Vasútmodellezés – modellvasút MÁV, GySEV, ÖBB, DB, és nemzetközi vasúti témákban
Ebben a videóban a DigiTools limitált kiadású, kisszériás V. korszakos MÁV M62 315-ös pályaszámú remot Szergejének H0 építési nagyságú digitális hangos modelljét mutatom be nektek.
Gyártó: DigiTools (Piko bázismodell)
Vasúttársaság: MÁV
Korszak: V.
Pályaszám: MÁV M62 315
Honállomás: Székesfehérvár
REV.: Fm. 22.03.05.
Kiadás éve: 2024
—
A bemutatott modell nem saját tulajdonú, a bemutató videó készítése céljából kaptam kölcsön.
Ebben a videóban a Limit Modellbahn által MTB bázismodellekből feljavított, és egyedi kiegészítőkkel ellátott digitális hangos M44-es mozdonyait mutatom be nektek röviden.
Gyártó: LimitModellbahn / MTB alapon
Vasúttársaság: MÁV
Korszak: III.
Pályaszám: M44 022
Cikkszám: MTB M44-022
Kiadás éve: 2024
Gyártó: LimitModellbahn / MTB alapon
Vasúttársaság: MÁV
Korszak: IV.
Pályaszám: M44 160
Cikkszám: MTB M44-160
Kiadás éve: 2024
—
A bemutatott modellek nem saját járművek, a bemutató céljából kaptam őket kölcsön, jelenleg a HappyModell-nél megvásárolhatóak.
#vasútmodell #máv #bemutató
A LimitBahn egyedi kisszériás V43-as mozdonyai: MÁV V43 1306 és MÁV-START 431 301.
A mozdonyokat a HappyModell-től kaptam kölcsön a bemutató erejéig.
LimitBahn V43 1306: https://www.happymodell.com/LimitBahn-V43-1306
Limitbahn 431 301: https://www.happymodell.com/LimitBahn-V43-301
A Heris jóvoltából sok modellező gyűjteményébe került már IV és VI korszakos 20-37-es Bo kocsi, és aki lecsapott anno a Quabla általá gyártott pár darabra, annak még V korszakos Bko kocsija is lett (én ezen szerencsések közé tartozom), azonban egy valami még így is sokaknak hiányzik, ez pedig az első osztályú kocsi, a 19-37-es Ao. A Heris kínálatában a mai napig csak tervezettként szerepel a kocsi (mág a lengyel verzió is), így csak reménykedhet benne az ember, hogy valamikor a távoli jövőben megjelenik egyszer (látva a decemberi újdonságlapokat, szvsz. elég nagy rá az esély, hogy a Piko itt be fog előzni).
A Robo lengyel modellcégnél azonban kapható a kilenc ablakos poznani kocsiból többféle kivitel különböző lengyel festési sémákban. Valamiért ez a gyártó eddig nem látta meg a piaci rést, és nem készített MÁV variánst a kocsiból, azonban a Quabla modell kapott az alkalmon, és készített belőle egy erősen limitált szériát, két pályaszámmal, pár éve. Sajnos erről lemaradtam, úgyhogy más lehetőség után kellett nézem, mert nagyon hiányzott az állományomból ez a kocsi.
Sokáig vaciláltam, mert a Robo kocsinak elég magas az ára, de a végén két kocsi megvásárlása és saját kezű átalakítása mellett döntöttem (így gazdaságosabb volt a szállítás).
Miután megérkezett a két kocsi, alaposan átvizsgáltam őket, és végül úgy döntöttem, hogy csak az egyiket festem át, a másikat meghagyom eredeti mivoltában, merthogy nagyon illusztris járműről van szó.
Az átalakítás alapos felkészülést igényelt. Először is számtalan képet begyűjtöttem az eredeti kocsiról, majd beszereztem minden szükséges kelléket, és festéket. A festéshez először teljesen szétszereltem a kocsit, kiszedtem az ablakokat, szétszereltem az alvázat, forgóvázakat. Sajnos a feljáróajtók, és a kocsivégátjárók ablakai olyan erősen be voltak ragasztva, hogy csak komoly roncsolással tudtam volna őket eltávolítani, így a maszkolásuk mellett döntöttem.
A gyári festéket és feliratokat a már jól bejáratott módon acetonmentes körömlakklemosóval szedtem le. A tetőt kimaszkoltam, mert annak a színe a kiválasztott korszakhoz megfelelő volt számomra.
