Az utóbbi pár héten sajnos alig jutott időm a modellekre, de azért egy-két dologra azért mégis futotta.
Még a Púpos digit paneljével együtt vettem a Csíkos műhelyből egy Fugi előkészítőpanelt, aminek a beépítését egészen eddig halogattam. Most azonban a helyére került, mégpedig a 2139-es Csörgőbe. A szerelés nagyon egyszerű volt, a régi ki, az új be, kétoldalú ragasztóval rögzítettem a súlyon, némi forrasztgatás és kész.
A világítást úgy oldottam meg, hogy a két fordított T alakú panelt a súlyhoz, rögzítettem kétoldalú ragasztóval, a fényvezető prizmákat pedig kiszedtem, és csak a lámpatestben maradó részt hagytam meg. A dolog lényege, hogy a kasztnit így könnyedég le lehet emelni, nem kell semmit sem szétforrasztani, és a vezetékekkel bajlóndi.
Az eredmény magáért beszél, sokkal szebb lett a gép világítása, mint a gyári LED-el, és a zárfény is sokat dob rajta. Az üzembiztonság sem elhanyagolható, ugyanis így végre 8 tűs aljzat került a mozdonyba, az eddigi kényszerből ráforrasztott dekóder helyett.
A másik miniprojekt a BDt rendbetétele volt. Első körben a vezetőállást próbáltam imitálni. Egy ZZemoki féle lezáróelemet tettem a poggyásztér leválasztására, és egy kis fülkét csináltam keménypapírból, ami a WC(?)-t hivatott jelképezni.
A világítást itt is a Csörgő mintájára oldottam meg, kétoldalú ragasztó, és a prizmák eltávolítása segítségével.
A modell így sokat javult, főleg tolt üzemben néz ki jobban, hogy van vezetőállás. Még a kapaszkodók átalakítása van napirenden a már korábban ismertetett módszerrel. De ahhoz még egy kis lelki erőt kell gyűjtenem…
Futópróba
Megoldásra kerültek a dolgok, a púposom körül. Elkészítettem a vonószerkezetet, és elrendeztem a jármű belsejét, valamint korrektül beállítottam a dekódert, és meghajtottam egy kicsit a gépet, kideríteni, hogy miként bírja a strapát.
A vonószerkezet: rézből készült, egy piko teknő kupplungjának felhasználásával, és a főkeret aljára lett felragasztva. Megfelelően erősre sikerült, nem esik le még hoszabb szerelvény vontatása esetén sem.
Menettulajdonságok: 4 CAF kocsi (mindegyik világítós) vontatása sem okozott különösebb problémát, még a szűk ívekben sem perdült meg a kerék, a hajtás is jól bírta. Tolatós tehervonatokra tökéletes lesz a gép.
Dekóder: a beállítással kellett egy kicsit játszani, hogy szépen fusson, és ne rántson induláskor. A három pólusú motor miatt van egy kis hangja, de azért szépen megy.
És ami még hátravan: világítás…
Púpos: a folytatás
A múlt héten sikeresen továbbhaladtam a mozdony építésével.
A motor megoldódott, végül a kis, hárompólusú bühler került bele. Ugyan nagyon kicsi a motor, a tengelyekből azonban még így is le kellett vágon 2mm-t, és kardánperselyből is a rövidebbet kellett rátenni, hogy elférjen. Illetve kellett volna, ha lehetne kapni, de mivel nem, a hosszúból csináltam rövidet. A lényeg, hogy működik. Első körben analóg módban próbáltam, majd miután negyed órát körözött a padlón épült próbapályán, sikeresnek nyilvánítottam a műveletet.
Hogy üzemelni tudjon az asztalomon, szükséges volt még a dekóder foglalat beépítése. A Csíkos-féle miniDCC előkészítőpanelt használtam (ez is épp’ hogy befért), amit a vezetőfülkénél helyeztem el az alvázon, egy L alakú rézlapon. A dekóder a túloldalon kapott helyet. A LokProgrammer segítségével beállítgattam a paramétereket, majd jött a digit próba, és siker, előre, hátra, lassúmenet, minden megvolt. Egyedüli hátulütője a hárompólusú motornak, az a hangja, ami a 30kHz-s PWM szabályzás ellenére is hangosabb, mint a többi gépé, de ez engem csöppet sem zavar.
