A nyaranta már rendszeresen megrendezett retró hétvégét próbáltam megidézni ezzel a NOHAB vontatású 1972 vonatszámú, Budapest Déli-Tapolca Tekergő gyorsvonattal. Sajnos a teljesen pontos szerelvény-öszeállításhoz nincs meg minden kocsim, így ezzel a kis hibrid megoldással jelenítettem meg a szerelvényt a terepasztalon.
Terepasztal túra – Fenyvesvárad: 2020 nyár
Lassan egy év telt el azóta, hogy elkezdtem építeni a terepasztalomat, így elérkezettnek láttam az időt, hogy készítsek egy terjedelmesebb összefoglalót arról, hogy jelenleg hogy áll az építkezés:
Terepasztal bemutató – Fenyvesvárad 4. rész
Ebben a videóban a terepasztal kábelezésével foglalkozok, és bemutatom, hogy milyen megoldásokat használtam az építés folyamán. Szerintem az elektromos rendszer kiépítése egy elég dokumentálatlan téma hazánkban, én is főleg külföldi oldalakon találtam hozzá megfelelő szakirodalmat.
Vonatok a Balaton partján – H0 méretben
1997-et írunk, és egy nyári hétvégén vadásztam le a videóban látható vonatokat a Balaton partján. Klasszikus retro MÁV hangulat a 90-es évekből, a START és magánvasutak teljes mellőzésével.
A következő vonatok akadtak lencsevégre:
S8802 Celldömölk – Pécs személyvonat
8642 Tapolca – Fonyód személyvonat
IC 874 Helikon IC (Bp Déli – Keszthely)
8816 Kaposvár – Szombathely gyorsvonat
V43 1284 – vegyes tehervonattal
Vonatozzunk egy kicsit, a 1284-es Szili egy vegyes tehervonat továbbítását kapta feladatul ebben a videóban:
D270 Meridian express: Berlin Ostbf. – Budapest Keleti
anno 1986 – a Meridián Expressz áthalad Fenyvesvárad állomáson a V43 1284-es mozdony vontatásával.
Szerelvényösszeállítás:
MÁV V43 1284 – Fuggerth
MÁV Am – Roco
MÁV Bm – Roco
MÁV Bmo – Heris
MÁV Bc – Roco
DR ABme – Roco
Modellbemutató: MÁV M61 "NOHAB" NMJ vs. Roco
Ebben a rövid kis videóban szeretném bemutatni az NMJ és Roco NOHAB közti különbségeket.
Régóta szerettem volna egy összehasonlító tesztet csinálni az NMJ és Roco NoHAB-okról. Nemrégiben sikerült szert tennem egy NMJ mozdonyra, a 006-os pályaszámú klasszikus narancs festésűre, így most elérkezettnek látom az időt, hogy a teljesség igénye nélkül megpróbáljam összehasonlítani a két gyártó termékét a saját szemszögemből. Itt előre is bocsátanám, hogy nem vagyok kifejezetten szegecsszámláló, így előfordulhat, hogy mások számára fontos apróságok nem lesznek megemlítve a videóban. Számomra elsősorban mindig az összkép az ami fontos.
Sokan nagy várakozásokkal voltak az NMJ mozdonya iránt a megjelenés előtt, azonban ha jól emlékszem elég vegyes fogadtatása volt a modellnek, és ez volt az oka annak, hogy két Roco M61-es tulajaként én sem rohantam a boltba rögtön az első szállítmány érkezésekor.
Összhatásban az NMJ mozdonya szerintem nagyon jól eltalált formával rendelkezik. A gyártó precizitás iránti igyekezete visszaköszön a modellen, amennyire lehetett megpróbálták kifejezetten a MÁV mozdonyt lemodellezni, annak minden sajátosságával együtt. Ami nekem a leginkább szembetűnő, az az orr rész, főleg a lámpák környéke, egymás mellé téve a két gyártó gépét látszik az, hogy a Roco-nál nem sikerült eltalálni sem a formát sem a pozíciót. Az NMJ gépen az orrész formája is finomabb, az eredetiről készült képeket elnézve nekem ez a rész jobban hasonlít az igazira, mint a Roco-nál. Az NMJ-nél kialakításra kerültek oldalt a bemart feljárólépcsők, és az ablakok feletti kapaszkodók is. A pályakotró környéke is szépen kidolgozott, azonban a hozzám került NMJ mozdonynál valamiért nem sikerült pontosan hézag nélkül illeszteni ezt az elemet, továbbá hiányzik egy légvezeték is.
