Az átalakítás nem volt egyszerű feladat, révén, hogy a Trix alapmodell a Svájci áramszedővel felszerelt Traxx1-es volt (amikor a bázismodellt vettem, még úgy nézett ki, hogy hozzánk is a Traxx1 AC verziója fog érkezni). Az fölösleges két áramszedőt leszereltem, a csatlakozási pontjaikat pedig tömítőpasztával eltüntettem. A tetőpanelen lévő nyúlványt, ami szintén a helvét csápokhoz kapcsolódott, mini flex-el távolítottam el.
A festésnél az volt az alapkoncepció, hogy a tetőpanelt, és az alsó szürke sávot meghagyom eredeti színben, így a feliratok nagy része megmarad, nem kell újramatricázni (ilyen matricáim egyébként sincsenek). Az alsó sávot kimaszkoltam, majd megpróbáltam a DB logót némileg eltüntetni, a szokásos körömlakklemosós-vattás módszerrel. A probléma ezzel az volt, hogy a fém mozdonyokat olyan festékkel festik, amit nem visz le a lemosó, így kénytelen voltam vizes polír-papírral dolgozni.
Első körben a kék alapszínt vittem fel a gépre (az új mozdony eredeti színe leginkább a frissen fő javított V43-asokra hasonlít, világosabb, mint a 1047-es), majd száradás után maszkolás, és jött a sárga az elejére, és a sárga oldalcsík, végül a fekete került a mozdony elejére.
Egy hoszabb pihentetés után jött a csinosítgatás, kisebb hibák kijavítása, majd elővettem a vizes-matricáimat, és felhelyeztem a gép oldalára a pályaszámokat. Sajnos fekete matricám nincs, valamint még nem találtam olyat, aki készítene nekem Trakciós logót, így az eleje, és az oldala egyenlőre üres maradt, de azért már most is egész jól néz ki (remélem az igazit ábrázoló kép miatt nem törlik a blogot 😉 ).
Főjavítás
Fuggerth mozdonyaim számára már rég érett egy alaposabb szerviz, és mivel valami komolyabb rendbetételt akartam, felkerestem a gyártó oldalán megadott elérhetőségen üzemelő Fuggerth szervizt. A kapcsolatfelvétel után szép sorba meg is érkeztek a rendkívül segítőkész sráchoz a mozdonyok, a két V43-as, és a 2104-es csörgő. Amint visszakaptam a gépeket, nem hittem a szememnek, és a fülemnek sem. A csörgő-morgó, kerepelő hangok eltűntek. A járművek futása sima, és rángatásmentes lett, és üzembiztonságuk is jelentősen javult. Mindenképpen megéri a régebbi gépeket elvinni, és kicsit rendbe tenni, mert gyakorlatilag Roco-t megszégyenítő hajtást készít a mester, csupán a gyári alkatrészek felhasználásával (nincs berhelés, buherálás).
Az alábbi kis videót hoztam össze a héten, ezen megtekinthető a mozdonyok menettulajdonságai mind lassú-menetben, mind szerelvénnyel.
Autómentes nap
Idén is volt autómentes nap, és ennek keretében szeptember 22-én a forgalmi engedély felmutatásával ingyen lehetett utazni a MÁV-Start járatain. Kihasználtam a lehetőséget, és összeállítottam magamnak egy jó kis programot, aminek keretében ellátogattam a Győr-Veszprém vasútvonalra.
Az utazást a Keletiben kezdtem, innen a 7.10-es 60-as RailJet-el utaztam Győrig. Eddig még nem utaztam RailJet-en, így minden az újdonság erejével hatott rám. Kívülről már ismerős volt a jármű, de menet közben is érdemes kipróbálni. Hang nem nagyon jön be az utastérbe, a szűkebb ívekben hallani némi darálást a forgóvázak irányából, de igazándiból a klíma hangja elnyomja a menetzajt (ez nagyon tetszett). Az utastér komfortos (így kéne kinéznie minden IC vonatnak a 21. században!), a székek kényelmesek. A WC kulturált, és az utastájékoztatásra sem lehet panasz. A vonat Budaörs után egy darabig 120-al ment, majd rákapcsolt, és 140-el haladt Tatabányáig. Tata után a nagyobb egyenesekben tartósan 160-at mutatott a kilométeróra (sajnos azonban néha félbeszakadt a száguldás egy-két lassújel miatt). Győrbe egy perc késéssel érkeztem.
