#vasútmodell #terepasztal #MÁV
Ebben a videóban egy kicsit elmélkedek azon, hogy milyen hazai vonatkozású lehetőségeket szalaszthattak el a gyártók amit akár meg is jelenthettek volna a 2021-es H0 újdonságaik között.
Modellbemutató: Piko PKP kocsik (110A/111A)
Rendhagyó lett ez a mai modellbemutató videó, lévén két Piko PKP kocsit veszek szemügyre benne (egy másodosztályú B kocsit és egy fekvőhelyes Bcou kocsit). A járművek azért egy kicsit hazai vonatkozásúak is, jártak a Helikon IC-ben a Báthory és Cracovia nemzetközi gyorsokban is
H0 terepasztal 13 – "Fenyvesvárad"
Vonatforgalom a terepasztalon. A Metrans Hercules érkezés után felvesz két kocsit az egyik csonkavágányról, majd hozzákapcsolja rövidke gabonás szerelvényéhez. A tolatás befejeztével egy MÁV-GySEV gyorsvonat indul Taurus vontatással, majd egy Flirt érkezik, hogy utána egy rövidke gyorsvonat indulhasson, ami után végre folytathatja útját a Metrans gabonásvonata.
Modellbemutató: Heris – MÁV Bo/Bko
Elkészültem a videós bemutatóval amiben a Heris frissen megjelent InterCity-s Bko, és sima mezei V. korszakos Bo kocsiját veszem szemügyre a teljesség igénye nélkül:
A videó apropója, hogy hétfőn érkezett meg hozzám a még tavaly rendelt Heris InterCity feliratos Bko szett, illetve egy Bo, és egy Bmo kocsi, ezért elérkezettnek láttam az időt egy kis összehasonlításra.
Nem titok, hogy a Lengyel Y kocsik nagy kedvenceim, ezért is inkább ebbe az irányba bővítem a gördülőállományt, ha tudom. A Bko kocsikon sokat utaztam régen, nagyon szerettem őket, mert a 6-os fülkék, a duplaüveges ablak és a szövet ülések miatt sokkal kultúráltabbak voltak, mint a By/Bhv, és Pápaszemes kocsik az izzadós zöld műbőrrel, és vaspor szaggal.
A Bko kocsikat szokták első generációs InterCity kocsinak nevezni, mert ilyen kocsikból kiállított szerelvénnyel indult meg a hazai InterCity szolgáltatás 1991 júni 2-án. Mivel a 90-es évek közepétől nagyszámban készültek el a 2. generációs kocsik, ezeket a járműveket a dunántúli távolsági gyorsvonatokon kezdték el használni, én is itt találkoztam velük először. A Déliből reggel 7.02-kor induló gyors szerelvénye például rendszeresen ilyen kocsikból volt kiállítva Ao Bko Bko BDh Ao Bko Bko felállásban. Ekkor az InterCity feliratot már egy nagy fehér matricával takarták el (gondolom olcsóbb volt mint újrafesteni), de alatta azért sokáig felsejlett a logó kontúrja.
Térjünk is rá a kocsikra. Mivel a Bmo kocsi megegyezik a korábbi kiadással (egyedüli különbség, hogy az ajtó immáron achátszürke és nem kalapácslakk festésű), első sorban az ötödik korszakos Bo, és Bko kocsikkal fogok foglalkozni.
Alapvetően formailag a kocsik kasztnija jól eltalált, formahelyes. Az ablakok szépen kidolgozottak, és jól visszaadják az eredeti kicsit szögletes formát. A tető ívei jók, és a jellegzetes trapézforma is megfelelően sikerült. A kocsivégeknél sem lehet panasz, a gyártó sikeresen megbirkózott a különböző íves formákkal.
Az alváznál kezdődnek az apróbb pontatlanságok. Mint a korábban bemutatott NMJ kocsinál, így ennél is kompromisszumot kell kötnünk, mert a Lengyel jármű alvázdobozai találhatóak a kocsi alatt, így ezek elhelyezkedése és mérete eltér a hazai járműétől. A forgóváz viszont szépen kidolgozott darab, azonban a himba kikötőkarjai gyárilag nem jó irányba vannak felszerelve, ezt a generátor nélküli forgóvázon a forgóváz megfordításával orvosolhatjuk. A generátoros forgóvázon ezek az alkatrészek azonban hiányoznak sajnos. Ilyen téren az NMJ kocsija jobban sikerült, ott a forgóvázak teljes mértékig modellhűek.
