#vasútmodell #bemutató #Tillig
A mai videóban a Tillig IV. korszakos CSD 1/2. osztályú ABm kocsiját mutatom be nektek.
Gondolataim a Magyar vonatkozású vasútmodellekről
A mai videóban megosztom veletek a véleményemet, hogy számomra mi számít hazai vonatkozású vasútmodellnek.
Modellbemutató – PIKO DB Apmz
#modellbemutató #piko #DB
Ebben a videóban a PIKO expert szériás DB Apmz kocsiját mutatom be nektek.
H0 terepasztal 17: “Fenyvesvárad” – Vonatforgalom (4K UHD)
#terepasztal #vasútmodell #vonat
Körülbelül 20 percnyi folyamatos üzem a terepasztalon 8 percbe sűrítve.
Modellbemutató: Piko PKP kocsik (110A/111A)
Rendhagyó lett ez a mai modellbemutató videó, lévén két Piko PKP kocsit veszek szemügyre benne (egy másodosztályú B kocsit és egy fekvőhelyes Bcou kocsit). A járművek azért egy kicsit hazai vonatkozásúak is, jártak a Helikon IC-ben a Báthory és Cracovia nemzetközi gyorsokban is
H0 terepasztal 16 – „Fenyvesvárad”
Egy kis 2000-es évek vége hangulat abból az átmeneti korszakból, amikor még vegyesen voltak már Trakciós és még MÁV feliratos gépek a vonatok elején. Ez a videó most kicsit tehervonat központú lett, de a végére becsempésztem egy IC-t ráadásul egy nem mindennapi WSPz kocsival.
Train Controller – A mozdonyok sebességkalibrációja
Ebben a videóban bemutatom, hogy miként szoktam beállítani a mozdonyaim sebességét a Train Controller program kalibrációs funkciójával.
00:00 Bevezető
04:12 A TrainController sebességkalibráló felülete
06:37 A kúszási sebesség beállítása
09:03 Sebességkalibráció 3 lépéses görbével
17:27 Fékkompenzáció beállítása
20:39 Végszó és néhány tanács
3D nyomtatott belső és DCC világítás Albert modell halberstadti kocsiba
#HTech #halberstadti #vasútmodell #tuning
Ebben a videóban bemutatom, a HTech által készített Tillig/Albert modell halberstadti kocsiba készített 3D nyomtatott belső berendezést. Ez a belső kifejezetten a bicikliszállító kocsiba lett tervezve. A gyártó elérhetősége: www.htech.hu
Train Controller terepasztal vezérlés 1. rész – bevezető
Egy új videósorozatot indítok, amiben elkezdem bemutatni a Train Controller programot és azt, hogy miként lehet különböző funkcióit megfelelően használni a terepasztalunk vezérlésére. Ennek a sorozatnak az első része magával a TrainController program áttekintő bemutatásával foglalkozik.
NMJ MÁV-START CAF belső és világítás beépítés
Ebben a videóban 3D nyomtatott belsővel, és digitális világításpanellal látom el az NMJ új MÁV-START Bpmz kocsiját.
A belső berendezés és a világításpanel HTech gyártmányú: http://htech.hu
MÁV START vonatok Fenyvesváradon – 1. rész
A mai videóban VI. korszakos szerelvények kerülnek főszerepbe: Tekergő gyorsvonat, Hungária EC, és Balaton expressz:
Modellbemutató: Heris – MÁV Bo/Bko
Elkészültem a videós bemutatóval amiben a Heris frissen megjelent InterCity-s Bko, és sima mezei V. korszakos Bo kocsiját veszem szemügyre a teljesség igénye nélkül:
A videó apropója, hogy hétfőn érkezett meg hozzám a még tavaly rendelt Heris InterCity feliratos Bko szett, illetve egy Bo, és egy Bmo kocsi, ezért elérkezettnek láttam az időt egy kis összehasonlításra.
