Az idei Brawa újdonságok között szerepeltek a MÁV Start Halberstadti tipusu kocsijai. Mivel a Tillig már egy pár éve kihozta a szériát, különöebb vágyat nem éretzem a Brawa kocsik megvétele iránt, egészen addig, amig meg nem láttam egyet élőben a boltban. Nem sokat kellett töprengenem, hogy megvegyem a kocsit. Hogy miért? A következőkben leírom, és megmutatom.
Az ember azt hinné, hogy nem egy nagy téma egy Halbi. Viszonylag egyszerű forma, ha eltalálják az arányokat, már festhető is. De mégis. A Brawa-nál tudnak valamit. 7darab Tillig Halbim van, de amikor megláttam ezt a kocsit, felmerült bennem a kérdés, hogy így is lehet? Apró finomságok, mégis olyanná teszik a modellt, mintha a Déliből gurult volna az asztalunkra.
Maga a forma szinte teljesen megegyezik talán a legszembetűnőbb különbség, az a kocsivég szögletes sarka, illetve a tetőpanelek finom illesztése, valamint az ablakok.
A Tilliggel ellentétben a Brawa kocsinak megfelelő az ablakkiosztása. Egy teli, egy osztott. Sőt az osztott ablakok belső felére még a kihajolni veszélyes matricát is rátamponozták. Nem semmi!
A feliratozás szép, éles, minden a helyén van. A kocsi két végén továbbá iránytábla is található „Budapest – Tatabánya – Győr” felirattal. Az alvázon is minden részletes feliratozást kapott, csakúgy, mint a forgóváz.
Apropó forgóváz, teljesen authentikus, és gyönyörűen kidolgozott módosított Görlitz Va van a szekér alatt. Nem hiányzik róla semmi (sajnos központi energiaellátós létére generátor van rajta), nagyon filigrán, és precíz az egész szerkezet, valamint gyárilag áramszedős. Erről még annyit kell tudni, hogy a legtöbb kocsival ellentétben a kerekek mindkét oldalon szigeteltek, így az áramszedés 4 tengelyen történik, mindkét oldalon.
Az alváz kidolgozása példás, még a féknemváltó rudazata is finom drótból van kidolgozva.
A kocsi belső berendezésére sem lehet panasz, üléskiosztása teljesen megegyezik a MÁV-os kivitelével.
Kis apróság, hogy a fehér csík is megfelelő vastagságú. Erre csak akkor jöttem rá, amikor elkezdtem képeket nézegetni az eredetiről, mert furcsáltam, a Tillig mellé tett kocsi csíkjának vastagságát, de végül kiderült, hogy minden rendben van vele.
Összegzésként azt kell mondanom, hogy nagyon kedvező áron kapunk nagyon jó minőségű modellt, így aki most kezdene bele a Halbik gyüjtögetésébe, annak kötelező darab. Olyanoknak mint én, akiknek már van némi ilyen kocsija pedig legalább egyet érdemes közelebbről szemügyre venni, és mérlegelni. Mindazonáltal gond nélkül megfér a Tillig kocsik között.
IC 2G a végjáték
Régi adósságom már ez, most pótlom. Szóval valahogy ott lett vége a 2G-s IC projektemnek, hogy nem voltak jók az ablakok, az ajtók sem néztek ki valami jól, meg a festés sem stimmelt. Mi jön ilyenkor? Reboot. Festék le, és előlről kezdeni az egészet.
A papír ajtós dolgot nem erőltettem, helyette a Btx-ből megmaradt Fuggerth ajtók ajlából vágtam megfelelő méretű darabokat, amiket a kasztnihoz ragasztottam, és némi tömítőpaszta segítségével szintbe hoztam, így egy sokkal „szebb” megoldás született.
Egy-két helyen még csiszolgattam a kasztnit, majd jöhetett a festés. Gondosan kevertem a világosszürkét, hogy a lehető leginkább hasonlítson az eredetire. Most a festési koncepció a következő volt: telibefújom a kocsit szürkével, majd kimaszkolom a tetőt, az ajtókat, és a csíkot, ezután jöhet a kék. Ez a módszer sokkal jobban bevált, mint a korábbi, az eredmény magáért beszél.