A mozdony oldalfalán is vannak különbségek. A Roco-n található néhány értelmezhetetlen dudor illetve elem, ezek az NMJ mozdonyon helyesen nem szerepelnek. A tetőn az NMJ esetében a magyar mozdonynak megfelelő elrendezésben vannak a különböző elemek, kipufogók, és kidolgozásra is finomabb, részletesebb az egész.
Az NMJ alja szerintem jobban visszaadja a MÁV mozdonyét, leginkább a gázolajtartály és környéke, illetve az akkumulátorláda az ami a Roco gépén ordítóan nem stimmel. A forgóvázaknál is egyértelműen a Norvég gyártó nyert nálam, a fékrudazat, fékhengerek, és homokolóberendezések mind-mind ki vannak dolgozva, és számomra modellhelyesnek tűnnek.
Belülről is látszódik a majd’ 15 év különbség. Az NMJ esetében MTC21-es elektronikai panel található a kasztni alatt, rengeteg funkcióval. Külön kapcsolható a harmadik fényszóró, és a két oldalt a fülkevilágítás. Még az analóg verzió is tartalmaz két hangszórót, így ha hozzám hasonlóan hangdekódert szerelünk a mozdonyba, akkor nincs szükség extra forrasztásra, nyugodtan használhatjuk a beépített hangkeltőket.
Hajtás terén az NMJ csak négy tengelyen hajtott, és egy-egy tengely van asszimetrikusan tapadógyűrűvel ellátva, ellentétben a Roco hat tengelyen hajtott rendszerével ahol két tengely mindkét oldalon tapadógyűrűs. Hosszabb vonatoknál az NMJ érezhetően küszködik, főleg ívekben, emelkedőn, mert kevesebb tapadóerővel rendelkezik mint a Roco mozdonya. A megoldásnak egyetlen előnye van, mégpedig áramszedés terén mivel a középső tengely képes horizontális irányban is némi holtjátékra, ezért jobban le tudja követni a pálya egyenletneségeit, így biztosabb kontaktust ad, mint a Roco mozdony.
Összességben szerintem ugyan nagyon jól eltalált modell az NMJ, azonban pályára helyezve távolabbról néha még nekem is nehéz megmondani elsőre hogy melyik-melyik. Kétség ne essék, ez a mozdony is rendelkezik kompromisszumokkal, azonban talán kevesebbel, mint a Roco, ezért szerintem mindenképpen érdemes számításba venni, amennyiben NoHAB vásárlása előtt van ez ember.
Terepasztalos videó
Készítettem egy kis összeállítást az elmúlt pár hét vonatozásaiból, jó nézelődést! 🙂
2020-as H0 MÁV / GySEV újdonságok
A nemrég kiadott újdonságkatalógusokból összeállítottam egy rövid kis videót a 2020-ban várható számomra leginkább releváns MÁV / GySEV témájú H0-s vasútmodellekről.
Modellbemuató: ROCO M62 129
Sztenderd narancs MÁV Szergej, ennek rutingyakorlatnak kell lennie, és most sikerült komolyabb baki nélkül kiadni a ROCO-nak a modellt. Sürgető volt ez most nekik, hiszen a PIKO belengette hogy idén tőlük is várhatunk egy M62-est, ami teljesen új fejlesztésű lesz, és az eddig látottak alapján bizony lehet félnivalója a ROCO-nak.
A gyártó most biztosra ment, a gép Ep.V-ös klasszikus MÁV festésű, és a mozdony 1995-ös állapotát modellezi (ebben az évben kerek ütközőtányérok voltak rajta). A festése jól eltalált, a szín passzol (a fellelhető fotók alapján az igazi mozdony is ilyen árnyalatúra volt festve), egyedül az oldalsó feljáróajtók kapaszkodója nem stimmel, a modellen ezek az alkatrészek festetlenek, holott narancssárgának kellene lenniük. A feliratok helyesek, élesek, korhűek.
