Modellbemutató: PIKO RegioJet 388 217 „TRAXX”

Ebben a videóban a PIKO VI. korszakos RegioJet 388 217-es pályaszámú Alstom TRAXX MS3 típusú villanymozdonyának H0 építési nagyságú modelljét mutatom be nektek röviden.

Gyártó: PIKO
Vasúttársaság: RegioJet
Korszak: VI.
Pályaszám: 91 811 388 217-2 A-RJP
REV: 17.01.22
Cikkszám: 21657
Kiadás éve: 2024

A bemutatott modell nem saját tulajdonú, a bemutató készítése céljából kaptam kölcsön.

Modellbemutató: Roco MÁV-START 480 018 „TRAXX”

#máv #vasútmodell #traxx

Ebben a videóban a Roco VI. korszakos digitális hangos MÁV-START 480 018 TRAXX mozdonyát mutatom be nektek.

Gyártó: Roco
Vasúttársaság: MÁV-START
Korszak: VI.
Pályaszám: 480 018
REV: Fc 14.11.18
Honállomás: Budapest Ferencváros
Cikkszám: 73338
Kiadás éve: 2023
Dekóder: DigiTools DigiSound 5

A korábbi TRAXX bemutató: http://www.stmodell.hu/?p=17

A videóban bemutatott járművet a bemutató erejéig kölcsönbe kaptam.

TRAXX teszt

Ugyan kicsit régi téma, de most egy kicsit előtérbe került például a fórumon történt Roco vs. Heljan NoHAB összehasonlítgatás okán, hogy mégis melyik TRAXX az igazi. Az Indóházban ugyan már volt külön teszt az A.C.M.E. mozdonyról, valamint később egy összehasonlítás a Roco, és a Piko gépről, de a nagy csata kimaradt. Nekem ugyebár csak az A.C.M.E. van meg, viszont egy kedves modellezőtársamtól kölcsönkaptam egy Roco mozdonyt is, direkt a teszt kedvéért.

Kezdjük az alapokkal. Ugyebár 25 Bombardier mozdony érkezett hazánkba a P160 AC2-es verzióból, mindkét modell a flotta első tagját, a 001-es pályaszámú gépet mintázza (a pályszámválasztás a Roco részéről a mai napig kérdéseket vet fel bennem). Ez a mozdony nagyjából megegyezik a németeknél használt 146-os sorozattal (mínusz az utastájékoztató mátrixtábla). Modell lévén nekünk az a lényeges, hogy kívülről hogy sikerült az igazi mozdony leképzése. Gondolom túl nagy titkot nem árulok el, azzal, hogy mindkét mozdony átfestés, de mivel a Trakciónak szállított mozdonyok külsőleg javarészt megegyeznek a más vasutaknál szolgáló gépekkel, nem is volt szükség új szerszám készítésére. Amire kíváncsi vagyok, az az, hogy a két ismert modellgyártó esetében hogyan sikerült egyazon forma megvalósítása, és az országspecifikus kiegészítők helyes elhelyezése (pl.: antennák).

Külcsín:






A két modellt egymás mellé rakva először nem tűnik fel semmi, de néhány perc nézegetés után azért előjönnek a különbségek. Először nem akartam elhinni, de a Roco mozdonya magasabb. Az eltérés körülbelül 0,7 mm. Ez már elég ahhoz, hogy észre lehessen venni. Megnéztem a mozdony paramétereit, a gyártó sajtóanyagában, ahol 4283mm-t ad meg, mint magasság, a Roco mozdonynál ez átszámolva 4350mm, az A.C.M.E. gépnél 4289mm, így ez utóbbi lehet a helyes méret. Szemet szúrt az is, hogy a két mozdony homlokfalainak hajlása nagyon picit, de eltér. Ezt, mivel erre vonatkozólag az ember csak a szémére támaszkodhat, nem vettem figyelembe


Kisebb eltérések tapasztalhatóak a szellőzők kidolgozottságában, itt a Roco megoldása szemre közelebb áll az igazihoz, illetve érdekes az ACME mozdony tetején a két áramszedő közötti borításon a vízszintes csík, ilyen az eredeti gépen nincs.