Száradás után jöhetett a matricázás. Az osztályjelölések, a MÁV valamint az InterCity logo vizesmatricaából, míg a többi felirat szárazmatricából készült.
A legvégére maradt az ablakozás. Sikerült plexiből gyártatnom megfelelő méretű, teliablakot, így nem kellett a korábbi gányolást visszaraknom. Az ablakokat, úgy rögzítettem, hogy egy átlátszó ragasztócsíkot ragasztottam belülről a kocsiba, majd szépen egyesével berakosgattam a korábban ezüst színü tusfilccel kihúzott keretű plexiket. Az eredmény alant, természetesen még mindig látom benne a hibáimat, de már sokkal vállalhatóbb, mint volt.
TT asztal
Sikerült szereznem némi bontott bútorlapot az egyik ismerősöm lakásfelújításán, ami pont kapóra jött a TT-s asztal elkészítésénél. A dolgot nem bonyolítottam túl, keret, és bele a furnérlemez, némi merevítéssel. A célnak pont megfelel, mivel egy relatíve kis (138×78-as) asztalról van szó.
A szerkezetre aztán lerögzítettem a pályát, immár egy új módszerrel: kétoldalú ragasztóval. A módszer egész jól működik, nagyon stabilan rögzül a pálya, de ha esetleg bontani kell, sokkal egyszerűbben megtehető majd, mintha faragasztóval odabetonoztam volna, és még a rezgéseket sem viszi annyira át az alaplapra.
A rögzítés előtt még persze elvégeztem a szakaszolást, és a szakaszok tápbekötését. Ez a művelet szinte játszi könnyedséggel ment, köszönhetően a szakaszolópapucsoknak, és a betáppapucsoknak. Minden szükséges kábel elfért a vágányok alatt.
A végeredmény alant látható. A terepet nem szeretném túlszofisztikálni. Mivel az ágyam alatt tárolódik nem nagyon lesz majd domborzat.
Tillig TT startszett bemutató
Ahogy ígértem, jelentkezek is egy rövidke ismertetővel a TT-s startszettről.
Miért? Mert megtetszett. Ennyit tudnék felelni, arra a kérdésre, hogy miért kezdtem el a H0 mellett a TT-vel foglalkozni. Nézegettem már korábban is a kezdőkészleteket, és az IH-ban is olvasgattam egy-pár TT-s modell tesztjét, és megfogott. 1:120 ez a méretarány. Nagyon el van találva. Az N nekem már túl kicsi, de a TT még benne van abban a háromszögben, aminek a csúcsai: élethűség, helyigény, választék. Számomra egyébként mindig is furcsa volt, hogy például nálunk, ahol az átlagos modellezőnek folyton küzdenie kell a rendelkezésre álló hellyel, miért a H0 lett a fő csapásirány. Tudom megvannak az okai, de tény, hogy a TT sokkal helytakarékosabb.
A rövid előszó után akkor jöjjön a készlet mustra. A célnak legmegfelelőbbet választottam, ez pedig a 01424-es szett, ami tartalmaz egy oválpályát, egy fehér Dízel TRAXX-ot, és két teherkocsit (Res, és Habbils), valamint egy tápot, és egy PWM-es kézivezérlőt. Ráadásként megvettem még a kiegészítő színszettet, ami lehetővé teszi egy kétvágányos állomás létesítését.
A dobozt kinyitva egy szivacsréteg után találjuk a gondosan becsomagolt járműveket. Itt volt az első meglepi: egy kis konténer, és egy TT-s wartburgal is gazdagodtam. Oldalt a tápegység, és a kéziszabályzó. Egy kis karton kerettel ki lehet venni a járműveket tartó szivacsot, és alatta vannak a sínek. BR11-es kör, és a két egyenes, amiből az egyik betáplálós.
A kiegészítő síncsomag tartalmaz két váltót, a hozzájuk szükséges elleníveket, és kiegészítő síndarabokat, valamint egyenes síneket. Ezen kívül találunk benne még négy szegetelőpapucsot, és két árambevezetőpapucsot, arra az esetre, ha szeretnénk szakaszolni a vágányokat.