Utolsó mozzanatként felkerült a pályaszám, és a MÁV felirat is a gépre. M40 201 lett a becses azonosítója az új járgánynak. Mondhatnánk, itt vége is a történetnek, de még hátravan a világítás, és a megfelelő vonókészülék kialakítása, hogy teljes tagja legyen a vontatójármű flottámnak…
Púpos
Még karácsony után érkezett meg hozzám egy lacus117-féle púpos. Sokáig a polcon pihent, aztán két hete megérkezett hozzá a fotomaratott korlátot, és kiegészítőket tartalmazó rézlap, valamint az ablakok, így nekiláttam a jármű össze-szereléséhez.
Első körben gondosan kivágtam a korlátokat, és az egyéb, rézből készült kiegészítőket, majd a géptérajtókat felragasztottam. A korlátokat óvatosan mehgajlítottam, és rápróbáltam a kasztnira. A rögzítésüket a legvégére hagytam.
A hajtáson sokat gondolkodtam, végülis Fuggerth lesz, de nem Bühler motorral, mert az nem fér be a keskeny géptérbe, hanem valami más megoldással. Az alvázhoz vettem 7,5×2,5mm-es réz idomokat, ezekből készítettem el a súly nagy részét, és alakítottam ki a leendő motornak a helyet. Hogy biztosítsam a forgóvázak szükséges elmozdulását, H alakban rendeztem el a réz elemeket, majd rugalmas erős-ragasztóval rögzítettem a fröccsöntött alvázkerethez.
Ideiglenesen, az ütközők beállítása, valamint a súly megfelelő kialakításának tesztelésére aláraktam az egyik M41-esem forgóvázait (a sajátjai még készülnek). Az ütközők egyébként ZZemoki féle fém esztergált darabok, amik pontosan a kialakított furatokba illeszkednek.
Miután szerkezetileg kész lett a gép, elkezdtem a festést. Először a piros színt fújtam rá, majd két nap száradás után kimaszkoltam a sárgát, és a legvégén a szürkét vittem fel az alvázra, és a forgóvázmaszkokra. A korlátokat a szürke száradása után festettem ecsettel sárgára, illetve javítottam egy-két maszkolási hibát is.
Száradás után jött a korlátok végleges rögzítése is, ami után a mozdony elnyerte végső kinézetét. Még az ablakokat kell majd behelyezni, és már csak a forgóvázakra, és a motorra kell majd várnom, hogy azt mondhassam, kész vagyok.
Modellbemutató: Roco WLAB
A modellboltban hosszas nézegetés, és gondolkodás után döntöttem a Roco kocsija mellett. Ugyan a Tillig is hasonlóan szépen kidolgozott, de valahogy engem mégis a Roco fogott meg, valahogy a karektere jobban visszaadja az igazit. Persze szó nincs róla, hogy hibátlan lenne a modell, de a két kompromisszum közül én inkább ezt választom, mint a Tillig lekerekített végét. Nem is értem, hogy miért tervezték a Sebnitz-iek lekerekített végűre a kocsit, amikor még a saját honlapjukon szereplő képen is tisztán látszik, hogy nem olyan a vége. Na, mindegy, a Roco meg a tetőelemek csavarozását felejtette le az övéről…
Első blikkre a Roco kocsi egész jól néz ki. A szín okés, a feliratok rendben (illetve a vízfűtés helyett fízfűtés van tamponozva, de ezt én is csak fényképező segítségével vettem észre, szabad szemmel már alig olvasható), az ablakok is szépen kidolgozottak, a belső is igényesen van kivitelezve. Aztán a tetőnél jön egy kis értetlenkedés. Nem tudom miből állt volna a tetőelemek rögzítőcsavarjainak imitációját is megcsinálni (gondolom a kedves CAD-os tervező lustult egy kicsit). Illetve még a generátor fura nekem egy kicsit, elvileg ezeken a járműveken nem kardános megoldás volt, de lehet, hogy létezik ilyen forgóvázú is (max. cserél a másodosztályú kollegával). Ezt leszámítva jól néz ki a modell, mondhatjuk rá azt, hogy „autentikus”. A kocsi 2001-es REV dátummal büszkélkedik, tehát V-ik korszakos.
