyon gördülékenyen ment a vásárlás és az átvétel.
Régi nagy kedvencem ez a kocsi. Rengeteget jártam az ilyenekből kiállított gyorsvonatokkal a balatonra. Szerettem őket, mert a famintás belső burkolat, a kényelmes 6-os kupék, és a plüss ülések igazi felüdülésnek számítottak a By-ok ragadós, keskeny zöld padjaihoz képest. Lényeg, a lényeg, hogy most végre van egy ilyen kocsim 1:87-ben is.
Lássuk a járművet. Az alapmodell a Heris 2. osztályú lengyel kocsija (ez szinte mindenben megegyezik a magyar kocsival), ebből készült összesen 5 pályaszám variáció. Az én kocsim kanizsai honállomású, 96-os fővizsgával. A jármű véleményem szerint hűen hozza az eredetit. A jellegzetes trapéztető, a szögletes ablakok, és az OPOLE 4ANC forgóváz nagyon el lett találva. A részletek a helyén vannak, az alvázberendezések precízen ki vannak dolgozva, és a szükségesek tamponozottak.
A jármű festése nem hagy kivánnivalót maga után. A szín telitalálat, a maszoklások szépek, a feliratok élesek, és pontosak, más gyártó MÁV-os vagonjai közé sorozva sem lóg ki közülük.
A belső berendezés kidolgozott, és festett. Az egyetlen negatívum talán az, hogy az ülések barna színűek (az eredeti piros helyett), de ez némi utólagos festéssel pótolható. A járművet könnyű szétszedni, így az utólagos világítás beépítése viszonylag könnyű lesz.
Vonatba sorozva nagyon jól mutat a jármű, hiszen szinte minden MÁV-os szerelvénybe besorozható, mivel az eredetije is közlekedett mind gyors, mind sebes, és esetenként még személyvonatban is. M61-essel vagy Csörgővel, egy Fuggerth Ap, és egy Roco B kocsival karöltve hűen megidézhető vele a Kaposvár-Celldömölk gyorsvonat téli verziója. Ha több helyünk van, akkor a mozdonyokat V43-ra cserélve, ACME 2G IC kocsikkal, és egy BDbhv-val (vagy BDh-val) megtoldva a klasszikus szegedi hibrid IC-t lehet vele leképezni.
Összességében egy nagyon jól sikerült kisszériás modellel van dolgunk, és ugyan a majd’ 80 eurós ára soknak tűnhet, jelenleg nincs más opció ha Bo/Bko kocsit szeretnénk. A Heris állítólag még idén decemberben kiadja a másodosztályú verziót, azonban a múlt eseményeit látva nekem ezzel a dátummal kapcsolatban vannak fenntartásaim.
z21
Már régóta gondolkodtam rajta, hogy le kellene cserélni a MultiMaus vezérlést valami komolyabbra. Túl sok gond nem volt vele, megbízható, és jól kitalált szerkezet ez, de azért vannak korlátai (pl.: nem tud CV-t olvasni, nem állítható a sínfeszültség, stb.). Nézegettem többféle központot de mindig ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottam, mégpedig hogy a z21 a legoptimálisabb megoldás, és hozzá lehet a legkedvezőbb áron hozzájutni egy startszett társaságában.
Idei újdonság a Rocotól hogy teljesen száműzte a hagyományos központ + MultiMaus-os startszetteket, és helyette egy fehér z21 start-ot ad minden digitális készlethez, egy kézi vezérlő társaságában. Annyit kell tudni ezekről a z21-ekről, hogy náluk alapból le van tiltva a Wi-Fi opció, csak a MultiMaus-ról irányíthatóak, azonban egy 12 ezer forintos aktiváló készlet segítségével teljes értékű z21 lesz belőlük (a készlet tartalmaz egy aktiválókódot, és egy routert). Mivel a H0-s kezdőkészletek nem fogtak meg, ezért N-es méretben néztem szét, ahol meg is találtam a nekem legmegfelelőbb készletet, egy BR218-assal, 3 teherkocsival, és egy csonkavágánnyal kiegeszített oválpályával. Ez a készlet még jól fog jönni, mert tervezek a későbbiekben egy kis N-es asztalt építeni.
De térjünk vissza a z21-re. A Wi-Fi-s aktiválást pár perc alatt elvégeztem, majd először az N-es készlettel, majd a H0-s terepasztalon is kipróbáltam. Új helyet kellett keresni a vezérlőnek, mert mivel nagyobb, mint a korábbi fekete Roco központ, már nem fért el felül az asztal sarkában. Jó hír, hogy a sínjel csatlakozója egy szabványos zöld sorkapocs lett, a korábbi villásdugós megoldás helyett, így könnyebben tudjuk a pályánkat csatlakoztatni.