Az állomáson volt fotótéma, bőven, azonban sietnem kellett, mert csak 15 percem volt a Veszprémi vonat indulásáig. Sajnos a vonat Csörgőjét nem tudtam normálisan lefotózni, mert iszonyatosan ellenfényes lett minden kép.
Egy iskolás kiránduló-csoport számára az eredetileg három kocsis vonat meg lett toldva, így négy Bhv volt a szerelvényben. Meglepően jó állapotúak voltak a kocsik, mind kívülről, mind belülről (persze a RailJet-hez után elég nagy volt a kontraszt). Pontosan indultunk, majd jó két órás mellékvonali zötykölődés következett (nekem ez valahogy jobban tetszett, mint a teljesen steril RJ), a vasútvonal meseszép, néha nem is hittem el, hogy ilyen van Magyarországon. A Bakonyban völgyeken át, patakok mellett kanyarog a pálya, néha alagút, és híd színesíti az utazást. Mindenképpen érdemes egyszer végigjárni a vonalat, mert rengeteg érdekességet tartogat.
Veszprémbe pontosan ért a vonat, ami körüljárás után indult is vissza. Itt következett egy laza órás várakozás a Szombathely-Budapest gyorsra. Szerencsére volt fotózni való itt is, úgyhogy elütöttem az időt.
A Pesti gyors tíz perc késéssel érkezett. Egy Bo kocsiba szálltam, és elfoglaltam egy üres fülkét. Itt már nem tudtam annyit fényképezni, mivel Fehérvárig szinte végig 100-al haladt a vonat.
Fehérvár után a Kápolnásnyék-Martonvásár közti pályafelújításon kívül nem sok érdekes dolog történt. A délibe 6 perc késéssel érkezett a vonat.
Peronvilágítás
Ahogy lassan beköszönt az ősz, és rövidülnek a nappalok, jobbnak láttam beüzemelni a már korábban telepített peron, és parkolóvilágítást. Az eredmény alant látható. Az állomásépületre még tervezek szerelni két-három lámpát, valamint tervben van egy Viessmann reflektor telepítése a rakodóvágányokhoz. A faluba még tervezés, és beszerzés alatt vannak a világítótestek, de előbb-utóbb ott is felgyúlnak a fények.
Modellbemutató: PIKO 1116 015-7
A tegnapi nap reggelén, az internetet böngészve nagy örömmel konstatáltam, hogy a M&H-ba, megérkezett a MÁV-Cargós Taurus. Fel is kerekedtem még délelőtt, meglátogattam a boltot, ahol élőben is megtekintettem a gépet. Egy rövid menetpróba után pénztár, és gyorsan haza, mert még munka előtt ki akartam próbálni az új szerzeményt.
Itthon egy gyors kupplung-csere következett (még szerencse, hogy régebben betáraztam a magasságában állítható Roco rövid-kapcsolóból), majd ideiglenesen belehelyeztem egy dekódert. Elsőre nekem halkabbnak, és finomabb járásúnak tűnt, mint a másik kettő Piko 1047-es, majd kipróbáltam társait, és igen, lehet, hogy az összerakáson javított az évek elteltével a gyár, mert tényleg jobb lett a járása (gyanítom, hogy a csiga lett jobb minőségű benne). A szokásos bejáratás után adtam neki egy kis mozgatni való tehervonatot.
Maga a kasztni a szokásos, Piko Taurus. Egybeöntött kapaszkodók, és ablaktörlő, ezek a negatívumok, máskülönben a festés hibátlanra sikerült, és a matrica is jó minőségű lett, a tamponozás éles, és pontos, nézegettem képeket az eredetiről, de én feliratozásban nem találtam hibát, a színek is jól eltaláltak. Lehet, hogy újabb szerszámmal is készült a modell, mert a lemezek kontúrjai, sokkal élesebbek, mint a két másik mozdonyon.