A vezetőfülkeajtó-kapaszkodók szintén a Roco gépen lettek eltalálva, ugyanis a másik mozdonnyal ellentétben nem az oldalfal síkjába vannak süllyesztve, hanem egy kicsit kijjebb vannak.
Az ACME mozdony elejét a fotomaratott fellépők, és a filigrán ablaktörlők azok, amik megkülönböztetik a Roco-tól, ahol ezek a részletek műanyagból készültek. Ezen a téren mindeknéppen az olasz gép sikerült jobban, mert a Roco egy kicsit elnagyoltnak hat (főleg az ablaktörlők).

Már megírták máshol is, hogy a Roco mozdony vezetőállása, illetve annak színe nem jó, mivel ez az igazi mozdonyon nem kék, hanem világosszürke. Ezt leszámítva a kabin mindkét mozdonyon rendben volt.

A Roco mozdony tetején véltem felfedezni némi markáns hiányosságot (illetve többletet), mégpedig a kis négyszög alakú domború paneleket, amik a TRAXX 1-esre voltak oly’ jellemzőek (gyanítom, hogy itt a TRAXX 1-es tetőpanelje lett felhasználva). Az ACME mozdony teteje ezzel szemben az eredetihez hasonlóan mentes ezektől. Az antennák terén is az olasz mozdony van előnyben, nála a helyén van minden, míg a Roco-nál a GPS antenna ismeretlen okból a tető közepére került.
Az áramszedők tekintetében toronymagasan vezet a Roco, könnyen járó masszív szedője van, míg az ACME csápja nehezen pattintható ki, és túlságosan sérülékeny (valamint a szín sem lett eltalálva). Felsővezetékes üzemben ugyan mindkettő megbirkózott a pályámmal, de a Roco sokkal biztosabbnak tűnt számomra.
A forgóvázaknál mindkét gyártó szép munkát végzett. Különbség, hogy a Roco a lógó kábeleket egybeöntötte a forgóvázzal, míg az ACME ezeket külön felszerelt alkatrésszel oldotta meg, továbbá ránézésre egy kicsit markánsabb ez utóbbi forgóváz, minden egy kicsit filigránabb rajta. Rossz pont az utóbbi gyártónak viszont jár, a PZB antenna felszerelése miatt. A probléma az, hogy a kiegészítős zacskóban található alkatrészt nekem üzembiztosan rögzíteni nem sikerült.
Az alváznál ismét felfedezni véltem némi különbséget, amit valószínüleg szintén annak tudható be, hogy a Roco igyekezett minnél több alkatrészt felhasználni a TRAXX1-ből, ugyanis a trafó körüli vezetékek nem stimmelnek.



Feliratok terén nagyjából sikerült azonosat alkotniuk, két különbséget találtam, az egyik, az, hogy mintha a Roco-n egy kicsit vaskosabb betűkkel írtak volna mindent (ez főként az oldalt elhelyezett MÁV-TRAKCIÓ feliratnál látszik), a másik pedig hogy a mozdony közepén van egy felirat a szürke sávban, aminek nem kellene ott lennie.

Belbecs:




Mindkét modell új tervezésnek számít, de azért a Roco mégis könnyebben szerelhető. A mozdonykasztnit az ütközők kihúzása után lehet a szokásos Roco módon leemelni. A dekóder egyszerűen behelyezhető, és a mozdony alján, a trafónál kialakított hely is bőséges. A világítás LED-es, a felületszerelt pilácsok az öntvényen vannak fixen rögzítve. Az elektronikai panel alatt helyezkedik el a ferdén hornyolt finom járású motor. A hajtás szokásos, kardán, csiga, fogas által jut le a kerekekre, amikből egy mindkét oldalon tapadógyűrűvel ellátott gondoskodik a megfelelő tapadásról. A modell már egészen kis sebességnél is finoman fut (mind analóg, mind digitális üzemben), nincs rángatás, kerregés. Nekem mind ESU, mind DigiTools dekóderrel alapbeállításon megfelelő menetet produkált, egyedül a minimális és maximási sebességbe kellett belenyúlnom. A pályahibákat, és az r=420mm-es íveket is jól veszi. Érdekesség, hogy ugyan a mozdony KK kinematikával ellátott, de a pályakotró mégis a forgóvázzal együtt fordul.
Az ACME mozdonynál némileg körülményes a szerelés. A kasztni ugyan könnyen lejön, de külön ki kell húzni a világítás vezetékeit a panelből, illetve nagyon szűkös a dekódernek szánt hely, ami azért érdekes, mert ennél a mozdonynál is a trafó lett erre kijelölve. Az ESU LokPilot 3-as éppen hogy befért, és a vezetékekkel is kellett ezután még bajlódni, hogy minden passzoljon. Maga a hajtás itt is szépen teljesít, átgondolt, jól bevált konstrukció ez is. Egyetlen negatívum, hogy a nem áttört pályakotró felszerelése után hajlamos a váltókon fennakadni, én ezért ezt az alkatrészt nem szereltem fel. A mozdony KK kinematikás, egyenesben szépen összezár a mögötte levő vagonokkal.

Konklúzió:
Mindent egybevetve mindkét modell megállja a helyét, és jól visszaadják az eredeti gépet. A kisebb eltérések igazán nem annyira szembetűnőek, még ha egymás mellé tesszük a két gépet, akkor is keresni kell őket. Ha most kellene választanom a két gyártó közül, akkor a Roco-ra esne a választásom, mert az akciós ára miatt nagyon jó vételnek számít.

Nagyvasúti képek

Lassan utolérem magam. Ezt a pár képet a 20-i hétvégén lőttem Balatonfenyvesen, és környékén. Egy-kettő már felkerült az index fórumra, de azért ide is felrakom őket, mert szerintem egyik másik egész jól sikerült. A képek Sony NEX5-ös géppel készültek, 16mm-es objektív, és 0,75x-ös nagylátószögű előtét segítségével.





Tillig TT startszett bemutató

Ahogy ígértem, jelentkezek is egy rövidke ismertetővel a TT-s startszettről.

Miért? Mert megtetszett. Ennyit tudnék felelni, arra a kérdésre, hogy miért kezdtem el a H0 mellett a TT-vel foglalkozni. Nézegettem már korábban is a kezdőkészleteket, és az IH-ban is olvasgattam egy-pár TT-s modell tesztjét, és megfogott. 1:120 ez a méretarány. Nagyon el van találva. Az N nekem már túl kicsi, de a TT még benne van abban a háromszögben, aminek a csúcsai: élethűség, helyigény, választék. Számomra egyébként mindig is furcsa volt, hogy például nálunk, ahol az átlagos modellezőnek folyton küzdenie kell a rendelkezésre álló hellyel, miért a H0 lett a fő csapásirány. Tudom megvannak az okai, de tény, hogy a TT sokkal helytakarékosabb.
A rövid előszó után akkor jöjjön a készlet mustra. A célnak legmegfelelőbbet választottam, ez pedig a 01424-es szett, ami tartalmaz egy oválpályát, egy fehér Dízel TRAXX-ot, és két teherkocsit (Res, és Habbils), valamint egy tápot, és egy PWM-es kézivezérlőt. Ráadásként megvettem még a kiegészítő színszettet, ami lehetővé teszi egy kétvágányos állomás létesítését.
A dobozt kinyitva egy szivacsréteg után találjuk a gondosan becsomagolt járműveket. Itt volt az első meglepi: egy kis konténer, és egy TT-s wartburgal is gazdagodtam. Oldalt a tápegység, és a kéziszabályzó. Egy kis karton kerettel ki lehet venni a járműveket tartó szivacsot, és alatta vannak a sínek. BR11-es kör, és a két egyenes, amiből az egyik betáplálós.