Már a z21 aktiválását végző z21 maintenance tool is rengeteg beállítási lehetőséget kínál (pl.: szoftverfrissítés, kimenetek beállításai, sínjel beállítások, MultiMaus szoftverfrissítés, zárlatérzékenység), de sok mindent be lehet állítani a tabletes alkalmazásban is. Itt a lényeg a sínfeszültség volt számomra, én ezt 17V-ra állítottam. Apropó alkalmazás. A letölthető tabletes és telefonos app nagyon könnyen kezelhető, és egészen új dimenzióba helyezi a terepasztal irányítását.
A tabletes applikáció képes egyszerre akár két külön mozdonyt vezérelni, és van mozdonyvezető funkció, amihez le tudunk tölteni vezetőállásokat (magyar vonatkozásúként csak a Taurus elérhető), és utána úgy tudjuk irányatani az adott mozdonyt, mintha a vezetőálláson ülnénk.
Nagyon hasznos, és jól átlátható a mozdonyokat tartalmazó könyvtár. Itt nem csak a képüket állíthatjuk be, hanem egyéb adatok is megadhatóak, úgy, mint a hossz, tömeg, vasúttársaság, funkciók, maximális sebesség. Én a TrainController-es kalibrációnál meghatározott maximális sebességeket állítottam be, hogy minél pontosabban tudjam szabályozni a járművek sebességét.
Összességében nagyon jó benyomásom van így, több mint egy hét távlatából a z21-ről. Könnyen kezelhető, sok hasznos funkcióval rendelkezik, és a tabletes alkalmazás nagyon jól használható.
Kicsaptak!
De úgy, hogy csak na! Nem kell rosszra gondolni, csak egy facebook csoportból tettek ki. Hogy miért? Mert tanácsot adtam, majd megírtam véleményem az úr stílusával kapcsolatban. A kérdéses eset alant látható:
A nevek direkt vannak kihúzva, nem szeretnék személyiségi jogokat sérteni, illetve a kérdéses figura szintjére lesüllyedni (bár azért szerintem aki ismeri a Vasútmodellezők Klubbja csoportot tudni fogja hogy ki ő).
A dolog onnan indult, hogy a modellezőtárs a neten rendelt és a kocsinak amit kapott a végén nem volt rendesen bepattintva az alváz. Reakció? Dühöngés, felháborodás, stb. Amikor megírtam neki, hogy csak vissza kell pattintani, olyat kaptam, hogy csak pislogtam.
Nyilván én nézek rossz mozit, de ha nekem valaki tanácsot ad akkor én nem ilyet írnék vissza neki, hanem valami olyat, hogy köszi, kipróbálom, meg ilyesmik. Ezután némi kritikát fogalmaztam meg a habitusával szemben.
Ezt még nem törölte ki, de a válaszára adott újabbat igen. Ekkor megemlítettem neki, hogy talán nem ez a helyes megoldás arra ha valaki véleményt fogalmaz meg a másikkal szemben (mielőtt bárki kérdezné, pontosan tudtam az elejétől hogy ő admin a csoportban).
Jött is a válasz.
Hát kb. elbújhatok szégyenemben, hiszen neki 250 ezres szerelvényei vannak és nem engedheti meg hogy holmi „kisiparos” Tillig vagon miatt siklás legyen. Bizony, bele kell írni hogy ő nem ám ilyen pár 10 ezres vonatokkal foglalkozik, hanem nagyban nyomja. A többiek meg gondolom le vannak sajnálva, hiszen Ő vastag és úgy gondolja hogy ezért neki minden belefér. A következő hozzászólásom után pár perccel pedig törölt.
Semmi figyelmeztetés, semmi jelzés, csak törölt. Nyilván ez a megoldás. Persze értem hogy ő a moderátor, de azért az nem jelenti azt, hogy rá nem volnatkozik semmilyen szabály. Még arra sem vette a fáradtságot hogy esetleg privátban rámírjon, és ott folytassuk / tisztázzuk a dolgot. Törlés. Kim Dzsong Un a rokona lehet szerintem, ugyanis Észak Koreában szokták így intézni azokat akik nincsenek a párttal egy véleményen. Ha nem tetszik amit írsz, törlünk. Neki ez a moderáció. Egyébként az én esetem nem egyedi, láttam már, hogy mást is csapott már ki hasonló okokból. Érdekes, mert ő elég sok alkalommal és elég durva beszólásokkal illeti a csoport tagjait, és sokszor trágár szavakat használ, de őt ugye senki nem moderálja.