Összességében ugyan nem annyira részletes a modell (ez csak közelebbről látszik), viszont igazán megéri az árát, és 30-40 cm-ről már egész jó összképet kapunk.
Intercity projekt #1
Viszonylag régóta tervezgetem, hogy valamilyen alapból elkészítek egy szerelvény 2. generációs IC kocsit. Első körben a Tillig Y kocsit szemeltem ki alapnak, de hosszas nézegetés, méregetés után rájöttem, hogy az IC kocsik sajátos kialakításásból kifolyólag átalakítással szinte lehetetlen tökéletes modellt készíteni, ugyanis gyakorlatilag a teljes oldalfalat cserélni kéne, és egy tízezer forintos modellt csak a tető, és az alváz miatt fölösleges szétbarmolni, pláne ha kétséges a projekt sikeressége.
Ha nem lehet az eredetinek megfelelő modellt készíteni, akkor célszerűbb olcsóbb bázismodellt alapul véve nekilátni a dolognak. A fórumokon már feltüntek Piko, és Roco hobby kocsikból átalakított 3G-s IC kocsik, Tilligből készült GySEV 20-33-as kocsik, valamint Schicht-ből átalakított 20-67-esek. A Schicht alap nekem is megtetszett, révén, hogy olcsó, könnyen átalakítható, és az ember szíve nem fáj annyira egy kevésbé drága kocsi után, ha esetleg elrontja (ja, és nem mellesleg valahogy arányaiban is közelebb áll az igazihoz, mert jóval kisebbek az ablakai, mint a Tillignek).
Első körben beszereztem egy CSD, és egy DR-es festésű másodosztályú járművet, átalakítás céljából (ugyan van itthon egy 2. osztályú MÁV-os, de az teljesen hibátlan, és nem lenne szívem hozzányúlni).
Ha jól akarunk dolgozni, szükséges a megfelelő előkészület. A modelleket gondosan szétszedtem, megtisztítottam, majd kiszedtem az ablakokat. Ezután jöhetett a festék eltávolítása, ami az ilyen régi modelleknél alap, mert olyan vastag rétegben van rajtuk, hogy ha ráfújunk, előszeretettel pattogzik le róla az új réteg. Nekem a fékolajos dolog valahogy első hallásra is unszimpatikusnak tűnt, így az acetonmentes körömlakk-lemosós megoldás mellett döntöttem (ez már korábban jól bevállt egy MÁV-os Schicht 1. osztálynál is). A folyamat egyszerű, és gyors. Az ember fog egy darab vattát, megnedvesíti a lemosóval, majd szépen elkezdi ledörzsölni a modellről a festéket (ami egyébként viharos gyorsasággal elkezd lejönni). Nagy előnye, hogy nem áll a műanyag kasztni órákon keresztül maró, oldó, és egyéb anyagban, így nem lágyulhat meg. A végeredmény a következő lett:
Igyekeztem a leginkább életszerűre csinálni modellemet, így a tetőn található szellőzőrácsot, és paneleket, valamint az ereszt, és az iránytáblát le kellett csiszolnom. Első körben, multifunkciós kéziszerszám segítségével durván lekaptam a kiálló részeket, majd ezután 300-as csiszolópapír, és egy lavór víz segítségével simára políroztam a felületet. Ahol esetleg nagyobb egyenetlenség volt, azt tömítőpasztával tettem simává, valamint ezzel tüntettem el a kapaszkodók mélyedéseit is.
Az IC kocsik egyik fontos eleme a nagyméretű önműködő ajtó. Ez megegyezik a CAF kocsikon használt ajtótípussal, így a méreteket onnan vettem elkészítéséhez. Az ajtók alapja egy átlátszó fólia lap, amit méretre vágtam, és a hátulját feketére festettem, majd egyszerűen a régi ajtó elé ragasztottam (itt pont kapóra jött az ajtó körüli keret, ami tökéletes alapot adott a ragasztásnak). A kocsik átjáróajtajait is hasonló módszerrel készítettem el.
Ezek után jöhetett a festés. Az ajtókat kimaszkoltam, majd a már korábban kikevert „MÁV-os kék” festékem felhasználásával lefújtam őket.