Vonatba sorozva már fel sem tűnnek a hibái, tökéletesen illeszkedik 2. osztályú társa mellé. Igazándiból azt kell, hogy mondjam, az Y-kocsik versenyében, háló fronton a Roco, első- és másodosztályú kocsik terén pedig a Tillig a legjobb választás.
Egyébként kíváncsi vagyok, hogy melyik gyártó fog kijönni először a Dunakeszi IC kocsikkal. Ugyebár négy vasúttársaságnál is szolgálnak (GySEV, MÁV, CD, ZSR), és az első-, és másodosztály teljesen megegyező kivitelű, csak festésben tér el egymástól (tehát jó sok bőrt le lehet húzni egy szerszámról). Ahogy nyitnak a gyártók a közép-európai piac felé, remélem hamarosan eljön ez az idő is.
Rozsda
Az asztal jelenlegi állapotában nekem egy kicsit túl sterilnek tűnt, ezért eszközöltem némi változtatást rajta. Elővettem a jól bevált rozsdabarna színű festéket, és előcsalogattam segítségével az idő vasfogát.
A koncepcióm az, hogy a harmadik-negyedik vágányt hagyom jelenlegi formájában, friss ágyazattal, és „tiszta” keresztaljakkal, a többi vágányt pedig szépen bebarnítom. Több nagyvasúti állomáson látni egyébként, hogy az átmenő vágányok közül egy-kettő jobban karbantartott, a többi pedig elhanyagoltabb, ezt szándékozom én is elérni.
A tárolóvágányoknál is amortizáltam egy kicsit. A vágányok között létrehoztam egy kavicsos/részben füves csíkot, és a legbelső vágány végét némileg elfüvesítettem.
A terepigazgatáson kívül az utóbbi hetekben még bekötöttem a maradék váltót is, így a fő kitérőket immár digitálisan, a MultiMaus-ról tudom irányítani.
A TRAXX első éles bevetése
Eljött ez a nap is. A Trakció új mozdonya a próbák azon fázisába érkezett, ahol majd’ 40 ezer kilómétert kell teljesítenie egy hónap alatt, meghibásodás, és egyéb problémák nélkül, élesben, ablakos vonatok élén. A teszt a mai napon kezdődött, a reggeli fél nyolcas kör IC-vel indult a Keletiből, és nem sokkal fél kettő után meg is érkezett a Nyugatiba.
A TRAXX mellett volt még egy kellemes meglepetés is, mégpedig a vonat, amit húzott, modellező szemmel a legjobb összeállítás volt: 2db Gosa 2.osztály + DWA 2.osztály + Bautzeni étkező + CAF 1.osztály. Ez a szerelvény a DWA kocsi kivételével viszonylag egyszerűen összerakható a terepasztalon is. Plussz érdekességképpen az egyik Gosa kocsi pont a 006-os volt, ami megtalálható a gyűjteményemben (igaz még MÁV-os kiadásban, és a kísérleti osztott ablakokkal). A CAF Amz, pedig az A.C.M.E. által kiadott 101-es volt. Ritkán adódik ilyen alkalom, hogy két , modellben is kiadott pályaszámú kocsi egyszerre fordul elő egy vonatban. Gyorsan készítettem a kocsikról egy egy képet, majd hazaérve a modelleket is lefotóztam, ugyanabból a szögből, íme az eredmény:
GySEV invázió
Az utóbbi időkben csak a nagy modellgyárak termékeivel foglalkozott mindenki. Ez ugyebár nem is meglepő, hiszen sorra jöttek ki az újabbnál újabb magyar vonatkozású járművek (elég itt a Roco Y-ra, vagy az ACME, és az NMJ CAF kocsijaira gondolni).