Írtam még egy üzenetet neki, a reakció önmagáért beszél, igazi felnőtt emberhez méltó stílusban viselkedik.
Érdekes ugye? Már csak röhögnek rajtam. Én meg csak megosztom ezt a történetet.
Mondjuk nem bánom mert ilyen közösségnek nem szeretnék a tagja lenni, de azért sajnálatos hogy ilyen emberek tevékenykednek az internetes fórumokon, csoportokban, akik saját szeszélyes kényük kedvük szerint lépnek fel azokkal szemben akik esetleg nem ugyanazon a véleményen vannak mint ők.
Egyébként biztos van valami oka hogy egy ember ilyen mélyre süllyed, mint a példában látható „modellező”. Valószinüleg az élete más területén keletkezett dühét, feszengését, elnyomását vezeti le, azokon akik ilyenkor éppen elé kerülnek. Ezek után mindenki vonja le a konzekvenciákat, én nem ítélkezem.
Digitális vezérlőkocsi világítás beépítés – DigiTools szereld magad panellel
A 106-os BDt-m is kapott végre egy digitális világításpanelt. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen művelet csak abból áll, hogy berakjuk a nyáklapot, és kész, azonban itt is minden az apró részletekben rejlik.
Mint eddig, most is a korábban már jól bevált DigiTools panelt választottam. Ennek az előnye az, hogy van benne direkt vezérlőkocsis üzemmód, külön kapcsolható vezetőfülke világítással, külön kapcsolható homlokfényszórókkal, beállítható világításmintával, és sebességfüggő világítással (a Bhv családba tartozó kocsik egyik jellegzetessége a világítás fényerejének megváltozása, amikor az egy bizonyos sebesség fölött akkumulátorrol a tengelyvéggenerátorra váltanak).
Első lépésben méretre kell szabni a panelt, ehhez én miniflexet használtam. Itt óvatosnak kell lenni, nehogy átvágjunk valamit, amit nem kellene.
Miután belepróbáltam a kasztniba, filctollal megjelöltem a kocsi szakaszait, a két termet, a poggyászteret, az előtereket és a vezetőfülkét. Erre azért van szükség, hogy a megfelelő helyre ültessem be a LED-eket. Ez egy szereld magad panel, így ezt a műveletet nekünk kell elvégezni, saját igényeink, és az adott kocsi paraméterei szerint. Miután megfelelően elhelyeztem a LED-eket, és beforrasztottam őket, beépítettem a kondenzátort is a poggyásztér nem látható részére (én a készlethez kapott 2 darab 470-es helyett egy 1000-es kondenzátort használtam).
A homlokvilágítást is kialakítottam, ehhez a készlethez kapott, eredetileg a végzárfényekhez készült panelt használtam, csak a vörös helyett sárga LED-et építettem bele, így a két alsó fényszóróval meg is voltam. A felső fényszóróhoz pont kapóra jött a világításpanel gyári forrpontja, ami éppen középen van, így az ide beültetett LED szépen a helyére kerül, amint berakjuk a panelt a helyére. Miután minden kész volt, beigazítottam, és két apró melegragasztó pöttyel rögzítettem a nyáklapot.
A forgóvázakba beépítettem az áramszedő lemezeket, és jöhetett a felprogramozás. Beállítottam a vezérlőkocsi üzemmódot, a fényerőt, a kocsi címét, és a szerelvénycímet. Kiaknáztam a szabadon állítható világításmintában levő lehetőséget is, így külön kapcsolható lett az előtérvilágítás, és a termek világítása is.
Modellbemutató – VMC/Fuggerth H-START By
Az utóbbi időben szép számmal jelentek meg új pályaszámú/festésű Fuggerth modellek, és lettek újra elérhetőek régebbiek is. A Vasútmodell-Centrum is készített korábban egyedileg festett kisebb szériákat Fuggerth alapon, így nem merészkedtek idegen területre most sem, amikor megjelent tőlük két-két külön pályaszámú By, Bhv, és egy BDbh, a legújabb, VI korszakos START-os gúnyában.
Mivel Bhv-ból (és Bdt-ből) nemrég szereztem be, ezért most a By-t választottam. Nagy meglepetésre nem kell számítani, a jól megszokott forma köszön vissza a kocsiról. Itt megjegyzem, hogy hiányosságai ellenére a Fuggerth személyvagonok közül véleményem szerint a By formája, és arányai lettek a legjobban eltalálva, ő hozza leginkább az eredetit.