Fontos megjegyeznem, hogy a festék száradását meg kell várni, mielőtt maszkolunk, és más színt viszünk fel a modellre, ellenkező esetben nagyon csúnya dolgok tudnak történni (ezt először a fentebb említett Schicht 1. osztályú kocsi esetében tapasztaltam meg először). Általában egy nap elég szokott lenni, és jöhet a maszkolás, és a következő réteg, a tető, és az ajtó szürkéje. Az ajtók festése előtt kimaszkoltam az ablakok helyét is. A szürke száradása után jöhetett a fehér csík az oldalán. A csík 6mm magas, és a kocsiszekrény aljától 2mm-re kezdődik.
A következő menetben, a forgóvázak, és az alváz festése, valamint az ablakok, és a feliratok elkészítése lesz kivesézve.
Panoráma
Eddig még nem tudtam csinálni, az egész asztalt magába foglaló fényképet, jelentem, most némi PhotoShop-os segítséggel sikerült, íme az eredmény:
A széle felé egy kicsit torzít, de sajnos ez a panorámák átka. Legközelebb majd próbálok jobban svenkelni a géppel.
Fatelepítés
Egy kis „hozott anyagból” való dolgozást követtem el a napokban, ugyanis úgy döntöttem, hogy itt az ideje a terepasztalon a fatelepítésnek.
A korábbi asztalaimról maradt fák a pincében várták ezt a napot, és „leporolásuk” után örömmel foglalták el új helyüket. Első körben az állomás parkolója mellé került néhány, az autóknak árnyékot adó fa.
A korábbi asztalomnál sajnos elkövettem azt a hibát, hogy voltak olyan helyek, ahol túl sűrűn volt „erdő”, máshol pedig túlságosan elszórtan jutottak fák a terepre. Itt most arra igyekeztem figyelni, hogy megtaláljam a megfelelő egyensúlyt, és igyekeztem kellően esztétikusan elhelyezni a tereptárgyakat. Az alsó részre szerintem nem nagyon fogok már telepíteni, a felső, faluba viszont még van is hely, és kell is majd még raknom néhány kisebb-nagyobb fát, hogy megfelelő legyen az összkép.
Előkerültek a régi, bontott kerítésdarabok is, ezeknek jelenleg a megtisztítása van folyamatban, de szerintem lassan elkezdem a „parcellázást” is.
Balatoni nyaralás
Volt egy kis pihenőm, így mint, szoktam, Balatonfenyvesen töltöttem pár napot. A pihenés mellett jutott időm némi vonatfotózásra is (szigorúan modellező szemmel).
A nagyvasak fotózása mellett szakítottam egy kis időt, és elkezdtem átalakítani a weboldalt is. Ameddig jutottam, azt már feltöltöttem, de még sok munka lesz vele. A terepasztalon egy-két kisebb javítgatás történt, főleg a peron, és a felsővezeték-rendszer terén.
Hollandia
Az elmúlt héten érkeztem haza Hollandiából, ahol egy hetet töltöttem. Ezalatt főleg a tavaly kihagyott részeit tekintettem meg az országnak. Sajnos egyetlen modellboltot sem találtam, így ilyen téren üres kézzel tértem haza, azonban láttam egy-két nagyvasúti érdekességet.
Hollandiában elég liberalizált a vasúti szállítás. Az ember itt találkozhat ICE3-as szerelvénnyel, és régi „Koploper” típusú őskövület motorvonattal is. A vasútvonalak nagy része villamosított, és kétvágányú, átlagban 120, és 160-as sebességűek, de van egy-két nagysebességű vonal is. A személyvonatok szinte kivétel nélkül motorvonatok, csak egyszer láttam mozdonyos menetet, az is egy Euro Night vonat volt. A tehervonatok élén leginkább TRAXX, illetve ES64F4 típusú mozdonyok voltak láthatóak.
A vasúti tarifák viszont horribilisek. Egy 34Km-es út átszámolva kb. 2300ft-ba kerül másodosztályon, ráadásul a vonatok belülről sok esetben úgy néznek ki, mint egy BDVmot, igaz legalább pontosan járnak. Én sajnos nem utaztam, de a kint levő ismerősöknek autó híján volt tapasztalatuk velük. Nem csodálom, hogy rengetegen járnak autóval, és biciklivel.
