f#terepasztal #vasútmodell
A videóban tartok egy rövid kis értékelőt a terepasztalom elmúlt két és fél évéről.
Állomási tereprendezési munkálatok
A sokadik körös légecsetelés után egyenlőre befejezettnek nyilvánítottam az állomási vágányok koszolását. Összesen négy különböző árnyalatot használtam vegyesen, így nyerte el a vágányok környezete végleges formáját.
Így, hogy most egy jó darabig nem fogok légecsetezni az állomáson, elkezdtem emberfigurákkal benépesíteni az állomás peronjait.
A környezet kialakításánál a következő képek adták az ihletet:
Vasoxid hadművelet
Elkezdtem a pálya öregbítését, hogy kevésbé legyen steril a vágányok környezete. A műveletet a már bevált módszerrel kezdtem el, Valejjo akril festéket fújtam a vágányokra és a környezetükre légecset segítségével. A festéket 2:1 arányban higítottam, így értem el a megfelelő hatást. Úgy vagyok vele, hogy inkább két három alkalommal átfújom, mintsem hogy elsőre túlságosan erős legyen a szín.
A váltóállító torony is megkapta az első adagot, itt még majd lesz dolgom, mert egy kis szárazecset, és átmosás kell majd még, hogy elnyerje a végső formáját.
A gázolajkút és környéke is finomodott a korábbi szárazecsetelt után most kapott némi ködölést a terep itt is.
A peronoknak is jobban néznek ki. A cél az, hogy az első két vágány majd jobb állapotú lesz (kevesebb rozsdát kaptak), míg a többi jobban meg lesz antikolva, ezzel próbálom modellezni azt az állapotot amit sok állomáson látni, hogy csak a 1-2 vágányt rostálnak, vagy kap friss ágyazatot, a többi ilyen lepusztultabb formában vegetálgat.
Terepasztal bemutató – Fenyvesvárad 5. rész
A sorozat utolsó videójában a terepépítés lépéseit mutatom be:
Tereprendezés
Már elég régen volt olyan bejegyzés, amiben a terepasztal terep voltát adó folyamatokról írtam (ezalatt a terep kialakítását értem), íme hát némi terepszépítgetés.
Mivel gyakorlatilag csak egy fajta fa díszítette eddig az asztalomat, úgy döntöttem, hogy egy modellboltos látogatást eszközölök, némi minőségi faanyag beszerzése gyanánt. Ki is választottam három különböző fát tartalmazó csomagot, amit hazaérve el is helyeztem, főleg az állomás környékén (a fenti település legtöbbször kiesik a látómezőből). Az eredmény alant, én meg vagyok győzve, lényegesebben élethűbb lett a környezet
A fák mellett beszereztem némi dzsindzsást is (remélem helyesen írtam 😉 ), amit főleg az alagútportálok, és a támfalak környékére telepítettem. Még kelleni fog legalább kétszer ennyi, hogy kellőképpen autentikus legyen a terep, de kezdetnek megteszi.
Támfal/betonplacc
Van még néhány fehér folt az asztalomon, ezek közül számoltam most fel egyet, nevezetesen a bal oldali alagútportál melletti támfal lett végre elkészítve.
A támfal mögötti részt hungarocel-el töltöttem ki, már korábban, amit most először lekentem egy réteg faragasztóval, majd vízben áztatott újságpapírt tettem rá, majd megint egy réteg faragasztó, és ismét újságpapír ezt még háromszor megismételtem. Míg szráradt, egy kicsit meghintettem homokkal, és egy kis fűvel, majd két fenyőfát telepítettem szúrásos módszerrel (egy határozott mozdulattal belenyomtam őket a hungarocelbe).
Két óra száradás után ismét felvittem egy réteg faaragaszót, és erre már a végleges fű, és homokréteg jött. A tereprendezés után kapott egy adag átlátszó lakkot, és kész is voltam.
Egy kicsit foglalkoztam a mozdonytároló vágányok melletti betonplaccal. Egymással párhuzamos vonalakat vágtam bele, és híg fekete festékkel kihúztam a mélyedéseket, imitálva a dilatációs hézagokat kitöltő kátrányt. Az egészet még átmostam egyszer, hogy szépen elmosódjanak a határvonalak. Az eredmény egész jó lett.