A VMC gondozásában megjelent kocsik festése nagyon rendben van, színhelyesek, nincsenek maszkolási hibák (a tetőszellőzők is gyárilag fel vannak szerelve és a tetővel azonos színre festettek). A kocsi színe nem üt el más gyártók magyar modelleitől, így nyugodtan besorozható Tillig vagy Roco gyorsvonati kocsik közé, esetleg több By-ból, és egy TRAXX-ból kiállítható a klasszikus nyári Balatoni sebesvonatok egyike. A feliratozásra sem lehet panasz, szép filigrán, pontos feliratok kerültek a kocsira. A jármű pályaszáma 50 55 20-17 494-5. A mostanság elmaradhatatlan START-os logo is sokat dob a modellen. A kocsi fém kerekekkel van szerelve, ablakai víztiszták, így belső berendezés beépítése esetén (én Vulcan modell belsőt raktam bele) még belső világítás nélkül is beláthatunk az utastérbe.
A kocsi, és társai elérhetőek a VMC-ben: http://www.vasutmodell-centrum.hu/vasutmodellek/szemelykocsi-modellek-cs-72-6.html . Magyar téma iránt fogékonyaknak kötelező darabok.
Modellbemutató – ACME InterCity szett
Az olaszok ezt sem kapkodták el, mondjuk itt közbeszólt az egyik kínai bérgyártó, a Modell Gala csődje is a késlekedésbe. Lényeg, a lényeg, végre elkészült, és megvásárolható a MÁV 2. generációs InterCity kocsijaiból álló szett.
Vegyük egy kicsit szemügyre a modellt.
Külső
A kocsi kasztnija szépen kidolgozott, hűen visszaadja az eredeti Dunakeszis InterCity vagonét. A távolról egyszerűnek tűnő forma valójában sok buktatót rejt. Ablakok mérete, kocsivégek, tetőív rendben van, a lengőajtók tövében is pontos a kasztni lekerekítése, minden apró részlet pontosan ki van dolgozva.
A festés szép, a színek passzolnak. A tamponozás is megfelelő, élesek, pontosak a feliratok, minden apró piktogram a helyén van.
Az alváznál már vannak turpisságok, de ezek szerintem nem vonnak le semmit a modell értékéből. A teljes alváz a cseh kocsié, és ahogy észrevettem, hiányzik róla 1 doboz (klíma?), az interneten fellelhető képek alapján ez a doboz már 95-ben a kocsikon volt (rev. 13.12.95). A forgóvázak sem stimmelnek, a Cseh verzió felújított tárcsafékes Görlitz forgóvázát kapták a MÁV-os kocsik is. Plusz pont jár a gyárilag felszerelt áramszedő lemezekért, mínusz azért mert a tárcsafékek miatt nem lehet kereket cserélni (illetve lehet csak nagyon körülményes).
Belső
A beltér kidolgozott, azonban csak részlegesen színezett, gyakorlatilag teljesen szürke, csak a fejtámlák vannak fehérrel kihúzva, és az első osztály padlója bordóval festve. A kocsit a CAF-okhoz képest egyszerűbb szétszedni, ez a világítás beépítésnél nagy előny.
Terepasztalon
A jármű futása megfelelő, az áramszedő lemezek ellenére könnyen gurul. Problémát egyedül a kapcsolószerkezetnél véltem felfedezni, mégpedig amennyiben a Roco (vagy bármelyik másik gyártó) rövidkapcsolóját használjuk, túl közel kapcsolódik össze a két vagon, szorulnak, és ívekben ennek bizony siklás a vége. Ezt viszonylag könnyen orvosolhatjuk, a Roco magasságban állítható kapcsolójával. Ezt bőven elég az egyes kocsik egyik végére tenni, mert így már eltart annyit, hogy R421-es íveken is könnyedén fussanak a kocsik.
Vonatba sorozva jól mutatnak a kocsik, akár csak a két kocsiból álló szett elé teszünk egy vontatójárművet, akár besorozunk egy InterCity WRm-et, vagy hibrid IC-ként pár Tillig/Roco Y kocsi társaságában járatjuk őket. Mozdonynak bátran tehetünk eléjük M41-et, V43-at, V63-at, vagy 1047-est, ügyelve, hogy korszakban hozzájuk illő, még MÁV-os mozdony legyen, és ne MÁVTR vagy START (én szerelvényen belül ügyelni szoktam, hogy korszakban egymáshoz illő járművek legyenek csak).