A forgóvázmaszk és az alváz anyagában színezett, ennek egy kicsit műanyag hatása van (szvsz. annyira nem zavaró), viszont plusz pont, hogy a csavarfejek pirosra vannak festve, és hogy a homokolócsövek is felkerültek, még ha nem is pontosan a magyar gépre jellemző kialakításban. A kis zacskóban találunk még teli pályakotrókat, teljes féktömlőket, csavarkapcsot, és maratott táblákat (ezeket oldalra kell felhelyezni ragasztóval). Az ablaktörlő sajnos még mindig nem különálló elem, és a visszapillantó is hiányzik, ezeket szerintem minimális költséggel orvosolhatta volna a gyártó, amennyiben fotomaratott elemekből készíti el ezeket a kiegészítőket.
A gép belül átesett némi ráncfelvarráson, új elektronikai panelt kapott, PLUX22-es csatlakozóval, és a korábbi izzók LED-es világításra lettek cserélve. Ez utóbbi szép melegfehér fényű, átszűrődésnek nyoma sincs, a zárfények külön kapcsolhatóak (már a PLUX12-es dekóderrel is).
A hajtás rendben van, hangtalanul suhan a mozdony, nyoma sincs a korábbi kiadásoknál tapasztalt zörgő, és kerepelő zajnak. Az összeszerelési minőségnél sem találkoztam komolyabb kivetnivalóval, minden a helyén van, és a dobozban végre ott figyelt a meós cetlije (ilyet legutóbb még a Made in Austria modellek dobozában láttam).
Ez az a mozdony, ami egy magyar témájú gyűjteményben kötelező darab. Legyen az teher vagy ablakos vonat, ez a mozdony minden szerelvény elején megállja a helyét szinte bármit vontathat. Ugyan nagy változtatások nem történtek vele, és az ára is lehetne egy 10-essel kevesebb, mégis jó vétel szerintem (főleg az utóbbi ínséges évek után).
GÜTZOLD vs. ROCO
Már régóta szerettem volna egy ilyen összehasonlítást amiben a két gyártó mozdonyát veszem górcső alá. Fontos megemlíteni, hogy Gützoldból nem gyári mozdonyom van, az itt bemutatott 265-ös gép egyedi átalakítás, ezért rengeteg plusz dolog is ki van dolgozva rajta ami a szériagépeken nincs. Ezektől most eltekintek az összehasonlításban.
Először kezdjük a külsővel. Mindkét mozdony jól idézi az eredetit, azonban a ROCO formailag jobban eltalált, ez főleg az íves felületeknél és az ablakoknál mutatkozik meg.
A Güztold a vezetőállása környékén szögletesebb, ez főleg felülről vehető észre jobban. A vezetőállás ablakok is a Roco mozdonyon állnak közelebb a valósághoz, a Gützoldnál a keret vastagabb a kelleténél. A pályaszámtábla sajnos a Gützold gépen rá van öntve a kasztnira, ezt eltávolítani körülményes, mindenképp újrafényezést igényel, és például az én mozdonyomon is látszik az eltávolítás nyoma. A felső fényszóró szintén a Roco-n lett megfelelően kialakítva, ott mind méretileg, mind formailag stimmel.
A pályakotró a Roco-n fixen rögzített, de cserélhető, míg a Gützoldon a kinematikával együtt mozog, ezért a rés jóval nagyobb, ennek okán ívben nem túl élethű az elforduló pályakotró, és ha csak egyoldalasan használjuk a mozdonyt akkor az üres kupplung foglalat is ront az élethűségen.
A Gützold forgóváza némileg elnagyolt, kevésbé részletes, a Roco-é sokkal finomabban kidolgozott, érezhetően nagyobb a mélysége, és a homokolóvezetékek is megtalálhatóak rajta külön elemként. Az alváz a Roco mozdonyán tartalmazza a különböző vezetékeket, ezek a Gützoldnál hiányoznak.
Minkét gép oldalfala kidolgozott, és részletes, a Gützold mozdonyon viszont az ablakok némileg nagyobbak, és eredetben a pályaszámtábla a mozdonyszekrényre van öntve (az itt bemutatott mozdonyról ezt utólag eltávolították az átalakítás alkalmával).
