A nemrég kiadott újdonságkatalógusokból összeállítottam egy rövid kis videót a 2020-ban várható számomra leginkább releváns MÁV / GySEV témájú H0-s vasútmodellekről.
Modellbemutató – ACME InterCity szett
Az olaszok ezt sem kapkodták el, mondjuk itt közbeszólt az egyik kínai bérgyártó, a Modell Gala csődje is a késlekedésbe. Lényeg, a lényeg, végre elkészült, és megvásárolható a MÁV 2. generációs InterCity kocsijaiból álló szett.
Vegyük egy kicsit szemügyre a modellt.
Külső
A kocsi kasztnija szépen kidolgozott, hűen visszaadja az eredeti Dunakeszis InterCity vagonét. A távolról egyszerűnek tűnő forma valójában sok buktatót rejt. Ablakok mérete, kocsivégek, tetőív rendben van, a lengőajtók tövében is pontos a kasztni lekerekítése, minden apró részlet pontosan ki van dolgozva.
A festés szép, a színek passzolnak. A tamponozás is megfelelő, élesek, pontosak a feliratok, minden apró piktogram a helyén van.
Az alváznál már vannak turpisságok, de ezek szerintem nem vonnak le semmit a modell értékéből. A teljes alváz a cseh kocsié, és ahogy észrevettem, hiányzik róla 1 doboz (klíma?), az interneten fellelhető képek alapján ez a doboz már 95-ben a kocsikon volt (rev. 13.12.95). A forgóvázak sem stimmelnek, a Cseh verzió felújított tárcsafékes Görlitz forgóvázát kapták a MÁV-os kocsik is. Plusz pont jár a gyárilag felszerelt áramszedő lemezekért, mínusz azért mert a tárcsafékek miatt nem lehet kereket cserélni (illetve lehet csak nagyon körülményes).
Belső
A beltér kidolgozott, azonban csak részlegesen színezett, gyakorlatilag teljesen szürke, csak a fejtámlák vannak fehérrel kihúzva, és az első osztály padlója bordóval festve. A kocsit a CAF-okhoz képest egyszerűbb szétszedni, ez a világítás beépítésnél nagy előny.
Terepasztalon
A jármű futása megfelelő, az áramszedő lemezek ellenére könnyen gurul. Problémát egyedül a kapcsolószerkezetnél véltem felfedezni, mégpedig amennyiben a Roco (vagy bármelyik másik gyártó) rövidkapcsolóját használjuk, túl közel kapcsolódik össze a két vagon, szorulnak, és ívekben ennek bizony siklás a vége. Ezt viszonylag könnyen orvosolhatjuk, a Roco magasságban állítható kapcsolójával. Ezt bőven elég az egyes kocsik egyik végére tenni, mert így már eltart annyit, hogy R421-es íveken is könnyedén fussanak a kocsik.
Vonatba sorozva jól mutatnak a kocsik, akár csak a két kocsiból álló szett elé teszünk egy vontatójárművet, akár besorozunk egy InterCity WRm-et, vagy hibrid IC-ként pár Tillig/Roco Y kocsi társaságában járatjuk őket. Mozdonynak bátran tehetünk eléjük M41-et, V43-at, V63-at, vagy 1047-est, ügyelve, hogy korszakban hozzájuk illő, még MÁV-os mozdony legyen, és ne MÁVTR vagy START (én szerelvényen belül ügyelni szoktam, hogy korszakban egymáshoz illő járművek legyenek csak).
Pro:
+ nagyon jól eltalált forma
+ gyári áramszedés
+ rendkívül részletes kidolgozás/tamponozás
Kontra:
– nem az eredetinek megfelelő alváz/forgóváz
– problémás kinematika
– szerelhetetlen forgóváz
TRAXX teszt
Ugyan kicsit régi téma, de most egy kicsit előtérbe került például a fórumon történt Roco vs. Heljan NoHAB összehasonlítgatás okán, hogy mégis melyik TRAXX az igazi. Az Indóházban ugyan már volt külön teszt az A.C.M.E. mozdonyról, valamint később egy összehasonlítás a Roco, és a Piko gépről, de a nagy csata kimaradt. Nekem ugyebár csak az A.C.M.E. van meg, viszont egy kedves modellezőtársamtól kölcsönkaptam egy Roco mozdonyt is, direkt a teszt kedvéért.
