A sorozat következő részében is változatos vonatforgalmat láthatunk a terepasztalomon:
Modellbemutató: Heris – MÁV Bo/Bko
Elkészültem a videós bemutatóval amiben a Heris frissen megjelent InterCity-s Bko, és sima mezei V. korszakos Bo kocsiját veszem szemügyre a teljesség igénye nélkül:
A videó apropója, hogy hétfőn érkezett meg hozzám a még tavaly rendelt Heris InterCity feliratos Bko szett, illetve egy Bo, és egy Bmo kocsi, ezért elérkezettnek láttam az időt egy kis összehasonlításra.
Nem titok, hogy a Lengyel Y kocsik nagy kedvenceim, ezért is inkább ebbe az irányba bővítem a gördülőállományt, ha tudom. A Bko kocsikon sokat utaztam régen, nagyon szerettem őket, mert a 6-os fülkék, a duplaüveges ablak és a szövet ülések miatt sokkal kultúráltabbak voltak, mint a By/Bhv, és Pápaszemes kocsik az izzadós zöld műbőrrel, és vaspor szaggal.
A Bko kocsikat szokták első generációs InterCity kocsinak nevezni, mert ilyen kocsikból kiállított szerelvénnyel indult meg a hazai InterCity szolgáltatás 1991 júni 2-án. Mivel a 90-es évek közepétől nagyszámban készültek el a 2. generációs kocsik, ezeket a járműveket a dunántúli távolsági gyorsvonatokon kezdték el használni, én is itt találkoztam velük először. A Déliből reggel 7.02-kor induló gyors szerelvénye például rendszeresen ilyen kocsikból volt kiállítva Ao Bko Bko BDh Ao Bko Bko felállásban. Ekkor az InterCity feliratot már egy nagy fehér matricával takarták el (gondolom olcsóbb volt mint újrafesteni), de alatta azért sokáig felsejlett a logó kontúrja.
Térjünk is rá a kocsikra. Mivel a Bmo kocsi megegyezik a korábbi kiadással (egyedüli különbség, hogy az ajtó immáron achátszürke és nem kalapácslakk festésű), első sorban az ötödik korszakos Bo, és Bko kocsikkal fogok foglalkozni.
Alapvetően formailag a kocsik kasztnija jól eltalált, formahelyes. Az ablakok szépen kidolgozottak, és jól visszaadják az eredeti kicsit szögletes formát. A tető ívei jók, és a jellegzetes trapézforma is megfelelően sikerült. A kocsivégeknél sem lehet panasz, a gyártó sikeresen megbirkózott a különböző íves formákkal.
Az alváznál kezdődnek az apróbb pontatlanságok. Mint a korábban bemutatott NMJ kocsinál, így ennél is kompromisszumot kell kötnünk, mert a Lengyel jármű alvázdobozai találhatóak a kocsi alatt, így ezek elhelyezkedése és mérete eltér a hazai járműétől. A forgóváz viszont szépen kidolgozott darab, azonban a himba kikötőkarjai gyárilag nem jó irányba vannak felszerelve, ezt a generátor nélküli forgóvázon a forgóváz megfordításával orvosolhatjuk. A generátoros forgóvázon ezek az alkatrészek azonban hiányoznak sajnos. Ilyen téren az NMJ kocsija jobban sikerült, ott a forgóvázak teljes mértékig modellhűek.
A forgóvázzal van még egy kis probléma, mégpedig az, hogy 480mm alatti íveken, főleg ha nem sík a pálya, a kerekek nyomkarimája hozzáér a kocsiszekrény széléhez, enyhe súrlódó hangot ad, valamint indokolatlanul fékezi a szerelvényt. Ezt a problémát én egy 0,3mm-es alátéttel orvosoltam, így a járművek még a köztudottan nagyon szűk Peco R2/R3-as íves váltókon is gond nélkül elközlekednek.
A járművek festése alapvetően jól sikerült. Nincsenek maszkolási hibák, a kontúrok élesek, a színárnyalatokat jól eltalálták. A feljáróajtók festésénél azonban hiba csúszott a gépezetbe és a kelleténél nagyobb terület lett szürkére festve. Ez akkor szembetűnő, ha egy NMJ vagy a korábban kiadott DOM/Quabla kocsi mellé helyezzük a vagont. Valamit lehet javítani ezen a részleten, ha fekete alkoholos filcel kihúzzuk a gumitömítést, mint ahogy én tettem.