Nem titok, hogy a Lengyel Y kocsik nagy kedvenceim, ezért is inkább ebbe az irányba bővítem a gördülőállományt, ha tudom. A Bko kocsikon sokat utaztam régen, nagyon szerettem őket, mert a 6-os fülkék, a duplaüveges ablak és a szövet ülések miatt sokkal kultúráltabbak voltak, mint a By/Bhv, és Pápaszemes kocsik az izzadós zöld műbőrrel, és vaspor szaggal.
A Bko kocsikat szokták első generációs InterCity kocsinak nevezni, mert ilyen kocsikból kiállított szerelvénnyel indult meg a hazai InterCity szolgáltatás 1991 júni 2-án. Mivel a 90-es évek közepétől nagyszámban készültek el a 2. generációs kocsik, ezeket a járműveket a dunántúli távolsági gyorsvonatokon kezdték el használni, én is itt találkoztam velük először. A Déliből reggel 7.02-kor induló gyors szerelvénye például rendszeresen ilyen kocsikból volt kiállítva Ao Bko Bko BDh Ao Bko Bko felállásban. Ekkor az InterCity feliratot már egy nagy fehér matricával takarták el (gondolom olcsóbb volt mint újrafesteni), de alatta azért sokáig felsejlett a logó kontúrja.
Térjünk is rá a kocsikra. Mivel a Bmo kocsi megegyezik a korábbi kiadással (egyedüli különbség, hogy az ajtó immáron achátszürke és nem kalapácslakk festésű), első sorban az ötödik korszakos Bo, és Bko kocsikkal fogok foglalkozni.
Alapvetően formailag a kocsik kasztnija jól eltalált, formahelyes. Az ablakok szépen kidolgozottak, és jól visszaadják az eredeti kicsit szögletes formát. A tető ívei jók, és a jellegzetes trapézforma is megfelelően sikerült. A kocsivégeknél sem lehet panasz, a gyártó sikeresen megbirkózott a különböző íves formákkal.
Az alváznál kezdődnek az apróbb pontatlanságok. Mint a korábban bemutatott NMJ kocsinál, így ennél is kompromisszumot kell kötnünk, mert a Lengyel jármű alvázdobozai találhatóak a kocsi alatt, így ezek elhelyezkedése és mérete eltér a hazai járműétől. A forgóváz viszont szépen kidolgozott darab, azonban a himba kikötőkarjai gyárilag nem jó irányba vannak felszerelve, ezt a generátor nélküli forgóvázon a forgóváz megfordításával orvosolhatjuk. A generátoros forgóvázon ezek az alkatrészek azonban hiányoznak sajnos. Ilyen téren az NMJ kocsija jobban sikerült, ott a forgóvázak teljes mértékig modellhűek.
A forgóvázzal van még egy kis probléma, mégpedig az, hogy 480mm alatti íveken, főleg ha nem sík a pálya, a kerekek nyomkarimája hozzáér a kocsiszekrény széléhez, enyhe súrlódó hangot ad, valamint indokolatlanul fékezi a szerelvényt. Ezt a problémát én egy 0,3mm-es alátéttel orvosoltam, így a járművek még a köztudottan nagyon szűk Peco R2/R3-as íves váltókon is gond nélkül elközlekednek.
A járművek festése alapvetően jól sikerült. Nincsenek maszkolási hibák, a kontúrok élesek, a színárnyalatokat jól eltalálták. A feljáróajtók festésénél azonban hiba csúszott a gépezetbe és a kelleténél nagyobb terület lett szürkére festve. Ez akkor szembetűnő, ha egy NMJ vagy a korábban kiadott DOM/Quabla kocsi mellé helyezzük a vagont. Valamit lehet javítani ezen a részleten, ha fekete alkoholos filcel kihúzzuk a gumitömítést, mint ahogy én tettem.