Kis hazánk legkitartóbb nagy-szériás modellgyártója a Fuggerth sem tétlenkedett azonban. Még a nyáron jelent meg a Raaberbahn-os V43-as, majd valamikor ősszel a H-START-os vezérlőkocsi. Örömmel konstatáltam, hogy lesz mit rakni majd a Gysev-es Szili mögé, mivel elkészült a Bh, és az Ap kocsik Raaberbahn-os verziója is.
A járműveken a jó öreg formák köszönnek vissza, új festésben. Mindenképpen kiemelendő, hogy milyen jó ár-érték arányú járművekről van szó.
Sokszor hallom innen-onnan, hogy mennyire felmentek a Fugi modellek árai, és milyen drágák lettek, a minőségükhöz képest. Ez persze igaz, édesanyám az első By-t még 800 forintért vette nekem, 1992-ben, ez mai szemmel nagyon olcsó, de ha belegondolunk, hogy akkor 20 ezer forintot keresett, mindjárt másként látjuk a dolgot. Összességében azt mondom, hogy a jelenlegi 5300-ft körüli ár abszolút reális. Az ember vesz hozzá négy fémkereket, 1600-ért, belső berendezést 800-ért, és még mindig csak 7700 körül vagyunk. Ezért a pénzért egy teljesen magyar járművet kapunk (nem egy, a magyarhoz hasonló német, vagy osztrák kocsi átfestését, kétszer ennyiért), amit ráadásul hazai gyártó készített (jó, nem ACME minőség, de ha nem 1cm-ről nézegetjük, és fotózzuk, akkor a terepasztalon megállja a helyét, még az újabb kocsik mellett is).
A színek rendben vannak, a feliratok a szokásosak az összhatás igazi Repcevasutas lett. A szemfüleseknek talán az tűnhet fel, hogy az Ap 19-05-ös középszámcsoportú, mégis 10 ablakos. A valóságban ugyebár csak a MÁV-nak voltak 10 ablakos Ap kocsijai, a GySEV-nek nem, de ez a baki elnézhető (a 9 ablakoshoz teljesen új szerszámot kellene gyártani, ami nem két fillér, így ez a kompromisszum a legjobb választás). Az ablakok már víztiszták, így a behelyezett belső berendezés belső világítás nélkül is látszik.
A kerekeket kicseréltem fémre (a 2.1-es síneken nem ajánlatos műanyaggal járatni a kocsikat), és a belső berendezést is elhelyeztem a kocsikba. Az Ap, egy műgyanta belsőt kapott (ez volt kéznél), míg a Bh, ZZemoki-féle fröccsöntöttet. Kuplungcsere után felpakoltam őket az asztalra, egy pár kép erejéig.
Jelzők és váltók
A héten sikerült megjavíttatnom a két Digitools váltóállító dekóderemet, így végre hozzá tudtam kezdeni az állítóművek bekötéséhez.
Úgy terveztem a dolgot, hogy a nyolc kimenetet vezérelni képes dekódereket a két vezérelni kívánt váltókörzet alá telepítem, így toldás nélkül beköthetőek az elektromágnesek, és a jelzőkhöz sem kell túl sok „tyúkbelet” húzni. Első körben a kezdőpont felőli váltókörzetbe telepítettem a technikát, itt ugyanis már két állítómű is található. Az asztal aljára kis csavarokkal rögzítettem a dekódert, majd szépen sorjában bekötöttem először a két váltót, az egyik címtartományba, majd a négy jelzőt a másikba. A vezérlőjelet a DCC síntápból kapja, továbbá a működéshez szükséges áramot is innen szerzi (az 54W-os trafó bőven bírja szuflával).
Azért fontos, hogy elkülönítsük a jelzőket, és a váltókat, mert előbbieknek folyamatos áramra van szükségük, míg utóbbiaknak csak a kapcsolóimpulzus kell. A Digitools szerkezet úgy működik, hogy a nyolc kimenete két címtartományra van osztva, címtartományonként négy eszköz köthető be. Egy címtartományon belül pedig be tudjuk állítani, hogy a kimenetek impulzust, vagy állandó feszültséget kapjanak (ez nekem pont kapóra jött).
