Állomási tereprendezési munkálatok

A sokadik körös légecsetelés után egyenlőre befejezettnek nyilvánítottam az állomási vágányok koszolását. Összesen négy különböző árnyalatot használtam vegyesen, így nyerte el a vágányok környezete végleges formáját.

Ez a váltókörzet már kezd úgy kinézni, mint a nagyvasúton, legalábbis ami a rozsdapor mennyiségét illeti
Inkább többször végigmegyek ugyanazokon a részleteken a légecsettel, így lassabb, de jobban látom hogy hol, és mit kellene még alakítani
A peronok szélei is ki lettek húzva fehérrel újra

Így, hogy most egy jó darabig nem fogok légecsetezni az állomáson, elkezdtem emberfigurákkal benépesíteni az állomás peronjait.

Egyenlőre a Vögyzugolyi utasok kerültek a peronokra, viszont kelleni fog majd még emberfigura ide bőven 🙂

A környezet kialakításánál a következő képek adták az ihletet:

Balatonfenyves még a felújítás előtt. Tömény vasporos ágyazat, és rozsdabarnás peron, a szegélyt viszont nemrégiben festették fehérrel
Déli Pályaudvar: az a peronvég, valami ilyesmi volt a cél
Szintén Déli Pályaudvar, itt az tetszett meg, hogy a peron szélét vékony csíkban fehér aszfalttal felújították, bent meg maradt a régi szürke. Fenyvesváradon is hasonló volt a koncepcióm.

Vasoxid hadművelet

Elkezdtem a pálya öregbítését, hogy kevésbé legyen steril a vágányok környezete. A műveletet a már bevált módszerrel kezdtem el, Valejjo akril festéket fújtam a vágányokra és a környezetükre légecset segítségével. A festéket 2:1 arányban higítottam, így értem el a megfelelő hatást. Úgy vagyok vele, hogy inkább két három alkalommal átfújom, mintsem hogy elsőre túlságosan erős legyen a szín.

A váltóállító torony is megkapta az első adagot, itt még majd lesz dolgom, mert egy kis szárazecset, és átmosás kell majd még, hogy elnyerje a végső formáját.

A gázolajkút és környéke is finomodott a korábbi szárazecsetelt után most kapott némi ködölést a terep itt is.

A peronoknak is jobban néznek ki. A cél az, hogy az első két vágány majd jobb állapotú lesz (kevesebb rozsdát kaptak), míg a többi jobban meg lesz antikolva, ezzel próbálom modellezni azt az állapotot amit sok állomáson látni, hogy csak a 1-2 vágányt rostálnak, vagy kap friss ágyazatot, a többi ilyen lepusztultabb formában vegetálgat.

Vissza

az alapokhoz. Sajnos az utólag beiktatott toldás az asztalba, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így végül a szanálása mellett döntöttem, és visszaállítottam az eredeti állapotot. Így most lehet, hogy rövidebb szerelvények férnek csak be, viszont nem döccennek a toldásnál kialakult irány, és egyéb hibákon (sajnos túl nagy volt a hézag a sínszálak között, valamint a két asztalrész is jobban szereti, ha direktbe vannak összecsavarozva egymással). A szereléssel egybekötve kicseréltem a fém hevedereket, amik öszzekapcsolták a két asztalrészt, és fára cseréltem őket (ami meglepően jól rögzíti a két részt).

A peronok is meg lettek bontva, és elkezdtem a burkolatuk cseréjét valami esztétikusra, ezt most befejeztem, és az átmenő vágányokon teljes egészében Augagen térköves burkolat lett lerakva. Az illesztéseknél a hézagokat tömítőpasztával tüntettem el.

Hogy ne legyen annyira plasztikus, végeztem némi antikolást. Híg fekete festékkel átmostam az egészet, ami szépen belefolyt a mintázatba, és kiemelte azt. Ezután jött a légecset, és a rozsda, és ködöltem egy kicsit. Most kapott még egy adagot a vágányhálózat, és a felsővezetéktartó oszlopok is, így végre kezd hasonlítani egy igazi állomásra…

Peronvilágítás

Ahogy lassan beköszönt az ősz, és rövidülnek a nappalok, jobbnak láttam beüzemelni a már korábban telepített peron, és parkolóvilágítást. Az eredmény alant látható. Az állomásépületre még tervezek szerelni két-három lámpát, valamint tervben van egy Viessmann reflektor telepítése a rakodóvágányokhoz. A faluba még tervezés, és beszerzés alatt vannak a világítótestek, de előbb-utóbb ott is felgyúlnak a fények.