Az utóbbi pár hét
Eléggé el voltam foglalva a legutóbbi poszt óta, főleg az okj-s vizsgámra készültem, így nem nagyon volt időm a bloggal, és a terepasztallal foglalkozni (persze azért néha megjárattam a szerelvényeket).
Azért az elmúlt hónapban is történt egy-két változás. Tartottam egy kis profiltisztítást, aminek keretében megváltam a Sachsen Am, és Bm kocsimtól, helyükre pedig érkezett egy Tillig Ep.VI-s B. A kocsi hozza azt a színvonalat, amit már korábban beszerzett 1/2-osztályú társa is képvisel, így tökéletesen illik a gyorsvonatba, amit jelenleg a 19-es NoHAB-al húzok.
Egy kicsit alkottam Photoshop-ban is, a következő projekt, a MÁV TRAXX előkészítését végeztem el. A bázismodell a jelenleg DB-s színekben leledző 185 099-9-es mozdony lesz, ebből készítem majd el a Trakciós mozdonyt (természetesen a Svájci áramszedők el lesznek távolítva róla). Ha lehet hinni az előzetes képeknek, akkor kb. így fog majd kinézni, de azért megvárom az első fotókat az igazi mozdonyról, nehogy hiába dolgozzak.
Modellbemutató: ROCO M61 019
Teljesen véletlenül vettem észre szombat este, hogy a Medikernél akciós a 19-es NOHAB, de ekkor pechemre már azt írta a webshop, hogy csak rendelésre van, mert elfogyott a készlet. Már régóta szerettem volna egy társat a Huszasnak, és hát egy próbát megért a dolog, így ma ebéd után felkerestem a boltot, hátha még szerencsével járok… és igen, pont akkor jött meg a szállítmány a Roco-tól, így rögtön le is csaptam a modellre.
Mivel már egy ideje van Roco NOHAB-om, túl sok meglepetésre nem számítottam. A csomagolás a szokásos, mellékelve a pályakotrók, légtömlők, visszapillantó, és a kürtök, valamint két rövidkapcsoló. Első körben a dekóder beépítésével kezdtem, majd felkerültek a kiegészítők, az egyik oldalra a teljes pályakotró, és légtömlők. Egy kicsit átrendeztem a kerekeket, a tapadógyűrűseket a forgóvázak belső végére raktam, mert így tapasztalatom szerint így jobb mozdony áramszedése (a tapadógyűrűs kerék gyakorlatilag nem szed áramot). LokProgrammer-el feltöltöttem a már a másik mozdonyhoz beállított értékeket, és végre jöhetett a sínre-helyezés. Ekkor kellemes meglepetés ért, ugyanis a mozdony szinte teljesen hangtalanul indult, és járt vagy fél órát az asztalon, a 020-asnál tapasztalt hangzavar elmaradt. Bejáratás után készült pár kép, és vonatot is kapott.
A festés szép, nem lehet rá panasz, a kiegészítőkkel is minden rendben volt, valamint az ára is egészen baráti (a magyar igényeknek ez az ár mindenképpen jobban megfelel, mint a korábbi, 45-50ezer körüli), és a hajtás is lényegesen jobb, mint az elődben, szóval megérte megvenni. Egy dolog még feltűnt rajta, mégpedig az elején, a MÁV felirat hiánya. Rövid keresgetés után azonban megnyugodtam, mert a modell a jelenlegi, tehát Ep.VI-os állapotot modellezi (a gép ugye a Nosztalgia Kft. tulajdona, ezért nincs rajta MÁV jelzés). Nagyjából ennyit lehet elmondani a mozdonyról, most sietek, mert még megyek vele egy pár kört…
Modellbemutató: ROCO Gbs
Ezt a modellt nem hagyhattam ki, mert annyira jellegzetes járműve a 90-es évek magyar tehervonatainak, és még most is lehet látni belőlük itt ott egy darabot valamelyik tárolóvágányon (sajnos csak selejtezett állapotban, nem hiszem, hogy van még belőle állományban).
