Van még néhány fehér folt az asztalomon, ezek közül számoltam most fel egyet, nevezetesen a bal oldali alagútportál melletti támfal lett végre elkészítve.
A támfal mögötti részt hungarocel-el töltöttem ki, már korábban, amit most először lekentem egy réteg faragasztóval, majd vízben áztatott újságpapírt tettem rá, majd megint egy réteg faragasztó, és ismét újságpapír ezt még háromszor megismételtem. Míg szráradt, egy kicsit meghintettem homokkal, és egy kis fűvel, majd két fenyőfát telepítettem szúrásos módszerrel (egy határozott mozdulattal belenyomtam őket a hungarocelbe).
Két óra száradás után ismét felvittem egy réteg faaragaszót, és erre már a végleges fű, és homokréteg jött. A tereprendezés után kapott egy adag átlátszó lakkot, és kész is voltam.
Egy kicsit foglalkoztam a mozdonytároló vágányok melletti betonplaccal. Egymással párhuzamos vonalakat vágtam bele, és híg fekete festékkel kihúztam a mélyedéseket, imitálva a dilatációs hézagokat kitöltő kátrányt. Az egészet még átmostam egyszer, hogy szépen elmosódjanak a határvonalak. Az eredmény egész jó lett.
Rozsda
Az asztal jelenlegi állapotában nekem egy kicsit túl sterilnek tűnt, ezért eszközöltem némi változtatást rajta. Elővettem a jól bevált rozsdabarna színű festéket, és előcsalogattam segítségével az idő vasfogát.
A koncepcióm az, hogy a harmadik-negyedik vágányt hagyom jelenlegi formájában, friss ágyazattal, és „tiszta” keresztaljakkal, a többi vágányt pedig szépen bebarnítom. Több nagyvasúti állomáson látni egyébként, hogy az átmenő vágányok közül egy-kettő jobban karbantartott, a többi pedig elhanyagoltabb, ezt szándékozom én is elérni.
A tárolóvágányoknál is amortizáltam egy kicsit. A vágányok között létrehoztam egy kavicsos/részben füves csíkot, és a legbelső vágány végét némileg elfüvesítettem.
A terepigazgatáson kívül az utóbbi hetekben még bekötöttem a maradék váltót is, így a fő kitérőket immár digitálisan, a MultiMaus-ról tudom irányítani.