A tető kialakítása is alapvetően megfelel az eredetinek, azonban mindkét modellről hiányoznak a hazai mozdonyokra jellemző apróbb kiegészítők (a késantenna a Güztold gépre utólag került fel az átalakítás alkalmával).
Mindkét mozdony középmotoros, nagy lendkerekekkel. A hajtás levitelét a kerekekhez kardántengelyekkel oldották meg mindkét esetben. A Roco mind a hat tengelyén hajtott (2 tapadógyűrűs), míg a Gützold csak négy tengelyen, a középső két tengely csak áramszedésre szolgál, míg a belső két tengely tapadógyűrűvel van ellátva. A ROCO mozdonyon szabadon variálhatjuk a tapadógyűrűs tengelyeket, és ha megrendeljük akár tapadógyűrű nélkülire is cserélhetjük. A Gützold nehezebb, ugyanakkor a ROCO is bőven elégséges tapadósúllyal rendelkezik, hogy gond nélkül elbirkózzon a jellemzően terepasztalon előforduló szerelvényekkel. A régebbi Gützold mozdonyok 8 pólusú NEM csatlakozóval voltak ellátva, az újabbak már PLUX22-esek, ahogy a ROCO mozdonya is, íg ebben nincs különbség a két gép között.
Összegzésben szerintem a Roco mindenképpen jobban eltalált mind formára, mind részleteiben, azonban a Güztold mozdonynak sincs szégyelkeznivalója, távolabbról nehezen állapítható meg, hogy melyik gyártó gépéról van szó.
Modellbemutató: ROCO – Meridian express
A Roco gondozásában megjelent vagonszett a keleti blokk egyik jellegzetes nemzetközi expresszét, a Meridiánt idézi meg. Két szett jelent meg, mindkettő három kocsit tartalmaz, az első szett két MÁV, és egy DR járművet, a második szett egy MÁV, egy DR, és egy CSD kocsit. Most az első szettet mutatném be, lévén ezt kaptam meg névnapom alkalmából.
A Meridián nemzetközi gyorsvonat klasszikus kelet európai expressz volt, összeállítása általában évenként változott, jellemzően MÁV, DR, CSD, és JZ járművek vegyesfelvágottja alkotta a szerelvényt. A Roco által kiadotthoz legközelebbi összeállítás szerint az 1982-es menetrendi évben közlekedett a Meridián (http://www.vagonweb.cz/razeni/vlak.php?zeme=JZ&cislo=271&rok=1982), azonban tetszőleges menetrendi év megidézhető a kocsik cserélgetésével (de akár egy másik korabeli nemzetközi vonat is összelegózható). Nekem pont kapóra jött a szett, mert a már meglévő B, Bc, és WLAB kocsikkal kiegészítve majdnem a teljes MÁV-os szekció összeállítható.
A MÁV-os kocsik
A kocsik a már jól ismert Y/B 70 jellegű járművek festési variánsai. A MÁV-os kocsik ugyan hasonlítanak a győri kocsikra, azonban pár részletben eltérnek tőlük. A kérdéses eltérések a következőek:
1.) ablakok: a modell a Német gyártású kocsikhoz hűen magasabb ablakokkal rendelkezik
2.) kocsivégek: az eredeti járműveken a kocsi oldal- és homlokfalának találkozása enyhén lekerekített, íves, míg a modellen éles, sarkos, valamint a kocsivégnél a Német kocsikhoz hasonlóan az ajtó aljánának vonalánál végetér a szekrény, nem nyúlik le úgy mint ahogy az a győri kocsikon
3.) forgóváz: Rába forgóváz helyett Görlitz V található a járművek alatt
4.) alváz: az alvázon lévő dobozok a német kocsinak megfelelően vannak elhelyezve
Mindezek ellenére én úgy gondolom, hogy a kocsik ugyan jól idézi meg a nagyvasúti járműveket, viszon szerintem 2018-ban a megidézés már nem elég, hiszen számos más gyártó van a piacon (pl. ACME, LS modell, Brawa) akik sokkal részletesebb és pontosabb kidolgozású modelleket tesznek le az asztalra.