Pro:
+ nagyon jól eltalált forma
+ gyári áramszedés
+ rendkívül részletes kidolgozás/tamponozás
Kontra:
– nem az eredetinek megfelelő alváz/forgóváz
– problémás kinematika
– szerelhetetlen forgóváz
Modellbemutató: NMJ CAF liege
Nem újdonság nálam az NMJ CAF kocsi, korábban már volt egy étkezőm, de aztán megváltam tőle, most azonban egy másodosztályú fekvőhelyes kocsira tettem szert, ami a Modell & Hobby-nál akciósan volt kapható.
Kinézetre a jármű hozza az eredetit, az ördög azonban itt is a részletekben rejlik. Az NMJ kocsi formára egy picit jobban el lett találva, mint az ACME, és itt a forgóvázak is stimmelnek, azonban az apró különbségek csak közelről láthatóak igazán.
Terepasztalon vonatba sorozva talán csak a belső berendezés hiánya, és a nyitott állapotban felszerelt alsó lépcsők szúrhatnak szemet az embernek.
A modell alja nincs kidolgozva, itt hiába keresnénk a fotomaratott klímarácsot, mert teljesen sík az alváz. Ez annyira nem zavaró, mert általában nem alulról nézegeti az ember a terepasztalon álló járműveket.
Amit nagyon jól eltalált a gyártó, az a tetőívek, és behúzások. Az ACME kocsi mellé helyezve egyből látsznanak az apró, de lényeges különbségek.
Sajnos az ACME-val ellentétben az NMJ-nél nagyobb a minőségbeli szórás, főleg a tamponozás terén, ezért érdemes még a boltban alaposan átnézni a járművet.
Összességében ár érték arányban egy nagyon jó kompromisszum az NMJ kocsi az ACME-val szemben, amennyiben a belső hiányával meg tudunk békülni.
Pro:
+ nagyon jól eltalált forma
+ az eredetinek megfelelő forgóváz
+ ár/érték arány
Kontra:
– belső berendezés hiánya
– nyitva felejtett lépcsők
– gyakori tamponozási hibák / nagyobb minőségbeli szórás
Modellbemutató: Piko – Metrans Hercules
Szintén karácsonyi ajándékként kaptam ezt a járművet is, most pedig megosztanám a tapasztalataimat.
A modell a Piko Hobby kategóriájába tartozik, azonban meglepően szépen kidolgozott, ellentétben a Hobby Taurusokkal. A mozdony a 761 007-es mozdonyt mintázza, a jellegzetes kék Metrans festésben. Tudni kell, hogy ez a pályaszámú mozdony jelenleg nem jár be is bejár magyarországra (csak a 002 és a 003-asnak van hazai futásengedélye), így szépen beleillik a magyar témájú gyűjteményembe.
Külső:
A mozdony egzakt hosszúságú (a Trix Hercules hossztorzított), maga a kasztni szép kidolgozottságú, a forgóvázak is jól visszaadják az eredetit. Egyedül a kasztnira öntött kapaszkodókba és a tamponozott kerekekbe lehetne beleközni, de 50-60 cm-ről fel sem tűnnek, sokkal szebben vannak kidolgozva, mint mondjuk a Hobby kategóriás Taurusokon. A festés szép, és pontos, a feliratok is tűélesek, ahogy ez ma már szinte alapelvárás. A vezetőfülke sajnos nincs kifestve, hanem sima szürke, az egyik oldalon egy mozdonyvezetőt találunk benne. Az alvázon lévő dobozok is a helyükön vannak, de itt fölösleges rézmaratott alkatrészeket keresni, egybe van öntve minden, és néhány vezeték, és egyéb alkatrész fel lett áldozva az egyszerűbb gyártás oltárán. Érdekes, hogy a tetőn lévő ventillátor rácsozata áttört, ami nem csak jól néz ki, de egy hangosításnál is nagyon jól jöhet, szebben fog szólni.
Belbecs:
Itt nem kell csodát várni, a Hobby kategóriában sztenderd belső van a mozdonyban. 8 pólusú dekóderfoglalat, lendítőkerék nélküli kínai motor, és egyszerű izzós világítás. A vezetékek elrendezése is kicsit kesze-kusza belül, de ennyi pénzért ne várjunk többet.
Futás:
Mind analógban, mind digitálisban szépen jár a mozdony, ahhoz képest, hogy milyen egyszerű a hajtása. A lassúmenet analógban sajnos nem a legszebb, viszont digitálisban némi állítgatás után nagyon kultúráltan jár a mozdony kis sebességgel is. Nagyobb tempónál sem zajos, egyenletes a futása. A súlya megfelelő, sík pályán 8 világítós Z1-es kocsit vígan elhúzott (ez a szerelvény félig közbeért az asztalomon), viszont tapadógyűrű nincs, így az extrémebb hegyi viszonyokkal és szűk ívekkel tűzdelt pályákon lehetnek gondjai a hoszabb vonatokkal.