A feliratozás azonban szerintem első osztályú, pontos és éles minden apró részlet. Mind a Bko, mind a Bo kocsiknál figyeltek a helyes REV dátumra, és a honállomásra. Az Bko-kon az InterCity felirat is szépen sikerült, jól visszaadja az eredetit. Kihagyott ziccer azonban az alváz és a forgóváz, itt hiába keresünk, nem találunk semmilyen feliratot, és a féknemváltó festése sem sikerül a legjobban.
A belső kidolgozott, festett, azonban nem annyira részletes, mint az NMJ-jé. A kocsi szétszedése kicsit nehézkes, figyelni kell, hogy a jármű két végén is van egy-egy kis karom, amit ki kell pattintani.
Összességében szerintem egy nagyon jó ár-érték arányú modellel van dolgunk, ha meg tudjuk kötni az apró hiányosságai miatti kompromisszumot. Ezzel a kocsikkal ismét gazdagodott a formailag helyes hazai modellek továbbra is szűk tábora. Így, hogy végre már V. korszakos verzióban is kiadásra került a jármű, végre bármelyik korszak gyűjtőinek elérhetővé válik ez a hazai vasútra oly’ jellemző személykocsi.
Autómentes nap
Idén is volt autómentes nap, és ennek keretében szeptember 22-én a forgalmi engedély felmutatásával ingyen lehetett utazni a MÁV-Start járatain. Kihasználtam a lehetőséget, és összeállítottam magamnak egy jó kis programot, aminek keretében ellátogattam a Győr-Veszprém vasútvonalra.
Az utazást a Keletiben kezdtem, innen a 7.10-es 60-as RailJet-el utaztam Győrig. Eddig még nem utaztam RailJet-en, így minden az újdonság erejével hatott rám. Kívülről már ismerős volt a jármű, de menet közben is érdemes kipróbálni. Hang nem nagyon jön be az utastérbe, a szűkebb ívekben hallani némi darálást a forgóvázak irányából, de igazándiból a klíma hangja elnyomja a menetzajt (ez nagyon tetszett). Az utastér komfortos (így kéne kinéznie minden IC vonatnak a 21. században!), a székek kényelmesek. A WC kulturált, és az utastájékoztatásra sem lehet panasz. A vonat Budaörs után egy darabig 120-al ment, majd rákapcsolt, és 140-el haladt Tatabányáig. Tata után a nagyobb egyenesekben tartósan 160-at mutatott a kilométeróra (sajnos azonban néha félbeszakadt a száguldás egy-két lassújel miatt). Győrbe egy perc késéssel érkeztem.
Az állomáson volt fotótéma, bőven, azonban sietnem kellett, mert csak 15 percem volt a Veszprémi vonat indulásáig. Sajnos a vonat Csörgőjét nem tudtam normálisan lefotózni, mert iszonyatosan ellenfényes lett minden kép.
Egy iskolás kiránduló-csoport számára az eredetileg három kocsis vonat meg lett toldva, így négy Bhv volt a szerelvényben. Meglepően jó állapotúak voltak a kocsik, mind kívülről, mind belülről (persze a RailJet-hez után elég nagy volt a kontraszt). Pontosan indultunk, majd jó két órás mellékvonali zötykölődés következett (nekem ez valahogy jobban tetszett, mint a teljesen steril RJ), a vasútvonal meseszép, néha nem is hittem el, hogy ilyen van Magyarországon. A Bakonyban völgyeken át, patakok mellett kanyarog a pálya, néha alagút, és híd színesíti az utazást. Mindenképpen érdemes egyszer végigjárni a vonalat, mert rengeteg érdekességet tartogat.
Veszprémbe pontosan ért a vonat, ami körüljárás után indult is vissza. Itt következett egy laza órás várakozás a Szombathely-Budapest gyorsra. Szerencsére volt fotózni való itt is, úgyhogy elütöttem az időt.
A Pesti gyors tíz perc késéssel érkezett. Egy Bo kocsiba szálltam, és elfoglaltam egy üres fülkét. Itt már nem tudtam annyit fényképezni, mivel Fehérvárig szinte végig 100-al haladt a vonat.
Fehérvár után a Kápolnásnyék-Martonvásár közti pályafelújításon kívül nem sok érdekes dolog történt. A délibe 6 perc késéssel érkezett a vonat.