A DR-es kocsi
Ennél a járműnél már beszélhetünk olyanról, mint modellhűség, hiszen az eredetiről készült képekkel összehasonlítva jól látszik, hogy a gyártó itt már viszonylag jó munkát végzett, és a kocsi formailag rendben van. Ami kicsit fájó pont az a forgóváz (jelen esetben Görlizt VI), ami szerintem egy kicsit elnagyolt valamint nagyon műanyag hatású (de legalább már tamponozott feliratokkal rendelkezik), illetve a belső berendezés, amiből szerintem többet is ki lehetett volna hozni.
A szett szerintem a felsorolt hibái ellenére is jó alapul szolgálhat, ha az ember magyar vonatkozású szerelvényekben gondolkodik, hiszen számtalan irányba bővíthető később, illetve több korszakba is beleillik.
Feszültség
Ez nem egy egyszerű kérdés manapság, a digitális korban. Amig régen az analóg időkben az FZ1 gombjának eltekerésével adtunk áramot a pályára, most a DCC rendszereknél sokkal komplikáltabb a helyzet.
Hogy megértsük a dolgot, nézzük meg, hogy miként működnek a különböző rendszerek. Kezdjük az analóg rendszerrel, mert ez viszonylag egyszerű felépítésű. Itt a jármű sebességét a pályában lévő feszültség emelésével és csökkentésével szabályozzuk, a haladási irányát pedig a polaritás váltásával. A transzformátor egyenáramot (FZ1 esetén hullámos egyenáramot, a modern szabályzók esetén pedig PWM jelet) állít elő, és a szabályzó segítségével ennek a feszültségét tudjuk állítani (PWM esetén a kitöltési tényezőt). Az egyenáramú transzformátorok a bemeneti feszültség függvényében terhelés alatt jellemzően 12 + – 2 V-ot tudnak maximálisan kiadni magukból (terheletlenül általában 2-4V-al magasabb feszültséget mérhetünk). Mivel a H0-s mozdonyok rendszerint 12V-ra vannak tervezve, az analóg rendszernél nem jellemző, hogy ebből probléma lenne, hiszen még teljes kivezérlés esetén sem jut több, mint 14V a motorra.
És akkor jöjjön a feketeleves, a digitális rendszer. Egyszerűnek tűnik, de mégsem az. A legtöbb gond a nem megfelelő sínfeszültségből adódik, illetve abból, hogy a sínfeszültség mérése is nehézkes, a pontos feszültséget csak oszcilloszkóppal illetve komolyabb (true RMS mérésére képes) multiméterrel lehet megmérni.
A digitális rendszerek a következőképpen néznek ki: van egy tápegységünk, egy DCC parancsközpontunk, és egy erősítőnk (ez utóbbi kettő jellemzően egybe van építve), majd ennek az erősítőnek a jele megy ki a pályába. Optimális esetben az erősítőben található egy stabilizátor, ami szabályozza a pályába kimenő DCC jelet, így mi állíthatjuk a központ menüjén keresztül a DCC jel feszültségét. Sajnos ez sok esetben hiányzik bizonyos gyártók belépő szintű központjaiból. A Roco is ilyen, neki mind a régi központjaiból (pl. 10764) mind az új fehér z21-ból is hiányzik ez az alkatrész, náluk a sínfeszültség a felhasznált tápegységtől függ. Korábban a Roco egy nagy fekete váltóáramú trafót adott a központjai mellé. Ez a létező legroszabb választás volt, mert a stabilizálatlan transzformátor miatt a DCC feszültség kis terhelésnél néha 25-30V közé is felkúszott, és előfordultak benne 50V-os tüskék is. Dekóder legyen a talpán, ami ezt komolyabb gond nélkül bírja. A probléma H0-ban még nem akkora, viszont N-ben már akár motor/dekóder leégést is okozhat az ilyen magas feszültség.
A fentebbi problémára a legjobb megoldás egy 16-19V-os stabilizált, kapcsolóüzemű, egyenáramú tápegység használata. Erre a célra a laptop tápegységek felelnek meg a leginkább, mert viszonylag nagy a választék az utángyártott tápokból, de akár a már kiselejtezett otthoni laptopunkét is hardendbe lehet állítani (legtöbbjüknek olyan csatlakozója van, amit direktben be lehet dugni a Roco központba). Mivel ezek a tápok kapcsoló üzeműek, a kimeneti feszültségük még kis terhelésnél is stabil, valamint jellemzően 3-3,5A-esek, ami bőven kiszolgál akár egy közepes méretű asztalt is. Amíg a 10764-es erősítőt használtam, egy 19V 3A-es Compaq tápról hajtottam meg az asztalt. A 10764-es erősítő bemeneti Graetz hídján 2V-ot esik a feszültség, a pályára végül 17V jut, a dekóderek Graetz hídján szintén 2V-al csökken a feszültség, így ők 15V-ot kapnak, amivel gond nélkül üzemelnek akár egész nap, komolyabb melegedés nélkül.