A forgóvázzal van még egy kis probléma, mégpedig az, hogy 480mm alatti íveken, főleg ha nem sík a pálya, a kerekek nyomkarimája hozzáér a kocsiszekrény széléhez, enyhe súrlódó hangot ad, valamint indokolatlanul fékezi a szerelvényt. Ezt a problémát én egy 0,3mm-es alátéttel orvosoltam, így a járművek még a köztudottan nagyon szűk Peco R2/R3-as íves váltókon is gond nélkül elközlekednek.
A járművek festése alapvetően jól sikerült. Nincsenek maszkolási hibák, a kontúrok élesek, a színárnyalatokat jól eltalálták. A feljáróajtók festésénél azonban hiba csúszott a gépezetbe és a kelleténél nagyobb terület lett szürkére festve. Ez akkor szembetűnő, ha egy NMJ vagy a korábban kiadott DOM/Quabla kocsi mellé helyezzük a vagont. Valamit lehet javítani ezen a részleten, ha fekete alkoholos filcel kihúzzuk a gumitömítést, mint ahogy én tettem.
A feliratozás azonban szerintem első osztályú, pontos és éles minden apró részlet. Mind a Bko, mind a Bo kocsiknál figyeltek a helyes REV dátumra, és a honállomásra. Az Bko-kon az InterCity felirat is szépen sikerült, jól visszaadja az eredetit. Kihagyott ziccer azonban az alváz és a forgóváz, itt hiába keresünk, nem találunk semmilyen feliratot, és a féknemváltó festése sem sikerül a legjobban.
A belső kidolgozott, festett, azonban nem annyira részletes, mint az NMJ-jé. A kocsi szétszedése kicsit nehézkes, figyelni kell, hogy a jármű két végén is van egy-egy kis karom, amit ki kell pattintani.
Összességében szerintem egy nagyon jó ár-érték arányú modellel van dolgunk, ha meg tudjuk kötni az apró hiányosságai miatti kompromisszumot. Ezzel a kocsikkal ismét gazdagodott a formailag helyes hazai modellek továbbra is szűk tábora. Így, hogy végre már V. korszakos verzióban is kiadásra került a jármű, végre bármelyik korszak gyűjtőinek elérhetővé válik ez a hazai vasútra oly’ jellemző személykocsi.
Tekergő "retro" gyorsvonat – Budapest Déli – Tapolca (M61 020)
A nyaranta már rendszeresen megrendezett retró hétvégét próbáltam megidézni ezzel a NOHAB vontatású 1972 vonatszámú, Budapest Déli-Tapolca Tekergő gyorsvonattal. Sajnos a teljesen pontos szerelvény-öszeállításhoz nincs meg minden kocsim, így ezzel a kis hibrid megoldással jelenítettem meg a szerelvényt a terepasztalon.
Terepasztal túra – Fenyvesvárad: 2020 nyár
Lassan egy év telt el azóta, hogy elkezdtem építeni a terepasztalomat, így elérkezettnek láttam az időt, hogy készítsek egy terjedelmesebb összefoglalót arról, hogy jelenleg hogy áll az építkezés:
D270 Meridian express: Berlin Ostbf. – Budapest Keleti
anno 1986 – a Meridián Expressz áthalad Fenyvesvárad állomáson a V43 1284-es mozdony vontatásával.
Szerelvényösszeállítás:
MÁV V43 1284 – Fuggerth
MÁV Am – Roco
MÁV Bm – Roco
MÁV Bmo – Heris
MÁV Bc – Roco
DR ABme – Roco
Terepasztalos videó
Készítettem egy kis összeállítást az elmúlt pár hét vonatozásaiból, jó nézelődést! 🙂
Ha nem lehet kapni, készítsünk egyet – MÁV 19-37 Ao
A Heris jóvoltából sok modellező gyűjteményébe került már IV és VI korszakos 20-37-es Bo kocsi, és aki lecsapott anno a Quabla általá gyártott pár darabra, annak még V korszakos Bko kocsija is lett (én ezen szerencsések közé tartozom), azonban egy valami még így is sokaknak hiányzik, ez pedig az első osztályú kocsi, a 19-37-es Ao. A Heris kínálatában a mai napig csak tervezettként szerepel a kocsi (mág a lengyel verzió is), így csak reménykedhet benne az ember, hogy valamikor a távoli jövőben megjelenik egyszer (látva a decemberi újdonságlapokat, szvsz. elég nagy rá az esély, hogy a Piko itt be fog előzni).