A feliratozás azonban szerintem első osztályú, pontos és éles minden apró részlet. Mind a Bko, mind a Bo kocsiknál figyeltek a helyes REV dátumra, és a honállomásra. Az Bko-kon az InterCity felirat is szépen sikerült, jól visszaadja az eredetit. Kihagyott ziccer azonban az alváz és a forgóváz, itt hiába keresünk, nem találunk semmilyen feliratot, és a féknemváltó festése sem sikerül a legjobban.
A belső kidolgozott, festett, azonban nem annyira részletes, mint az NMJ-jé. A kocsi szétszedése kicsit nehézkes, figyelni kell, hogy a jármű két végén is van egy-egy kis karom, amit ki kell pattintani.
Összességében szerintem egy nagyon jó ár-érték arányú modellel van dolgunk, ha meg tudjuk kötni az apró hiányosságai miatti kompromisszumot. Ezzel a kocsikkal ismét gazdagodott a formailag helyes hazai modellek továbbra is szűk tábora. Így, hogy végre már V. korszakos verzióban is kiadásra került a jármű, végre bármelyik korszak gyűjtőinek elérhetővé válik ez a hazai vasútra oly’ jellemző személykocsi.
Ha nem lehet kapni, készítsünk egyet – MÁV 19-37 Ao
A Heris jóvoltából sok modellező gyűjteményébe került már IV és VI korszakos 20-37-es Bo kocsi, és aki lecsapott anno a Quabla általá gyártott pár darabra, annak még V korszakos Bko kocsija is lett (én ezen szerencsések közé tartozom), azonban egy valami még így is sokaknak hiányzik, ez pedig az első osztályú kocsi, a 19-37-es Ao. A Heris kínálatában a mai napig csak tervezettként szerepel a kocsi (mág a lengyel verzió is), így csak reménykedhet benne az ember, hogy valamikor a távoli jövőben megjelenik egyszer (látva a decemberi újdonságlapokat, szvsz. elég nagy rá az esély, hogy a Piko itt be fog előzni).
A Robo lengyel modellcégnél azonban kapható a kilenc ablakos poznani kocsiból többféle kivitel különböző lengyel festési sémákban. Valamiért ez a gyártó eddig nem látta meg a piaci rést, és nem készített MÁV variánst a kocsiból, azonban a Quabla modell kapott az alkalmon, és készített belőle egy erősen limitált szériát, két pályaszámmal, pár éve. Sajnos erről lemaradtam, úgyhogy más lehetőség után kellett nézem, mert nagyon hiányzott az állományomból ez a kocsi.
Sokáig vaciláltam, mert a Robo kocsinak elég magas az ára, de a végén két kocsi megvásárlása és saját kezű átalakítása mellett döntöttem (így gazdaságosabb volt a szállítás).
Miután megérkezett a két kocsi, alaposan átvizsgáltam őket, és végül úgy döntöttem, hogy csak az egyiket festem át, a másikat meghagyom eredeti mivoltában, merthogy nagyon illusztris járműről van szó.
Az átalakítás alapos felkészülést igényelt. Először is számtalan képet begyűjtöttem az eredeti kocsiról, majd beszereztem minden szükséges kelléket, és festéket. A festéshez először teljesen szétszereltem a kocsit, kiszedtem az ablakokat, szétszereltem az alvázat, forgóvázakat. Sajnos a feljáróajtók, és a kocsivégátjárók ablakai olyan erősen be voltak ragasztva, hogy csak komoly roncsolással tudtam volna őket eltávolítani, így a maszkolásuk mellett döntöttem.
A gyári festéket és feliratokat a már jól bejáratott módon acetonmentes körömlakklemosóval szedtem le. A tetőt kimaszkoltam, mert annak a színe a kiválasztott korszakhoz megfelelő volt számomra.
A festés eltávolítása után alkohollal megtisztítottam és zsírtalanítottam a felületet, majd kimaszkoltam a szükséges részeket, és M&H color RAL színhelyes kékkel egy menetben lefújtam. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a légecsetes festéskor a megfelelő higítás, és az, hogy lehetőleg fényes vagy selyemfényű festéket használjunk, amennyiben a modell feliratozását vizesmatricával kívánjuk megoldani, ugyanis csak ilyen felületre lehet szépen, légbuborék mentesen felhelyezni a matricát.