A fehér z21-nél most más a helyzet, mivel csak a fekete Z21-ben van lehetőség a sínfeszültség állítására (mint említettem feljebb, a fehér z21-ből hiányzik ez az áramkör). A központ felépítésének köszönhetően amennyiben 19V DC a bemeneti feszültség, úgy a pályában is kb. ennyi lesz. Ez ugyan kicsit magasnak tűnhet, de még elfogadható, én mégis azt javaslom, hogy aki fehér z21-et használ, annak érdemes vagy alacsonyabb, vagy változtatható kimeneti feszültségű tápot választani. Én nem akartam nagyon belepiszkálni a már korábban összerakott rendszerbe, és új tápot sem szerettem volna vásárolni, ezért az e-bay-ről beszereztem egy digitális kijelzővel felszerelt, állítható kimeneti feszültségű DC-DC konvertert, amivel tizedes pontossággal be lehet állítani a z21-be jutó feszültséget.
z21
Már régóta gondolkodtam rajta, hogy le kellene cserélni a MultiMaus vezérlést valami komolyabbra. Túl sok gond nem volt vele, megbízható, és jól kitalált szerkezet ez, de azért vannak korlátai (pl.: nem tud CV-t olvasni, nem állítható a sínfeszültség, stb.). Nézegettem többféle központot de mindig ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottam, mégpedig hogy a z21 a legoptimálisabb megoldás, és hozzá lehet a legkedvezőbb áron hozzájutni egy startszett társaságában.
Idei újdonság a Rocotól hogy teljesen száműzte a hagyományos központ + MultiMaus-os startszetteket, és helyette egy fehér z21 start-ot ad minden digitális készlethez, egy kézi vezérlő társaságában. Annyit kell tudni ezekről a z21-ekről, hogy náluk alapból le van tiltva a Wi-Fi opció, csak a MultiMaus-ról irányíthatóak, azonban egy 12 ezer forintos aktiváló készlet segítségével teljes értékű z21 lesz belőlük (a készlet tartalmaz egy aktiválókódot, és egy routert). Mivel a H0-s kezdőkészletek nem fogtak meg, ezért N-es méretben néztem szét, ahol meg is találtam a nekem legmegfelelőbb készletet, egy BR218-assal, 3 teherkocsival, és egy csonkavágánnyal kiegeszített oválpályával. Ez a készlet még jól fog jönni, mert tervezek a későbbiekben egy kis N-es asztalt építeni.
De térjünk vissza a z21-re. A Wi-Fi-s aktiválást pár perc alatt elvégeztem, majd először az N-es készlettel, majd a H0-s terepasztalon is kipróbáltam. Új helyet kellett keresni a vezérlőnek, mert mivel nagyobb, mint a korábbi fekete Roco központ, már nem fért el felül az asztal sarkában. Jó hír, hogy a sínjel csatlakozója egy szabványos zöld sorkapocs lett, a korábbi villásdugós megoldás helyett, így könnyebben tudjuk a pályánkat csatlakoztatni.
Már a z21 aktiválását végző z21 maintenance tool is rengeteg beállítási lehetőséget kínál (pl.: szoftverfrissítés, kimenetek beállításai, sínjel beállítások, MultiMaus szoftverfrissítés, zárlatérzékenység), de sok mindent be lehet állítani a tabletes alkalmazásban is. Itt a lényeg a sínfeszültség volt számomra, én ezt 17V-ra állítottam. Apropó alkalmazás. A letölthető tabletes és telefonos app nagyon könnyen kezelhető, és egészen új dimenzióba helyezi a terepasztal irányítását.