A Robo lengyel modellcégnél azonban kapható a kilenc ablakos poznani kocsiból többféle kivitel különböző lengyel festési sémákban. Valamiért ez a gyártó eddig nem látta meg a piaci rést, és nem készített MÁV variánst a kocsiból, azonban a Quabla modell kapott az alkalmon, és készített belőle egy erősen limitált szériát, két pályaszámmal, pár éve. Sajnos erről lemaradtam, úgyhogy más lehetőség után kellett nézem, mert nagyon hiányzott az állományomból ez a kocsi.
Sokáig vaciláltam, mert a Robo kocsinak elég magas az ára, de a végén két kocsi megvásárlása és saját kezű átalakítása mellett döntöttem (így gazdaságosabb volt a szállítás).
Miután megérkezett a két kocsi, alaposan átvizsgáltam őket, és végül úgy döntöttem, hogy csak az egyiket festem át, a másikat meghagyom eredeti mivoltában, merthogy nagyon illusztris járműről van szó.
Az átalakítás alapos felkészülést igényelt. Először is számtalan képet begyűjtöttem az eredeti kocsiról, majd beszereztem minden szükséges kelléket, és festéket. A festéshez először teljesen szétszereltem a kocsit, kiszedtem az ablakokat, szétszereltem az alvázat, forgóvázakat. Sajnos a feljáróajtók, és a kocsivégátjárók ablakai olyan erősen be voltak ragasztva, hogy csak komoly roncsolással tudtam volna őket eltávolítani, így a maszkolásuk mellett döntöttem.
A gyári festéket és feliratokat a már jól bejáratott módon acetonmentes körömlakklemosóval szedtem le. A tetőt kimaszkoltam, mert annak a színe a kiválasztott korszakhoz megfelelő volt számomra.
A festés eltávolítása után alkohollal megtisztítottam és zsírtalanítottam a felületet, majd kimaszkoltam a szükséges részeket, és M&H color RAL színhelyes kékkel egy menetben lefújtam. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a légecsetes festéskor a megfelelő higítás, és az, hogy lehetőleg fényes vagy selyemfényű festéket használjunk, amennyiben a modell feliratozását vizesmatricával kívánjuk megoldani, ugyanis csak ilyen felületre lehet szépen, légbuborék mentesen felhelyezni a matricát.
A kék színt három napig hagytam száradni, majd eltávolítottam a maszkolószalagokat, és kimaszkoltam a szürke oldalsávot. Az oldalsáv vastagságánál külön figyeltem, hogy az tized mm-re megegyezzen a Bo és Bko kocsikéval (méretarányosan az oldalsáv pont 6mm kell hogy legyen), és teljesen egyenes legyen. A festéshez itt is M&H color-t használtam, természetesen szórópisztollyal.
Ismét három nap száradás jött, majd következtek az ajtók. Ennél a résznél chrome silver festéket használtam, és tekintettel a kis felületre ecsettel vittem fel a színt. A sárga csíkot is maszkolással készítettem, ezt szintén ecsettel festettem meg. Most biztos azt gondolják sokan, hogy őrültség ecsettel festeni, azonban a makettezésnél bevet gyakorlat az ecset használata apró kis felületeknél, valamint az első osztály csíkjához hasonló vékony vonalak festésénél, lévén ilyen kis felületet nagyon nehéz szépen fújni, és ha ügyes az ember senki nem mondja meg, milyen technikával készült az adott részlet.
Az alvázat is festeni kellett, mert anyagában színezett szürke színű volt gyárilag. Itt igyekeztem ügyelni arra, hogy a kinematika a csapágyak és a forgóváz forgócsapja ki legyen maszkolva, hogy később ne szoruljon semmilyen mozgó alkatrész sem a plusz festékrétegtől.
Miután minden megszáradt, az egész festést óvatosan felpolíroztam egy nagyon finom polírozó radírral. Ez azért fontos, mert így nagyon könnyen el lehet tüntetni a kisebb egyenletlenségeket, amik a festés után maradtak, és a matricázáshoz simább felület áll majd rendelkezésre.