Még a járművek bemutatása előtt néhány szó a sínrendszerről. A csomagokban a Tillig ágyazatos vágányait találjuk. A sínkorona 2.1mm-es Code83-as, vasbeton keresztaljakon (a váltók esetében is). A töltés megfelelően széles, a felülete egész szépen utánozza a kavicságyat. A szélessége, és a kitérők 15 fokos volta miatt a váltóknál szükséges kiegészítő egyenesek, használata, aminknek a töltése a megfelelő szögben, és mértékben be van vágva, hogy a másik elem beférjen alá. A megoldás előnye, hogy nem kell vagdosni, és szélesebb (élethűbb) a töltéskorona, a hátránya viszont pont az ilyen kiegészítő elemek használatának szükségessége. A váltók pontosan és szépen működnek, a sínek szépen illeszkednek egymáshoz. Jó pont a cserélhető összekötőelem, amit egy csavarhúzó segítségével el tudunk távolítani így könnyen lehet variálni a szigetelős, és árambevezetős egységek helyét. Ezt a megoldást a gyártó a Japán Kato rendszeréből vette át (a pontosításért köszönet masTTertape fórumtársnak ). Maga az összeépített pálya nagyon jól néz ki, más gyártók is elkezdhetnének végre betonaljas ágyazatos síneket is gyártani. Egyetlen rossz pontot tudok adni, mert a váltók szívdarabja nem polarizálható.
A mozdony egy TRAXX2 F140 DE. Kildogozása nagyon szép, minden részlet a helyén van, jók az arányok, szép a festés, és a feliratozás is rendben van. Egy-két részlete azonban egyszerüsített. Ilyen például a tetőn levő szellőzőrács, illetve annak a hiánya, valamint a kerékpárok sem féktárcsásak, továbbá az ablaktörlők is tamponozottak (ez csak nagyon közelről nézv tűnik fel). A kapaszkodókat (és esetlegesen a légtömlőket) saját kezüleg kell felszerelni (ez nekem kifejezetten tetszett). A forgóváz meseszép. Filigrán, apró részletek, és még a vonóerőbekötőrúd is ténylegesen összeköttetésben van vele egy kis flexibilis csatlakozáson keresztül. Érdekes, hogy TT-ben meg tudták oldani, hogy a forgóváz akadályozása nélkül elférjenek a feljárólépcsők az ajtók alá (ugye a H0-s ACME TRAXX esetében ezek a lépcsők egybe vannak öntve a forgóvázzal).
A belbecs is első osztályú. Digitális előkészítés, és szép rend, sehol egy fölös vezeték, mindent kitölt nyomtatott áramkör. A motor dupla lendkerekes, nagyon finoman jár, szinte hang nélkül. Világítás előre három fehér, hátra két piros, amik már egészen alacsony sebességnél is megfelelő fénnyel világítanak.
A két teherkocsi is szépen kidolgozott, és kurz kinematikás, akár a mozdony. Különösen jól mutatnak a forgóvázak, a vékony karimás kerekekkel.
A kis pályát egyszerű variálni, nekem is könnyen sikerült összehozni a gyári megoldásnál jobbat, a váltók ívbe helyezésével. Gondolkodtam rajta, és valószínüleg szerzek egy asztallapot, amire majd fixen rárakom, és lesz egy 150×77-es asztalka, amit ha nem használok majd az ágyam alá tudok majd tenni, így nem foglal majd helyet. Még betoldok majd egy egyenest, és két csonkavágányt, hogy ne legyen ilyen unalmas a dilikör.
Készítettem egy kis videót a szerzeményemről, ezt alant meg lehet tekinteni (vállalkozó kedvűek akár 3D-ben is nézhetik piros-kék szemüveg segítségével).
Összegzésként bátran ajánlom a TT-t azoknak is akik eddig vonakodtak, mert nagyon ott van, és helytakarékosságban verhetetlen. Sok magyar modell is kapható, így a hazai témák gyüjtőinek sem kell lemondaniuk kedvenc MÁV-os járműveikről. Az általam választott startkészlet árban verhetetlen, még a kiegészítő sínek vásárlása után is belül marad az ember az 50 ezer forinton, és a helyproblémái sem lesznek.