Kezdjük az alapokkal. Ugyebár 25 Bombardier mozdony érkezett hazánkba a P160 AC2-es verzióból, mindkét modell a flotta első tagját, a 001-es pályaszámú gépet mintázza (a pályszámválasztás a Roco részéről a mai napig kérdéseket vet fel bennem). Ez a mozdony nagyjából megegyezik a németeknél használt 146-os sorozattal (mínusz az utastájékoztató mátrixtábla). Modell lévén nekünk az a lényeges, hogy kívülről hogy sikerült az igazi mozdony leképzése. Gondolom túl nagy titkot nem árulok el, azzal, hogy mindkét mozdony átfestés, de mivel a Trakciónak szállított mozdonyok külsőleg javarészt megegyeznek a más vasutaknál szolgáló gépekkel, nem is volt szükség új szerszám készítésére. Amire kíváncsi vagyok, az az, hogy a két ismert modellgyártó esetében hogyan sikerült egyazon forma megvalósítása, és az országspecifikus kiegészítők helyes elhelyezése (pl.: antennák).
Külcsín:
A két modellt egymás mellé rakva először nem tűnik fel semmi, de néhány perc nézegetés után azért előjönnek a különbségek. Először nem akartam elhinni, de a Roco mozdonya magasabb. Az eltérés körülbelül 0,7 mm. Ez már elég ahhoz, hogy észre lehessen venni. Megnéztem a mozdony paramétereit, a gyártó sajtóanyagában, ahol 4283mm-t ad meg, mint magasság, a Roco mozdonynál ez átszámolva 4350mm, az A.C.M.E. gépnél 4289mm, így ez utóbbi lehet a helyes méret. Szemet szúrt az is, hogy a két mozdony homlokfalainak hajlása nagyon picit, de eltér. Ezt, mivel erre vonatkozólag az ember csak a szémére támaszkodhat, nem vettem figyelembe
Kisebb eltérések tapasztalhatóak a szellőzők kidolgozottságában, itt a Roco megoldása szemre közelebb áll az igazihoz, illetve érdekes az ACME mozdony tetején a két áramszedő közötti borításon a vízszintes csík, ilyen az eredeti gépen nincs.
A vezetőfülkeajtó-kapaszkodók szintén a Roco gépen lettek eltalálva, ugyanis a másik mozdonnyal ellentétben nem az oldalfal síkjába vannak süllyesztve, hanem egy kicsit kijjebb vannak.
Az ACME mozdony elejét a fotomaratott fellépők, és a filigrán ablaktörlők azok, amik megkülönböztetik a Roco-tól, ahol ezek a részletek műanyagból készültek. Ezen a téren mindeknéppen az olasz gép sikerült jobban, mert a Roco egy kicsit elnagyoltnak hat (főleg az ablaktörlők).
Már megírták máshol is, hogy a Roco mozdony vezetőállása, illetve annak színe nem jó, mivel ez az igazi mozdonyon nem kék, hanem világosszürke. Ezt leszámítva a kabin mindkét mozdonyon rendben volt.
A Roco mozdony tetején véltem felfedezni némi markáns hiányosságot (illetve többletet), mégpedig a kis négyszög alakú domború paneleket, amik a TRAXX 1-esre voltak oly’ jellemzőek (gyanítom, hogy itt a TRAXX 1-es tetőpanelje lett felhasználva). Az ACME mozdony teteje ezzel szemben az eredetihez hasonlóan mentes ezektől. Az antennák terén is az olasz mozdony van előnyben, nála a helyén van minden, míg a Roco-nál a GPS antenna ismeretlen okból a tető közepére került.