Vissza
az alapokhoz. Sajnos az utólag beiktatott toldás az asztalba, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így végül a szanálása mellett döntöttem, és visszaállítottam az eredeti állapotot. Így most lehet, hogy rövidebb szerelvények férnek csak be, viszont nem döccennek a toldásnál kialakult irány, és egyéb hibákon (sajnos túl nagy volt a hézag a sínszálak között, valamint a két asztalrész is jobban szereti, ha direktbe vannak összecsavarozva egymással). A szereléssel egybekötve kicseréltem a fém hevedereket, amik öszzekapcsolták a két asztalrészt, és fára cseréltem őket (ami meglepően jól rögzíti a két részt).
A peronok is meg lettek bontva, és elkezdtem a burkolatuk cseréjét valami esztétikusra, ezt most befejeztem, és az átmenő vágányokon teljes egészében Augagen térköves burkolat lett lerakva. Az illesztéseknél a hézagokat tömítőpasztával tüntettem el.
Hogy ne legyen annyira plasztikus, végeztem némi antikolást. Híg fekete festékkel átmostam az egészet, ami szépen belefolyt a mintázatba, és kiemelte azt. Ezután jött a légecset, és a rozsda, és ködöltem egy kicsit. Most kapott még egy adagot a vágányhálózat, és a felsővezetéktartó oszlopok is, így végre kezd hasonlítani egy igazi állomásra…
Rozsda
Az asztal jelenlegi állapotában nekem egy kicsit túl sterilnek tűnt, ezért eszközöltem némi változtatást rajta. Elővettem a jól bevált rozsdabarna színű festéket, és előcsalogattam segítségével az idő vasfogát.
A koncepcióm az, hogy a harmadik-negyedik vágányt hagyom jelenlegi formájában, friss ágyazattal, és „tiszta” keresztaljakkal, a többi vágányt pedig szépen bebarnítom. Több nagyvasúti állomáson látni egyébként, hogy az átmenő vágányok közül egy-kettő jobban karbantartott, a többi pedig elhanyagoltabb, ezt szándékozom én is elérni.
A tárolóvágányoknál is amortizáltam egy kicsit. A vágányok között létrehoztam egy kavicsos/részben füves csíkot, és a legbelső vágány végét némileg elfüvesítettem.
A terepigazgatáson kívül az utóbbi hetekben még bekötöttem a maradék váltót is, így a fő kitérőket immár digitálisan, a MultiMaus-ról tudom irányítani.
Fatelepítés
Egy kis „hozott anyagból” való dolgozást követtem el a napokban, ugyanis úgy döntöttem, hogy itt az ideje a terepasztalon a fatelepítésnek.
A korábbi asztalaimról maradt fák a pincében várták ezt a napot, és „leporolásuk” után örömmel foglalták el új helyüket. Első körben az állomás parkolója mellé került néhány, az autóknak árnyékot adó fa.
A korábbi asztalomnál sajnos elkövettem azt a hibát, hogy voltak olyan helyek, ahol túl sűrűn volt „erdő”, máshol pedig túlságosan elszórtan jutottak fák a terepre. Itt most arra igyekeztem figyelni, hogy megtaláljam a megfelelő egyensúlyt, és igyekeztem kellően esztétikusan elhelyezni a tereptárgyakat. Az alsó részre szerintem nem nagyon fogok már telepíteni, a felső, faluba viszont még van is hely, és kell is majd még raknom néhány kisebb-nagyobb fát, hogy megfelelő legyen az összkép.
Előkerültek a régi, bontott kerítésdarabok is, ezeknek jelenleg a megtisztítása van folyamatban, de szerintem lassan elkezdem a „parcellázást” is.
Alakul
mármint a terepasztal. Az utóbbi bejegyzés óta komoly fejlesztések történtek mind a terepet, mind magát az asztalt illetőleg.