A kiegészítő síncsomag tartalmaz két váltót, a hozzájuk szükséges elleníveket, és kiegészítő síndarabokat, valamint egyenes síneket. Ezen kívül találunk benne még négy szegetelőpapucsot, és két árambevezetőpapucsot, arra az esetre, ha szeretnénk szakaszolni a vágányokat.

Még a járművek bemutatása előtt néhány szó a sínrendszerről. A csomagokban a Tillig ágyazatos vágányait találjuk. A sínkorona 2.1mm-es Code83-as, vasbeton keresztaljakon (a váltók esetében is). A töltés megfelelően széles, a felülete egész szépen utánozza a kavicságyat. A szélessége, és a kitérők 15 fokos volta miatt a váltóknál szükséges kiegészítő egyenesek, használata, aminknek a töltése a megfelelő szögben, és mértékben be van vágva, hogy a másik elem beférjen alá. A megoldás előnye, hogy nem kell vagdosni, és szélesebb (élethűbb) a töltéskorona, a hátránya viszont pont az ilyen kiegészítő elemek használatának szükségessége. A váltók pontosan és szépen működnek, a sínek szépen illeszkednek egymáshoz. Jó pont a cserélhető összekötőelem, amit egy csavarhúzó segítségével el tudunk távolítani így könnyen lehet variálni a szigetelős, és árambevezetős egységek helyét. Ezt a megoldást a gyártó a Japán Kato rendszeréből vette át (a pontosításért köszönet masTTertape fórumtársnak ). Maga az összeépített pálya nagyon jól néz ki, más gyártók is elkezdhetnének végre betonaljas ágyazatos síneket is gyártani. Egyetlen rossz pontot tudok adni, mert a váltók szívdarabja nem polarizálható.



A mozdony egy TRAXX2 F140 DE. Kildogozása nagyon szép, minden részlet a helyén van, jók az arányok, szép a festés, és a feliratozás is rendben van. Egy-két részlete azonban egyszerüsített. Ilyen például a tetőn levő szellőzőrács, illetve annak a hiánya, valamint a kerékpárok sem féktárcsásak, továbbá az ablaktörlők is tamponozottak (ez csak nagyon közelről nézv tűnik fel). A kapaszkodókat (és esetlegesen a légtömlőket) saját kezüleg kell felszerelni (ez nekem kifejezetten tetszett). A forgóváz meseszép. Filigrán, apró részletek, és még a vonóerőbekötőrúd is ténylegesen összeköttetésben van vele egy kis flexibilis csatlakozáson keresztül. Érdekes, hogy TT-ben meg tudták oldani, hogy a forgóváz akadályozása nélkül elférjenek a feljárólépcsők az ajtók alá (ugye a H0-s ACME TRAXX esetében ezek a lépcsők egybe vannak öntve a forgóvázzal).


A belbecs is első osztályú. Digitális előkészítés, és szép rend, sehol egy fölös vezeték, mindent kitölt nyomtatott áramkör. A motor dupla lendkerekes, nagyon finoman jár, szinte hang nélkül. Világítás előre három fehér, hátra két piros, amik már egészen alacsony sebességnél is megfelelő fénnyel világítanak.


A két teherkocsi is szépen kidolgozott, és kurz kinematikás, akár a mozdony. Különösen jól mutatnak a forgóvázak, a vékony karimás kerekekkel.




A kis pályát egyszerű variálni, nekem is könnyen sikerült összehozni a gyári megoldásnál jobbat, a váltók ívbe helyezésével. Gondolkodtam rajta, és valószínüleg szerzek egy asztallapot, amire majd fixen rárakom, és lesz egy 150×77-es asztalka, amit ha nem használok majd az ágyam alá tudok majd tenni, így nem foglal majd helyet. Még betoldok majd egy egyenest, és két csonkavágányt, hogy ne legyen ilyen unalmas a dilikör.