A vizesmatricákat Szabirolitól szereztem be, és gondos munkával elhelyeztem őket a megfelelő helyekre.
A matricázás után még egy ellenőrzést tartottam, majd vízbásisú akril selyemfényű lakkal fixáltam őket, és adtam meg a festés végső fényét. A lakk száradása után véglegesen összeraktam a modellt, és az ablaksorokat is a helyükre ragasztottam. Íme a végeredmény:
Összességében én otthoni eszközökkel, és szerény festési képességeimmel ennyit tudtam kihozni. Sajnos nem tökéletes a modell, hiszen például az alvázon található dobozok nem felelnek meg a MÁV kocsin találhatónak, és a folyosó felöli ablaksor is tartalmaz két teli ablakot, de úgy gondolom, hogy azért így is elfér akár a Quabla Bko, akár a gyári Heris Bo kocsik mellett.
Modellbemutató: DOM/Quabla – MÁV Bko
Pár hónapja egy Quabla hírlevélben láttam, hogy készült néhány Bko, és Ao kocsi egyedi megrendelésre. Fájt is a szívem, mert láttam, nem kereskedelmi fogralomba készültek, így már le is mondtam róla hogy lesz ilyen kocsim. Amikor azonban megláttam, a Naumann online kínálatában a járműveket, nagyon megörültem. Gyorsan regisztráltam, és rendeltem is egy Bko-t. Egy hét sem telt bele, már nálam is volt a jármű. Minden elismerésem Naumann úrnak, nagyon gördülékenyen ment a vásárlás és az átvétel.
Régi nagy kedvencem ez a kocsi. Rengeteget jártam az ilyenekből kiállított gyorsvonatokkal a balatonra. Szerettem őket, mert a famintás belső burkolat, a kényelmes 6-os kupék, és a plüss ülések igazi felüdülésnek számítottak a By-ok ragadós, keskeny zöld padjaihoz képest. Lényeg, a lényeg, hogy most végre van egy ilyen kocsim 1:87-ben is.
Lássuk a járművet. Az alapmodell a Heris 2. osztályú lengyel kocsija (ez szinte mindenben megegyezik a magyar kocsival), ebből készült összesen 5 pályaszám variáció. Az én kocsim kanizsai honállomású, 96-os fővizsgával. A jármű véleményem szerint hűen hozza az eredetit. A jellegzetes trapéztető, a szögletes ablakok, és az OPOLE 4ANC forgóváz nagyon el lett találva. A részletek a helyén vannak, az alvázberendezések precízen ki vannak dolgozva, és a szükségesek tamponozottak.
A jármű festése nem hagy kivánnivalót maga után. A szín telitalálat, a maszoklások szépek, a feliratok élesek, és pontosak, más gyártó MÁV-os vagonjai közé sorozva sem lóg ki közülük.
A belső berendezés kidolgozott, és festett. Az egyetlen negatívum talán az, hogy az ülések barna színűek (az eredeti piros helyett), de ez némi utólagos festéssel pótolható. A járművet könnyű szétszedni, így az utólagos világítás beépítése viszonylag könnyű lesz.
Vonatba sorozva nagyon jól mutat a jármű, hiszen szinte minden MÁV-os szerelvénybe besorozható, mivel az eredetije is közlekedett mind gyors, mind sebes, és esetenként még személyvonatban is. M61-essel vagy Csörgővel, egy Fuggerth Ap, és egy Roco B kocsival karöltve hűen megidézhető vele a Kaposvár-Celldömölk gyorsvonat téli verziója. Ha több helyünk van, akkor a mozdonyokat V43-ra cserélve, ACME 2G IC kocsikkal, és egy BDbhv-val (vagy BDh-val) megtoldva a klasszikus szegedi hibrid IC-t lehet vele leképezni.
Összességében egy nagyon jól sikerült kisszériás modellel van dolgunk, és ugyan a majd’ 80 eurós ára soknak tűnhet, jelenleg nincs más opció ha Bo/Bko kocsit szeretnénk. A Heris állítólag még idén decemberben kiadja a másodosztályú verziót, azonban a múlt eseményeit látva nekem ezzel a dátummal kapcsolatban vannak fenntartásaim.