Az áramszedők tekintetében toronymagasan vezet a Roco, könnyen járó masszív szedője van, míg az ACME csápja nehezen pattintható ki, és túlságosan sérülékeny (valamint a szín sem lett eltalálva). Felsővezetékes üzemben ugyan mindkettő megbirkózott a pályámmal, de a Roco sokkal biztosabbnak tűnt számomra.
A forgóvázaknál mindkét gyártó szép munkát végzett. Különbség, hogy a Roco a lógó kábeleket egybeöntötte a forgóvázzal, míg az ACME ezeket külön felszerelt alkatrésszel oldotta meg, továbbá ránézésre egy kicsit markánsabb ez utóbbi forgóváz, minden egy kicsit filigránabb rajta. Rossz pont az utóbbi gyártónak viszont jár, a PZB antenna felszerelése miatt. A probléma az, hogy a kiegészítős zacskóban található alkatrészt nekem üzembiztosan rögzíteni nem sikerült.
Az alváznál ismét felfedezni véltem némi különbséget, amit valószínüleg szintén annak tudható be, hogy a Roco igyekezett minnél több alkatrészt felhasználni a TRAXX1-ből, ugyanis a trafó körüli vezetékek nem stimmelnek.
Feliratok terén nagyjából sikerült azonosat alkotniuk, két különbséget találtam, az egyik, az, hogy mintha a Roco-n egy kicsit vaskosabb betűkkel írtak volna mindent (ez főként az oldalt elhelyezett MÁV-TRAKCIÓ feliratnál látszik), a másik pedig hogy a mozdony közepén van egy felirat a szürke sávban, aminek nem kellene ott lennie.
Belbecs:
Mindkét modell új tervezésnek számít, de azért a Roco mégis könnyebben szerelhető. A mozdonykasztnit az ütközők kihúzása után lehet a szokásos Roco módon leemelni. A dekóder egyszerűen behelyezhető, és a mozdony alján, a trafónál kialakított hely is bőséges. A világítás LED-es, a felületszerelt pilácsok az öntvényen vannak fixen rögzítve. Az elektronikai panel alatt helyezkedik el a ferdén hornyolt finom járású motor. A hajtás szokásos, kardán, csiga, fogas által jut le a kerekekre, amikből egy mindkét oldalon tapadógyűrűvel ellátott gondoskodik a megfelelő tapadásról. A modell már egészen kis sebességnél is finoman fut (mind analóg, mind digitális üzemben), nincs rángatás, kerregés. Nekem mind ESU, mind DigiTools dekóderrel alapbeállításon megfelelő menetet produkált, egyedül a minimális és maximási sebességbe kellett belenyúlnom. A pályahibákat, és az r=420mm-es íveket is jól veszi. Érdekesség, hogy ugyan a mozdony KK kinematikával ellátott, de a pályakotró mégis a forgóvázzal együtt fordul.
Az ACME mozdonynál némileg körülményes a szerelés. A kasztni ugyan könnyen lejön, de külön ki kell húzni a világítás vezetékeit a panelből, illetve nagyon szűkös a dekódernek szánt hely, ami azért érdekes, mert ennél a mozdonynál is a trafó lett erre kijelölve. Az ESU LokPilot 3-as éppen hogy befért, és a vezetékekkel is kellett ezután még bajlódni, hogy minden passzoljon. Maga a hajtás itt is szépen teljesít, átgondolt, jól bevált konstrukció ez is. Egyetlen negatívum, hogy a nem áttört pályakotró felszerelése után hajlamos a váltókon fennakadni, én ezért ezt az alkatrészt nem szereltem fel. A mozdony KK kinematikás, egyenesben szépen összezár a mögötte levő vagonokkal.