Első körben leszedtem a felsővezetéket, hogy könnyebben tudjak dolgozni, majd befejeztem a tereprendezést, legalábbis a szóróanyagos részét. Miután teljesen kész lett a fű, a korábbi hibákat is befoltozgattam, valamint kisebb korrekciókat végeztem a töltésen, és környékén is. Eztán jött a neheze, ugyanis a szerkezetet eddig tartó két kiszuperált asztalt nyugdíjba küldtem, és beszereztem nyolc fém asztallábat, amiken ezek után biztosan (és vízszintesen) áll majd a terepasztal.
Eme lábaknak a beszerelése előtt szét kellett szednem két részre, az asztalt, ami az elektromos kötések bontását is jelentette. Szerencsére mivel nincs olyan sok átmenő kábel a két rész között, és mert csokikkal oldottam meg az összeköttetést, ez a rész gyorsan ment. Ezután a falhoz állítottam a két fél-asztalt, és felerősítettem az új lábakat, majd ismét összeállítottam a szerkezetet. Időközben végeztem némi tisztogatást az alagútba rejtett tárolóállomáson is (elég sok por össze tud ám gyűlni fél év alatt). Összeillesztés után szerencsére minden passzolt, az elektromos kábelek bekötése utáni teszten is jól vizsgázott a pálya, ami most körülbelül 10 centivel feljebb került, a hosszabb lábaknak köszönhetően (így egyébként sokkal jobban hozzáférhető lett).
Már egy ideje a fiókban hevert egy csomó VulcanModell kiegészítő, most éppen idejét láttam ezeknek a felszerelésére is. A padokat összeragasztottam, a virágosládákat megtöltöttem „virággal”, majd mentek a peronok mellé. Fontos a minőségi utastájékoztatás, ezért telepítettem a hangosbemondót is.
A korábban kapott gumikerekű járművekkel lassan megtelik a parkoló, eztán még a faluba kell majd néhány jármű, hogy teljes legyen az összkép.
Gyakorlatilag elmondhatom, hogy jelen állapotában 80%-os a készültségi fok, ami egész jó eredménynek mondható, ahhoz képest, hogy alig egy éve fogtam bele az építésbe.
Február
A minap sikerült beszereznem a ZZemoki-féle By vagonbelsőt. Hát, mit mondjak, teljesen meg vagyok elégedve, nagyon szép, és élethű belsőt varázsol a járművekbe. Eddig a Fuggerth kocsik nagy részében vagy BYG-féle műgyanta belső volt, vagy semmi. A most beszerzett két darabot egy By, és a büfékocsi kapta. A By-ba való berendezés összeszerelése pár perc alatt sikerült, majd fúrtam az alaplemezben két lyukat, a világítás vezetékeinek. Berakva a kocsiba sokkal jobban néz ki, mint a korábbi műgyanta cucc. El is terveztem, hogy szép lassan le lesznek cserélve a belsők ilyenekre.
Az étkezőkocsi kicsit nagyobb fejtörést okozott. Mivel sajnos nem állt elegendő mennyiségű információ a vagon belsejéről a rendelkezésemre, rögtönöztem egy kicsit. Az egyik fele rendes, üléses szakasz, a másik fele, pedig a büfészakasz. Kartonpapírból az egyik oldalra gyártottam egy elválasztófalat, a konyhának, meg egy bárpultot (ha jól emlékszem valami ilyesmi lehetett az igaziban is anno), a másik oldalra pedig került három csoport ülés. Ebbe a kocsiba is beszereltem a világítást, és az újonnan beszerzett 470 nano Faraday-es kondenzátoroknak hála itt is teljesen villogásmentes élményt nyújt. A pályán beüzemelve igen hatásos lett ez a kocsi is, rengeteget dob rajta a büfészakasz, még így házilag barkácsolva is (ha esetleg valaki rendelkezik fényképekkel vagy jellegrajzzal egy ilyen kocsi belsejéről, azt szívesen várom).
Történtek dolgok az asztallal is, folytatódtak a felső rész terepmunkái, lassan, de biztosan haladok, főleg azért mert ilyenkor télen nagyon meg kell gondolni, hogy mennyit ragaszt az ember, mert nagyon büdös tud lenni, és a szellőztetéssel is csínján kell bánni, mert még kihűlhet a lakás 😉
