A RailJet-em alapból a Basic edition kiadású, ezért nem található benne sem áramvezető kapcsoló, sem világítás. Mit tehet ilyenkor a leleményes modellező? Hát beleszereli, ami hiányzik!
Mivel szeretném, hogy a vezérlőkocsiban található funkciódekóderről lehessen vezérelni a világítást, és nem csak a vezérlőkocsiban, körülnéztem, hogy milyen áramvezető kapcsolók vannak a piacon. Ami nekem kell, ahhoz elég a két pólusú csatlakozó, így esett a választásom a Viessmann termékére. Ez egy Fleischmann profi kapcsoló, ami úgy van kialakítva, hogy két réz csatlakozó segítségével átviszi a nekem szükséges két elektromos pólust (+, és -), a világytás üzemeltetéséhez.
Gondolkoztam azon, hogy a kocsikba is szerelek érintkezőket, az áramfelvételhez, de ekkor már a Roco 4 pólusú kapcsolóját kellene használnom, ami lényegesen drágább, és mivel a vezérlőkocsi áramszedése nagyon jó, erre nincs szükségem.
Először a dekóderről felvittem az AUX3-as kimenetet, hogy aztán erre ráköthessem a sima ZZemoki féle világításpanelt. A felvitel nem volt egyszerű, a vezérlőkocsi kapcsolási rajza hiányban a dekóderfoglalatra forrasztottam rá a kábeleket (a kevés hely miatt ez eléggé nagy odafigyelést igényelt). A világításpanelről ezután eltávolítottam a kondenzátort (mivel a dekóderben is van, ezért szükségtelen, és amúgyis csak levágja a funkciókimenetet a hirtelen nagy terhelés miatt), majd a polarításra ügyelve felforrasztottam a vezetékeket. A Viessmann kapcsoló vezetékeit szintén ráforrasztottam a panelre, majd szépen sorra megismételtem a műveletet a maradék két betétkocsinál is. Fontos, hogy mindig ellenőrizzük a polarítást, mert sok bosszúságtól megkíméljük így magunkat (kocsi újra szétszedése, és összerakása).
Végül jött a próba, F3-as gombra szépen működik a világítás 🙂 Így lett a Basic Edition-ból Middle End Edition 🙂 A vezérlőkocsinak a mozdonytól eltérő címet kell adni (különben az F3 aktiválja a mozdonyban a tolató üzemmódot, és felezi a sebességét), és felvenni a mozdony, a consist címben, hogy működjenek a vezérlőkocsi irányváltó fényei.
Ismét az év modellekben leggazdagabb időszaka volt a karácsonyi. A 2014-es év elég jó magyar vonatkozású választékot biztosított, így volt miből szemezgetni.
Valószinüleg a legnagyobb és legjobb vétel a JC RailJet volt, egy teljes szerelvénykészlet, Taurussal (1116 238), egy vezérlőkocsival, és két betétkocsival.
Ez egy Basic Edition szett, ami azt jelenti, hogy nem a speciális áramvezető kapcsolókkal van szerelve, hanem rendes cserélhetőkkel. Ennek számomra nagy jelentőssége van, lévén a szerelvényt így bármilyen vontatójárművel lehet mozgatni, és a kocsik is tetszőleges kapcsolóval láthatóak el, továbbá viszonylag olcsón beépíthető lesz az utólagos belső világítás is. Én a dobozban adott kengyeles kapcsolókat sima Roco rövidkapcsolóra cseréltem, de tervben van Viessmann 5048-as áramvezetős kapcsolók használata, a belső világítás miatt. Maga a szerelvény példás kidolgozottságú, nagyon szép a festése, és a feliratozásra sem lehet panasz.
A vontatójármű hang nélkül, és valami hihetetlen egyenletes járással fut (JC minőség). Én a sima 8 pólusú dekódert tettem a mozdonyba, ennél a verziónál nincs sok értelme a 21 pólusú dekódernek. A vezérlőkocsiba is kell dekóder, ide egyszerű funkciódekódert kell szerelni (vigyázat! a sima mozdonydekóder motorkimenete károsíthatja az elektronikát, ha valaki ilyet szeretne használni, a motorkimeneteket le kell vágni a csatlakozóról). Én a mozdonnyal egy címre programoztam a vezérlőkocsit, de lehet használni a szerelvénycímzést is. Hogy ne világítsanak a mozdony szerelvény felőli lámpái, én az elektronikai kötögetés helyett egyszerűen egy fekete ragasztócsíkkal leragasztottam a panelen LED-eket (annó a Miniversumban is így oldottam neg a dolgot az ottani szerelvényeken), így nem kellett semmit sem szétvágni/leforrasztani.