Konklúzió:
Mindent egybevetve mindkét modell megállja a helyét, és jól visszaadják az eredeti gépet. A kisebb eltérések igazán nem annyira szembetűnőek, még ha egymás mellé tesszük a két gépet, akkor is keresni kell őket. Ha most kellene választanom a két gyártó közül, akkor a Roco-ra esne a választásom, mert az akciós ára miatt nagyon jó vételnek számít.
Új videó
Végre volt egy kis időm, és csináltam egy újabb videót az asztalról. Megmutatkozik a Roco Trakciós Teknő, a Gigant, és a Flirt is. A videót immáron NEX5-ösömmel készítettem.
Temofeszt 2012
Jó időpont, jó helyszín, jó kiállítás. Röviden ennyit lehet elmondani az idei Temofeszt Nemzetközi Vasútmodell Fesztiválról.
Délelőtt fél 11-re értem ki a Tatai útra, ahol már ekkor meglehetősen nehéz volt parkolni. A bejáratnál nem volt nagy sor, de lehetett látni, hogy a látogatók folyamatosan érkeznek. A park területén is nagy volt a nyüzsgés, de a kiállítócsarnok volt csak igazán mozgalmas. Ameddig a szem ellát, véget nem érő modul, és hagyományos terepasztalok. Nagyon színvonalas volt az egész kiállítás, érezhetően a mennyiség mellett a minőségre is odafigyeltek a szervezők, és külön jópont, hogy végre a rekkenő hőség sem zavarta az embert, 20 fok körüli hőmérséklet és szikrázó napsütés volt kint, de bent is nagyon kellemes volt az idő (az októberi időpont ilyen téren sokkal szerencsésebb, mint a nyár közepe).
Igazándiból szavakban nehéz leírni egy ekkora kiállítást, úgyhogy készültem, és vittem fényképezőt, hogy a leglátványosabb részeket megörökítsem. Beszéljenek hát a képek:
Míg bent a modelleké volt a főszerep, kint a 411-es Truman parádézott. A nap nagy részében oda vissza járkált az egyik vágányon, de délután 2-kor vízszerelés céljából pihent egy kicsit, és előtte megforgatták a fordítókorongon.
Összességében nem csalódtam, csak javasolni tudom mindenkinek, aki még nem tette, hogy holnap látogasson el a Parkba, mert nem mindennapi élményben lesz része.
V63 videó
Gyorsan csináltam egy rövidke kis videót, egyenlőre iPod-al, ha lesz időm a karácsonyi szünetben, akkor beizzítom a HD kamerámat.
V63 012
Végre eljött ez a nap is. Állíthatom, hogy modellező karrierem egyik csúcspontja volt tegnap, amikor végre kézbe vehettem a várva várt mozdonyt.
Délután ránéztem a M&H honlapjára, és mit láttam? Készleten! Gyorsan bepattantam a kocsiba, és átszáguldottam a városon. A boltban meglepetésemre nem volt nagy tömeg. A dobozból kivéve alaposan megnéztem a gépet, nincs-e rajta valami hiba, majd a próbapályán is ment egy kicsit. Minden rendben volt. Fizettem, és már siettem is haza, hogy autentikus környezetben (terepsztalon) is megszemléljem a hatlábút.
A kasztnit viszonylag könnyen le lehetett venni, a LED-ek már a nyák-on találhatóak, így nem kellett a csatlakozókkal bohóckodni, mint a TRAXX-nál. Eddig OK, viszont hol a dekóderaljzat? Hát persze, a panel alján! Négy csavar kicsavarása után némi bűvészkedés keretében sikerült beültetnem a helyére (ezt azért szebben is kivitelezhette volna a gyártó). DigiTools 2.1 v2 került bele, amivel alapbeállításon tökéletesen működik a gép. Kasztni vissza, pályára vele!