Összegzés:
A modell jó kompromisszum, ha többre vágyik az ember mint a Trix, és ugyan a Roco minőségét természetesen nem éri el, de ugye az több mint kétszer ennyibe kerül. Magyar vonatkozású terepasztalon is megállja a helyét, amennyiben eltekintünk a pályaszámtól. Vontatmányként elsősorban irányvonatok, és konténeres szerelvények jöhetnek szóba, mai modern kocsikkal.
Modellbemutató: Albert Modell – Tams
Karácsonyi ajándékként kaptam a modellt, jöjjön most egy rövid kis bemutató.
Elsőre, a dobozban, oldalról semmi különöset nem fedez fel az ember, egy sima Eams kocsinak tűnik a jármű. A dobozból kivéve azonban rögtön szemet szúr, hogy ez egy másik fajta kocsi. A tető jellegzetes kék ponyvája, és a ponyvatartó berendezés teszi egyedivé ezt a variánst.
Az alvázon is vannak eltérések, a bordázat az eredetinek megfelelően lett kialakítva, így némileg eltér az Eams kocsiétól.
A feliratok szépek, és pontosak, még a homlokfalakon is minden a helyén van.
Összegzésként annyit kell mondanom, hogy ismét kitett magáért a gyártó, egy nagyon szép modellel lehet gazdagabb a gyűjteményünk, ha beszerzünk egy (vagy több) ilyen Tams kocsit.
Posta Bhv – a bemutató
Már egy ideje lehetett tudni modellező körökben, hogy készülődik egy posta Bhv szett. Az egész sztori még az M40-essel kezdődött, ezen felbuzdulva készítette el a modell készítője az MD-t, majd vágott bele a posta Bhv-be, munkája gyümölcse pedig mostanra ért be.
Megjelenés
A kocsit a dobozból kivéve először az eltéveszthetetlen lengőajtók szúrnak szemet, majd a tető bordázata. A festés szépen sikerült, a tamponozás is megfelelő. A tető íve el van találva, ahogy a kocsivégek is hozzák a típus jellegzetességeit. Az oldalablakok mérete stimmel, egyedül a keret vastagabb egy hajszálnyival, de ez távolabbról nézve nem annyira feltűnő.
Használatban
Én roco rövidkapcsolóval láttam el a szerelvényemet, ezzel gond nélkül fut mind húzott mind tolt üzemmódban. Nem siklik még az r=421mm-es ívekben sem és a rettegett Piko-A íves és angol váltón is gond nélkül elmegy.
A hibákról
Jobban megvizsgálva a vezérlőkocsit, ami feltűnik az a szépen kidolgozott homlokfal. Majdnem sikerült az oldalfal és a homlokfal találkozásánál az íves részt is elatalálni. A homlokfal ívelése oldalról nézve jó, de egy kicsit szögletes lett a sárga rész. Ha az eredeti járművet megnézzük, szembetűnik a különbség. A modell alatt gyártási problémák miatt sajnos nem az eredetileg tervezett al- és forgóváz van, hanem a Fuggerth kocsiké. Emiatt az alvázszerelvények teljesen hiányoznak, és így a forgóváz sem pontos. A modellbe nem került belső berendezés, de ennek pótlására ígéretet adott a gyártó.
Szerelvényben
Alapból a kocsikhoz passzoló mozdony a papagáj szili (mivel a szerelvény E.p.V-ös, a fecske festésű mozdony korszakidegen). Szerencsére nem csak ingavonatként lehet használni a kocsikat, hiszen számos esetben olyan mozdony is a Posta Bhv-k elé kerül, ami nem tudja a szükséges távvezérlést. Ha kicsit körülnézünk, találkozunk ilyen szerelvénnyel klasszik csörgő mögött is, sőt nyáron még a Balatonra is volt egy ilyen forda klasszik V43-al is, tehát nem kell ragaszkodni az ingavonati üzemeltetéshez, ha nincs megfelelő mozdonyunk.
Összességében azt kell hogy mondjam, szerény véleményem szerint a kocsi megéri még így is az árát, hiszen egy olyan típust kapunk a terepasztalunkra, amit ilyen minőségben soha senki nem készített el, és tekintve hogy a kocsitípus nem rendelkezik külföldi vonatkozással, valószinűleg nem várható hogy bármilyen külföldi gyártó foglalkozna vele valaha (az eddig általam látott, házilag Fuggerth-ből készített posta Bhv-k pedig minőségileg messze elmaradnak a bemutatott modelltől). A hiányosságok egy része egy ügyes modellező által pótolható, de én úgy gondolom a terepasztalra helyezve a legkeményebb vasútőrülteken kívül nem sok embernek tűnnek fel a hibái.