A bekötés után jött a programozás, majd csodák csodájára minden flottul működött. A váltók szépen halkan kattantak egyik állásból a másikba, a jelzők pedig alaphelyzetben tilos jelzést mutattak, majd a MultiMaus állítógombjának átkapcsolása után szabadot (illetve szabad csökkentettet, a kitérők miatt).
A múlt héten történ még némi fejlesztés a felsővezeték-hálózaton, mégpedig megcsináltam a drót kifuttatását az állomáson, az angol-váltó után. Egy Viessmann feszítő került egy sima oszlopra, némi pillanatragasztó segítségével, és mindjárt élethűbben néz ki a drót.
Esti képek
Tehervonatozás
Mivel jórészt csak személyvonatos videóim vannak, csináltam egy tehervonatosat is, amiben az (Ex)Eurocom Traxx, és a MÁV-Cargo-s Taurus megmutathatja képességeit:
Konténer koszolás
Még decemberben, amikor volt némi szabadidőm, egy kicsit élethűbbé tettem két Piko konténert, és egy DB-s konténerszállító-kocsit.
A konténerek először kaptak egy kis átmosást, rozsdabarna, majd szürke színnel, majd jött némi szárazecsetelés, az élek kiemelése céljából. A Hapag-Lloyd-osnak ki lett maszkolva a száma, így olyan hatást próbáltam vele elérni, mintha az újra lett volna festve (ezt még gyakorolnom kell). A kocsi korábban már meg lett fújva egy kis rozsdabarnával, most ő is kapott némi átmosás/szárazecsetelést, hogy passzoljon a konténerekhez.
Fuggerth kapaszkodók házilag
A minap gondolkoztam el azon, hogy mit tudnék csinálni a felsővezeték-építésből megmaradt dróttal, majd rájöttem, hogy remekül fel lehet használni a Fuggerth kocsik kapaszkodóinak feljavítására. A gyári műanyag kapaszkodó kicsit bumfordi, és némileg ront a modell összképén. Még tavaly láttam a börzén egy AlbertModell Ap-t, amin valami saját gyártású kapaszkodó volt, és baromi jól nézett ki, úgyhogy megpróbálkoztam én is a dologgal.
Első körben pontos méretet vettem a furatok távolságáról, és mélységéről, majd ennek megfelelően méretre vágtam a maradék drótokat. Egy kombinált fogó segítségével behajlítottam a két végét, majd próba, hogy illeszkedik-e. A nyolc első kapaszkodóból nyolc sikerült, úgyhogy sárga festékkel lefestettem őket, és a két végére került mindegyiknek egy kis fekete, majd száradás után felraktam a régi helyére őket.
Az eredmény alant látható, sokkal jobban visszaadja az eredetit, mint a műanyag cucc. Nem muszáj felsővezeték-maradékot használni, ha van otthon rossz gitárhúr, vagy egyéb, a gyári furatba beleillő drót, érdemes azzal megpróbálni.
Most már csak a többi hatvannégy legyártása van hátra, és kész is vagyok.
Újév
Először is: Boldog, és modellekben gazdag újévet kívánok minden kedves modellezőtársamnak.
Most, hogy kipihentem az ünnepekkel járó fáradalmakat, és az ünnepek előtti hajtást, végre van időm egy kicsit foglalkozni a bloggal is. Rengeteg dolog nem lett felrakva, megírva, stb, ezeket most megpróbálom pótolni.
Első körben jöjjön egy videó a Gróf Úrról, ezt még karácsony előtt készítettem, de már nem volt erőm belinkelni ide:
Aztán, a két ünnep között megérkezett kis hazánk modellboltjaiba is a Roco Y típusú személykocsija (a sógorék szerencsésebbek voltak, ott már dec. 23-án lehetett kapni). Sok találgatás övezte az idei katalógusban megjelent modellt, nem lehetett tudni, hogy magas, vagy lapos tetős lesz. Végül a magas tetős lett, és a forma a Görlitz-ben gyártott vagonokét mintázza, ennek megfelelően a kocsivégek nem lekerekítettek, mint a Győri kocsiknál.