Első benyomás: nem hiszem el! Második: nagyon ott van! Hosszú percekig nézegettem a még önmagában álló gépet, majd bekapcsoltam az asztalt, és jöhetett a próba. Halkan, lágyan indul, és minimális gördülési zaj keretében jár. Futása egyenletes, nem szitál, nem kígyózik. Az ívekben sem látszik erőlködés, vagy szorulás. Egyetlen bibi volt, az íves Piko váltók állítóműve egy picit útba volt a pályakotrónak, ezért egy kicsit alakítottam az állítóművön egy marószerszám segítségével (egyébként a Traxx, és a Gützold szergej sem rajongott az elektromágnes dobozáért).
A használatiban az szerepel, hogy közelkapcsoló használata esetén minimum R450 a legkisebb ívsugár. Én ezt egy huszárvágással megoldottam, a Roco állítható magasságú kapcsolója segítségével (mint a Piko Teknők esetében), így gond nélkül elmegy még a Tillig halbikkal is a 422-es íveimen is.
A modell festése szép, tamponozása első osztályú, a feliratok stimmelnek. A szín tökéletesen el lett találva, árnyalatra egyezik a CAF kocsik, illetve a TRAXX, valamint a V43-al. A vezetőállás nemhogy ki van dolgozva, de még festést is kapott, természetesen az eredetinek megfelően. További extrák a visszapillantó-tükrök, amiket tetszés szerint lehet megfelelő pozicióba hajtani. A vonóhorog, és a vezetékek rendben vannak, minden a helyén. A forgóváz stimmel, több fényképpel összehasonlítottam, és nem találtam kivetni valót rajta, jó munkát végeztek a tervezők. A korlátok rézből vannak, festettek, nagyon filigrának, de mégis betonszilárdan ülnek a helyükön. Fotómaratott tetőszellőző, és rács a kürtök előtt, valamint fellépő, és egyéb nyalánkságok. Külön piros pont az áramszedő, a többi modellhez képest szinte hajszálvékony drótból készült, mégis nagyon precízen működik, és gond nélkül lehet használni a felsővezetékes pályámon. Egy mínuszt adnom kell viszont a klíma miatt, amiről hiányolom a légbeömlőket. Erre nem hiszem, hogy nem jutott idő.
"Kék Tégla"
Lassan mindennapossá válik a Trakciós TRAXX-ok feltűnése az ország vaspályáin, és nagyon jó időzítéssel a modellboltok polcain is megjelentek az új mozdonyok kicsinyített másai, a kedvenc olasz gyártóm, az A.C.M.E. jóvoltából. A héten én is meglátogattam a M&H-t, és beszerzésre került egy páldány a „Kék Téglá”-ból.
Túl sok hozzáfűzni valóm nincs a modellhez, mert gyakorlatilag leírhatnám ugyanazt, amit az Eurocom-os testvérének bemutatásakor írtam. Az egyetlen különbség a két mozdony közt a festés, belsőleg teljesen megegyeznek.
A festés viszont nagyon jól sikerült. Sikerült eltalálni a színen kívül azt a selyemfényt, ami a friss mozdonyt jellemzi, így még kicsiben is nagyon jól visszaadja az eredetit. A feliratokkal minden stimmel, hosszas nézegetés után sem találtam hiányt, hibát. Nagyon szépen sikerült a sárga csík körüli fekete vonal is. Mérethelyes, kontúros, pontos.
A gép bármilyen Start-os, illetve Cargo-s vonat élén kiválóan mutat, de legfőképp’ a CAF kocsikból álló IC élén nyújt impozáns látványt. Valahogy ilyenkor még mesziről is látszik a szerelvény részletgazdag kidolgozottsága.
Összegzésként ismét egy nagyon jó modellel gazdagodott a Magyar modellek kínálata, és végre van egy olyan modellem, aminél elmondhatom: ültem az eredeti vezetőszékében 😀
A TRAXX első éles bevetése
Eljött ez a nap is. A Trakció új mozdonya a próbák azon fázisába érkezett, ahol majd’ 40 ezer kilómétert kell teljesítenie egy hónap alatt, meghibásodás, és egyéb problémák nélkül, élesben, ablakos vonatok élén. A teszt a mai napon kezdődött, a reggeli fél nyolcas kör IC-vel indult a Keletiből, és nem sokkal fél kettő után meg is érkezett a Nyugatiba.