A tabletes applikáció képes egyszerre akár két külön mozdonyt vezérelni, és van mozdonyvezető funkció, amihez le tudunk tölteni vezetőállásokat (magyar vonatkozásúként csak a Taurus elérhető), és utána úgy tudjuk irányatani az adott mozdonyt, mintha a vezetőálláson ülnénk.
Nagyon hasznos, és jól átlátható a mozdonyokat tartalmazó könyvtár. Itt nem csak a képüket állíthatjuk be, hanem egyéb adatok is megadhatóak, úgy, mint a hossz, tömeg, vasúttársaság, funkciók, maximális sebesség. Én a TrainController-es kalibrációnál meghatározott maximális sebességeket állítottam be, hogy minél pontosabban tudjam szabályozni a járművek sebességét.
Összességében nagyon jó benyomásom van így, több mint egy hét távlatából a z21-ről. Könnyen kezelhető, sok hasznos funkcióval rendelkezik, és a tabletes alkalmazás nagyon jól használható.
Modellbemutató – Roco H-START GOSA
Az idei évben jelent meg a Roco VI. korszakos, MÁV-START felségjelzéssel ellátott GOSA kocsija. A modell ára sajnos nem volt pénztárcabarátnak mondható, egy ACME CAF kocsitól csak egy lehelletnyivel került kevesebbe, ami egy kicsit sok, ha hozzávesszük, hogy egy több mint 25 éves szerszámmal készült modellről van szó, amit már százas nagyságrendű festési variánsban elsütöttek. Szeptemberben viszont leárazták a terméket (gondolom látták, hogy nem nagyon akar fogyni), így 9.490 forintos áron hozzá lehetett jutni a kocsihoz. Én egy 2. osztályú kocsit szereztem be, a 011-es pályaszámút.
A Roco-tól már megszokott átlátszó akril csomagolásban érkezik a jármű, mellékelve a külön felszerelhető kiegészítőkkel (fűtési vezeték, kapaszkodók, rögzítőfék, sínfék). Maga a modell teljesen rendben van, szép a feliratozása, és a festése is, de ez manapság már alapvető követelmény, mint kiemelendő extra. A Start-os logót is eltalálták, mind méretben, mind elhelyezkedésben jó helyre került. Kicsit üröm az örömben, hogy a légbeszívó rostélyai csak tamponozottak, mint ahogy az iránytábla tartója is. Sajnos az alvázfeliratokat nem sierült tamponozni, holott 2015-ben ez már elvárt lenne.
A jármű bármelyik VI. korszakos szerelvénybe illik, legyen az EC, IC, vagy egy balatonparti gyorsvonat.
Akinek még nincs a gyűjteményében ilyen kocsi, annak a beszerzés, ilyen áron erősen javallott, hiszen ha kifut a termék, nem tudni, hogy mikor lesz belőle újabb széria.
Váltócsere
Ha valami bedöglik, az jellemzően nem ott történik, ahol könnyű hozzáférni, illetve nem sok vizet zavar. Így volt ez nálam is, a rejtett tárolónak a leghozzáférhetetlenebb részén adta meg magát az átmenő vágány váltója. A hibajelenség az volt, hogy nem húzott át, illetve visszacsapott feles állásba, szóval gyakorlatilag használhatatlan lett.
Csupa öröm volt, hogy ez még az előző asztalom bontásából származó 2.5mm-es régi Roco váltó volt, ahol az állítóművet nem kehet külön cserélni, beszerezni meg szintén nem egyszerű már ilyen váltót, lévén már vagy 10 éve nem gyártják ezt a sínrendszert.
Szerencsére a Börze topikon találtam eladó jobbos váltót, ráadásul alig használtat (nem bontottat), így minden akadály elhárult a csere útjából. Először elhúztam az asztalt a faltól, majd a faragasztóval rögzített pályát óvatosan felszedtem egy szakaszon, hogy ki tudjam emelni a váltót. Az új váltót szépen bepasszintottam, majd faragasztóval, illetve pár ponton melegragasztóval ismét rögzítettem a pályát.
Szerencsére pont olyan hosszú volt az állítómű vezetéke, hogy nem kellett toldani, így direktben be tudtam kötni a váltódekóderbe. Teszteltem egyet, tökéletesen működött a cseredarab, így sikeresnek nyilvánítottam a műveletet.