Pályára helyezés után TrainController-ben bekalibráltam a mozdonyt (sebesség, fékút), beállítottam a különböző paramétereit (súly, hossz, teljesítmény), majd a szerelvény kocsijait is hasonlóképpen felparamétereztem. Erre azért van szükség, mert ha meg vannak adva ezek a paraméterek, akkor a TC szimulálja a szerelvény súlyát, és sokkal élethűbb mozgás érhető el ezáltal.
A következő modell a Quabla által kiadott Simotra bérlemény tartálykocsi. Minőségre itt sem lehet panasz, pazarul feliratozott jármű, mindent kihoztak belőle, amit a Piko amúgy is szép alapmodellje engedett. Vele együtt négyre nőtt a tartálykocsi állományom, így már egy teljes szerelvény kiállítható belőlük.
Nagy várakozás övezte az AlbertModell Slmpss kocsijait. Albert nagyon jól időzítette a megjelenést, így még a karácsony előtti héten a boltokba került a jármű. Hát, le a kalappal, hogy ezt sikerült összehoznia.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a külföldi gyártók felköthetik a gatyájukat, mert pazar modell érkezett a piacra. A kidolgozás, a minőség, és az apró részletek nagyon el lettek találva, és az ára is baráti. Rögtön két-két pályaszámmal került a boltokba, a két variáns (sima, és lemeztekercs szállítós), ami nagyon bölcs döntés. Én a sima verziót szereztem be, a 019-es NoHAB-os üzemi szerelvény mögötti használat céljából. Ezt a modellt azt hiszem senki nem fogja megköpködni a fórumokon, lévén nincs rajta mit.
Idén is volt autómentes nap, és ennek keretében szeptember 22-én a forgalmi engedély felmutatásával ingyen lehetett utazni a MÁV-Start járatain. Kihasználtam a lehetőséget, és összeállítottam magamnak egy jó kis programot, aminek keretében ellátogattam a Győr-Veszprém vasútvonalra.
Az utazást a Keletiben kezdtem, innen a 7.10-es 60-as RailJet-el utaztam Győrig. Eddig még nem utaztam RailJet-en, így minden az újdonság erejével hatott rám. Kívülről már ismerős volt a jármű, de menet közben is érdemes kipróbálni. Hang nem nagyon jön be az utastérbe, a szűkebb ívekben hallani némi darálást a forgóvázak irányából, de igazándiból a klíma hangja elnyomja a menetzajt (ez nagyon tetszett). Az utastér komfortos (így kéne kinéznie minden IC vonatnak a 21. században!), a székek kényelmesek. A WC kulturált, és az utastájékoztatásra sem lehet panasz. A vonat Budaörs után egy darabig 120-al ment, majd rákapcsolt, és 140-el haladt Tatabányáig. Tata után a nagyobb egyenesekben tartósan 160-at mutatott a kilométeróra (sajnos azonban néha félbeszakadt a száguldás egy-két lassújel miatt). Győrbe egy perc késéssel érkeztem.
Az állomáson volt fotótéma, bőven, azonban sietnem kellett, mert csak 15 percem volt a Veszprémi vonat indulásáig. Sajnos a vonat Csörgőjét nem tudtam normálisan lefotózni, mert iszonyatosan ellenfényes lett minden kép.
Egy iskolás kiránduló-csoport számára az eredetileg három kocsis vonat meg lett toldva, így négy Bhv volt a szerelvényben. Meglepően jó állapotúak voltak a kocsik, mind kívülről, mind belülről (persze a RailJet-hez után elég nagy volt a kontraszt). Pontosan indultunk, majd jó két órás mellékvonali zötykölődés következett (nekem ez valahogy jobban tetszett, mint a teljesen steril RJ), a vasútvonal meseszép, néha nem is hittem el, hogy ilyen van Magyarországon. A Bakonyban völgyeken át, patakok mellett kanyarog a pálya, néha alagút, és híd színesíti az utazást. Mindenképpen érdemes egyszer végigjárni a vonalat, mert rengeteg érdekességet tartogat.
Veszprémbe pontosan ért a vonat, ami körüljárás után indult is vissza. Itt következett egy laza órás várakozás a Szombathely-Budapest gyorsra. Szerencsére volt fotózni való itt is, úgyhogy elütöttem az időt.
A Pesti gyors tíz perc késéssel érkezett. Egy Bo kocsiba szálltam, és elfoglaltam egy üres fülkét. Itt már nem tudtam annyit fényképezni, mivel Fehérvárig szinte végig 100-al haladt a vonat.
Fehérvár után a Kápolnásnyék-Martonvásár közti pályafelújításon kívül nem sok érdekes dolog történt. A délibe 6 perc késéssel érkezett a vonat.