A ROCO modellje jól visszaadja az eredeti formát. A kaszni kellőképpen ki van dolgozva, és az alváz is szép. Talán a homlokfalon található korlátokat érdemesebb lett volna külön, felragasztható alkatrészként elkészíteni, nem pedig egybeönteni a kasznival. Külön jó pont, hogy az oldalajtók eltolhatóak, így a rakodóvágányon elő lehet idézni a jármű berakodását. Egyetlen dolog, ami nem tetszik, az a szín. A többi MÁV-os teherkocsi közül merően elütő színt választott a ROCO, ami nekem kicsit furán hat. Tudom, hogy két egyforma árnyalatú kocsi nem létezik, de ez tényleg nagyon élénkre sikeredett, olyan „még festékszagú” mivoltában modellezi az eredetit.
A jármű tamponozása éles, és helyes. A futása megfelelő, még a kisebb ívekben sem szorul, köszönhetően annak, hogy a tengelyek minimális kanyarodásra képesek. Rövid-kapcsolóval az ütközők egyenesben szépen összeérnek, magasságuk megfelelő. A modell ár/érték aránya jó, egy GOSA kocsi árából kijön kettő is belőle. Magyar témájú asztalra kötelező darab.
Vmax
Az utóbbi napokban állítgattam egy kicsit a mozdonyaim dekódereinek beállításait. A problémám az volt, hogy ugyan már korábban csökkentettem a maximális sebességüket, de még így is nagyon gyorsan ment egyik-másik gép.
Első körben lemértem a mozdonyok maximális sebességét. Meglepő számokat kaptam az értékek átváltása után. A valósághoz legközelebb a két Teknő állt, náluk 170Km/h sebességet mértem, ami nagyjából meg is felel a valós 160-as engedélyezett sebességüknek (jó, tudom, a GySEV gép LZB-vel tud 230-at is, de most az EVM-160-as sebességet vettem alapul), hozzáteszem, ez a tempó elég ijesztően hatott az asztalon (hál’ istennek nem történt siklás). LokProgrammer-el orvosoltam a problémát, és az eredeti sebességnek az 54%-ra visszavettem a maximumot, így megkaptam a 160-as végsebességet.
A többi mozdonynál még rosszabb eredményt kaptam. A Szergej például szintén 170-et ment, a Fuggerth mozdonyok végsebességét alig bírtam lemérni, mert azt hittem, hogy lerepülnek a pályáról (kb. 250-körül volt a sebességük). A NoHAB hasonlóan teljesített, mint a Szergej, 190-et mértem nála. Gyors számolgatások után mindegyik mozdonyra feltöltöttem az általam kiszámított értékekre alapuló sebességgörbét, és módosítgattam még a mozdonyok gyorsulás- lassulás értékén is.
A végeredmény megérte. A leglátványosabbat a Fuggerth gépek menetdinamikája javult, immáron teljes sebességnél nem akarnak Guinness rekordot dönteni, és az alacsonyabb tartományokban is finomabban gyorsulnak, mozgásuk kezd hasonlítani az eredetiekre, de szinte mindegyik mozdonyom szebben fut az új beállításokkal.
Aki digitális rendszerrel rendelkezik, annak érdemes megmérnie járműveinek sebességét, és az igazihoz állítani azt, mert a valósághűbb futás mellett biztonságosabb lesz a menet. Egyébként a „nagy” könyv szerint (Gerhard Trost – Vasútmodellezés), érdemes a sebességet az eredeti 70%-ra állítani, hogy valósághűbb látszatot kapjunk (ugyebár a terepasztalon a távolságok torzítottak, így jobban néz ki, ha lassabban megy a vonat).
M62 265
A teljes száradás után felkerült a mozdonyra a pályaszám, valamint kifestésre kerültek a korlátok, és a fellépők is. Oldalt vizesmatricát használtam, elöl pedig fotopapírra nyomtattam a pályaszámot. Összességében szerintem viszonylag jól sikerült a mozdony, habár nagyon közelről fényképezve az oldalán egy-két helyen látszik, hogy ott vastagabb festék van rajta, de sajnos a sárga csíkokat csak így tudtam eltüntetni. Szóval nagyvonalakban ennyit az átalakításról, most beszéljenek a képek.