A festés eltávolítása után alkohollal megtisztítottam és zsírtalanítottam a felületet, majd kimaszkoltam a szükséges részeket, és M&H color RAL színhelyes kékkel egy menetben lefújtam. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a légecsetes festéskor a megfelelő higítás, és az, hogy lehetőleg fényes vagy selyemfényű festéket használjunk, amennyiben a modell feliratozását vizesmatricával kívánjuk megoldani, ugyanis csak ilyen felületre lehet szépen, légbuborék mentesen felhelyezni a matricát.
A kék színt három napig hagytam száradni, majd eltávolítottam a maszkolószalagokat, és kimaszkoltam a szürke oldalsávot. Az oldalsáv vastagságánál külön figyeltem, hogy az tized mm-re megegyezzen a Bo és Bko kocsikéval (méretarányosan az oldalsáv pont 6mm kell hogy legyen), és teljesen egyenes legyen. A festéshez itt is M&H color-t használtam, természetesen szórópisztollyal.
Ismét három nap száradás jött, majd következtek az ajtók. Ennél a résznél chrome silver festéket használtam, és tekintettel a kis felületre ecsettel vittem fel a színt. A sárga csíkot is maszkolással készítettem, ezt szintén ecsettel festettem meg. Most biztos azt gondolják sokan, hogy őrültség ecsettel festeni, azonban a makettezésnél bevet gyakorlat az ecset használata apró kis felületeknél, valamint az első osztály csíkjához hasonló vékony vonalak festésénél, lévén ilyen kis felületet nagyon nehéz szépen fújni, és ha ügyes az ember senki nem mondja meg, milyen technikával készült az adott részlet.
Az alvázat is festeni kellett, mert anyagában színezett szürke színű volt gyárilag. Itt igyekeztem ügyelni arra, hogy a kinematika a csapágyak és a forgóváz forgócsapja ki legyen maszkolva, hogy később ne szoruljon semmilyen mozgó alkatrész sem a plusz festékrétegtől.
Miután minden megszáradt, az egész festést óvatosan felpolíroztam egy nagyon finom polírozó radírral. Ez azért fontos, mert így nagyon könnyen el lehet tüntetni a kisebb egyenletlenségeket, amik a festés után maradtak, és a matricázáshoz simább felület áll majd rendelkezésre.
A vizesmatricákat Szabirolitól szereztem be, és gondos munkával elhelyeztem őket a megfelelő helyekre.
A matricázás után még egy ellenőrzést tartottam, majd vízbásisú akril selyemfényű lakkal fixáltam őket, és adtam meg a festés végső fényét. A lakk száradása után véglegesen összeraktam a modellt, és az ablaksorokat is a helyükre ragasztottam. Íme a végeredmény:
Összességében én otthoni eszközökkel, és szerény festési képességeimmel ennyit tudtam kihozni. Sajnos nem tökéletes a modell, hiszen például az alvázon található dobozok nem felelnek meg a MÁV kocsin találhatónak, és a folyosó felöli ablaksor is tartalmaz két teli ablakot, de úgy gondolom, hogy azért így is elfér akár a Quabla Bko, akár a gyári Heris Bo kocsik mellett.
Régi adósságom már ez, most pótlom. Szóval valahogy ott lett vége a 2G-s IC projektemnek, hogy nem voltak jók az ablakok, az ajtók sem néztek ki valami jól, meg a festés sem stimmelt. Mi jön ilyenkor? Reboot. Festék le, és előlről kezdeni az egészet.
A papír ajtós dolgot nem erőltettem, helyette a Btx-ből megmaradt Fuggerth ajtók ajlából vágtam megfelelő méretű darabokat, amiket a kasztnihoz ragasztottam, és némi tömítőpaszta segítségével szintbe hoztam, így egy sokkal „szebb” megoldás született.
Egy-két helyen még csiszolgattam a kasztnit, majd jöhetett a festés. Gondosan kevertem a világosszürkét, hogy a lehető leginkább hasonlítson az eredetire. Most a festési koncepció a következő volt: telibefújom a kocsit szürkével, majd kimaszkolom a tetőt, az ajtókat, és a csíkot, ezután jöhet a kék. Ez a módszer sokkal jobban bevált, mint a korábbi, az eredmény magáért beszél.