TT
Hirtelen felindulásból vettem egy TT kezdőkészletet, és tök jó 😀
Részletes ismertető: hamarosan…
Nem
egy mai beszerzés, de most mutatom be: Roco M62 263. Még a Medikeres akcióban vettem, a mai árak mellett nagyon megérte az akciós árért.
Először óckodtam tőle, amikor megláttam a weboldalon, lévén hogy páram már megírták hibáját, a rossz REV dátumot, de aztán mégiscsak meggyőztem magam.
A gép hozza a szokásosat, Roco minőség, a jobbik értelemben. Szép festés, feliratozás, futás. Az egyetlen hiba a REV dátum, bár ez csak fényképezőgéppel látható, szabad szemmel nem nagyon tudom kivenni a számokat.
Jelenleg beugrós gépként szolgál, mivel számos más mozdonnyal együtt sajnos már nem férnek fel az asztalomra. Általában korszakban hozzáillő MÁV-os szerelvénnyel járatom (mint pl. a képeken látható MÁV-os Bhv-BDh kombó).
Bombardier nyílt nap
Peron(sz)építés
Az átmenő vágnyoknál már régebben kicseréltem a papír peronburkolatot műanyagr térkövesre. Az állomásépület melletti csonkavágány peronjához is hozzá kellett nyúlnom, hogy egységes, és szép legyen az összkép.
Először a figurákat, és padokat szedtem le, majd felbontottam a régi papírburkolatot. A műanyag Auhagen térköves borítást először méretre szadtam, majd bepróbálás után beragasztottam. A hézagokat tömítőpasztával töltöttem ki, majd szintbecsiszoltam.
Az eredmény elég meggyőző lett, szerintem jobban sikerült, mint a korábbi peronok, hiába, az ember mindig tanul valamit. Az antikolás még hátra van, de már így is látszik, hogy sokkal szebb, mint a korábbi borítás.
Ezzel egyidőben megtaláltam a bokrokat is a pincében, így egy adagot fel is helyeztem az asztalra. Első körben a rézsü, és az asztal széle kapott egy adag „természetet”, ami jelentősen feldobta az eddig csak simán fűvel ellátott felületeket.
ÖBB 1014
Már régóta szerettem volna magamnak egy 1014-est, azonban egészen tegnapig nem jött össze. A börze topikon rendszerint mire észrevettem, hogy van eladó mozdony, már elkelt. A héten azonban szerencsém volt, és én voltam az első.
Nem is akármilyen gépet sikerült szereznem, egy békebeli négy áramszedős 007-es pályaszámú mozdony boldog tulajdonosa lettem. A témában kevésbé jártasak számára elmondom, hogy ez egyike volt a hazánkba bejáró gépeknek. Az áramszedők száma pedig az első időkben azért volt a szokásosnál kettővel több, mert akkoriban az 1-es vonali felsővezeték kígyózása még nagyobb volt, így a Magyarországra bejáró gépekre felszereltek még két szedőt, szélesebb palettával.
Maga a modell nagyon szép, futása egyenletes, hangja gyakorlatilag nincs (leszámítva a terhelésszabályzós dekóder halk zümmögését). Igazi Roco minőség: Made in Austria. Kidolgozottságra sem lehet panasz, simán felveszi a versenyt a mai csúcsgépekkel. Egy Digitools dekóder került bele, amivel pár apróbb beállítás után nagyon szép menetet produkál.
Tökéletesen passzol a Gosa kocsikból álló szerelvényem élére, nagyon jól visszaadja a 90′-es évek EC-inek hangulatát.
Fényképezés
Támfal/betonplacc
Van még néhány fehér folt az asztalomon, ezek közül számoltam most fel egyet, nevezetesen a bal oldali alagútportál melletti támfal lett végre elkészítve.
A támfal mögötti részt hungarocel-el töltöttem ki, már korábban, amit most először lekentem egy réteg faragasztóval, majd vízben áztatott újságpapírt tettem rá, majd megint egy réteg faragasztó, és ismét újságpapír ezt még háromszor megismételtem. Míg szráradt, egy kicsit meghintettem homokkal, és egy kis fűvel, majd két fenyőfát telepítettem szúrásos módszerrel (egy határozott mozdulattal belenyomtam őket a hungarocelbe).