Aki sokat olvasgat fórumot, biztos találkozott ott a megjelenéskor elkezdődött kommentcunamival, azzal, hogy milyen hiányosságok, és pontatlanságok vannak a modellen, és természetesen az árát ért kritikákkal. Nos azt kell hogy mondjam, hogy valamilyen szinten mindkét oldalnak igaza van, a modell nem lett hibátlan, viszont amit kapunk, az szerintem teljesen hozza a posta Bhv feelinget, és nekem ez többet számít, minthogy hány hibát találok rajta. Ezzel lehet vitatkozni, lehet szög, és tolómérővel felszerelkezve nekiesni, viszont amikor felrakjuk a terepasztalra a szerelvényt, meglágyul az ember szive (már akinek van).
Szervó beépítések
Mivel az állomásomon található kitérőkből 4-et már átépítettem padló alatti állítóművesre, adta magát a dolog, hogy a maradék kettőt is ilyenre alakítsam. A gond azzal volt, hogy eddig a peco mágneses állítóművét használtam, ami könnyen illeszthető volt, és a régi eszközdekódert sem kellett hozzá lecserélni, viszont ezt az állítóművet közvetlen a váltó alá kell beépíteni. Sajnos a megmaradt két váltónál erre nem volt lehetőség, mivel az asztal merevítése húzódik alattuk. Ide szervó kell. Szervót akár az asztal másik oldalára is lehet tenni (lásd: Paksinuti – Ferencvárad), mert egy vékony fémszál is elég a mozgatáshoz. Itt is ez volt a tervem.
Először beszereztem egy DigiTools szervódekódert, és hozzá 4 darab Futaba állítóművet. Úgy terveztem, hogy a két felszíni állítómű csere után a két angolváltóm forgalom szempontjából fontos oldalát is beüzemelem.
A Piko-A váltó állítóművét leszereltem, és a csúcssíneket mozgató kis pöcök mellé fúrtam egy ovális lyukat.
Az asztal aljára felszereltem a szervót. A szervó rögzítését egy kis távtartó fadarabbal oldaottam meg, amit melegragasztóval rögzítettem, és a szervót is ilymódon helyeztem fel a fadarabra.
Maradék Viessmann felsővezetékből készítettem egy megfelelő hosszúságú, és alakú szálat, ami pont beleillett a kis pöckök közti mélyedésbe.
A távolabbi váltóhoz meg kellett toldani a szervó vezetékét, ehhez a Busch 3 eres kábelét használtam. A szervókat könnyen be lehet kötni, a gyári csatlakozójukkal. A szervódekóder programozása is nagyon egyszerű, a cím megadása után csak a két végkitérési pozíciót kell megadni, és már üzemkész is a váltó.
Az első három szervó beépítése után nagyon pozitív tapasztalataim vannak a technikáról, ajánlom mindenkinek, aki padló alatti állítóművekben gondolkodik. A dekóder, és hozzá a 4 szervó kb. 20 ezerből jön ki, ami lényegesen olcsóbb, mint a gyári állítóművek + mágnesfekóder kombó.
Modellbemutató: VMC/Fuggerth BDbhv
Egy régi ziccert pótolt most a VMC, a frissen kiadott Fuggerth alapra készült kocsikkal. Nem is egy, hanem rögtön négy különböző kocsit készített el a modellbolt (Apv, WRy, BDh, és BDBhv). A gödöllői kiállításra időzítették a debütálást, és a kiállításon meg is lehetett vásárolni a friss modelleket. Ezek közül én a BDbhv-ra csaptam le, lévén a másik háromból már van a gyűjteményemben.
Ami elsőre feltűnik az, a festett, gyárilag felszerelt tetőszellőzők, és a már első látásra színhelyes festét. A kocsi alapja a mezei Bhv, és ugyan igazándiból csak a feliratozásban, és a belső térben tér , mégis egy másik kocsitípus.
A feliratok szépek, élesek, és részletesek. Elsőre furcsának tűnik a betűtípus, de mivel a jármű a 90′-es éveket modellezi, az akkori MÁV szabvány szerinti betűk kerültek a modellre (a jelenlegi Helvetica szerű betűtípust az ezredforduló után kezdte használni a MÁV).
A kocsiba én a Vulcan modell belső berendezését szereltem, a BDh-ba valót választottam, azzal a különbséggel, hogy az igazinak megfelelően a biciklis szakaszba nem ragasztottam be a székeket (ide majd tervezek még 1:87-es bicikliket rakni). A gyári kapaszkodókat csak középre raktam fel, a szélső ajtókon a MaxTrain-től rendelteket használtam, mivel azok sokkal filigránabbak.