Száradás után jöhetett a matricázás. Az osztályjelölések, a MÁV valamint az InterCity logo vizesmatricaából, míg a többi felirat szárazmatricából készült.
A legvégére maradt az ablakozás. Sikerült plexiből gyártatnom megfelelő méretű, teliablakot, így nem kellett a korábbi gányolást visszaraknom. Az ablakokat, úgy rögzítettem, hogy egy átlátszó ragasztócsíkot ragasztottam belülről a kocsiba, majd szépen egyesével berakosgattam a korábban ezüst színü tusfilccel kihúzott keretű plexiket. Az eredmény alant, természetesen még mindig látom benne a hibáimat, de már sokkal vállalhatóbb, mint volt.
Miután megjelent a gyári ACME mozdony, az általam készített átfestés létjogosultságát vesztette. Úgy döntöttem, elkészítek belőle egy sokkal inkább racionálisabb gépet. A választásom, végül a korábban az Eurocom által bérelt ezüst színű Traxx-ra esett. Ennek a gépnek tökéletes alapot adott a Trix gép, lévén az alany is Traxx1-es.
A MÁV-os festés pillanatok alatt lejött. Némi csiszolás után le is fújtam kályhaezüsttel. Hogy miért ezzel? A modell teljesen fém. A gyári festése ezeknek elektrosztatikus úton történik, por alapú festékkel (magyarul ezt lehet áztatni fékfolyadékban, a festés nem jön le róla, mivel rá van égetve). Amikor a MÁV-os gépet próbáltam festeni, az első kör egyszerűen lefolyt róla, ezért a szokásosnál sűrűbb festéket voltam kénytelen használni, ami viszont borzasztó hatást keltett. A kályhaezüst jól tapad a fémre, nem folyik meg, és jól fed.
A festés, és száradás (kb. 2 hét) után végre tudtam nyomtatni megfelelő logókat is házilag. Az egyetlen problémás dolog a nagy ITL logó volt, mivel ennek nagyfelbontású változata gyakorlatilag elérhetetlen, ezt egy fényképről varázsoltam le (ezért egy kicsit fura a fehérje). Matricázás, és egy réteg matt lakk után az alant látható módon néz ki. Egyetlen szépséghibája, hogy az európatérképes matrica egy kicsit látszik, a többi nagyjából szépen beleolvad a festésbe.
Sajnos nem lett 100% a modell, de nekem megfelel, lényegesebben szebben mutat, mint korábbi festésében. Fém modellt valószínüleg nem próbálok többet festeni, mert túl sok vele a macera…
A minap gondolkoztam el azon, hogy mit tudnék csinálni a felsővezeték-építésből megmaradt dróttal, majd rájöttem, hogy remekül fel lehet használni a Fuggerth kocsik kapaszkodóinak feljavítására. A gyári műanyag kapaszkodó kicsit bumfordi, és némileg ront a modell összképén. Még tavaly láttam a börzén egy AlbertModell Ap-t, amin valami saját gyártású kapaszkodó volt, és baromi jól nézett ki, úgyhogy megpróbálkoztam én is a dologgal.
Első körben pontos méretet vettem a furatok távolságáról, és mélységéről, majd ennek megfelelően méretre vágtam a maradék drótokat. Egy kombinált fogó segítségével behajlítottam a két végét, majd próba, hogy illeszkedik-e. A nyolc első kapaszkodóból nyolc sikerült, úgyhogy sárga festékkel lefestettem őket, és a két végére került mindegyiknek egy kis fekete, majd száradás után felraktam a régi helyére őket.
Az eredmény alant látható, sokkal jobban visszaadja az eredetit, mint a műanyag cucc. Nem muszáj felsővezeték-maradékot használni, ha van otthon rossz gitárhúr, vagy egyéb, a gyári furatba beleillő drót, érdemes azzal megpróbálni.
Most már csak a többi hatvannégy legyártása van hátra, és kész is vagyok.
Viszonylag régóta tervezgetem, hogy valamilyen alapból elkészítek egy szerelvény 2. generációs IC kocsit. Első körben a Tillig Y kocsit szemeltem ki alapnak, de hosszas nézegetés, méregetés után rájöttem, hogy az IC kocsik sajátos kialakításásból kifolyólag átalakítással szinte lehetetlen tökéletes modellt készíteni, ugyanis gyakorlatilag a teljes oldalfalat cserélni kéne, és egy tízezer forintos modellt csak a tető, és az alváz miatt fölösleges szétbarmolni, pláne ha kétséges a projekt sikeressége.