A TRAXX mellett volt még egy kellemes meglepetés is, mégpedig a vonat, amit húzott, modellező szemmel a legjobb összeállítás volt: 2db Gosa 2.osztály + DWA 2.osztály + Bautzeni étkező + CAF 1.osztály. Ez a szerelvény a DWA kocsi kivételével viszonylag egyszerűen összerakható a terepasztalon is. Plussz érdekességképpen az egyik Gosa kocsi pont a 006-os volt, ami megtalálható a gyűjteményemben (igaz még MÁV-os kiadásban, és a kísérleti osztott ablakokkal). A CAF Amz, pedig az A.C.M.E. által kiadott 101-es volt. Ritkán adódik ilyen alkalom, hogy két , modellben is kiadott pályaszámú kocsi egyszerre fordul elő egy vonatban. Gyorsan készítettem a kocsikról egy egy képet, majd hazaérve a modelleket is lefotóztam, ugyanabból a szögből, íme az eredmény:
Tehervonatozás
Mivel jórészt csak személyvonatos videóim vannak, csináltam egy tehervonatosat is, amiben az (Ex)Eurocom Traxx, és a MÁV-Cargo-s Taurus megmutathatja képességeit:
Karácsony előtt
Sajnos a decemberem eléggé sűrűn alakul, ezért eddig nem igen volt időm semmire. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem történtek az előző bejegyzés óta érdekes, és fontos dolgok.
Ideiglenesen nálam van egy fényképező (demonstrációs célra kell a munkahelyemen), ami némileg komolyabb tudással rendelkezik, mint az én jó öreg Panasonic-om, így amióta nálam van ez a fotóapparát (becses nevén Sony WX-5), alaposan kihasználtam képességeit, terepasztal, és egyéb fotózás közben is. A legjobban a panoráma üzemmód tetszik, amivel mindenféle photoshop, és egyéb nélkül kézből lehet panorámaképet készíteni (akár 3D-ben is). A végeredmény alább látható, szerintem egész jó 😉
Történtek más dolgok is, mint például megjelent az A.C.M.E. második CAF pakkja is, amiből engem első körben a másodosztályú termes kocsi érdekelt. Bolt -> terepasztal, és máris besoroztam két társa mellé az IC-be. Túl sok kommentárt nem igényel a minőség a megszokott + lehajtható átjáróajtók, és rugózott ütközők.
Kétségkívül a legnagyobb várakozás részemről a Jägerndorfer Széchenyi mozdonyt övezte. A gép tegnap jelent meg, és természetesen nem hagyhattam ki, így hát beszereztem egy darabot belőle (elvileg 500 darabos limit széria).
A mozdony tökéletes (minden elfogultság nélkül). Valahányszor nézek rá, mindig felfedezek benne valami új részletet, motívumot, ami addig elkerülte a figyelmemet. A kidolgozottsága példaszerű, minden kis részlet a helyén van, még a legkisebb kapaszkodó is különálló darabból készült, a forma jól eltalált, a tamponozás messze felülmúlja a konkurens Roco Haydn mozdonyát (egy apróbb hibát találtam csak az egyik szellőző illesztésénél, ami csak nagyon közelről nézve szúrható ki). Az áramszedő precízen kidolgozott, mérethelyes. A belbecsre sem lehet panasz, a gép rendelkezik 8 illetve 21 pólusú dekóderfoglalattal is, valamint F1-es funkcióval kapcsolható benne a távolsági/tompított fény is. A motor csendes, járása egyenletes, a lassú-menet kifogástalan. A Piko modelleket fényévekkel veri, és szerintem a Roco-t is megszorongatja (ezek után kíváncsian várom a Railjet gépet).
Az eredeti GySEV festésű Piko 505-öst felraktam a polcra pihenni, dolgozzon egy kicsit az „új” fiú, a két halbival ;D