A kék színt három napig hagytam száradni, majd eltávolítottam a maszkolószalagokat, és kimaszkoltam a szürke oldalsávot. Az oldalsáv vastagságánál külön figyeltem, hogy az tized mm-re megegyezzen a Bo és Bko kocsikéval (méretarányosan az oldalsáv pont 6mm kell hogy legyen), és teljesen egyenes legyen. A festéshez itt is M&H color-t használtam, természetesen szórópisztollyal.
Ismét három nap száradás jött, majd következtek az ajtók. Ennél a résznél chrome silver festéket használtam, és tekintettel a kis felületre ecsettel vittem fel a színt. A sárga csíkot is maszkolással készítettem, ezt szintén ecsettel festettem meg. Most biztos azt gondolják sokan, hogy őrültség ecsettel festeni, azonban a makettezésnél bevet gyakorlat az ecset használata apró kis felületeknél, valamint az első osztály csíkjához hasonló vékony vonalak festésénél, lévén ilyen kis felületet nagyon nehéz szépen fújni, és ha ügyes az ember senki nem mondja meg, milyen technikával készült az adott részlet.
Az alvázat is festeni kellett, mert anyagában színezett szürke színű volt gyárilag. Itt igyekeztem ügyelni arra, hogy a kinematika a csapágyak és a forgóváz forgócsapja ki legyen maszkolva, hogy később ne szoruljon semmilyen mozgó alkatrész sem a plusz festékrétegtől.
Miután minden megszáradt, az egész festést óvatosan felpolíroztam egy nagyon finom polírozó radírral. Ez azért fontos, mert így nagyon könnyen el lehet tüntetni a kisebb egyenletlenségeket, amik a festés után maradtak, és a matricázáshoz simább felület áll majd rendelkezésre.
A vizesmatricákat Szabirolitól szereztem be, és gondos munkával elhelyeztem őket a megfelelő helyekre.
A matricázás után még egy ellenőrzést tartottam, majd vízbásisú akril selyemfényű lakkal fixáltam őket, és adtam meg a festés végső fényét. A lakk száradása után véglegesen összeraktam a modellt, és az ablaksorokat is a helyükre ragasztottam. Íme a végeredmény:
Összességében én otthoni eszközökkel, és szerény festési képességeimmel ennyit tudtam kihozni. Sajnos nem tökéletes a modell, hiszen például az alvázon található dobozok nem felelnek meg a MÁV kocsin találhatónak, és a folyosó felöli ablaksor is tartalmaz két teli ablakot, de úgy gondolom, hogy azért így is elfér akár a Quabla Bko, akár a gyári Heris Bo kocsik mellett.
Modellbemutató: ROCO – Meridian express
A Roco gondozásában megjelent vagonszett a keleti blokk egyik jellegzetes nemzetközi expresszét, a Meridiánt idézi meg. Két szett jelent meg, mindkettő három kocsit tartalmaz, az első szett két MÁV, és egy DR járművet, a második szett egy MÁV, egy DR, és egy CSD kocsit. Most az első szettet mutatném be, lévén ezt kaptam meg névnapom alkalmából.
A Meridián nemzetközi gyorsvonat klasszikus kelet európai expressz volt, összeállítása általában évenként változott, jellemzően MÁV, DR, CSD, és JZ járművek vegyesfelvágottja alkotta a szerelvényt. A Roco által kiadotthoz legközelebbi összeállítás szerint az 1982-es menetrendi évben közlekedett a Meridián (http://www.vagonweb.cz/razeni/vlak.php?zeme=JZ&cislo=271&rok=1982), azonban tetszőleges menetrendi év megidézhető a kocsik cserélgetésével (de akár egy másik korabeli nemzetközi vonat is összelegózható). Nekem pont kapóra jött a szett, mert a már meglévő B, Bc, és WLAB kocsikkal kiegészítve majdnem a teljes MÁV-os szekció összeállítható.