Ha nem lehet az eredetinek megfelelő modellt készíteni, akkor célszerűbb olcsóbb bázismodellt alapul véve nekilátni a dolognak. A fórumokon már feltüntek Piko, és Roco hobby kocsikból átalakított 3G-s IC kocsik, Tilligből készült GySEV 20-33-as kocsik, valamint Schicht-ből átalakított 20-67-esek. A Schicht alap nekem is megtetszett, révén, hogy olcsó, könnyen átalakítható, és az ember szíve nem fáj annyira egy kevésbé drága kocsi után, ha esetleg elrontja (ja, és nem mellesleg valahogy arányaiban is közelebb áll az igazihoz, mert jóval kisebbek az ablakai, mint a Tillignek).
Első körben beszereztem egy CSD, és egy DR-es festésű másodosztályú járművet, átalakítás céljából (ugyan van itthon egy 2. osztályú MÁV-os, de az teljesen hibátlan, és nem lenne szívem hozzányúlni).
Ha jól akarunk dolgozni, szükséges a megfelelő előkészület. A modelleket gondosan szétszedtem, megtisztítottam, majd kiszedtem az ablakokat. Ezután jöhetett a festék eltávolítása, ami az ilyen régi modelleknél alap, mert olyan vastag rétegben van rajtuk, hogy ha ráfújunk, előszeretettel pattogzik le róla az új réteg. Nekem a fékolajos dolog valahogy első hallásra is unszimpatikusnak tűnt, így az acetonmentes körömlakk-lemosós megoldás mellett döntöttem (ez már korábban jól bevállt egy MÁV-os Schicht 1. osztálynál is). A folyamat egyszerű, és gyors. Az ember fog egy darab vattát, megnedvesíti a lemosóval, majd szépen elkezdi ledörzsölni a modellről a festéket (ami egyébként viharos gyorsasággal elkezd lejönni). Nagy előnye, hogy nem áll a műanyag kasztni órákon keresztül maró, oldó, és egyéb anyagban, így nem lágyulhat meg. A végeredmény a következő lett:
Igyekeztem a leginkább életszerűre csinálni modellemet, így a tetőn található szellőzőrácsot, és paneleket, valamint az ereszt, és az iránytáblát le kellett csiszolnom. Első körben, multifunkciós kéziszerszám segítségével durván lekaptam a kiálló részeket, majd ezután 300-as csiszolópapír, és egy lavór víz segítségével simára políroztam a felületet. Ahol esetleg nagyobb egyenetlenség volt, azt tömítőpasztával tettem simává, valamint ezzel tüntettem el a kapaszkodók mélyedéseit is.
Az IC kocsik egyik fontos eleme a nagyméretű önműködő ajtó. Ez megegyezik a CAF kocsikon használt ajtótípussal, így a méreteket onnan vettem elkészítéséhez. Az ajtók alapja egy átlátszó fólia lap, amit méretre vágtam, és a hátulját feketére festettem, majd egyszerűen a régi ajtó elé ragasztottam (itt pont kapóra jött az ajtó körüli keret, ami tökéletes alapot adott a ragasztásnak). A kocsik átjáróajtajait is hasonló módszerrel készítettem el.
Ezek után jöhetett a festés. Az ajtókat kimaszkoltam, majd a már korábban kikevert „MÁV-os kék” festékem felhasználásával lefújtam őket.
Fontos megjegyeznem, hogy a festék száradását meg kell várni, mielőtt maszkolunk, és más színt viszünk fel a modellre, ellenkező esetben nagyon csúnya dolgok tudnak történni (ezt először a fentebb említett Schicht 1. osztályú kocsi esetében tapasztaltam meg először). Általában egy nap elég szokott lenni, és jöhet a maszkolás, és a következő réteg, a tető, és az ajtó szürkéje. Az ajtók festése előtt kimaszkoltam az ablakok helyét is. A szürke száradása után jöhetett a fehér csík az oldalán. A csík 6mm magas, és a kocsiszekrény aljától 2mm-re kezdődik.
A következő menetben, a forgóvázak, és az alváz festése, valamint az ablakok, és a feliratok elkészítése lesz kivesézve.