Összességében egy szépen festett, hibáktól ugyan nem mentes (forgóváz, ablakok mérete), de mindenképpen klasszikus MÁV-os hangulatot idéző járművet kapunk, ami mind személy, mind gyorsvonatban járatható.
DigiTools NoHAB hang
Sokáig eléggé hidegen hagyott a hangdekóderek világa, de aztán pár éve a GySEV-es 470-essel megtört a jég. Amig az ember nem próbál ki egy ilyen mozdonyt, addig nem is gondolja, hogy milyen jópofa dolog ez. Valami olyat ad vissza egy hangdekóder a vasútüzemből, ami nagyon is a része. Ha az ember kimegy a pályaudvarra, azt tapasztalja, hogy rengeteg jellegzetes hang hallatszik egy vonat indulása előtt, és közben. Felmegy az áramszedő, bekapcsol a főmegszakító, elindulnak a hűtőventillátorok, szolmizál az inverter, és még megannyi apró nesz, amiket a hangdekóder megpróbál visszacsempészni a terepasztalunkra.
Mivel már villanymozdony hangom volt, gondoltam hogy beszerzek egy dízelt is. Jellegzetes hangra vágytam, ezért kedvenc dízelmozdonyomra a NoHAB-ra esett a választásom. A Miniversumban már volt tapasztalatom a DigiTools hangdekóderekkel, így természetes volt hogy ezt választom. Nem bántam meg. Sőt!
Pont a verzióváltás után jött meg az általam rendelt dekóder, így már a 2.1 es verziójút kaptam. Ez a dekóder sokkal fejlettebb az elődjénél, újra lett írva a motorvezérlése, nagyobb a belső memóriája, jobb minőségű hanganyagot tud kezelni, és még sok-sok minden. Elsőre ami feltűnik, az a dekóder mérete. Kicsi. Épp’ hogy nagyobb mint egy sima dekóder. Ezt bármilyen olyan mozdonyba be lehet rakni, ahova elfér egy mozdonydekóder. A hangszóróból sem a kerek, hanem a kocka Zimo jár hozzá, egy kis vödörrel, amivel nagyon könnyen be lehet rakni a mozdonyban kialakított helyre.
A beszereléshez nem kell semmi extra szerszám, faragás. Gyorsan felprogramoztam, és Train Controllerben újrakalibráltam a sebességgörbét, majd egy kicsit megjárattam:
Ami nagyon jó a dekóderben, hogy nem csak a sebességet figyeli, hanem a terhelésszabályzót is, így a játszott motorhang ennek függvényében is dinamikusan válzozik. Egy példa: állandó sebességgel halad a mozdony, és egy emelkedőhöz ér. Ekkor, ahogy a terhelésszabályzó feljebb kapcsol, hogy tartsa a sebességet, a hangdekóder is magasabb fordulatszámú motorhangot játszik. A fenti videóban is érvényesül a dolog, az ívben jobban befeszülő kocsik miatt eggyel feljebb kapcsol a mozdony.
Összességében nagyon meg vagyok elégedve mind a hanganyaggal, mind a dekóderrel. Árazásilag is nagyon el lett találva, a 20 ezer forintos ár miatt megkockáztatom, hogy a legjobb ár-érték arányú dekóder ma a piacon.
Temofeszt 2015
Idén is kilátogattam a Temofesztre, és nem voltam rest fényképezni (galéria lent). Az eddigiekhez képest nagy örömömre sikerült látványosabban minőségibb kiállítást összehozni, végre eltűntek a félkész modulok, és szedett-vedett szerelvények. Sok nagyon szépen kidolgozott magánterepasztalt is meg lehetett tekinteni, aminek nagyon örültem. Sajnos a csehek nagy H0-s FREMO modulrendszere most nem volt kiállítva, és Szűcs Miklós munkáit is hiányoltam (sebaj, majd Gödöllőn) viszont a TT-s modulokból egy pazarul kodolgozott magyar asztal volt megtekinthető.
Van azonban még hova fejlődni, főleg a szerelvényösszeállítások terén, de alapvetően egy nagyon jól megszervezett kiállítás volt az idei is, és látszik a törekvés az egyre minőségibb irányvonal felé.
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.924774147592579.1073741831.743148022421860&type=3
Idén is meglátogattam a Temofesztet, ez a kis galéria a legjobban sikerült képekből lett összeválogatva. Jó nézelődést 🙂
Posted by STModell on 2015. október 13.