Készítettem egy kis videót a szerzeményemről, ezt alant meg lehet tekinteni (vállalkozó kedvűek akár 3D-ben is nézhetik piros-kék szemüveg segítségével).
Összegzésként bátran ajánlom a TT-t azoknak is akik eddig vonakodtak, mert nagyon ott van, és helytakarékosságban verhetetlen. Sok magyar modell is kapható, így a hazai témák gyüjtőinek sem kell lemondaniuk kedvenc MÁV-os járműveikről. Az általam választott startkészlet árban verhetetlen, még a kiegészítő sínek vásárlása után is belül marad az ember az 50 ezer forinton, és a helyproblémái sem lesznek.

TT

Hirtelen felindulásból vettem egy TT kezdőkészletet, és tök jó 😀


Részletes ismertető: hamarosan…

ITL Eurocom Traxx

Miután megjelent a gyári ACME mozdony, az általam készített átfestés létjogosultságát vesztette. Úgy döntöttem, elkészítek belőle egy sokkal inkább racionálisabb gépet. A választásom, végül a korábban az Eurocom által bérelt ezüst színű Traxx-ra esett. Ennek a gépnek tökéletes alapot adott a Trix gép, lévén az alany is Traxx1-es.

A MÁV-os festés pillanatok alatt lejött. Némi csiszolás után le is fújtam kályhaezüsttel. Hogy miért ezzel? A modell teljesen fém. A gyári festése ezeknek elektrosztatikus úton történik, por alapú festékkel (magyarul ezt lehet áztatni fékfolyadékban, a festés nem jön le róla, mivel rá van égetve). Amikor a MÁV-os gépet próbáltam festeni, az első kör egyszerűen lefolyt róla, ezért a szokásosnál sűrűbb festéket voltam kénytelen használni, ami viszont borzasztó hatást keltett. A kályhaezüst jól tapad a fémre, nem folyik meg, és jól fed.
A festés, és száradás (kb. 2 hét) után végre tudtam nyomtatni megfelelő logókat is házilag. Az egyetlen problémás dolog a nagy ITL logó volt, mivel ennek nagyfelbontású változata gyakorlatilag elérhetetlen, ezt egy fényképről varázsoltam le (ezért egy kicsit fura a fehérje). Matricázás, és egy réteg matt lakk után az alant látható módon néz ki. Egyetlen szépséghibája, hogy az európatérképes matrica egy kicsit látszik, a többi nagyjából szépen beleolvad a festésbe.




Sajnos nem lett 100% a modell, de nekem megfelel, lényegesebben szebben mutat, mint korábbi festésében. Fém modellt valószínüleg nem próbálok többet festeni, mert túl sok vele a macera…

"Kék Tégla"

Lassan mindennapossá válik a Trakciós TRAXX-ok feltűnése az ország vaspályáin, és nagyon jó időzítéssel a modellboltok polcain is megjelentek az új mozdonyok kicsinyített másai, a kedvenc olasz gyártóm, az A.C.M.E. jóvoltából. A héten én is meglátogattam a M&H-t, és beszerzésre került egy páldány a „Kék Téglá”-ból.

Túl sok hozzáfűzni valóm nincs a modellhez, mert gyakorlatilag leírhatnám ugyanazt, amit az Eurocom-os testvérének bemutatásakor írtam. Az egyetlen különbség a két mozdony közt a festés, belsőleg teljesen megegyeznek.

A festés viszont nagyon jól sikerült. Sikerült eltalálni a színen kívül azt a selyemfényt, ami a friss mozdonyt jellemzi, így még kicsiben is nagyon jól visszaadja az eredetit. A feliratokkal minden stimmel, hosszas nézegetés után sem találtam hiányt, hibát. Nagyon szépen sikerült a sárga csík körüli fekete vonal is. Mérethelyes, kontúros, pontos.


A gép bármilyen Start-os, illetve Cargo-s vonat élén kiválóan mutat, de legfőképp’ a CAF kocsikból álló IC élén nyújt impozáns látványt. Valahogy  ilyenkor még mesziről is látszik a szerelvény részletgazdag kidolgozottsága.


Összegzésként ismét egy nagyon jó modellel gazdagodott a Magyar modellek kínálata, és végre van egy olyan modellem, aminél elmondhatom: ültem az eredeti vezetőszékében 😀