Két óra száradás után ismét felvittem egy réteg faaragaszót, és erre már a végleges fű, és homokréteg jött. A tereprendezés után kapott egy adag átlátszó lakkot, és kész is voltam.
Egy kicsit foglalkoztam a mozdonytároló vágányok melletti betonplaccal. Egymással párhuzamos vonalakat vágtam bele, és híg fekete festékkel kihúztam a mélyedéseket, imitálva a dilatációs hézagokat kitöltő kátrányt. Az egészet még átmostam egyszer, hogy szépen elmosódjanak a határvonalak. Az eredmény egész jó lett.
Pillanatok
Egy modell, és egy igazi Flirt.
Szergej a tárolón.
Csörgő és Flirt indulásra várva.
100
Pontosan 100 bejegyzés született eddig a blogban! Nagyon örülök neki, hogy eddig jutottam, ezért most egy-két képpel ünnepelném meg a „centenáriumot”.
Púpos világítás
Hosszas gondolkodás után találtam egy egészen elfogadható módot az M40-es menetfényeinek elkészítésére. A legnagyobb probléma a nagyon kisméretű kasztni volt. Három LED-et eléggé macerás lett volna betuszkolni oda, ahova a hajtás is csk épp’ befért. A megoldás 16V-os rizsszemizzó lett. A felső lámpa helyét kifúrtam (nem volt egy leányálom), majd ragasztópisztollyal rögzítettem bele az izzót. Ezután fogtam egy Fugi prizmát, a közepénél elvágtam, és az alsó fényszórókba behelyeztem úgy, hogy a fényszórókból kiálló darabok pont a felső izzó felé nézzenek. Ezeket is beragasztottam, majd bekötöttem az előkészítőpanel megfelelő kimenetére. Az eredmény alant látható.
Hely szűke miatt csak az egyik odalt csináltam meg, még nem tudom, hogy érdemes-e a rövidebb végébe is beszerelnem, amikor már itt is alig volt hely. A melegedés miatt erősen dimmeltem az izzót, nehogy megolvassza a kasztnit.
Összességében egész jól kezd alakulni a kismozdony, még majd az ablakokkal kell foglalkoznom egy kicsit.
ITL Eurocom Traxx
Miután megjelent a gyári ACME mozdony, az általam készített átfestés létjogosultságát vesztette. Úgy döntöttem, elkészítek belőle egy sokkal inkább racionálisabb gépet. A választásom, végül a korábban az Eurocom által bérelt ezüst színű Traxx-ra esett. Ennek a gépnek tökéletes alapot adott a Trix gép, lévén az alany is Traxx1-es.
A MÁV-os festés pillanatok alatt lejött. Némi csiszolás után le is fújtam kályhaezüsttel. Hogy miért ezzel? A modell teljesen fém. A gyári festése ezeknek elektrosztatikus úton történik, por alapú festékkel (magyarul ezt lehet áztatni fékfolyadékban, a festés nem jön le róla, mivel rá van égetve). Amikor a MÁV-os gépet próbáltam festeni, az első kör egyszerűen lefolyt róla, ezért a szokásosnál sűrűbb festéket voltam kénytelen használni, ami viszont borzasztó hatást keltett. A kályhaezüst jól tapad a fémre, nem folyik meg, és jól fed.
A festés, és száradás (kb. 2 hét) után végre tudtam nyomtatni megfelelő logókat is házilag. Az egyetlen problémás dolog a nagy ITL logó volt, mivel ennek nagyfelbontású változata gyakorlatilag elérhetetlen, ezt egy fényképről varázsoltam le (ezért egy kicsit fura a fehérje). Matricázás, és egy réteg matt lakk után az alant látható módon néz ki. Egyetlen szépséghibája, hogy az európatérképes matrica egy kicsit látszik, a többi nagyjából szépen beleolvad a festésbe.
Sajnos nem lett 100% a modell, de nekem megfelel, lényegesebben szebben mutat, mint korábbi festésében. Fém modellt valószínüleg nem próbálok többet festeni, mert túl sok vele a macera…