A teljes száradás után felkerült a mozdonyra a pályaszám, valamint kifestésre kerültek a korlátok, és a fellépők is. Oldalt vizesmatricát használtam, elöl pedig fotopapírra nyomtattam a pályaszámot. Összességében szerintem viszonylag jól sikerült a mozdony, habár nagyon közelről fényképezve az oldalán egy-két helyen látszik, hogy ott vastagabb festék van rajta, de sajnos a sárga csíkokat csak így tudtam eltüntetni. Szóval nagyvonalakban ennyit az átalakításról, most beszéljenek a képek.
A Szergej átalakításának következő lépése a mozdony homlokának sára színűre festése volt. miután megszáradt az alap piros festék, kimaszkoltam a festendő részeket, és sárga festékkel lefújtam. A forgóvázmaszkokra is felkerült a szürke festék, ezt is festékszóróval végeztem. Miután a kasztnin megszáradt a sárga, ismét maszkolás történt, majd jött a pályakotró szürkére festése. Itt finom ecsetet, és kellőképpen híg festéket használtam, mert a festékszóró használata túlságosan komplikált lett volna.
Nem csak a mozdony külseje esett át némi változáson, a belső is megújult. Kifestettem a gépteret, és a vezetőállásokat igazi MÁV-zöldre, és egy új mozdonyvezető-figura is került a gépbe.
A végső összerakás előtt még történt némi javítgatás, ehhez egy nagyon vékony ecsetet használtam. Az ablakok, korlátok, és a többi kiegészítő szépen sorban felkerült a mozdonyra, ami így elnyerte végső kinézetét. A pályaszámokat még nem ragasztottam fel, de így is visszaköszön az igazi klasszik szergejes „életérzés”
…fába vágtam a fejszémet, az biztos, amikor a Roco M62-100-as átalakítása mellett döntöttem. Nemcsak azért, mert eddig csak néhány régi Schicht kocsin gyakoroltam a modellek átfestését, hanem azért is, mert egy esetleges hibát egy ilyen drága modellen nehezebben visel el az ember. Azért fogtam bele a dologba, mert valahogy sohasem jött be nekem az Ep.III-as festés ennél a mozdonynál, és mivel a 230-asról lemaradtam, csak az átfestés jöhet szóba (tudom, lesz most új szergej, de az megint csak vörös csillagos).
A korábbi modellek festésénél már megtanultam, hogy minél alaposabb az előkészület, annál nagyobb az esélye, hogy sikerül a festés. Alapból két palack sűrített levegővel vágtam neki a dolognak, és a festéket is igen gondosan, és megfelelően hígra kevertem, valamint egy papírlapon teszteltem a festékszórót is, hogy a lehető legsimábban fessen.
A mozdony kasztniáról először minden mozdítható, leszerelhető dolgot eltávolítottam, és meleg vízben letisztítottam, ezután kezdtem neki az alap narancsos pirosas szín felvitelének. Az alapszínt egyszerre, több rétegben vittem fel rá, hogy tökéletes legyen a fedés (valamint, így volt időm, hogy a kisebb hibákat kijavítsam). A legnagyobb problémát, a sűrített levegő „lefagyását” úgy oldottam meg, hogy a két palackot felváltva használtam, amíg az egyikkel fújtam egy kicsit, a másik a mosdóban regenerálódott némi meleg vízben. Már az első festékrétegeknél látszott, hogy a sárga csík eltüntetéséhez a mozdony oldalát többször kell majd fújnom, ezért ide egy kicsivel több festék került, ami végül is teljesen eltüntette a csík kontúrját is.
Az alvázat is festeni kellett. Innen leszereltem a forgóvázmaszkokat (ezeket festékszóróval fogom majd festeni), de az alváz egyéb elemeinek a festését ecsettel oldottam meg. Ez azért célravezetőbb, mint a festékszóró, mert nagyon kis felületeket kell csak sötétszürkére festeni, és kellőképpen híg festékkel ilyen esetekben szinte a festékszóróval azonos eredményt lehet elérni (a repülőmodelljeimnél is sokszor alkalmaztam ecsetet, a kisebb felületekhez). A kerekek belsejét is sötétszürkére festettem, a szélük száradás után fehérrel lesz kihúzva.
A modell jelenleg szárad, a sárga mellvédet, és a szürke kotrót csak a teljes száradás után fogom kimaszkolni, és festeni (nem érdemes kapkodni, mert a túl korai ráfestés megoldhatja az alatta levő festéket).
Folyt köv…