A MÁV-os kocsik
A kocsik a már jól ismert Y/B 70 jellegű járművek festési variánsai. A MÁV-os kocsik ugyan hasonlítanak a győri kocsikra, azonban pár részletben eltérnek tőlük. A kérdéses eltérések a következőek:
1.) ablakok: a modell a Német gyártású kocsikhoz hűen magasabb ablakokkal rendelkezik
2.) kocsivégek: az eredeti járműveken a kocsi oldal- és homlokfalának találkozása enyhén lekerekített, íves, míg a modellen éles, sarkos, valamint a kocsivégnél a Német kocsikhoz hasonlóan az ajtó aljánának vonalánál végetér a szekrény, nem nyúlik le úgy mint ahogy az a győri kocsikon
3.) forgóváz: Rába forgóváz helyett Görlitz V található a járművek alatt
4.) alváz: az alvázon lévő dobozok a német kocsinak megfelelően vannak elhelyezve
Mindezek ellenére én úgy gondolom, hogy a kocsik ugyan jól idézi meg a nagyvasúti járműveket, viszon szerintem 2018-ban a megidézés már nem elég, hiszen számos más gyártó van a piacon (pl. ACME, LS modell, Brawa) akik sokkal részletesebb és pontosabb kidolgozású modelleket tesznek le az asztalra.
A DR-es kocsi
Ennél a járműnél már beszélhetünk olyanról, mint modellhűség, hiszen az eredetiről készült képekkel összehasonlítva jól látszik, hogy a gyártó itt már viszonylag jó munkát végzett, és a kocsi formailag rendben van. Ami kicsit fájó pont az a forgóváz (jelen esetben Görlizt VI), ami szerintem egy kicsit elnagyolt valamint nagyon műanyag hatású (de legalább már tamponozott feliratokkal rendelkezik), illetve a belső berendezés, amiből szerintem többet is ki lehetett volna hozni.
A szett szerintem a felsorolt hibái ellenére is jó alapul szolgálhat, ha az ember magyar vonatkozású szerelvényekben gondolkodik, hiszen számtalan irányba bővíthető később, illetve több korszakba is beleillik.
Gödöllő – 2017
Ismét bebizonyosodott, hogy Magyarországon bizony van igény minőségi vasútmodell-kiállításra, és vannak modellezők, akik komolyan veszik a terepasztal- és modellépítést. Gödöllő a tökéletes példa erre. Itt nincsenek száz méter hosszú toldozott-foltozott, modulasztalok, amiken mint a mérgezett egér szaladgálnak a különféle lehetetlen összeállítású szerelvények, nincsenek különféle házibarkács megoldások, gányolt modellek, drót nélkül közlekedő villanymozdonyok. Itt az van, amit vasútmodellezésnek lehet nevezni. Meg merem kockáztatni hogy európai szinten is bőven az élvonalban van ez a kiállítás.
A felhozatal idén is nagyon nívós volt: Martrain új asztala, Lezlinilzen pazar TT-s világa, Soós András moduljai (köztük az anno Paksinuti által készített Ó-Paks), és asztalai, Kisfaludy két varázslatos terepasztala, és Szűcs Miklós moduljai, és egy hatalmas Lego világ. Ugyan nagy volt a nyüzsgés, de mindenhova oda lehetett férni, és a jó fényviszonyoknak köszönhetően nagyon jó képek készülhettek.
A terepasztalokon kívül a vitrinekben számos pazarul kidolgozott jármű is megtekinthető volt. A Viessmann jóvoltából volt „Bütykölde” a gyerekeknek, lehetett vásárolni a Modell&Hobby, valamint a Posch Modell standján, továbbá meg lehetett tekinteni váltógyártót, és Battkát is munka közben, referenciáikkal.
A képek nagy részét a Facebook oldalamra töltöttem fel, mivel itt már fogytán van a hely: https://www.facebook.com/stmodell/