Ezt a különbséget leszámítva nagyon jól eltalált modellt sikerült készítenie a Roco-nak. A forgóvázak hozzák a Tillig szintjét, az ablakok kidolgozottsága pedig messze veri azt. Az alvázon külön jó pont a tamponozott féknemváltó (ez a konkurenciánál lemaradt), valamint mellékelnek a járműhöz három pár iránytáblát is, amit tetszés szerint felrakhatunk a kocsira a kapaszkodók külön darabok, óvatosan kell miattuk bánni a modellel. A lépcsőket nekünk kell felrakni, de vigyázni kell, csak Roco R3, és attól nagyobb sugarú íveknél használhatóak, ennél kisebb ívekben lelöki azt a kinematika (szerencsére nekem pont R3-as sugarúak az íveim). A belső berendezés véleményem szerint passzentosabb, mint a Tillig-é. A tamponozás, és a feliratok szépek, a kocsi egy 20-35-ös (tehát csak belföldi forgalmú) Győri kocsit mintáz, Debreceni honállomással, 2004-es REV dátummal, tehát még MÁV-os korszakban. A Tillig mellé téve, nagy eltérések nincsenek (a már korábban említett kocsivég sarkosságát kivéve), nyugodtan lehet egy szerelvényben járatni őket. Ezek után kíváncsian várom a Heris Lengyel kocsiját is, remélem hasonló minőségű lesz.
A terepasztalon sok változás nem történt, komolyabb munkát most, januárban tervezek rajta, megpróbálom befejezni a még hiányzó részeket az alagút mellett, valamint a felső-vezeték csinosítása fog következni (remélhetőleg), továbbá lassacskán elkezdem a váltók elektromos bekötését is.
Karácsony előtt
Sajnos a decemberem eléggé sűrűn alakul, ezért eddig nem igen volt időm semmire. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem történtek az előző bejegyzés óta érdekes, és fontos dolgok.
Ideiglenesen nálam van egy fényképező (demonstrációs célra kell a munkahelyemen), ami némileg komolyabb tudással rendelkezik, mint az én jó öreg Panasonic-om, így amióta nálam van ez a fotóapparát (becses nevén Sony WX-5), alaposan kihasználtam képességeit, terepasztal, és egyéb fotózás közben is. A legjobban a panoráma üzemmód tetszik, amivel mindenféle photoshop, és egyéb nélkül kézből lehet panorámaképet készíteni (akár 3D-ben is). A végeredmény alább látható, szerintem egész jó 😉
Történtek más dolgok is, mint például megjelent az A.C.M.E. második CAF pakkja is, amiből engem első körben a másodosztályú termes kocsi érdekelt. Bolt -> terepasztal, és máris besoroztam két társa mellé az IC-be. Túl sok kommentárt nem igényel a minőség a megszokott + lehajtható átjáróajtók, és rugózott ütközők.
Kétségkívül a legnagyobb várakozás részemről a Jägerndorfer Széchenyi mozdonyt övezte. A gép tegnap jelent meg, és természetesen nem hagyhattam ki, így hát beszereztem egy darabot belőle (elvileg 500 darabos limit széria).
A mozdony tökéletes (minden elfogultság nélkül). Valahányszor nézek rá, mindig felfedezek benne valami új részletet, motívumot, ami addig elkerülte a figyelmemet. A kidolgozottsága példaszerű, minden kis részlet a helyén van, még a legkisebb kapaszkodó is különálló darabból készült, a forma jól eltalált, a tamponozás messze felülmúlja a konkurens Roco Haydn mozdonyát (egy apróbb hibát találtam csak az egyik szellőző illesztésénél, ami csak nagyon közelről nézve szúrható ki). Az áramszedő precízen kidolgozott, mérethelyes. A belbecsre sem lehet panasz, a gép rendelkezik 8 illetve 21 pólusú dekóderfoglalattal is, valamint F1-es funkcióval kapcsolható benne a távolsági/tompított fény is. A motor csendes, járása egyenletes, a lassú-menet kifogástalan. A Piko modelleket fényévekkel veri, és szerintem a Roco-t is megszorongatja (ezek után kíváncsian várom a Railjet gépet).
Az eredeti GySEV festésű Piko 505-öst felraktam a polcra pihenni, dolgozzon egy kicsit az „új” fiú, a két halbival ;D